... egy héttel a szakvizsgám után hirtelen bemutatkozik az egyik orvoslátogató, aki öt éve jár havi rendszerességgel a munkahelyemre, de odáig még nem jutottunk, hogy köszönjön nekem...
... és ma már én vizsgáztattam gyakorlaton az orvostanhallgatókat...
... jövő héttől pedig kezdődik az önálló élet...
... most úgy érzem, kicsit túl gyors ez a tempó nekem.
csütörtök, május 16, 2013
szerda, május 15, 2013
díjacska :)
Marcipánördögtől kaptam életem első díját, ami írói vénámnak (mondjuk inkább csak venulácskámnak) szól. :) Köszönöm Neki, nagyon jólesett. :)
Küldöm is tovább azoknak, akiket szívesen olvasok/olvasnék:
VeraLinn (remélem ismét írni fog)
Ricoka (szintén nagyon remélem, várom vissza)
Maminti (akire véletlenül bukkantam)
Tasnadi Zsolt (aki nem tudom, hogy bukkant rám :) )
... a komment nálam is elmarad...
Küldöm is tovább azoknak, akiket szívesen olvasok/olvasnék:
VeraLinn (remélem ismét írni fog)
Ricoka (szintén nagyon remélem, várom vissza)
Maminti (akire véletlenül bukkantam)
Tasnadi Zsolt (aki nem tudom, hogy bukkant rám :) )
... a komment nálam is elmarad...
szerda, május 08, 2013
Méhecs
Ezt a rajzot speciell én ihlettem, a méhecske engem ábrázol... A virág pedig gondolom a tudományt, amit próbáltam/próbálok/próbálni fogok ezentúl is magamba szívni, csak legyen hozzá kitartásom/türelmem/elmém...
P.s. Le akartam tagadni a piros retikül, de aztán rájöttem, hogy tényleg van nekem olyan. :-)
az élet
Az élethez szerencse kell - és én szégyentelenül szerencsés vagyok, még ha ezt hajlamos is vagyok rendszeresen elfelejteni. A tételhúzáson is szerencsém volt, de leginkább abban, hogy annyi ember szorított értem aggódón, őszintén, önzetlenül.
Szegény szüleim ráadásul még hetek óta azon is izgultak, hogy lelkileg hogyan tudom elviselni a stresszt- ilyen lüke lányként meg sem érdemlek ennyi szeretetet, jobbat érdemelnének, de én azért örülök, hogy ebbe a családba cseppentem, mondom, hogy szerencsés vagyok. ;) Sz. is elviselte szó nélkül a hangulatingadozásaimat, csendben meghúzta magát a lakásában, ameddig én lassan kitúrtam minden asztaltól...
Holnap kezdődik a munka, bele is csöppenek a sűrűjébe, de ma még élvezem a megkönnyebbülést és nem gondolok arra, hogy mostantól enyém a felelősség, kezdődik az önálló élet.
Köszönöm a szorítást!
Szegény szüleim ráadásul még hetek óta azon is izgultak, hogy lelkileg hogyan tudom elviselni a stresszt- ilyen lüke lányként meg sem érdemlek ennyi szeretetet, jobbat érdemelnének, de én azért örülök, hogy ebbe a családba cseppentem, mondom, hogy szerencsés vagyok. ;) Sz. is elviselte szó nélkül a hangulatingadozásaimat, csendben meghúzta magát a lakásában, ameddig én lassan kitúrtam minden asztaltól...
Holnap kezdődik a munka, bele is csöppenek a sűrűjébe, de ma még élvezem a megkönnyebbülést és nem gondolok arra, hogy mostantól enyém a felelősség, kezdődik az önálló élet.
Köszönöm a szorítást!
szerda, május 01, 2013
eljen majus elseje...
... es amilyen az en szerencsem, pont az elottem levo kis teren adnak hangot efolott erzett oromuknek a rezesfuvosok, illetve egyeb, sajnos mikrofonnal ellatott emberkek... egyutt orulnek en is veluk, vagy esetleg valahol mashol massal, ha most nem ismetelni probalnek egyre gyengulo idegrendszerrel, egyre erosodo panikrohamokkal.
... remelem a joemberek nem keszultek tul hosszu musorral, mert sajnos a vadonatuj fuldugon is athallatszanak... mosok ket kort, addig legyszi Joisten fejeztesd be veluk, vagy kuldj rajuk egy kis jegesot... persze csakis apro szemut...
kedd, április 30, 2013
megsem
... azzal a holggyel leszek egy szobaban olaszorszagi, szakvizsga elotti par napos kiruccanasom soran, akinek elso szerzos cikke van a Nature-ben... igy most is homaly marad elottem, hogy milyen extra adottsagok kellenek ahhoz, hogy valakinek elfogadjak ott a cikket... 3 kez, 4 szem, magasitott homlok, vagy ilyesmi...
annyira elusztam az anyaggal, hogy mar ugyis eselytelen az egyszeri atismetles.. hat ezert fer bele a blogiras...
szombat, április 27, 2013
a legrosszabb kombináció...
... amikor a maximalizmus lustasággal párosul - hát ez vagyok én...
... apum szerint egyébként az, ha a butaság szorgalommal társul - azért ebben is van valami... :)
... engem mondjuk ez az utóbbi veszély nem fenyeget - soha életemben nem voltam szorgalmas... :)
... apum szerint egyébként az, ha a butaság szorgalommal társul - azért ebben is van valami... :)
... engem mondjuk ez az utóbbi veszély nem fenyeget - soha életemben nem voltam szorgalmas... :)
szerda, április 24, 2013
hadirend
az elso sargak a rozsaszinig kifogyva - de ugy erzem semmire sem emlekszem abbol, amit alahuztam... hajaj..
szerda, április 10, 2013
szabadalomgyanús..
... annyira khmm khmm állok a tanulással, hogy újabb motiváló eszközt találtam ki: mivel folyamatosan gondot jelent a korai ébredés és nekigyürkőzés a tanulásnak (ez eddig 10-nél hamarabb egyszer sem sikerült, de inkább még annál is később), ma feldiktáltam az okostelefonomra a "Fel kell kelni, vár XY és ZW (a két elméleti vizsgáztatóm neve)" és holnap reggel 7:30-kor erre fogok ébredni... remélem azonnal kipattintja az álmot a szememből...
vasárnap, április 07, 2013
ma...
... ma átrendeztem a szobát, ahol tanulok, és még a port is letörölgettem... mostmár tényleg mennie kell a tanulásnak... csak még azt kell kitaláljam, hogy ezek között az ideális körülmények között a figyelmemet hogy tudom végre teljesen az olvasnivalóra összpontosítani...
... holnaptól a mobiljaim is átköltöznek egy másik szobába.
... egyébként tényleg nagyon szenvedek. Nyugodtan lehet sajnálni.
... holnaptól a mobiljaim is átköltöznek egy másik szobába.
... egyébként tényleg nagyon szenvedek. Nyugodtan lehet sajnálni.
péntek, április 05, 2013
kiegészítés 1
... a mereven rám szegeződő tekintetű bizottsági tagos könyvjelzőm mellé már csak egy bilincset kell szerezzek (vagy valami nem egyszerűen kibogozható akármit), amivel az asztalhoz rögzítsem magam, hogy ne ugráljak fel folyamatosan, amikor épp eszembe jut valami aktuálisan nagyon fontosnak tűnő probléma (rendszerint táplálkozással vagy folyadékbevitellel kapcsolatos, de néha a számítógépet is érinti), ami miatt a lakás másik végébe kell(ene) sürgősen távozzak...
szerda, április 03, 2013
eldőlt...
... megvan az időpont, megvan a hely, megvan a vizsgáztatóbizottság. A csoda nem következett be. Ezek után azt is tudom, melyik lesz az egyik biztos tétel, amit húzni fogok, mert arra is mindig azt mondtam, hogy csak azt ne... :)
.. úgyhogy letöltöttem a vizsgáztatóbizottság két ismert tagjának a fényképét és könyvjelzőt készítek velük, hogy a látványuk kicsit nyomatékosabban motiváljon a tanulásra és az anyaggal való tempós haladásra.
Kipróbálom, hátha beválik...
.. úgyhogy letöltöttem a vizsgáztatóbizottság két ismert tagjának a fényképét és könyvjelzőt készítek velük, hogy a látványuk kicsit nyomatékosabban motiváljon a tanulásra és az anyaggal való tempós haladásra.
