Második nap...

Címszavakban: gyaloglás (mert nem tudtam, hogy a strandhoz közel mennyire könnyű parkolni), szép tisztavizű és kellemes hőmérsékletű tenger, terebélyes fenyőfa árnyékában olvasás (egyharmada a könyvnek kipipálva - szokatlan, hogy ennyi időm van ilyesmire:) ) és bóbiskolás, némi lubickolás, versenyt vízivás, 4 nem fogadott hívás ismeretlen számokról, vélhetően részben az egyetemről, autóval Kaufland és mesterséges árnyék vásárlás, utána email nézegetés és pár szívhezkapás záros határidők miatt, egy svéd beteg gyógyszerelésének megbeszélése, önéletrajz heggesztés elkezdése (szintén záros, szintén határidős, szintén mai postás) majd abbahagyása, és most sötét rózsaszínes vállakkal lefekvééés!!! :)

posted from Bloggeroid

Nyári szabadság első felvonás...

... Megkezdve.

Volt leálló - felújított biztosítási rendszerek miatt kb 70-80 km-es plussz út, majd az így beszerzett zöldkártya senkit sem hozott lázba (a hiányát viszont nem mertem megkockáztatni), volt még ráadásul kb 520 km-es vezetés nagymelegben, bal váll leégés biztonsági öv mentén, tengerparti városba betévedés és kievickélés, zaccos feketekávé fogyasztás üdvözlóitalként, kicsit túl barátkozós panziótulajdonosok (vagy csak én szoktam el ettől és lettem túl finnyás), uborkaízű és finom sárgadinne vegyesen, langyos Jägermeister, most viszont korai lefekvés, mert ragadnak le a szemeim.

Eseménydús nap volt. :)

posted from Bloggeroid

Hát persze...

Hogy indulás előtt egy nappal bolondult meg a mosógép és ejtette fogságba a ruhákat...

Innentől fogva békére és nyugalomra vágyom. :)

Lehet szorítani. :)

posted from Bloggeroid

Ideje lenne megtanulnom..

.. Hogy alkohol akarmilyen (kis) merteku fogyasztasat kovetoen NE nyissam ki a szamat es mondjam el a velemenyemet a kornyezetemnek. Plane nem publikus helyen....

posted from Bloggeroid

akáció...

... azt hiszem ez a nap a leggyötrelmesebb.

Főleg, mert most még hatékonynak kellene lenni, haladni, munkálkodni, behozni az évszázados lemaradásokat, de már nincs energia, ennek a napnak minden egyes perce a maradék csepp energiámat fokozatosan szívja el, reggelre nem marad más, csak a vágy, hogy a fejemre húzzam a takarót és átaludjam 2016 hátralevő részét. És egy olyan világban ébredjek fel, ahol mindenki már teljesen egészséges és maradéktalanul boldog.

Ma úsztam..

... 26 fokos vízben. Legalább 12 hosszt... Az időt nem árulom el (nem volt közel a világrekordhoz... )

Ellenben: nem fulladtam meg és nem fagytam meg. Ezt már eredmény. :)

posted from Bloggeroid

káció...

... még egy szakrendelős nap, utána egy ügyelet és végre kezdődhet a jól megérdemelt pihenés. :)
... egy egész hétig csak napot akarok, tengert, sokáig és sokat alvást, napernyő alatt olvasgatást, némi úszkálást, sok rántott halat, lenémított telefont. Nem baj, ha nincs internet, de azért még jobb lenne, ha azért az lenne. :)

.. a másik oldal...

... a vizsgaidőszak végének nem csak a diákok örülnek (bár azért így visszagondolva a diákok talán kicsit jobban;) )...

... mondhatni kellemetlen, amikor szakrendelős napokon még 5-10 versenyző tudását is fel kell térképezni, időszakosan meglehetősen mély bugyrokból próbálva felszínre hozni a néhány nap alatt gyorstalpalón "megszerzett" tudományt.

... és mindeközben a 12-re rendelt beteg 08:00 órakor már az ajtó előtt üldögél és türelmetlenkedik. 

vakság..

... ma a parkolóban egy velem egy korosztálybeli (ergo mondhatni fiatal) apuka, aki nem mellesleg felső szomszéd, megjegyezte az autóból kikászálódásomat követően, hogy gyönyörű vagyok... mindezt kétszer is...

... tény, hogy ebben a nagymelegben előkerültek a nyári ruhácskák, de akkor is, meglepődtem a megnyilvánuláson.... mindig eszembe kell juttassam, hogy az emberek "csak" hűséget esküsznek (már ha egyáltalán), vakságot nem...

... amúgy érdekes, Olaszországban mindezt mulatságosnak és egy idő után természetesnek tartottam, itt kicsit zavaró, nem ehhez szoktam, itt csak a 65+ nők és férfiak szoktak méltatni, azt pedig már jól tudom kezelni. :)

Valahol...

Valamiért nagyon szeretem Zséda- Létray Ákos duettjét. De nem tudnám megmagyarázni, miért. :) Pedig még csak fel sem vidít, vagy meg sem nyugtat, inkább enyhe mellkasi diszkomfortot okoz minden egyes meghallgatáskor ... de hát most már nem is kérdés, mazochista vagyok.

adjatok...

... egy napot és garantáltam el tudom tölteni teljesen haszontalanul... pedig mennyi tervvel indultam neki a mának...

... valamiért nem akarják elhinni rólam, mennyire nem vagyok szorgalmas és motivált... pedig ha látott volna ma valaki itthon tengni - lengni...

... ezek az üresjáratok maradnak ki az összes általam ismert nagy ember életéből és ezért (is) maradok én jólnevelt kisember. :)

De amúgy jó nekem így. :)

csak igen kicsit...

... frusztrál, amikor a híres irodalomjegyzék szerkesztő program újabb, okosabb verziójával összebarátkozva (régebbről ismerjük egymást, csak egy korábbi verziója volt meg eddig), kb 2 órát bütykölve, elmentve egy szépen összeválogatott cikklistát kb. 800 elemmel, kiderül, hogy az így létrehozott file hibás, ne is próbálkozzak ismét megnyitni...

... kész szerencse, hogy tele van az életem ilyen fölösleges két órácskákkal és ez is simán belefér...

... ja nem is.

Tarzanos...

... azt hiszem beleszerettem a Tarzan legendája (2016) című amerikai film svéd főszereplőjébe, Alexander Skarsgård-be. Valószínűleg nemcsak az izmai látványa (ami amúgy nálam nem szempont), hanem az is hozzásegített, hogy nagyon tetszett a film összességében is, egyik legjobb, amit hónapok óta láttam (pedig Harry Potteréket is nemrég pipáltam ki)... :)

... természetesen anyum megjegyezte, hogy épp most olvasott a filmről nem túl előnyös kritikát, de hát ízlések és pofonok különbözőek, tőlem akkor sem vehetik el ezt a kellemes érzést. :)

A mi napunk... :)

Július 1.-én, Semmelweis Ignác születése napján, néhány éve az egészségügyben munkaszüneti nap van, kivéve természetesen az épp aznap ügyeleteseket és műszakba beosztottakat.
Ha jól számolom, számomra az első valóban szabadnap volt ez a mai, mert sem nem ügyeltem, sem nem épp hétvégére esett...

