hüpp hüpp

... az új mobilom máris elromlott, a hangszórója ment tönkre úgy tűnik, így vissza kellett ma este térnem a régihez és szervezhetem az új mobil szervizelését. Nem tett túlzottan boldoggá. :( Pedig már egészen megszerettem az új kütyüt, talán még szebb képeket készít, mint az elődje.

... amúgy ezekben a napokban még nyűgösebb vagyok, minden és mindenki irritál - mindenki természetesnek tartja, hogy a nap 24 órájában álljak rendelkezésre, mindenki minden nyűgjét teljesítsem, ügyeljek annyit, mint a rezidensek, már a harmadik hosszú hétvégének is megkaptam a közepét vagy a 3 naposnak a végét (mintha kb összesen négyen ügyelnénk, pedig nem), de közben minden szinten képviseljem a munkahelyemet, legyek főnök és információs pult is egyben.... áááh. Ma nem tudom a jót meglátni.

Vesszenek a hétfők.

várom a sok pozitívumot...

... az életemben, amiről írhatnék. Biztos itt vannak, csak a sok apró bosszúság és végtelenített feladat lista eltakarja... még jobban meg kell szűrjem, hogy melyik feladatokat engedem be a listámra a millióból, mert bár este 10-11-ig dolgozgatok, a Nagyfőnök szerint így is évek óta nem kutatok (bezzeg a nagyon ügyes kollégám...), és nem érti, hogy nem tudom befejezni napi 8 órában a teendőimet, mert egyre többen vagyunk az intézményünkben...

... ma este máris találtam egy feladatot, amire nemet mondhatok: az este 8-kor átküldött emailt, amiben úgyis számos nálam rengetegszer okosabb és szorgalmasabb ember is szerepel címzettként. Hagyom őket ismét ügyeskedni.