Kipróbálom, hátha beválik...
kedd, április 02, 2013
sokadik bejegyzés
... arról, hogy ha azt mondják, hogy más papír ezen az egyen kívül nem kell, az még nem azt jelenti, hogy úgy is van.
Tegnap este néztem meg még egyszer tiszta véletlenül (regényesebben hangzana, ha azt mondanám, hogy egy belső hang sugallatára, de valójában nem susogott semmi, csak ismerve a szokásos utolsó pillanatban kiderülő drámáimat gondoltam, még egyszer megnézem, biztos, ami biztos...), hogy milyen papírokat kell leadni a szakvizsgára jelentkezéshez. És bár eddig 5-ből 5 ember azt mondta, hogy második fordulóban már csak az abszolutóriumot kell elküldeni (ebben benne volt az egyetemen dolgozó felelős emberke is), tegnap este rádöbbentem, hogy ezek közül az emberkék közül senkinek sem számítottak be PhD-t és külföldi gyakorlatot a szakképzésbe - és pont ezért egyiküknek sem kellett azt az egy kiegészítő, dékán által aláírt papírkát elküldeni, amit egyébként én sem tettem, de határozottan nem ártana, mert kötelező. Persze enyhe pánik (na jó, inkább mérsékelt), aztán igazoláshoz szükséges adatok összeírása, ma reggel átküldése az egyetemre emailben - amire rögtön meg is érkezett a válasz, hogy április 8-ig szabadságon vagyok, további szép napot. B-terv előráncigál, honlapon másik munkatárs megkeres, email továbbít, majd az egy órakor kezdődő ügyfélfogadásig óraellenőrzés 5 percenként, majd 13:02-kor elhaló hangon telefonálás. És ekkor éreztem meg az Isteni beavatkozást, amikor a nevemet hallva nem is engedte a hölgy a magyarázkodást, hanem mondta, hogy épp most íratta alá a papírt és már meg is címezte a borítékot... Hát igen, a végtelen optimizmusom nem engedte, hogy ilyesmiben akár reménykedjek is, úgyhogy tényleg kifogta a hölgy a szelet a vitorlámból, és a lendület, amivel esedezve kértem volna, átalakult számtalan hálás köszönetté. Egyébként C terv is ki volt már ekkor dolgozva: enyém kedvenc titkárnő, aki vegye fel a kapcsolatot dékántitkárnővel, majd fax Pestre, és párhuzamosan turbógalamb vagy esetleg sürgős posta az eredeti példánnyal.
Ezt követően nagy megkönnyebbülés, belemerülés kb 20 percig a bevezető utáni első fejezetbe a nagy zöld könyvben, amikor jelentkezett egy ismerős Taljánországból, hogy volt főnököm (aki, "mint ő is tudja", most épp nem kommunikál velem), megbízta azzal, hogy küldje be a cikket, amin két éve nyüszkölök, az egyik legrangosabb folyóiratba. Csak épp szegény lány a szerzői névsort nem tudja... megnyugtattam, hogy azt mondjuk én sem (de arra mostmár én is kíváncsi vagyok, hogy benne leszek-e egyáltalán...).
Ezek után visszatérés a nagy zöld könyvhöz, lélekben nem épp teljesen higgadtan és koordináltan, és ezek után cseppet sem csodálkoztam, amikor nemrég megnéztem, hogy végül ma hány oldalt haladtam...
De még nem adtam fel a reményt...
Tegnap este néztem meg még egyszer tiszta véletlenül (regényesebben hangzana, ha azt mondanám, hogy egy belső hang sugallatára, de valójában nem susogott semmi, csak ismerve a szokásos utolsó pillanatban kiderülő drámáimat gondoltam, még egyszer megnézem, biztos, ami biztos...), hogy milyen papírokat kell leadni a szakvizsgára jelentkezéshez. És bár eddig 5-ből 5 ember azt mondta, hogy második fordulóban már csak az abszolutóriumot kell elküldeni (ebben benne volt az egyetemen dolgozó felelős emberke is), tegnap este rádöbbentem, hogy ezek közül az emberkék közül senkinek sem számítottak be PhD-t és külföldi gyakorlatot a szakképzésbe - és pont ezért egyiküknek sem kellett azt az egy kiegészítő, dékán által aláírt papírkát elküldeni, amit egyébként én sem tettem, de határozottan nem ártana, mert kötelező. Persze enyhe pánik (na jó, inkább mérsékelt), aztán igazoláshoz szükséges adatok összeírása, ma reggel átküldése az egyetemre emailben - amire rögtön meg is érkezett a válasz, hogy április 8-ig szabadságon vagyok, további szép napot. B-terv előráncigál, honlapon másik munkatárs megkeres, email továbbít, majd az egy órakor kezdődő ügyfélfogadásig óraellenőrzés 5 percenként, majd 13:02-kor elhaló hangon telefonálás. És ekkor éreztem meg az Isteni beavatkozást, amikor a nevemet hallva nem is engedte a hölgy a magyarázkodást, hanem mondta, hogy épp most íratta alá a papírt és már meg is címezte a borítékot... Hát igen, a végtelen optimizmusom nem engedte, hogy ilyesmiben akár reménykedjek is, úgyhogy tényleg kifogta a hölgy a szelet a vitorlámból, és a lendület, amivel esedezve kértem volna, átalakult számtalan hálás köszönetté. Egyébként C terv is ki volt már ekkor dolgozva: enyém kedvenc titkárnő, aki vegye fel a kapcsolatot dékántitkárnővel, majd fax Pestre, és párhuzamosan turbógalamb vagy esetleg sürgős posta az eredeti példánnyal.
Ezt követően nagy megkönnyebbülés, belemerülés kb 20 percig a bevezető utáni első fejezetbe a nagy zöld könyvben, amikor jelentkezett egy ismerős Taljánországból, hogy volt főnököm (aki, "mint ő is tudja", most épp nem kommunikál velem), megbízta azzal, hogy küldje be a cikket, amin két éve nyüszkölök, az egyik legrangosabb folyóiratba. Csak épp szegény lány a szerzői névsort nem tudja... megnyugtattam, hogy azt mondjuk én sem (de arra mostmár én is kíváncsi vagyok, hogy benne leszek-e egyáltalán...).
Ezek után visszatérés a nagy zöld könyvhöz, lélekben nem épp teljesen higgadtan és koordináltan, és ezek után cseppet sem csodálkoztam, amikor nemrég megnéztem, hogy végül ma hány oldalt haladtam...
De még nem adtam fel a reményt...
hétfő, április 01, 2013
hümm
Emitt még annál is gyorsabban rohan az idő, mint amott...
Amúgy tény és való, hogy átok, de egyben áldás is ez a szakvizsgának nevezett rettenet, mert soha többet az életben nem lesz egy hónapom, amit csak arra fordíthatok, hogy a szakmámban elmélyüljek (főleg ha végre rá is tudom venni magam arra, hogy legalább 3 mondatot elolvassak együltömben és ne álljak fel 3 percenként vizet inni, vagy kinyilatkozni a szüleimnek, elmesélni szösszeneteket az életemből bátyóéknak).
... kicsit azért irigyelem a volt firenzei kollégákat, akiknek egy power point előadást kellett gyártani valamilyen "kutatási" témából, aminek a bemutatása után egy csendes elbeszélgetés következett a főnökükkel négyszemközt, és hipp-hopp máris szakorvosok lettek...
... na de ha a jó oldalát próbálom nézni, most olyan témákat is kénytelen vagyok elolvasni, amiket egyébként önszántamból biztos nem vettem volna kézbe... és ki tudja még mikor fognak jól jönni ezek az emlékfoszlányok... csak bízom benne, hogy az agyacskám még képes lesz tárolni is őket a szakvizsga után pár évig.
Amúgy tény és való, hogy átok, de egyben áldás is ez a szakvizsgának nevezett rettenet, mert soha többet az életben nem lesz egy hónapom, amit csak arra fordíthatok, hogy a szakmámban elmélyüljek (főleg ha végre rá is tudom venni magam arra, hogy legalább 3 mondatot elolvassak együltömben és ne álljak fel 3 percenként vizet inni, vagy kinyilatkozni a szüleimnek, elmesélni szösszeneteket az életemből bátyóéknak).