Zavarban is voltam egész nap, mert valahogy olyan szombat érzésem támadt és nehezen tudtam lebeszélni magam róla (és rábeszélni magam elmenni a postára ügyeket intézni...). :)

Most pedig arra kell rendszeresen figyelmeztessem magam, hogy a hétvégi ügyeletről azért ne feledkezzek meg...

posted from Bloggeroid

Ideje valami

Színt és jelölést találnom, amivel a szüleim jól megérdemelt kalandozásait követhetem. :)

... Csak mert mindig rácsodálkozom, hogy melyik nap épp mit csinálnak, pedig biztos előtte 1-2 nappal már bejelentették... Családi ügyekben lassan még a szokásosnál is kelekótyább leszek, gondolom a magánéleti időre már nem marad figyelem összpontosításra energia... 

tegnapelőtt....

... elhatároztam, hogy naponta írok a blogra, még ha csak 1-2 szót vagy sort is...

... hát ennyit az elhatározásaimról...

... ugyanez érvényes a cikkírási fogadkozásaimra, kérelemírásaimra, leletezéseimre, stb stb..

... legfrissebb érdeklődési területem: hogyan szerezzünk magunknak akaraterőt, hogy legyőzzük saját magunkat.

egyértelműen...

... van bennem egy adag önkínzó hajlam, ha a múlt hetem szabad óráit, valamint a szabad vasárnapomat is egy olyan pályázat megírására fordítottam, amire gyakorlatilag nincs esély elnyerni (kevés az elnyerhető pályázat száma, ellenben sok a fóka - akarom mondani sok az okos, motivált, céltudatos, szakmailag termékeny emberke :) ).

motiváció

... engem mindig az utolsó utáni pillanat motivál a legjobban...

... azt hiszem, már soha nem fogom ezt kinőni, hiába próbálom visszaszorítani a bennem dúló káoszt.

kicsit fájni fog...

... azt hiszem, ami jövő héttől ránk vár: az osztályvezető szabadságra megy egy hétre az egyik kollégával egy időben, ezért ketten maradunk, a szokásos betegmennyiségre.
... szerencsére most még egy pályázati anyagon agonizálással (beadjam - ne adjam- van-e egyáltalán esély, hogy begyűjtsek mindent, ami a beadáshoz szükséges) kötöm le a rettegésre fordítható energiáimat....

Az osztályvezető további 4 hetes szabadsága pedig még ez után következik (amit egyébként maximálisan megérdemel, mert egész mostanig gyakorlatilag folyamatosan dolgozott január 1 óta).

Jobban belegondolva - én nagyon utálom a nyarat.

a mai nap slágere :)

Ma reggel valahogy előkerült Michael Jackson "Heal the World" című száma munkába menet. Hihetetlenül megnyugtatott, pedig erre csak kevés zeneszám képes (és még kevesebb ember :D ).
Hazafele is ezt hallgattam, illetve aerobic után is (amikor épp készültem meghalni, ez az ugribugri az elmaradt spinning helyett teljesen leamortizált, mivel az izmok helyén nekem már csak kötőszövetesen átalakult zsírszövetem van...), szerintem úgy összesen ma 6-szor indítottam el ezt a zenét. :)

És most lefekvés előtt is meghallgatom, nektek is szeretettel küldöm. :)

mondtam már...

... hogy mennyire utálok cikket bírálni? és hogy mindig megfogadom, hogy ez volt az utolsó, és ezután persze mindig jön egy következő, ami aztán hetekig frusztrál, ha nem küldöm el időben a bírálatot - márpedig rendszerint utolsó nap vagy némi csúszással fog landolni.

.. az én cikkem pedig évek óta egy helyben toporog.

Nem csak mendemonda, hogy meg kellene tanulni nemet mondani. Egyik frusztrációból esek a másikba.

A nap fénypontja

... Végre lerúghattam a cipőt...
... Akármilyen drágán volt akármilyen kényelmesnek meghirdetve, azért 5 perc viselés után én bizony szabályosan szenvedtem. Nem keveset és nem elég rövid ideig.



Jáj.

posted from Bloggeroid

néha én is szeretnék...

... írni kicsit a szakmámról, a betegekről, a szépségekről és nehézségekről. De mi icipici szakma vagyunk, majdnem mindenki ismer majdnem mindenkit, és nem szeretném, ha egy nap a Nagyfőnök idézné valamelyik fenomenális félreolvasásomat, vagy olvasná az újabbnál újabb bakikat, amiket még mindig elkövetek (... azért órákra még senkit nem felejtettem a vizsgálóban .... - mondom órákra....).

... talán majd egyszer. Vagy egy másik blogon. Vagy minek.

Tény, hogy sokat lehet a betegeimtől tanulni, leginkább nekem, amikor épp nyűglődnék a saját felnagyított bajaimon, és akkor kapok egy banánt, egy barackot meg két kis kocka csokit valakitől a kutyafuttában bekapott ebédem mellé, csak úgy. Akinek, bár nem igazán beszélünk róla, de mindketten az életéért küzdünk.

azért volt...

... némi sikerélmény is mostanában:

Megsült és emberi fogyasztásra alkalmas lett. :)

Most egy fél évig a konyhaművészeti továbbképzés letudva. :)

kelekótya

... napom volt. Azaz nem is a nap volt kelekótya, hanem jómagam. Reggel viziten véletlenül mondat közepén letegeztem az egyik beteget, ami soha nem szokásom, a 16 éves hölgyeket is konzekvensen magázom, egyszerűen csak közben elgondolkoztam, terveztem, ötleteltem és kicsúszott a számon. Annyira fura volt, hogy rögtön fel is tűnt. :) Utána ugyanennek a betegnek az ágya alá bepottyantottam a pecsétemet, szegény beteg mászott is utána rögtön.... a szomszéd ágynál pedig képtelen voltam elmondani a főnővérnek, hogy feladtam még egy plussz labort mára, nem értette, hogy miket magyarázok (ilyen problémám amúgy nem szokott lenni, általában érthetően szoktam kommunikálni, legalábbis a reakciók alapján ez szűrhető le).
Ezt követően kiderült, hogy a studys beteget 2 nappal korábbra hívtam ellenőrzésre a kelleténél, ezért a befektetett energia a studys csapat részéről füstbe ment el (na jó, annyiban nem, hogy kiderült. hogy a beteg sokkal jobban érzi magát, ennyi sikerélményem azért hadd legyen :) ).
Ezt követően egy gyors plussz rövidke kis szakrendelés, ami emberhiány miatt csúszott erre a hétre, majd átrohanás az osztályra betegeket felvenni és délután kettőkor, amikor már égett a szemem, akkor jöttem rá, hogy egész nap elfelejtettem vizet inni. Kávét szerencsére azért ittam kettőt. :)
4-kor már majdnem úgy éreztem, hogy mindennel végeztem, mehetek haza, aztán mégis fél hatkor hagytam abba a munkát, ameddig beírogattam a kórtörténeteket, minden kérőt feladtam, néhány dolgot még átnéztem.
Már csak 1-1,5 órámba telt itthon, mire megírogattam a betegeimnek a zárókat erre a hétre.