... kicsit azért irigyelem a volt firenzei kollégákat, akiknek egy power point előadást kellett gyártani valamilyen "kutatási" témából, aminek a bemutatása után egy csendes elbeszélgetés következett a főnökükkel négyszemközt, és hipp-hopp máris szakorvosok lettek...
... na de ha a jó oldalát próbálom nézni, most olyan témákat is kénytelen vagyok elolvasni, amiket egyébként önszántamból biztos nem vettem volna kézbe... és ki tudja még mikor fognak jól jönni ezek az emlékfoszlányok... csak bízom benne, hogy az agyacskám még képes lesz tárolni is őket a szakvizsga után pár évig.
szombat, március 30, 2013
amikor...
... a három perces séta alatt a közeli üzletig három darab ismerőssel találkozom, akikkel a köszönésen túl is váltok pár szót... na ez az itthon. :)
csütörtök, március 28, 2013
csomagolász...
... amit nagyon utász... azaz utálok. és egyre jobban idegesít, hogy a fizika törvényeit képtelen vagyok legyőzni, azaz a 30 l-es bőröndbe nem tudok 65 l-t beleszuszakolni. egyszerűen nem értem, mi lehet a baj...
hétfő, március 25, 2013
.......
... és most, hogy az egész napomnak az egyedüli konkrét eredménye ez a nyamvadt kis blogbejegyzés (azaz ezzel már kettő), ideje végre lefeküdni és azzal a reménnyel aludni el, hogy a holnap majd más lesz... legalább, mint ez a szombat, amikor legalább nagyon hasznos dolgokról olvastam órákon át, amiket nagyon nagy eséllyel fogok elfelejteni vizsga után két perccel.
lemerül
... kimerítő dolog ez a folytonos kommunikáció: reggel magammal, hogy ne aludjak vissza, délelőtt az elégedett és elégedetlen betegekkel, valamint az elégedett és elégedetlen nővérekkel, délután az elégedett és elégedetlen kollégákkal, munka után a szüleimmel, akik csak reménykednek, hogy aznap épp elégedett leszek, majd Sz.-el, aki még egyszer végighallgatja a szüleimnek is előadott napi elégedettségi/elégedetlenségi jelentést, majd online beszélgetés egy-két félig-meddig elégedett barátnővel, a maradék energiámmal még átfutom az aznapi elégedett és elégedetlen híreket, és mire nekifognék egy kicsit dolgozni és tanulni, már csak az aznapi millió inkább csak elégedetlen szó zakatol a fejemben (az elégedetteknek valahogy gyorsabb a felezési idejük...), majd teljesen kimerülve a napi fáradalmaktól gyorsan lefekszem.... elégedetlenül, mert ma sem tanultam semmit.
Utószó:
... már csak négyet kell aludni, hogy a kiskapun kicsit eliszkoljak ebből a zsongásból.... :)
Utószó:
... már csak négyet kell aludni, hogy a kiskapun kicsit eliszkoljak ebből a zsongásból.... :)
vasárnap, március 24, 2013
gyáva
... lettem, egész délután láthatatlanul voltam bent a Skype-on, nehogy volt főnököm abból az igenszép városból megszólítson és a közös cikkel kapcsolatosan újabb feladatokat adjon vagy kritizáljon vagy mindkettő. Persze tudja az email címemet és a mobilszámomat, így azzal nyugtatom magam, hogy ha kellenék, akkor el tudna érni más módon is, tehát igazából ha láthatóvá varázsolnám magam, akkor is csak ellennénk egymás mellett a zéterben, mindenféle közös téma és kapcsolódási inger nélkül... így jobban belegondolva tehát a láthatatlanságom csupán a roppant elfoglaltságomból adódik (ugyebár tanulnom kell) és a gyomorösszerándulásaim, amik akkor jelentkeznek, amikor meglátom a nevét zöldellni, csak véletlen biológiai egybeesések - és mégsincs semmi közük a gyávasághoz...
.. vagy ki tudja.
.. vagy ki tudja.
péntek, március 22, 2013
:((
.. azért egy aprócska győzelemnek annyira örültem volna, ezekben az időkben jó lenne már egy kis sikerélmény mindannyiunknak...
szerda, március 20, 2013
kedd, március 19, 2013
visszaszámláló
.. amúgy meg amikor még 90 napot mutatott a visszaszámláló, akkor is már kicsit elkésettnek éreztem a tanulásnak nekifogást, most pedig 45-nél egyenesen reménytelennek...
... érdekes, hogy mennyit romlott az optimizmusom és a hozzáállásom, hajdanán 10 nap egy vizsgára rengetegnek számított, de hát a mostani önmagamat alapul véve, akinek már 20 perc egy helyben ülés és koncentrálás is komoly erőfeszítésbe kerül, gyötrelmes hónapnak nézek elébe...
... na de lesz valami...
... ettől is okosabb leszek, vagy legalábbis nem leszek butább (bár ha nagyon akarják, a vizsgáztatók ennek az ellenkezőjét is gyorsan be tudják majd bizonyítani... )
... érdekes, hogy mennyit romlott az optimizmusom és a hozzáállásom, hajdanán 10 nap egy vizsgára rengetegnek számított, de hát a mostani önmagamat alapul véve, akinek már 20 perc egy helyben ülés és koncentrálás is komoly erőfeszítésbe kerül, gyötrelmes hónapnak nézek elébe...
... na de lesz valami...
... ettől is okosabb leszek, vagy legalábbis nem leszek butább (bár ha nagyon akarják, a vizsgáztatók ennek az ellenkezőjét is gyorsan be tudják majd bizonyítani... )
tv-stop akárhány
... a vizsgáig, max napi félóra szünetekkel (melyek összeadódhatnak és egyik hétről átvihetők a következő hétre...), csak mert nagyon nem haladok a tanulással és a lelkierőm rendre cserbenhagy, amikor nem foglalom írásba is a fogadalmamat. :)
... amúgy ma megérkezett az utánpótlás, kipihenve néhány év babázás után, aki a második ember szerint átveszi úgyis a feladataimat, ezért akkor mostantól előtérbe helyezem a tanulást és beugrom ilyen-olyan továbbképzésekre is, valamint beülök még jövő héten mások szakrendelésére is, mert végre nem az enyém az egész osztály napközben... hurrá!
szombat, március 16, 2013
fogas
.. azt hittem, már véget ért a fogzásom (és benőtt a fejem lágya), de nem, mert pont most ügyeletben kezdtem egyre kínzóbban érezni, hogy megint ki akar bújni egy lappangó bölcsességfogam... utoljára az egyetem negyedévén volt hasonló problémám (ami nem mostanában volt), akkor is tél volt és hó esett és sikerült odáig fajulni, hogy szinte szájzáram alakult ki és fogsebészeti beavatkozás, illetve valami nagyon erős szagú antibiotikumos szalag lett a vége, aminek a vége napokig kilógott a fogínyem alól és azt hittem, már soha nem lesz vége..
... még reménykedem, hogy meggondolja magát és mégsem akar ebbe a bolondos időjárásba kikandikálni, és persze nem kell az értékes időmet fogorvosnál tölteni - még akkor sem, ha a fogorvosom a saját lépcsőházunkban rendel (mármint otthon) és talán annyi lépcsőzés még beleférne a napi testmozgásba.
... mondtam már, hogy nyűgös beteg vagyok és utálom a fogorvosok mindenféle ketyeréjét, vijjogó borzadmányait...?
... még reménykedem, hogy meggondolja magát és mégsem akar ebbe a bolondos időjárásba kikandikálni, és persze nem kell az értékes időmet fogorvosnál tölteni - még akkor sem, ha a fogorvosom a saját lépcsőházunkban rendel (mármint otthon) és talán annyi lépcsőzés még beleférne a napi testmozgásba.
... mondtam már, hogy nyűgös beteg vagyok és utálom a fogorvosok mindenféle ketyeréjét, vijjogó borzadmányait...?
csütörtök, március 14, 2013
a Readerről
... a Gúúgel(heimerizidor) bezárja júliusban a Readert, ezáltal megfoszt attól a napi 10 perc örömtől, amikor munkából hazaérve gyorsan megnyitottam és rögtön fel tudtam mérni, melyik kedvenc blogomon/hírportálomon/kutatási témámban mi született előző este óta. Nekem rengeteg időt spórolt meg és most mégis pont neki kell távozni... :(
... az IGúúgel(heimerizidor)t is felszámolják...
... a G + - nál is kb egy hónapot kellett várjak a meghívás után, ameddig beléphettem...