Hiába na, ha egy hétből kimarad néhány nap (márpedig most ki fog), azt azért nem lehet büntetlenül megúszni.

Lassan elkezdek nézegetni alvásról leszoktató oldalakat. Annyi mindennel lehetne haladni az alvás helyett....

Csak ne szeretném annyira. :(

Nem kizárt...

...hogy a széken ülve, fodrászra várva fogok elaludni...
...az ügyelet utáni órák veszélyei. :)

De legalább a százszorszépes naptáramba volt időm beírogatni az aktualitásokat.:)

posted from Bloggeroid

tanulság n+1...

... amikor azon gondolkozol, hogy inkább lefeküdj egy kicsit délután szakrendelés után aludni, vagy foglald le a nyaraláshoz a szállást (amire egy hete naponta emlékeztetnek), ne habozz, feküdj le aludni.:) Nekem sikerült másik városba szállást foglalni, mint ahova eredetileg terveztük. Méghozzá úgy, hogy nem is ingyenes a lemondás (és cseppet sem olcsó). Mindezt úgy, hogy előtte 5 szállást már alaposan átböngésztem....

... vagy lehet, hogy ez is a sors keze...? :)

feledékenység...

.... ma este döbbentem rá, hogy a komolyzenei bérletem utolsó két előadására egyszerűen elfelejtettem elmenni, mert nem írtam be az online naptáramba.... az egyik időpontban ugyan épp külföldön voltam, de a másik időpontban az ügyeletet nagy valószínűséggel elcsereberélhettem volna, ha még tavaly valamiért nem csak az első 3 előadás időpontjait írom be....

... még több összeszedettség, még több tervezés, még több káosztalanítás szükséges...

Következtetés: személyi titkár kerestetik.

ha jót nem tudok írni....

... írhatok rosszat?

Van egyáltalán értelme?

ma eljutottam odáig...

... hogy rákerestem a neten arra, hogy "hogyan legyünk türelmesebbek"...

... úgy érzem, elfogyott az a csepp is, ami még időnként felderengett...

... és holnap ráadásul még elméleti vizsgáztatok is, ami szintén nem fog jót tenni a lelkecskémnek a pénteki gyakorlati vizsga alapján (szerencsére voltak kellemes kivételek is, de kiábrándító tapasztalatok is).

... még mielőtt átböngészem a türelmessé válás lépcsőit, előbb átnézem az előadások anyagát, hogy ne kérdezzek olyant, amiről nem esett szó. 

Feltéve ha lesz hozzá türelmem.

... töprengek.

... az alatt a néhány nap alatt, amit otthon tölthettem, egy percig sem fájt a fejem (ami mostanában elég gyakran), napi egy kávé elég volt az egész napos zakatolásomhoz, könnyebben ébredtem (azért költői túlzás lenne azt írni, hogy egyáltalán nem jelentett nehézséget...:) ), semmi egyebem sem fájt egészen addig, ameddig ismét össze kellett csomagolni a batyumat...

... a munkahelyemen eltöltött első órában ismét ideges lettem és türelmetlen és azóta is csak kapkodom a fejemet azokon az apró, de egyre gyarapodó igazságtalanságokon, amiket megtapasztalok. :(

... biztos, hogy kell ez még nekem...?

félrehallások n+1

"gorgonzolás" helyett "kórboncolás"

(kopogó szemmel sorban állás közben a pizzázóban - valójában gyrosra várva)

... hiányérzet...

... fegyvertelennek érzem magam, amióta a telefonomat elküldtem a szakszervizbe, mert úgy tűnik, hogy kihalófélben van az akkumulátora. :(

... előrekerült a régi (első okos) telefon, de sokkal lassúbb, kevésbé bírja a telefonálgatást és beérkező emaileket, illetve nem is lehet vele olyan jó fotókat készíteni - így legfrissebb áldozatom megörökítésével is várni kell még...

... a végén még elő kell keresgéljem a fényképezőgépemet, ami sajnos nem zsebméretű (bár csak egy sima kis kompakt; tükörreflexesbe az én tehetségemmel kár pénzt fektetni - és az még nagyobb méretű lenne és még kevésbé férne el az amúgy is túlzsúfolt életemben táskámban).

... számos hiányérzetem tekintetében viszont egészen kecsegtető a jövő hét. :)

(szerk megj. az orchideáim még élnek, csak épp nem mindegyik virágzik már... állítólag ez normális, én azért kicsit gyanakszom, az üzletekben mindig virágba borulva látom ezeket a primadonnákat...).

....

... még kellemetlenebb, hogy éjfélig dolgoztam az előadáson, amire végül 6 diák jött el.... utána pedig ügyelet után még bent maradtam, hogy délben az előre megbeszélt gyakorlatot is megtartsam, és erre ketten jelentek meg.

A kiábrándulás nem várta meg a vizsgaidőszak kezdetét...

egy kicsit kellemetlen

... amikor este 8-kor szembesülsz azzal, hogy a másnap reggeli angol nyelvű előadásodnak csak a fele van meg, mert előző év óta kibővítették az adott előadás témáját.

Hüpp.

biztos meséltem már...

... hogy amikor egyetemista voltam, úgy képzeltem, hogy ha egyszer elvégzem az egyetemet, maradok és a gyógyító tevékenység mellett beállok én is oktatónak, átadom a megszerzett és egyre gyarapított tudásomat az egyetemistáknak és akkora öröm lesz ez nekem, kinevelni az újabb generációt, hogy csak na... zseniális oktató leszek, lelkes, megértő, vicces, és persze minden diák a szavaimat fogja lesni és szorgalmasan jegyzetelni...

... aztán elvégeztem az egyetemet, más városba kerültem (sors útjai megsatöbbi), egy idő után nekifogtam oktatni és bizony cseppet sem úgy alakult a dolog, ahogy hajdanán olyan naivan elképzeltem: az ebédidőben érkező hatalmas csoport egyetemistával nem volt olyan egyszerű zöld ágra vergődni, voltak érdeklődőek, kevésbé érdeklődőek, látványosan szenvedők, kevésbé látványosan alvók, persze csoportja is válogatta, nemzetisége is, na meg a front és az előző és következő órák milyensége és helyszíne... erre rájön még az olyan apró kis kellemetlenség, amikor épp ügyelet után kell ott maradni, lecsukódó szemekkel és szétkuszált agysejtekkel értelmes mondatokat próbálva kipréselni magamból, időnként teljes éhgyomorra kerülgetve a betegek ebédes tálcáit, hangosan korogva... Időnként a betegeket, időnként a diákokat kell noszogatni az aktivitásra. Időnként gyakorlat közben, ameddig a diákok lekötik magukat a betegvizsgálattal, lehet rohanni osztályos betegek dolgait intézni, mert mindeközben telik az idő...

A napi munka mellett az oktatásra felkészülés bizony gyakran háttérbe került, az improvizálás szerepe megnövekedett. Ezzel párhuzamosan persze megnőtt a lelkiismeret furdalás amiatt,  hogy jó lett volna kicsit felkészülni a gyakorlatra, hogy ne maradjon ki semmi lényeges, tényleges útravalót adjak az elkövetkezőekre ezeknek a legényeknek, leányoknak, akiknek még fogalmuk sincs, hogy az egyetemről kilépve kevés olyan alkalom lesz majd, amikor ingyen és bérmentve kapják az oktatást (kivéve a költségtérítős diákok :) ) és bárkit is érdekel, hogy milyen tudással gyarapodva távoznak...

Szóval nem volt olyan igazi kellemes érzés ez az oktatósdi, és gyakran azt éreztem, hogy merő naivitás volt az elképzelésem erről és mégsem nekem való. 

Viszont időnként (bizonyos évfolyamoknál/embereknél) vannak sikerélmények, vannak figyelő tekintetek, visszatérő viszonylag nagy számú csoportok, mosolyogva köszönő emberkék, legutolsó gyakorlatomon pedig egyenesen több embertől is megkaptam, hogy a kedvenc gyakorlatvezetőjük vagyok (pedig aznap épp váratlanul tesztet írattam velük - az eredményt inkább nem kommentálnám :D ), és volt, aki megmutatta a jegyzetét, hogy 3 oldalt jegyzetelt a gyakorlatom alatt és ezzel leköröztem három másik kurzust, ahol összesen ennyit írogatott.

... ilyenkor az az érzésem, hogy mégiscsak érdemes...
... ilyenkor néhány napig ismét azzal áltatom magam, hogy lehetek még lelkes oktató...

Csak ne kellene hamarosan vizsgáztatni és rádöbbenni, hogy mégiscsak hiába jártattam a számat annyi órán keresztül... legkésőbb ekkor szoktam ismét visszacsúszni a teljes oktatói pesszimizmusomba.

átverem magam...

... a feladatokat átkereszteltem kihívásokká...

... hátha így gyorsabban elfogynak. :)

Túl optimista lennék?

sötét felhők

... a munkahelyem felett, egyre több kolléga fáradt bele az egyre több munkába (ezek szerint nem csak én érzem túl soknak). Remélem azért kitart a társaság addig, ameddig az erősítés megérkezik (amelynek időpontja még egyelőre hatalmas kérdőjel)... Egyelőre sajnos csak a további fogyásra utalnak félbeharapott mondatok, titkon megmutatott levelek. Ami tudjuk, hova vezet.... még több munkához és még nagyobb motivációhoz, hogy könnyebb munkahely után nézzenek az emberek.

Kezdenék kétségbeesni, ha lenne rá időm.

... és volt az utóbbi napokban...

... egy kis firenzei villámlátogatás is, 2 éjszaka alatt 11 óra alvással, amiből második éjszaka aludtam 8 órát. Első nap néhány óra angolul karattyolás (=megbeszélés) után volt még 1,5 órám vacsora előtt:  választanom kellett, hogy alszom egy órát (hogy legyen már legalább négy, hogy az agyam még működjön annyira, hogy legalább a villát és a kést tudjam a megfelelő kézben tartani) vagy körbenézek a kedvenc helyeimen (néhány kivételtől eltekintve), amik gyalogosan egy óra alatt bejárhatóak a szállodából elindulva.

Ez utóbbi mellett döntöttem.
Nem bántam meg.
Firenze mindig a szívem egy kis csücske marad. :)

Hotelszoba valahol Németországban

Bár a csillagok számát nem tudom, de teljesen elképedtem, hogy napi 1 óra ingyen internet volt biztosítva a szállodában. A nullánál ugyan több, de az internet igényeimhez képest elenyésző...

Itt vált biztossá, amit eddig is sejtettem: internet és kávé függő vagyok, életemben először bekapcsoltam a mobilon a roaming netet. Nem is olyan drága három napra a szolgáltatómnál, és bőven kielégíti az email olvasós - kicsit a világról tudós igényeimet. :D

Amúgy a szálloda étterme nagyon jó volt, igényesen elkészített ételek, nagyon finom barna sör és számomra meglepően finom száraz vörösbor. ;) Persze nemcsak erről marad emlékezetes az út, volt azért szakmai rész is.
 

Az első szabad hétvége ...

... (leszámítva a tegnapi ügyeletet) négy hét óta!! :)

Annyi tervem van, hogy azt sem tudom, mihez kapjak, mosás, háztáji ügyködések (undok portörlés és porszívózás, de legalább van időm ma erre is :) ), hetek-hónapok óta halogatott hosszabb emailek megválaszolása, fényképek közötti bogarászás és talán a blogba felpakolászása, 3 új kérelem írása, néhány ambuláns karton,  Scrapbook tanfolyam felzárkózás - még egy modult sem sikerült megnézni - , egy kis bevásárlás is talán, ameddig még süt a nap, Szöszike nyári gumikba öltöztetése már ki is pipálva. :)

Zenei aláfestésként Michael Buble pont tökéletes, remélem nektek is annyi örömöt okoz, mint nekem. :)

Ma kiderült az is..

... Hogy nem csak a telefonban kedves a hangom... ;)

(radiológiai időpont egyeztetésekért felelős egyén vizsgálatát követően... :) )

posted from Bloggeroid

érdemes vajon...

... egy órára lefeküdni, ameddig indulhatok a transzferhez?
... hmmm, most jut eszembe, hogy a csomagolás még hátravan. :)

... azt hiszem, ez a kérdés eldőlt.
... mondanám, hogy majd a repülőn, de ott már lefoglalt megbeszélésem van.

Hosszú nap lesz a holnapi, az már biztos.:)

30 napos kihívás - update

... halkan megjegyzem, hogy a napi 20 perc mozgást átkonvertáltam napi 1,5 liter bevitt folyadékká.:) Ez sem egyszerű időnként, leginkább szakrendeléses napokon, amikor inkább kiszáradok, mint a mosdóba járkálással további értékes perceket veszítsek...

Valószínűleg az első vesekő fogja helyrebillenti a gondolkozásomat... :)

Addig viszont az idő és az akaraterő hiányával küzdöm, ami még a kevéske szabadidőm megfelelő kihasználását is eléggé ellehetetleníti.

Épp

... Próbálom feldolgozni az újabb baba hírét a kollégák között. Végülis jobb, mintha a nyakukba vennék a nagyvilágot (persze olyan is van) - így legalább van esély a valamikori visszatérésre- bár egyelőre olyant sem láttam (tartósan, legalább egy évre), ha jól emlékszem...