... úgy érzem, kezd egyre feszültebbé válni a kapcsolatom a Gúúgellel....
Ismertek esetleg Reader hasonmást?
... az IGúúgel(heimerizidor)t is felszámolják...
... a G + - nál is kb egy hónapot kellett várjak a meghívás után, ameddig beléphettem...
... úgy érzem, kezd egyre feszültebbé válni a kapcsolatom a Gúúgellel....
Ismertek esetleg Reader hasonmást?
hó
Ma valahányszor kinéztem a kórtermek vagy orvosi szoba ablakán, esőt, majd erős havazást láttam, hazafele igazi hóviharba keveredtem, az úttesten átkelőben elkezdett visszataszítani a szél a közlekedő autók felé, pár másodpercig azt hittem, hogy a szél lesz az erősebb és engem norbi update egész hétvégi kajástól fog elütni egy amúgy cammogó és kétségbeesetten ablaktörlőlapátoló autó, ami ugye a sima jégen akkor sem tud megállni, ha egyébként legszívesebben megkegyelmezne zilált és szélcibált életemnek, aztán végül mégiscsak révbe értem, melegen várt a kuckóm, megnéztem egy Castle-t ami történetesen a Karácsonyról és a Télapó-Mikulás haláláról szólt és elkezdtem ismét várni a Karácsonyt... a nyuszinak itt egyelőre semmi reális esélyt nem látok.
kedd, március 12, 2013
* Dr. Arbanász Zoltán: A legrövidebb ima *
Egy órája sincs, hogy újból átnyálaztam a tájanatómiát, a Littmann-féle
Sebészeti műtéttant. Memorizáltam a régió képleteit, hogy mit szabad
és mit nem. Érdekesek a tájanatómia atlaszok. Az artériák pirosak, a
vénák kékek, az idegek sárgák, az inak fehérek. Ráadásul mindegyikhez
egy parányi fekete nyílvessző tart, a képlet pontos anatómiai nevével.
Hát ? Persze, így könnyű ! - s majdnem nevetek.
A valóság egészen más, az állandó szívás és törlés ellenére alig látunk a
vérmaszattól, s semmi sem emlékeztet az atlaszban látottakra. A kendők
által szabadon hagyott kis négyzet semmilyen tájékozódási pontot sem
nyújt.
Egyedül az anaesthesiológus kolléga helye biztos, többnyire a beteg feji
végénél ül vagy áll. Isten kezében vagyunk, a beteg és a személyzet
egyaránt...
A bevonuláskor nem szólnak fanfárok, csak néhány készülék zümmögése jelzi,
hogy működésre kész. Kölcsönösen köszöntjük egymást.
A beteg 75 feletti, az elképzelhető összes betegség birtokában.
Váratlanul szólal meg:
- Mielőtt elaludnék, szeretnék imádkozni! Lehet?
- Persze, csak tessék! - mondom bosszúsan.
- Köszönöm, fiam - s belekezd csendesen.
- Domine ! ........... Ámen ! - mondja e két szót.
- Csak ennyi ? - kérdezem meglepetten.
- Csak ennyi.
- Uram !..............Úgy legyen !
- Igen, fiam. Ez minden. E két szó közöttieket az Úr úgyis tudja.
Tudja, hogy mit mondanék, mit kérnék.
Én nem kérek magamnak semmit, de elfogadom, amit Tőle kapok.
Tudom, ma Ő vezeti a doktor urak kezét, így nem hibázhatnak.
Mereven állunk, feltartott kézzel.
Talán csak a maszkok mögötti szemüvegek csillognak fényesebben,
mint korábban.
- Lehet még egy kérésem ?
- Igen, természetesen. - de már nem vagyok bosszús a késés miatt.
Életem legrövidebb, és leginkább hittel teli imáját hallottam egy perce.
Gondolatban még kitöltöm a két szó közötti helyet.
- Szeretném elénekelni a legszebb énekünket,
ha még tudom, mert nagyon álmosodom.
S, ekkor remegő, halk hangon belekezd a 42. zsoltár első sorába:
- Mint a szép híves patakra, a szarvas kívánkozik,...
A következő sortól az egyik műtősnő csatlakozik:
- Lelkem úgy óhajt Uramra, és hozzá fohászkodik...
A versszakot már öten fejezzük be:
- Tehozzád én Istenem, szomjúhozik én lelkem.
Vajon színed eleiben mikor jutok, élő Isten ?
Egy mély sóhajjal álomba merül a néni .
- Törlést kérek! A szemüvegemre.
Még várok egy percet, hogy összeszedjem magam.
- Ha Isten velünk... Kezdhetjük!... Kérem intubálni !
Elgondolkodtató:
Gondolkozz el rajta, mikor azt hiszed, csak Téged bánt az Élet...
Nézz körül a világban ! Láthatod az embereket, akik az utcán élnek.
Ha azt hiszed, hogy csak neked fáj, mikor akit szeretsz, mással látod
Nézz meg egy vakot ... ki soha nem láthatja meg a napvilágot.
Ha azt hiszed ver a sors, mikor az emberek rosszat kiabálnak Rád
Nézz meg egy süketet, ki soha nem hallhatja az Élet dallamát...
Ha azt hiszed Te vagy az egyetlen, akit akadályok veszik körül ...
Nézd azokat, kik nem tudnak járni, arcukon mégis mosoly derül.
Ha azt hiszed rossz helyre születtél, s Téged senki nem szeret,
Nézz meg egy árvát, ki könnyes szemmel nézi a szüleidet...
Ha azt hiszed, hogy nem kapsz időt, hogy begyógyuljanak a sebek,
Nézd azokat, kik hirtelen hunytak el, nem ölelhették át szeretteiket !
Mielőtt panaszkodnál, nyisd ki a szemed, rosszabb is lehetne...
S rájössz, hogy nem sírva kell eltöltened a napot, hanem nevetve.
Köszönd meg, amit a sorstól kaptál, ne háborogj sohasem,
Nem tudhatod, mi lesz holnap...
Ez vezessen az Életben !
Egy órája sincs, hogy újból átnyálaztam a tájanatómiát, a Littmann-féle
Sebészeti műtéttant. Memorizáltam a régió képleteit, hogy mit szabad
és mit nem. Érdekesek a tájanatómia atlaszok. Az artériák pirosak, a
vénák kékek, az idegek sárgák, az inak fehérek. Ráadásul mindegyikhez
egy parányi fekete nyílvessző tart, a képlet pontos anatómiai nevével.
Hát ? Persze, így könnyű ! - s majdnem nevetek.
A valóság egészen más, az állandó szívás és törlés ellenére alig látunk a
vérmaszattól, s semmi sem emlékeztet az atlaszban látottakra. A kendők
által szabadon hagyott kis négyzet semmilyen tájékozódási pontot sem
nyújt.
Egyedül az anaesthesiológus kolléga helye biztos, többnyire a beteg feji
végénél ül vagy áll. Isten kezében vagyunk, a beteg és a személyzet
egyaránt...
A bevonuláskor nem szólnak fanfárok, csak néhány készülék zümmögése jelzi,
hogy működésre kész. Kölcsönösen köszöntjük egymást.
A beteg 75 feletti, az elképzelhető összes betegség birtokában.
Váratlanul szólal meg:
- Mielőtt elaludnék, szeretnék imádkozni! Lehet?
- Persze, csak tessék! - mondom bosszúsan.
- Köszönöm, fiam - s belekezd csendesen.
- Domine ! ........... Ámen ! - mondja e két szót.
- Csak ennyi ? - kérdezem meglepetten.
- Csak ennyi.
- Uram !..............Úgy legyen !
- Igen, fiam. Ez minden. E két szó közöttieket az Úr úgyis tudja.
Tudja, hogy mit mondanék, mit kérnék.
Én nem kérek magamnak semmit, de elfogadom, amit Tőle kapok.
Tudom, ma Ő vezeti a doktor urak kezét, így nem hibázhatnak.
Mereven állunk, feltartott kézzel.
Talán csak a maszkok mögötti szemüvegek csillognak fényesebben,
mint korábban.
- Lehet még egy kérésem ?
- Igen, természetesen. - de már nem vagyok bosszús a késés miatt.
Életem legrövidebb, és leginkább hittel teli imáját hallottam egy perce.
Gondolatban még kitöltöm a két szó közötti helyet.
- Szeretném elénekelni a legszebb énekünket,
ha még tudom, mert nagyon álmosodom.
S, ekkor remegő, halk hangon belekezd a 42. zsoltár első sorába:
- Mint a szép híves patakra, a szarvas kívánkozik,...
A következő sortól az egyik műtősnő csatlakozik:
- Lelkem úgy óhajt Uramra, és hozzá fohászkodik...
A versszakot már öten fejezzük be:
- Tehozzád én Istenem, szomjúhozik én lelkem.
Vajon színed eleiben mikor jutok, élő Isten ?
Egy mély sóhajjal álomba merül a néni .
- Törlést kérek! A szemüvegemre.
Még várok egy percet, hogy összeszedjem magam.
- Ha Isten velünk... Kezdhetjük!... Kérem intubálni !
Elgondolkodtató:
Gondolkozz el rajta, mikor azt hiszed, csak Téged bánt az Élet...
Nézz körül a világban ! Láthatod az embereket, akik az utcán élnek.
Ha azt hiszed, hogy csak neked fáj, mikor akit szeretsz, mással látod
Nézz meg egy vakot ... ki soha nem láthatja meg a napvilágot.
Ha azt hiszed ver a sors, mikor az emberek rosszat kiabálnak Rád
Nézz meg egy süketet, ki soha nem hallhatja az Élet dallamát...
Ha azt hiszed Te vagy az egyetlen, akit akadályok veszik körül ...
Nézd azokat, kik nem tudnak járni, arcukon mégis mosoly derül.
Ha azt hiszed rossz helyre születtél, s Téged senki nem szeret,
Nézz meg egy árvát, ki könnyes szemmel nézi a szüleidet...
Ha azt hiszed, hogy nem kapsz időt, hogy begyógyuljanak a sebek,
Nézd azokat, kik hirtelen hunytak el, nem ölelhették át szeretteiket !
Mielőtt panaszkodnál, nyisd ki a szemed, rosszabb is lehetne...
S rájössz, hogy nem sírva kell eltöltened a napot, hanem nevetve.
Köszönd meg, amit a sorstól kaptál, ne háborogj sohasem,
Nem tudhatod, mi lesz holnap...
Ez vezessen az Életben !
...
... mire megszűnik a fejfájásom és nekifoghatnék tanulni, lehet lefeküdni... és ez így megy nap mint nap...
szerda, március 06, 2013
találjátok ki...
... mi volt a Nagyfőnök válasza az emailemre, amelyben Pestre próbálok elkérezni arra a bizonyos két hetes gyakorlatra...
... annyit segítek, hogy három betűből állt (és nem angol szó...).
... annyit segítek, hogy három betűből állt (és nem angol szó...).
kedd, március 05, 2013
újabb nadselű ötlete
.. támadt a nagyfőnökömnek, mégpedig az, hogy az lenne a legjobb, ha Pesten szakvizsgáznék... ezt mondjuk én nem tartom annyira jó ötletnek, mert tudom, hogy szívatással fog kezdődni, hogy na lássuk, mit tudnak ezek az emberek a mi szakterületünkről (amit mi ugye pont nem csinálunk... ). Úgyis megtanultam volna valamilyen szinten, de így most akkor erre kell fektessem a nagyobb hangsúlyt a számomra sokkal izgalmasabb és komplexebb témák helyett... majd ha egyszer nekifogok tanulni, mert ma is még minden egyéb fontosabb (még holnap is, szombattal bezáróan).
... viszont akkor így jelezni fogom, hogy akkor kénytelen leszek elmenni 2 hétre Pestre, hogy lássák az arcocskámat, hallják a hangocskámat, befoghassanak rabszolgának, de legalább szerezzek némi helyismeretet, hogy egyáltalán melyik épületbe és melyik ajtón kell majd bemenni a szakvizsgára vezető hodu utu rea....
... csak tudnám miért bonyolodik el mindig az életem - amit egyébként olyan nagyon jól el tudnék képzelni egy 10 személyes szigeten, az általam kiválasztott 10 emberrel, mobil nélkül, korlátozott hozzáférésű internettel (email nuku).
... na de nem panaszkodom (azaz csak egy egészen pöttyet), az utóbbi másfél év tényleg relatív nyugodtra sikerült hőn szeretett kisfőnököm mellett, aki ad a véleményemre és aki végre spontán kijelentette, hogy áprilistól nagyon fogok hiányozni... :) Gondolom kevésbé az üde személyiségem, és annál jóval inkább a plussz egy ember, aki a betegeket felveszi és menedzseli, na de már ez is valami. :)
... viszont akkor így jelezni fogom, hogy akkor kénytelen leszek elmenni 2 hétre Pestre, hogy lássák az arcocskámat, hallják a hangocskámat, befoghassanak rabszolgának, de legalább szerezzek némi helyismeretet, hogy egyáltalán melyik épületbe és melyik ajtón kell majd bemenni a szakvizsgára vezető hodu utu rea....
... csak tudnám miért bonyolodik el mindig az életem - amit egyébként olyan nagyon jól el tudnék képzelni egy 10 személyes szigeten, az általam kiválasztott 10 emberrel, mobil nélkül, korlátozott hozzáférésű internettel (email nuku).
... na de nem panaszkodom (azaz csak egy egészen pöttyet), az utóbbi másfél év tényleg relatív nyugodtra sikerült hőn szeretett kisfőnököm mellett, aki ad a véleményemre és aki végre spontán kijelentette, hogy áprilistól nagyon fogok hiányozni... :) Gondolom kevésbé az üde személyiségem, és annál jóval inkább a plussz egy ember, aki a betegeket felveszi és menedzseli, na de már ez is valami. :)
péntek, március 01, 2013
március :)
Isten hozott! :)
Kezdődhet a kedvenc évszakom, legyen végre napsütés és ne csak akkor, amikor kinézek vizit alatt vagy ügyeletben a kórteremben az ablakon.
Izgalmasnak ígérkezik ez a hónap, lesz 3 nyilvános esetbemutatásom (az eredetileg 1 helyett), kezdődik az angolóra péntekenként, lesz két továbbképzés (még szerencse, hogy a munkahelyem területén), 6 ügyelet, egy cikket be kell mostmár tényleg fejezzek és jó lenne elrendezni a csipp csupp egyéb ügyeket is, mielőtt felszedelőzködök és hazautazom (és kikapcsolom a mobilomat, amire a gyorshívóm is irányítva van... :) ).
... hogy a rendes becsületes tanulást hova tudom ebbe a programba beilleszteni, arról még halvány fogalmam sincs... de majd csak lesz valahogy. :)
Egy kis hangulatjavító (0 kalóriás ;) )
Kezdődhet a kedvenc évszakom, legyen végre napsütés és ne csak akkor, amikor kinézek vizit alatt vagy ügyeletben a kórteremben az ablakon.
Izgalmasnak ígérkezik ez a hónap, lesz 3 nyilvános esetbemutatásom (az eredetileg 1 helyett), kezdődik az angolóra péntekenként, lesz két továbbképzés (még szerencse, hogy a munkahelyem területén), 6 ügyelet, egy cikket be kell mostmár tényleg fejezzek és jó lenne elrendezni a csipp csupp egyéb ügyeket is, mielőtt felszedelőzködök és hazautazom (és kikapcsolom a mobilomat, amire a gyorshívóm is irányítva van... :) ).
... hogy a rendes becsületes tanulást hova tudom ebbe a programba beilleszteni, arról még halvány fogalmam sincs... de majd csak lesz valahogy. :)
Egy kis hangulatjavító (0 kalóriás ;) )
csütörtök, február 28, 2013
megnyugvás
le van írva feketén fehéren, hogy a gyógyszer, amit szedek, depressziót okozhat. Pedig már attól kezdtem félni, hogy ez már a kiégés, vagy a túl hosszú esős évszak vagy ami a legrosszabb, idiopátiás (azaz nem magyarázható más okkal, csak úgy lesz és marad)...
Ugyanakkor ezek szerint a csokievés kifejezetten orvosi javallat nálam közismert antidepresszív hatása miatt, és a súlynövekedést amúgyis a gyógyszer okozza (szintén gyógyszer leiratból származó információ), a csoki ebben teljesen ártatlan... :-) hip hip. :-)
szerda, február 20, 2013
az a bizonyos látszat...