Úgysem mertem elhinni, hogy mostanában kevésbé munkás napok jönnek...

posted from Bloggeroid

Özönvizes

Ez a kongresszus nem az otthonfelejtett dolgok miatti hiányérzet, hanem az özönvíz jegyében telik. A repülés napján a magammal vitt, a bőröndben elhelyezett 1 liter ásványvízből 500 ml-t a vadonatúj, kétszer viselt kosztümfelsőm szívott magába, önzetlenül továbbítva az alatta levő 3 réteg pólónak és kardigánnak. A tegnap esti kipakolás ezért teregetéssel kezdődött...

Ma reggel pedig az utálatos amerikai feketekávéval terítettem be kb egy négyzetméteren a reggeliző helységet, mindenhova jutott belőle, csak a szájamba nem, mert rögtön el is ment tőle a kedvem látva a színét...

A következő konferenciára 3 az 1-ben kávéporral felfegyverkezve fogok menni...

... Esernyőm is van, gondolom holnap majd azt kell használjam... :)

posted from Bloggeroid

Hobbikeresőben :)

A napokban indul egy online scrapbook tanfolyam, amire jelentkeztem. Kicsit fejleszteni tervezem a kreatív énemet (azt a kis morzsányi részét a lényemnek, ami amúgy kb 20 éve téli álmot alszik). :)

Áprilisi tréfák

... sorozatát kaptam kedves éjszakás nővéreinktől, amikor április elsején reggel kitámolyogtam az ügyeletes orvosi szobából. :)
Volt lekváros kilincs, aznapi felvételi előjegyzésbe beírt plussz 3 beteg (Gipsz Jakab, Áprilisi Tréfa és még egy), félálomban kezdett is lelkiismeret furdalásom lenni, hogy megint elnézhettem az osztályos előjegyzést...

Végül ez a látvány fogadott: a reggeli kávém kortyonként elosztva 6 pohárba. :)



Hát nem megható ennyi törődés...? :)

posted from Bloggeroid

30 napos kihívás

... a TED-ről.



Én azt hiszem egy kis rendszeres napi mozgással kezdek (napi 20 perc szobabicikli vagy torna, mikor melyikre alkalmas a hely és az idő).
Majd fotózás.

És egyszercsak megírom azt a novellát is. :D

A Kilimandzsárót nem vállalom.

félrehallások n + 1

... miközben kérelmet írok, a háttérben nyomozós sorozatok mennek a háttérben a tévében, millió és egy reklámmal apró darabokra szaggatva.

... egyik filmelőzetes:
Kétségbeesett női hang:  - Elvitték a lányomat!!! Azt mondták, meg fogják ölni, ha nem hozok KOFFEINT (kokain helyett... ).

Pedig ma két kávét is ittam (igaz, hogy nem hármat...).

Egy kis tegnapi tavasz :)

 Odrayynak külön köszönet a fotós program figyelmembe ajánlásáért. :)

posted from Bloggeroid

öngól

.... annyira jóllaktam a délután fél hatkor megevett ebéddel, hogy kénytelen kelletlen ki kellett hagyjam a mára erőteljesen eltervezett 7 órás kezdetű spinninget.

... így kénytelen leszek itthon tekerni, és a leülepedésig kérelmeket írogatni...

lett ám...

... kuglófos fotóm is szombaton. :)

És Szöszike is szabad! :)

Áldott Húsvétot!

posted from Bloggeroid

hoppá

Reggel 7 óta halogatom, hogy elinduljak húsvéti bevásárlókörútra, mert attól tartok, hogy nagy lehet a tömeg és ez engem sajnos egyre jobban zavar (ezért is intézem lehetőség szerint interneten a bevásárlásaimat)...
9-kor végre valahára leküzdöttem az ellenérzésemet, amit lehetett, megvásároltam itt a közelben (kalács, egyéb pékáru, gyümölcsök), feladtam egy betegnek postán néhány beutalót (mivel sikerült ugyan felírni a feladatot a hosszú listámra, csak utána nem lapoztam fel újra ezt a részt a százszorszépes naptáramban), utána pedig indultam volna a Tesco-ba a hosszú listám végére járni, amikor észrevettem, hogy szegény Szöszikémet fogságba ejtette három autó, se előre, se hátra, se oldalra nem tudok kiállni, ezért vállalt vontam és hazajöttem.:)

Kuglófot szerettem volna sütni életemben első alkalommal, ennek alkotórészei képezték a listám javarészét...

Ezt égi jelnek tekintem: mégiscsak tartsam távol magam a konyhától...

(... azért dél körül még lehet, hogy megkísérelek egy Szöszike kiszabadító akciót). 

Elkeserítő...

... hogy válik a nagyvilág fokozatosan egy félelmetes, veszélyektől hemzsegő hellyé... :(

... Megoldás pedig ennek megakadályozására nem nagyon körvonalazódik. :(

az alvással töltött

... órák számának gyarapításán kívül nem nagyon tudom, milyen egyéb sikerekről tudnék beszámolni a munka céljából kivett szabadságom alatt...

... bár jobban belegondolva, szerintem most aludtam ki az előző szakvizsgám fáradalmait.

... még jobban belegondolva, még mindig nem aludtam ki a fáradalmakat, ma délután is sikerült még 2 órát alvással tölteni, utána pedig nem nagyon akarózott felkelni. Már megfordult a fejemben mindenféle lehetséges anyagcsere betegség (a pajzsmirigytől a mellékvesekéregig), de lehet, hogy simán csak munkahelyklímaváltásra lenne szükségem kicsit huzamosabb ideig.

De mivel most épp próbálom a pozitív gondolkozást gyakorolni, itt témát is váltok, és inkább arról írok, hogy...

.... és itt ér véget a mai bejegyzés. Szép álmokat.

haladás

... a 4 napos szabadságom alatt ma már írtam is kb 2 mondatot az évekkel ezelőtti cikk -kezdeményemhez.

... csak nehogy véletlenül túlpörögjek... :)

nem tudom....

... mennyi fejfájás fogható még a frontra és mennyinél érdemes eltöprengeni azon, hogy talán meg kellene látogassak egy szemészt... közelre látok továbbra is, de távolra időnként már találgatok... ez már a kor lenne...?

... épp most, amikor egyre fiatalabbnak látszom...?

első alkalom

Azt hiszem életemben először küldtem el a Nagyfőnöknek valamit 2,5 nappal a leadási határidő előtt... na de erre jó a hajnali vonatozás egy fél napos továbbképzés miatt, elég hosszú egybefüggő idő arra, hogy viszonylag tiszta fejjel képes legyek egyhuzamban egy kellemetlen feladatot letudni (egy továbbképzőn tartott előadásomhoz - azaz kettőhöz - több helyes válaszos kérdéseket írni).

Mondjuk az nem kizárt, hogy ezek után az előadásokat fogom végigaludni, mert a napi 7 óra alvásom igencsak csorbát szenvedett a koránkelés miatt.

...és mindeközben..