Ma korábban elszabadultam a munkából, mert kisfőnököm épp szabadnapot vett ki és bár délután meg is beszéltem vele a mai vizsgálati eredményeket, az új betegeket és kétszer viziteltem, még így is időben végeztem. Így hát elhatároztam, hogy a leendő squash oktatásra és wellness hétvégére tekintettel vásárolok magamnak valami márkásabb sportcipőt, amit aztán évekig nyűhetek (és talán végre akkor a zumbánál sem lehet kifogás, hogy nincs hozzá megfelelő lábbeli és ezért nem csatlakozhatok...). Legutóbb még anyuéktól kaptam egy nagyon jó cipőt egy közös kalandozásunk során, de hát kb. 3 év után feladta, ami azért elég szép teljesítmény tőle.
Tudni kell rólam, hogy elektronikus kütyüre szívesen költök, és abból is inkább a márkásat választom, hogy sokáig elkísérjen kalandozásaim során, na de ugyanez pont nem igaz a ruházatomra, arra például rendszerint sajnálom a pénzt (és ezért szegény szüleim azok, akik bármikor meglátnak, ruhákat vásárolnak nekem, amiket persze én gyakran sajnálok felhúzni, hogy nehogy tönkremenjenek, kímélni kell őket, jó lesz a megszokott farmer/pufi kabát, mert a hátizsákjaim úgyis mindig halálos csapást jelentenek a kabátok derékrészére). Ma is valami hasonló kombinációban mentem, a hét éve Amerikában vásárolt bársonynadrágomban, illetve egy sima fekete 2000 forintos kabátban, amit tényleg a hátizsák miatt vásároltam, hogy ne tegye tönkre a drágább posztókat (amiket szintén a szüleimtől kaptam :) ). Elkísért az egyik kolléganő-barátnőm is, aki viszont tényleg ad a külsejére, naponta minimum egy órát készülődik reggelente, és épp az akciósan csak 20.000 forintos kabátját viselte, valamint a védjegyévé vált csizma-szoknya kombinációt.
A nézelődéseink során bekeveredtünk a hivatalos Nájki és Adeedasz üzletbe (csak hogy ez itt ne a reklám helye legyen) és eléggé gyanakodva néztek rám, hogy tényleg akarok-e cipőt próbálni és amikor megláttam álmaim cipőjét és kértem mindkettőt, hogy felpróbáljam, akkor elég szkeptikus arckifejezéssel fordult el a hölgy megkeresni a kirakott párját. Amerika óta nem láttam 38.5-es cipőt, ami pont az én méretem, kényelmes is volt és le is volt árazva (mondjuk még így is ötjegyű számjegybe került), úgyhogy kézenfekvő volt, hogy meg is veszem. Kártyával akartam fizetni, mire kiderült, hogy "épp lerobbant a gépük, úgyhogy nagyon sajnálják, de csak készpénzzel lehet fizetni", ami miatt persze akkor szóltam, hogy veszek ki a kártyámról és pár perc múlva visszajövök. Ez egyébként szerintem elég fura, hogy egy ilyen márkás dolgokat áruló üzletben, ahol nem két forintba kerül a cipő, bankkártyával nem is lehet fizetni...
Azt a meglepetést az arcukon, amikor visszamentem a pénzzel, nehéz lett volna nem észrevenni... és azt az óvatos körülírást, ahogyan megfogalmazták, hogy ha kérek reklámszatyrot, az még plussz 40 forintba fog kerülni, egyhamar nem fogom elfelejteni...
A csattanó egyébként, hogy amennyiért a cipőt vettem, annyi pénz van még hónap végéig a barátnőm bankszámláján... de hát ugye mindenki másképp csinálja, más a fontossági sorrend...
Egyébként pedig itt a mese vége.
Tudni kell rólam, hogy elektronikus kütyüre szívesen költök, és abból is inkább a márkásat választom, hogy sokáig elkísérjen kalandozásaim során, na de ugyanez pont nem igaz a ruházatomra, arra például rendszerint sajnálom a pénzt (és ezért szegény szüleim azok, akik bármikor meglátnak, ruhákat vásárolnak nekem, amiket persze én gyakran sajnálok felhúzni, hogy nehogy tönkremenjenek, kímélni kell őket, jó lesz a megszokott farmer/pufi kabát, mert a hátizsákjaim úgyis mindig halálos csapást jelentenek a kabátok derékrészére). Ma is valami hasonló kombinációban mentem, a hét éve Amerikában vásárolt bársonynadrágomban, illetve egy sima fekete 2000 forintos kabátban, amit tényleg a hátizsák miatt vásároltam, hogy ne tegye tönkre a drágább posztókat (amiket szintén a szüleimtől kaptam :) ). Elkísért az egyik kolléganő-barátnőm is, aki viszont tényleg ad a külsejére, naponta minimum egy órát készülődik reggelente, és épp az akciósan csak 20.000 forintos kabátját viselte, valamint a védjegyévé vált csizma-szoknya kombinációt.
A nézelődéseink során bekeveredtünk a hivatalos Nájki és Adeedasz üzletbe (csak hogy ez itt ne a reklám helye legyen) és eléggé gyanakodva néztek rám, hogy tényleg akarok-e cipőt próbálni és amikor megláttam álmaim cipőjét és kértem mindkettőt, hogy felpróbáljam, akkor elég szkeptikus arckifejezéssel fordult el a hölgy megkeresni a kirakott párját. Amerika óta nem láttam 38.5-es cipőt, ami pont az én méretem, kényelmes is volt és le is volt árazva (mondjuk még így is ötjegyű számjegybe került), úgyhogy kézenfekvő volt, hogy meg is veszem. Kártyával akartam fizetni, mire kiderült, hogy "épp lerobbant a gépük, úgyhogy nagyon sajnálják, de csak készpénzzel lehet fizetni", ami miatt persze akkor szóltam, hogy veszek ki a kártyámról és pár perc múlva visszajövök. Ez egyébként szerintem elég fura, hogy egy ilyen márkás dolgokat áruló üzletben, ahol nem két forintba kerül a cipő, bankkártyával nem is lehet fizetni...
Azt a meglepetést az arcukon, amikor visszamentem a pénzzel, nehéz lett volna nem észrevenni... és azt az óvatos körülírást, ahogyan megfogalmazták, hogy ha kérek reklámszatyrot, az még plussz 40 forintba fog kerülni, egyhamar nem fogom elfelejteni...
A csattanó egyébként, hogy amennyiért a cipőt vettem, annyi pénz van még hónap végéig a barátnőm bankszámláján... de hát ugye mindenki másképp csinálja, más a fontossági sorrend...
Egyébként pedig itt a mese vége.
hétfő, február 18, 2013
évek
... ma az egyik kolléga megjegyezte egy beteghez fűzött (szakmai) megjegyzésem alapján, hogy pont úgy beszélek, mint a Nagyfőnök. Valószínűleg nem klasszikus értelemben vett bóknak szánta, de én akkor sem haragudtam meg érte, hisz annyira nem érzem bántónak, ha egy szakmailag nemzetközi szinten elismert emberhez hasonlítanak. :)
Legalább nem repültek el teljesen nyomtalanul az utóbbi évek...
Amúgy már húzogatom a napokat, ameddig végre ismét hazamehetek és szüleim oltalmazó szeretete (és nem utolsó sorban az anyai konyhai remekművek mellett) végre nekifoghatok készülni a szakvizsgára, távol a munkahely zajától, további 7 ügyeleten túl - ugyanis lassan elfogynak a kollégák, ki ezért, ki azért, és márciustól már 6 ügyelet jut kiskobakonként. Remélem azért nem rángatnak vissza, ha áprilisban már a nagykobakokra is 4 ügyelet jutna és emiatt bárkinek is eszébe jutna tiltakozni.
Legalább nem repültek el teljesen nyomtalanul az utóbbi évek...
Amúgy már húzogatom a napokat, ameddig végre ismét hazamehetek és szüleim oltalmazó szeretete (és nem utolsó sorban az anyai konyhai remekművek mellett) végre nekifoghatok készülni a szakvizsgára, távol a munkahely zajától, további 7 ügyeleten túl - ugyanis lassan elfogynak a kollégák, ki ezért, ki azért, és márciustól már 6 ügyelet jut kiskobakonként. Remélem azért nem rángatnak vissza, ha áprilisban már a nagykobakokra is 4 ügyelet jutna és emiatt bárkinek is eszébe jutna tiltakozni.
mondatelemzés... :)
... ma sikerült a saját bőrömön kipróbálni milyen az, amikor valaki vizet prédikál és bort iszik. Miután megittam az utolsó csepp ásványvizet, ami itthon volt, és még mindig csak fél liter bevitt folyadéknál jártam, gondoltam iszom egy kis bort, amit tegnap kaptam ajándékba barátaimtól, biztos nem túl erős és egyébként is bírom én az alkoholt (vagy legalábbis úgy emlékszem) és hát a szőlőlé is már csak folyadék lényegében (a hivatalos elmélet persze nem így szól... ;) ). Fél bögre után már kíváncsi lettem, hogy vajon a főnököm hogyan értelmez egy, a volt főnöktől kapott emailt (amit már a borivás előtt sem értettem), így hát írtam neki egy levelet, és csak amikor már elküldtem, akkor vettem észre, hogy rossz helyre írtam a kísérőszöveget és lehet, hogy nem lesz kedve végigolvasni az egészet, ameddig eljut a kérdésemig...
... ezután gyorsan ittam egy kávét, hogy ha esetleg telefonon keresne a válasszal, ne legyen gyanús a viselkedésem, és azóta már csak tejet és teát merek inni, mert úgy látszik, hogy még az itthoni munka sem egyeztethető össze a vízkőmentes szőlőalapú folyadékbevitellel.
... ezután gyorsan ittam egy kávét, hogy ha esetleg telefonon keresne a válasszal, ne legyen gyanús a viselkedésem, és azóta már csak tejet és teát merek inni, mert úgy látszik, hogy még az itthoni munka sem egyeztethető össze a vízkőmentes szőlőalapú folyadékbevitellel.
vasárnap, február 17, 2013
tévészünet n+1
... került ismételten bevezetésre ma reggeltől, mert mostanában megint nem vagyok lelkileg elég erős leküzdeni a kísértést, hogy itthon a tanulás/munka helyett inkább a készüléket bámuljam... látszik, hogy még nem szedtem össze egy kupacba a könyveket, amiket a szakvizsgára át kellene tanulmányozzak és nem fogom fel még, mekkora is a vész, ami közeleg... ebben az is ludas lehet, hogy az összes munkatárs le akar beszélni a tanulásról, hogy úgyis tudok már mindent, de ők nem ismerik azokat a nagy hófehér és piszkosfehér foltokat a tudásomban, amik több kötetet is kitesznek és azért jó lenne egyszer már megpróbálni egy kis megnyugtatóbb színárnyalatot adni ezeknek is (már csak a betegek érdekében is, nem beszélve a saját lelki megnyugvásomról...).
... azért egy híradót engedélyezek magamnak naponta, hogy azért ne szakadjak el teljesen a külvilágtól.
... azért egy híradót engedélyezek magamnak naponta, hogy azért ne szakadjak el teljesen a külvilágtól.
csütörtök, február 14, 2013
időutazás...
... a közel- és régmúltba...
... amúgy fejfájós vagyok, morgok, panaszkodok, valamint a következő pszichiátriai konzíliumot már nem a betegeknek, hanem saját magamnak szervezem, ha egyszer végre nem lesz már igazi tavasz vagy igazi tél...
... ez a poshadt szürkeség már az agyamra megy.
... amúgy fejfájós vagyok, morgok, panaszkodok, valamint a következő pszichiátriai konzíliumot már nem a betegeknek, hanem saját magamnak szervezem, ha egyszer végre nem lesz már igazi tavasz vagy igazi tél...
... ez a poshadt szürkeség már az agyamra megy.
szerda, február 13, 2013
nem is olyan egyszerű...
... angolóra időpontot egyeztetni magántanárral, és elhitetni, hogy nem azért nem jó a következő két péntek, mert már egyből lógni akarok, hanem azért, mert egyszer ügyelek, egyszer pedig elutazom - egy hétvégi lazításra, amit nagyjából az utolsó nyugodt hétvégének szánok a szakvizsga előtti nagy hajrában...
... most azon izgulok, hogy azért fogad-e ilyen indítással...
... mert Kolozsváron megint feltámadt az igény, hogy a beszédkészségemen még csiszoljak, hogy végre ne legyen olyan hasi-aorta-pulzálós-szívdobogtató, ha több ember előtt kell angolul beszélnem/előadnom...
... és ezúttal végre tenni is szeretnék valamit ennek érdekében.
... most azon izgulok, hogy azért fogad-e ilyen indítással...
... mert Kolozsváron megint feltámadt az igény, hogy a beszédkészségemen még csiszoljak, hogy végre ne legyen olyan hasi-aorta-pulzálós-szívdobogtató, ha több ember előtt kell angolul beszélnem/előadnom...
... és ezúttal végre tenni is szeretnék valamit ennek érdekében.
szerda, február 06, 2013
terülj terülj asztalkám + székecském :)
mostmár csak a munkakedv kell megjöjjön, egyébként minden körülmény adott... kár, hogy az új asztalhoz vásárolt új forgószék annyira kényelmes, hogy azonnal elálmosodok, amint beleülök...
hétfő, február 04, 2013
nem is értem...
ma egész nap próbáltam valaki munkatársat találni, aki eljönne velem koncertre ma este a Kodály-központba, ingyen és bérmentve...
4 darab nem és ugyanennyi homályos magyarázkodás után feladtam, jobb lesz nekem egyedül...
vasárnap, február 03, 2013
apunak...
csütörtök, január 31, 2013
nagy kolozsvári hotel... :)
Összességében a szoba jó volt, leszámítva azt, hogy 1 napig nem működött a fűtés, hiába reklamáltunk (ezen azért még dolgozniuk kell, mert a külföldiek ezt nehezebben tolerálják, mint mi, akik már ahhoz vagyunk szokva, hogy semmin se lepődjünk meg és éljünk mindent túl). Olyan hideg volt, hogy a tusfürdő beledermedt a dobozba és sehogy sem tudtam kiimádkozni onnan - csak másnap, a 30 fokos ellenmelegben kezdett el csepegni... :)
Az ételek szintén jók voltak, néhány apróságtól eltekintve (pl. az, hogy a lisztérzékenységben szenvedő kollégák számára csak paradicsomot tettek ki - egyet-egyet fejenként - úgy látszik, a googlet nem kapcsolták be, hogy megfejtsék a talányt, mi mindent ehet egy coeliákiás emberke).
A konferencia teremben igazi giccses tükör volt - egyből két darab is, és amikor bekapcsolt a légkondi, az előadó hangját már nemigen lehetett hallani...
Minden előadó kapott egy kis kézzel festett aranyozott ikont...
Na DE:
A szobában volt ingyen net. :D
és
A hallban szintén volt ingyen net. :D
(kár, hogy nekem nemigen maradt időm ezeknek tiszta szívből örülni is, mert az eredeti 1 előadásból 2 lett egy vacsora leforgása alatt).
Szóval a szálloda 4 csillag helyett szerintem csak 3 csillagocska volt.
VISZONT
Találkoztam néhány régi ismerőssel, Firenzéből, Belgrádból, és 1-2 új ismeretségre is szert tettem.
És ami a legcsodálatosabb volt, a 15 centis hóban sétálni a szépen rendbehozott parkban este, beszívni a friss otthoni levegőt, forrócsokizni tesóékkal egy kellemes helyen, jó zenével a háttérben, találkozni apuval, tesóéknál együtt ebédelni, és végre ismét otthon érezni magam.
kedd, január 22, 2013
a nemzetközi összefogás jegyében...
... teljes a kavarodás... még szerencse, hogy létezik az internet, és itthon is, és vannak interneten elérhető folyóiratok (bár sajnos sok a fizetős, de hála a vpn-nek és az open accessnek, a maradék pedig fújja fel)...
... és igenis tovább bírtam az emailezgetést, mint német sorstársam, ezek szerint motiváltabb vagyok (vagy csak jobban szorongok az előadás miatt a németek, beneluxok, skandinávok, nem beszélve az angol anyanyelvűek mellett oly elszomorítóan eltörpülő angol nyelvtudásom miatt)...
... ilyenkor mindig elhatározom, hogy beiratkozom egy angol nyelvtanfolyamra, aztán a következő konferenciáig megint feledésbe merül, hogy aztán újult erővel marcangoljon a kisebbségi komplexus...
... és hiába állítólag az akcentust Amerikában nagyon szexinek tartják, engem ez kollégák között annyira nem motivál... sőt... és még a helyszín sem Amerika ...