...természetesen bőszen írom a cikkemet... Vagyvalamiolyasmi... :)

posted from Bloggeroid

És megérkezett :)

A már legalább 3 napja várt, pecsétekkel teli dobozkám, hogy a naptáramat még színesebbé (és természetesen átláthatóbbá ;) ) tehessem. Sürgősen kell vegyek hozzá színesceruzákat is természetesen... Kezd visszatérni az az érzés, mint amikor gyerekkoromban a vízfesték gyűjteményemmel kiköltöztem nyáron az erkélyünkre és egyik "festményemet" gyártottam a másik után a földön kuporogva, a fejem búbjáig különböző színekben pompázva. :)

posted from Bloggeroid

bakihegyek n+1

Csak hogy lássátok, mennyire szét vagyok szóródva (igaza volt a Nagyfőnöknek, hogy még szerencse, hogy van nyakam, ami miatt a fejemet nem tudom elveszíteni - á, dehogynem...)

Ma, első szabadnapomon, reggel 7-re bementem egy study-s beteg miatt (a másik beválasztása szerencsére elmaradt egy kolléganő szétszórtsága miatt... ), 11-kor már sikerült is eljönnöm a munkahelyemről, utána felvittem a város másik részén található másik intézménybe a kb 7 kg-os dokumentációját egy konzíliumban megnézett betegnek, majd vásároltam egy orvosi könyvet a könyvesboltban, majd egy pupillalámpát egy másik üzletben, mert legutóbb vasárnap éjjel négykor éreztem nagy hiányát (a másik hónapok óta nem működik és mindig este az asztalomra tekintve jut eszembe, hogy venni kellett volna), majd iszonyatosan álmosan készültem belevetni magam az ágyamba, amikor az ajtó előtt 10 percig tartó keresgélést követően rájöttem, hogy négy táskám egyikében sincs a lakáskulcs, ergo bent felejtettem a munkahelyemen... tehát csomagokat ismét lecipeltem, autóba ültem és irány vissza... a dologban az icipici pozitívum, hogy akkor legalább már megszerveztem néhány vizsgálatot 1-2 betegnek.

A csúcspont kb. 5 perce következett be, amikor 1,5 óra délutáni alvást követően, kipihenten, frissen és üdén sikerült egy emailt elküldeni az Országos Szakorvosi Egyesületünk Titkárságára, amit valójában az egyik PhD hallgatónak szántam és amiben azt részletezem, hogy fogalmam sincs, hogy egy régebbi pályázat során elnyert pénzből (amiről most várják a beszámolót, ami miatt írtak és amire véletlenül továbbítás helyett választ nyomtam) melyik reagenseket vettük meg és hol találom a számlákat...

Rémes.

gyanús...

.... kivettem ugyan egy hét szabadságot, hogy az 5 éve nekifogott egyik cikket befejezzem, cserébe ügyelek kettőt, két nap be kell menjek a munkahelyemre és ma 4-5 órán keresztül egy kolléga cikkét javítottam át kissé drasztikusan . legalábbis érthetőség és angol nyelvtan szempontjából - ezt is megértük, rájöttem, hogy nemcsak én vagyok tökéletlen és még én is tudok másokat javítgatni... :)
Most pedig ambuláns kartonokat heggesztek. 

... egyre kevesebb esélyt látok arra, hogy ez alatt a hét alatt jelentős előrelépést teszek cikkírás téren.

... nem utolsó sorban mert még ezután kell megtanuljam a statisztikai módszereket, amiket használnom kell...


 segítség...

csak...

... ne kéne ügyelni többet már a "hosszú" hétvégén...

... ügyeletek nélkül én is sokkal jobban vártam volna...

... így kicsit másképp tűnik végtelenül hosszúnak.

megnyugvás...

... miután Áránká, ügyeleteim intermittáló hősnője a folyosón elsuhanásom közben megkérdezte, hogy hány éves vagyok (és rögtön pontosan el is találta) és hogy mentem-e már férjhez, amire a válaszom nemleges volt (csakúgy mint kb egy évvel ezelőtt), megnyugtatóan rám nevetett és azt mondta, hogy ne aggódjak, bőven ráérek még 37 éves koromig, nem vagyok elkésve....

... többet ér, mint egy fél marok nyugtató... hát mi miatt is aggódjak ezek után... ?

csak ne felejtsem el...

... hogy jövő évben a nőnapot és környékét is húzzam ki az ügyeleti kívánságlistámról... március 8.-án fóbiáim többsége szembejött ügyeletben (kivétel az autóparkolás tolatva és még egy- két hasonló apróság...).
... a másik lehetőség, hogy végre szembenézek a fóbiáimmal és leküzdöm őket - de nem, ehhez jelenleg még nem érzem elég bátornak magam.

célzás lenne...?

... ha egy másik nőtől drága szemránckrémet kapsz ajándékba...?

... majdnem belenéztem a tükörbe, amikor este végre hazaértem.

Legújabb gyönyörű áldozatom...

Már most sajnálom szegényt, hogy mennyire másképp fog kinézni 1-2 hónapon belül.

... Miért hiszik azt rólam, hogy képes vagyok a virágos növényeket életben tartani... ?

Sajnos, bár adva lenne a genetikám, vélhetően elnyomja az alvási központom...

posted from Bloggeroid

arány

... az 5-ből 2 engedély hosszabbítási kérelmet sikerült összekolbászozzak könnyed vacsorám szerves részével. Szerintem odafent már semmin sem csodálkoznak, ami tőlem érkezik...

... főleg, hogy az ilyen éjfél körül írogatott kérelmeknél egy idő után azt is letagadnám, hogy találkoztam valaha az adott beteggel, nemhogy kérelmet is írtam neki az utóbbi 1-2 hónapban... ezért meglepetés nekem mindennap a posta... érdekes dolgokat művel(het)ek...

... kicsit szertefoszlik a Zéletem.

úgy érzem....

...sikerült úrrá lenni egy óra alatt azon a rémületen, ami akkor töltött el, amikor kiderült, hogy a rezidens, aki helyett a hétvégén a megfázása miatt be kell ugorjak ügyelni, egyébként pedig babát vár és emiatt vélhetően a márciusom (és következő 3 év) sem lesz olyan felhőtlen munka szempontjából, mint amilyennek reméltem... és a jelenleg beosztott 4 ügyelet száma is emelkedni fog (nem mintha régebb nem ügyeltem volna rendszerint többet, de egy ideje már egészen belejöttem a kicsivel kevesebbe is...).

... persze örülök neki, hogy ilyen boldogság érte a lányt, aranyos és jó ember, jó helyre érkezik a baba, csak mi lennénk pont kétszer ennyien (mint ahogy régebben voltak is, amikor én még kutatósdit játszodtam) és akkor tényleg csak a felhőtlen örömöt érezném, nem árnyalva azzal a tudattal, hogy könnyebb már egész biztosan nem lesz mostanában.

... nézzük a jó oldalát - annyira sok szakmai tapasztalatra teszek szert itt minálunk egy év alatt, mint számos kolléga máshol 5 év alatt... kár, hogy belsőleg is hasonló tempóban érzem magam korosodni.

.... igen, tudom, önző vagyok, de be is ismerem és próbálok dolgozni rajta.

...és a teve :)

Hotel Lutecia, Lisszabon

és egy kis finomság, hal szalonnába csomagolva, póréhagymás krumplipürével és desszertnek csokis eper .... :) még annál is finomabb volt, mint aminek látszik. :)

... a végére pedig egy kis napsütés (amihez foghatót sajnos azóta sem láttam):

éheztetés

... mivel a transzfert végző buszban külföldi orvostanhallgatóknak látszó lények lányok ülnek, inkább eltekintetek a tevém megetetésétől, és megpróbálom fenntartani a felnőtt lény nő látszatát... :)

... estig még csak kibírja.

függőség...

...éjfélkor, ahelyett, hogy nyakig merülnék egy kád forró habos vízbe (kihasználva, hogy vannak helyek, ahol létezik igazi fürdőkád :) ), nekifogok blogokat olvasni... hogy aztán holnap reggel megint nagyon rosszul essen kialvatlanul 6:30-kor kelni...

egy kis statisztika

Most olvasom:

... hogy a 2015-ös amerikai felmérés szerint az intenzív terápiás szakorvosok (furamód különveszi az aneszteziológiát) vezetik a "burnout szindrómások" (kiégési szindrómában szenvedő) listáját az 55%-os előfordulási gyakorisággal, ami nem meglepő.

... az már meglepőbb, hogy a magam kis szakmája középmezőnyben van ugyan (majdnem a fele a kollégáimnak valamilyen szinten elégedetlen magával, a munkájával és a munkájában elért sikerekkel), de a nefrológusok, tüdőgyógyászok és onkológusok is "boldogabbak" nálunk, pedig én bizony egyiket sem választanám... :) akkor már inkább a magam kis nyomorúságos pocsolyája, beteganyaga (azért megnyugtató, hogy nem csak én érzem magamat frusztráltnak a rendszerben a hasonszőrűek között...).

...a legelégedettebb-legboldogabb társaság a pszichiátereké, azt hiszem, ők már rájöttek arra, hogy minden csak nézőpont kérdése.

... szerencsére a kiégésünk súlyosságát a pszichiáterekkel hasonló mértékben tartjuk - legkevésbé - súlyosnak a többiekhez képest (bár ez alapján újra kell tervezzem a saját kiégésem fokát).

Hát nem nagyszerű...?

(hát annyira azért nem.)

Fájdalmas igazság...

... Ma a szakrendelőből kifele menet megszólított Áránká, betegállományunk egyik oszlopos tagja, problémás ügyeleteim egyik törzsvendége, és megjegyezte, hogy úgy tűnik neki, mintha felszedtem volna pár kilót az utóbbi időben...

... Ki nem néztem volna belőle ennyi megfigyelőképességet...

... Ha még neki is feltűnt, többet magam előtt sem tagadhatom. Ideje komolyan bevésni a naptáramba a rendszeres testmozgást...

posted from Bloggeroid

nagyon jó kis hétvége volt...

... végre kialudtam magam, mindkét nap a reggeli ébredést és reggelizést még 2-2,5 óra alvás követte... :)

... a jövő hét pedig rövid lesz, éljenek a kongresszusok! :)

... újabb hotelszoba a láthatáron.

majdhogynem felüdülés...

... volt ez a mai nap, csak 20 emberrel az ambulancián, mindenki türelmesen várt a sorára, jutott idő két beteg között meginni egy ivójoghurtot és gyorsan elmajszolni egy Tooró Roodit, lazán 3 előtt végezni, utána az osztályon is csupa kedves, normális, együttműködő beteget levizitelni, napközben segítőkész kollégákkal konzultálni a betegekről telefonon, közben nem tiszta hülyének érezve magam.

... ha kicsit több ilyen nap adódna egy héten évben, én sem vágyódnék annyira egy könyvtárosi állás után valahol egy messzi messzi galaxisban  200 fős településen.

2 nap betegszabadság..

Hamarabb kellett volna és akkor lehet, hogy megúsztam volna antibigyó nélkül és két kolléga(nő) továbbfertőzésének gyanúja nélkül. Már a népi praktikáknál tartok, arra viszont senki nem készített fel, hogy a mézes foghagyma lenyelése után a bacigyilkosság egy gyomorszájra mért lórugással kezdődik- belülről.

posted from Bloggeroid

holnap...

... szerintem csendkirályozni fogok... ma már időnként a hangom is búcsút int... 

5 nap szenvedés...

... és ugyanennyi félig-meddig oxigénhiányos állapot, két hőemelkedős-lázas szakrendelés (ahol a másodikon a beteg kínálta fel az általam korábban javasolt paracetamolját, hogy javuljon az állapotom), orrvérzésig orrfújások után ma este végre beláttam a halandóságomat és elkezdtem antibiotikumot szedni.

... elvégre a hétvégi ügyeletben már frissnek és egészségesnek kell lennem.

... amúgy egészen vicces, amikor a szakrendelés és osztályos tevékenységeim végén a betegek köszönnek el úgy, hogy jobbulást a doktornőnek... :D

Ruhás fotós :)

Murok Marci kérésére, itt az a bizonyos jelenlegi kedvenc kabát - ügyeleti idő végén, túlélő saláta társaságában (nagyon sok év alatt sem tudtam kinyiffantani a szobámban).

posted from Bloggeroid

...

... a délutánonként kettő óra után tett kijelentéseimért, valamint cselekedeteimért krónikus fáradtság és kialvatlanság okozta beszámíthatatlanság miatt felelősséget nem tudok vállalni.

... mit tegyek, ha a munkahelyem inkompatibilis a bioritmusommal (és teherbíróképességemmel)?

Memóriabővítés :)

Itt látható az utóbbi napok főszereplője :)
Még csiszolódunk össze, de az az érzésem, hogy ez egy szép és eredményes barátság lesz. :)

posted from Bloggeroid

A mai nap után

Biztosan állíthatom, hogy szétszórtabb lettem, mint a leghírhedtebben szétszórt kollégám... Pedig már százszorszépes kapcsos kalendáriumom is van tegnap óta... :(

Remélem a folyamat innen már csak felfele ível, máskülönben a (maradék kis) nyugalom megzavarására alkalmas idők jönnek... 

Hüpppp

ruhás :)

... van valami sorsszerű az életemben: csütörtökön még mély depresszió ült a nyakamon, mert a kabátvásárlás teljes kudarccal végződött (nem utolsó sorban a mozgáshiányos életmódom miatt), szombaton pedig a túraboltban a téli túranadrág vásárlásakor sikerült egy szimpatikus és nem utolsó sorban jó meleg és szélálló (nem túl sportos) téli kabátra is szert tennem, amiből egy darab volt, az is a méretemben, és még az ára is (viszonylag) akciós volt. :) Nagy a szerelem. :)

persze attól...

... még lehetnék kevésbé szétszórt, rendetlen és életveszélyes másokra és kütyüikre....

felzárkóztam néhány bloggal...

... és rájöttem, hogy tökéletesen elégedett vagyok az életemmel. :)

... és kifejezetten hálás a szüleimnek és családom többi tagjának, amiért olyan gyermekkorom lehetett, amilyen volt. :)

... és továbbra is naivabb vagyok, mint a nagy átlag, és nem is szeretném, ha ez már sokat változna, pedig az utóbbi évtized ezen nem keveset rontott.

Többet nem tagadhatom... :(

...hogy az a nem kevés kiló, ami felugrott az utóbbi 2 évben, igenis olyan helyekre rakódott le, ami komoly akadályt jelent a kabát és szoknya vásárlásban... Mindez ma tudatosult, amikor gyanútlanul betévedtem az egyik üzletbe, ahol kabátot szerettem volna venni magamnak.

... Úgyhogy vége a vacsoráknak, és megpróbálok rendszert és rostokat vinni az étkezésbe - a büfét pedig széles ívben elkerülöm...

... Gyarapodnak az újévi fogadalmak....

huhh

... majdnem megfogadtam, hogy idén megpróbálok naponta egy bejegyzést írni. Aztán észbe kaptam (annyi minden változás azért mégsem várható szabadidő terén) és úgy döntöttem, hogy fokozatosan építgetem a fogadalmaimat (hogy esélyt adjak magamnak ezeket be is tartani), pl. idén megpróbálok minden este elmosogatni. :)

... és hetente egyszer 1 órát mozogni intenzíven (konkrétan spinningre gondolok), jobb lenne persze a heti kettő, de nem vagyok telhetetlen.

... két havonta egy nem szakmai könyvet kiolvasni...

... minimum havonta egy konkrét szakmai könyvből egy fejezetet elolvasni (hogy a hiányosságaimat próbáljam egy kicsit lefaragni).

Túléltem

... Tanulságokkal. :) a 28 km valójában 35 kellett volna legyen, amiből 32 km-es alternatív útvonalon jutottunk el a célhoz... A tanulságokról talán majd később, most mély álomba zuhanás következik.

...szóval megvolt mára a testmozgás.

posted from Bloggeroid

Téli túra

... A környező hegyekben... Hajnali 6:30-as indulással. 30 km-es távval. Ellenőrzőpontokkal. Időkorláttal.

Ha nem jelentkeznék mostanában, akkor mégsem volt olyan jó ötlet...

Azért reménykedem... :)

posted from Bloggeroid

P.S. kalendárium

... és miután ilyen szépen megírtam a bejegyzést és ismét elgyönyörködtem a naptárban, én bizony megrendeltem. :) még meglátom, hogy a két naptárt hogyan sikerül összehangolni az online-al, hogy minden együttműködjön és engem kicsit hatékonyabbá tegyen. De ha már a cetlihegyek megszűnnek körülöttem és fél év alatt lecsengenek és elcsitulnak azok a lelkiismeret furdalások, amiket a betegeknek tett ígéreteim cetlijeinek meg nem találása és ezáltal az ígéret beváltásának elmaradása okoz, már megérte a a befektetés.

... és különben is, volt rá 10% kedvezményem. Hát ott lehetett hagyni ezek után?

na ugye.

kalendárium...

... lázban égek, vettem ugyan magamnak egy kis olcsó zsebméretűt, de én igazából erre vágyom (a jelenlegi is ügyeske, de mintha nem férnék benne és nem is ennyire vidám - bár kétségtelenül előnye, hogy elfér a zsebemben. :) ).

... még kicsit tanakodom, de nem kizárt, hogy végül elcsábulok... :)

ami azért megnyugtató...

... hogy azok után, hogy valahol azt hallottam (már nem emlékszem, talán egy filmben volt róla szó), hogy egy 35 éves nőnek nagyobb az esélye, hogy egy terrorista lelője, minthogy férjhez menjen, az egyik 57 éves betegem egy hónapja ment (másodszor) férjhez és azt mondta, hogy nagyon boldog és az illető a tenyerén hordozza ...

... ami pedig kevésbé megnyugtató, hogy egész nap a visszáján hordott pólóban szakrendeltem, és ez csak este 9-kor tűnt fel először - azóta pedig nem volt energiám a helyzeten változtatni. Azért annyira nem csodálkozom, mert évek óta először elaludtam, mert elfelejtettem ébresztőt beállítani, és a közelben levő bank riasztója csak 7:07-kor kapcsolt be, így addig édesdeden aludhattam. Csodálatos módon így is beértem még a reggeli megbeszélésre, amire nálunk mindig 8 előtt jóval kerül sor, pedig még havat is söpörtem Szöszikéről... mondjuk a reggeli kávé és fogmosás már csak a munkahelyen fért bele - és a póló is ugyebár kicsit furán ugrott fel rám. De végülis lehetne ebből rendszert csinálni... ;)

a türelmemből...

... a nap végére már csak a szeretteimnek nem jut.

... igaz, hogy mostanában már reggel 7:50-re elfogy (azaz kb 40 perccel azután, hogy beérek a munkahelyemre), utána már csak próbálok túlélni és életben hagyni másokat...

... tegnap megint vettem egy fél patikányi magnéziumot - remélem nem hiába.

bár már tökéletesedik...

... az életem rendszerezésének technikája (miután belevágtam egy online tanfolyamba arról, hogy hogyan tehetjük a kapcsos kalendáriumokat hatékony segítséggé a hétköznapok megszervezésében - ami egyébként szuper volt és csak ajánlani tudom mindenkinek), azért még sikerül időnként jól megszívatni magam olyasmikkel, hogy például ügyelet utáni napon délre hívok vissza olyan problémás beteget, akit mindenképp meg kellene nézzek (az ambuláns napokba a sok fejtörést igénylő betegek a futószalag szindróma miatt nem nagyon férnek bele...)... hát ezért sem lesz például a pénteki napom sem olyan rövid, mint szeretném...

annyira igaza van...

... a főnökömnek, hogy aki kérte a vizsgálatot, az magyarázza meg a kapott eredményt. A baj csak az, hogy ezúttal az én fejem fődögél (és sápadozik), mert hogyan magyarázzam meg a multidrog rezisztencia gén egyik változatánál igazolt heterozigóta mutáció jelentőségét egy betegemnek, ha még én sem tudom, hogy mit jelenthet ez az ő kezelése szempontjából... kellett nekem gyanút fogni.... :(

... és bár a gúúúgel és szakmai emberkéknek a pubmed és uptodate is barátunk, de erre a kérdésre még ott sem igen lelek választ, bár máris érteni vélem néhány absztrakt elolvasása alapján, hogy patkánykísérletekben mit NEM sikerült igazolni.... Kérdés, hogy ez mennyire kell befolyásoljon engem, és mennyire várható, hogy örömmel tölti el az adott beteget...

... na de hosszú még az éjszaka...

Most majd végre...

...megérthetem a szakmai énemet, elvégre pszichológusok évekig tartó elemzését vettem meg - rólunk. Gyanítom, hogy ez a könyv érvényes nagyjából minden közép-kelet európai gyógyítóra....