... és igenis tovább bírtam az emailezgetést, mint német sorstársam, ezek szerint motiváltabb vagyok (vagy csak jobban szorongok az előadás miatt a németek, beneluxok, skandinávok, nem beszélve az angol anyanyelvűek mellett oly elszomorítóan eltörpülő angol nyelvtudásom miatt)...
... ilyenkor mindig elhatározom, hogy beiratkozom egy angol nyelvtanfolyamra, aztán a következő konferenciáig megint feledésbe merül, hogy aztán újult erővel marcangoljon a kisebbségi komplexus...
... és hiába állítólag az akcentust Amerikában nagyon szexinek tartják, engem ez kollégák között annyira nem motivál... sőt... és még a helyszín sem Amerika ...
hétfő, január 21, 2013
?
... vajon mennyi az esélye, hogy ha most kicsit korábban lefekszem, akkor holnap reggel sikerül korábban felkelnem és kicsit olvasgatnom, mielőtt belevetném magam az osztályos munkába... túl nagy biztos nem lehet, mert az utóbbi 10-15 évben a hasonló terveim rendre kudarcba fulladtak...
... kipróbálom, hogy ha a konyhába a kávéfőző mellé teszem a vekkert, mi történik... bár gyanítom, hogy reggel meg fogom utálni a konyhát, kávéfőzőt és a kerregő ketyerét is néhány pillanat alatt... és utána édesdeden visszabújok kedvenc párnámhoz a kedvenc paplanom alatt...
PS: ha dolgozni kellene, mindig eszembe jut a blogírás... ez a bejegyzés is pótcselekvéseim széles tárházát gyarapítja...
... kipróbálom, hogy ha a konyhába a kávéfőző mellé teszem a vekkert, mi történik... bár gyanítom, hogy reggel meg fogom utálni a konyhát, kávéfőzőt és a kerregő ketyerét is néhány pillanat alatt... és utána édesdeden visszabújok kedvenc párnámhoz a kedvenc paplanom alatt...
PS: ha dolgozni kellene, mindig eszembe jut a blogírás... ez a bejegyzés is pótcselekvéseim széles tárházát gyarapítja...
vasárnap, január 20, 2013
grrr...
... döbbenet, hogy az elbírált cikk írói, akik történetesen spanyolok, olyan nagyképűen írogatják a dolgokat, mintha ők sz@rták kotlották volna ki magukból a spanyolviaszt, pedig dehogy... és ha mégis volt hozzá anno némi közük, akkor sem jogosítja fel erre a hangnemre... és még meg sem mondhatom nekik durván, csak egészen finoman...
szombat, január 19, 2013
2 fantasztikus musical dal
... kicsit lazítok a cikk bírálat előkészítése közben (egyelőre csak olvasom a cikket, holnap fogom - 1 nap késéssel - elküldeni a bírálatomat, de többet nem fogok ilyen témakört elvállalni, mert több szenvedés, mint amennyi élvezet.... jóval több.... )
Mozart! Árnyékdal
Elisabeth: Útvesztő minden út (aki nem ismeri a musicalt, annak nem árulom el, hogy melyik szereplő énekli, nehogy aggódni kezdjenek értem...)
Mozart! Árnyékdal
Elisabeth: Útvesztő minden út (aki nem ismeri a musicalt, annak nem árulom el, hogy melyik szereplő énekli, nehogy aggódni kezdjenek értem...)
szerda, január 16, 2013
gondolatok - munka helyett... :)
(Alaphelyzet: a reménytelenek nyugalmával feltérképezve a feladatos-határidős listámat, bemutató gyártás helyett...)
Többször hallottam már azt az igen bölcs mondást, hogy az embernek arra van ideje, amire akarja, hogy legyen. Arról azonban nem szól a fáma, hogy ehhez hogyan tanuljunk meg nemet mondani feletteseinknek, kollégáinknak, időnként hozzánk futkorászó tanácstalan(abb) fiatalabb munkatársainknak és a belső késztetésnek, hogy valamilyen szinten mindenki elvárásainak (saját magunkénak is) megfeleljünk és ne gyűjtsünkmég több ellenséget, de talán néhány pirospontot, amit szükség esetén az ember beválthat egy kis szívességre...
... és bár elvileg én kellene tanítsam az utánam következő kutatópalántának (fentről érkező utasításra), hogy hogyan mondjon nemet, hogy ne vállalja túl magát, egyelőre úgy érzem, hogy magam sem uralom teljes mértékben a technikát, tehát jó lesz utánanézni és gyakorolni... mert már nagyon gyűlnek a nem kért, de több irányból bőkezűen osztott feladatok...
Többször hallottam már azt az igen bölcs mondást, hogy az embernek arra van ideje, amire akarja, hogy legyen. Arról azonban nem szól a fáma, hogy ehhez hogyan tanuljunk meg nemet mondani feletteseinknek, kollégáinknak, időnként hozzánk futkorászó tanácstalan(abb) fiatalabb munkatársainknak és a belső késztetésnek, hogy valamilyen szinten mindenki elvárásainak (saját magunkénak is) megfeleljünk és ne gyűjtsünk
... és bár elvileg én kellene tanítsam az utánam következő kutatópalántának (fentről érkező utasításra), hogy hogyan mondjon nemet, hogy ne vállalja túl magát, egyelőre úgy érzem, hogy magam sem uralom teljes mértékben a technikát, tehát jó lesz utánanézni és gyakorolni... mert már nagyon gyűlnek a nem kért, de több irányból bőkezűen osztott feladatok...
kedd, január 15, 2013
tv stop
... holnaptól 2 héten keresztül nincs tévézés, vagy irgum meg burgum (de leginkább csak reménytelen elhavazódás, határidőből kicsúszás és szakmai leégés).
... csak azért írtam le, mert a ki nem mondott/le nem írt gondolataim olyan gyorsan köddé válnak és elillannak...
... csak azért írtam le, mert a ki nem mondott/le nem írt gondolataim olyan gyorsan köddé válnak és elillannak...
hétfő, január 14, 2013
hajajaj
... amint közeledik a szakvizsga, egyre jobban elbizonytalanodok, hogy fogok-e szeretni/tudni szakrendelni a folyamatosan csapongó agyammal, a szétszórtságommal, és a tudattal, hogy minden belépő betegnél elindul a stopper, max. 15 perctől számol vissza (vagy számolnak a folyósón a többi betegek) és nincs annyi idő kikérdezni és megemészteni a dolgokat, viszont a felelősség már egyesegyedül csak engem terhel...
... egyre csábítóbbank tűnik egy könyvtárban vagy cipőboltban dolgozni (ez utóbbival már van tapasztalatom is, tehát nem a levegőbe beszélek...), keresgélni a könyveket/cipőket, munkaidő végén másnapig letenni a munkával kapcsolatos gondolatokat (nem töprengeni azon, hogy vajon mitől... és meddig... és mivel lehetne azt mihamarabb megszűntetni ... és nem néztem-e el valamit)...
... ma már megsúgták, hogy az egyik beteget a Főnököm (van most ugye "főnököm" és "Főnököm" is) hivatalosan hozzám rendelte vissza, tehát sajnos már számolnak velem és kezdik betáblázni a maradék életemet (is).
... ha valakinek esetleg eszébe jutna megkérdezni az én kívánságomat is: én az egészséges kontroll személyeket szeretném gyógyítani!
... egyre csábítóbbank tűnik egy könyvtárban vagy cipőboltban dolgozni (ez utóbbival már van tapasztalatom is, tehát nem a levegőbe beszélek...), keresgélni a könyveket/cipőket, munkaidő végén másnapig letenni a munkával kapcsolatos gondolatokat (nem töprengeni azon, hogy vajon mitől... és meddig... és mivel lehetne azt mihamarabb megszűntetni ... és nem néztem-e el valamit)...
... ma már megsúgták, hogy az egyik beteget a Főnököm (van most ugye "főnököm" és "Főnököm" is) hivatalosan hozzám rendelte vissza, tehát sajnos már számolnak velem és kezdik betáblázni a maradék életemet (is).
... ha valakinek esetleg eszébe jutna megkérdezni az én kívánságomat is: én az egészséges kontroll személyeket szeretném gyógyítani!
szerda, január 02, 2013
amint...
... időnként számomra is nyilvánvalóvá válik, hogy elment a kedvem a blogírástól és elszállt az ihlet, és ezt publikálom is, rendszerint néhány nap múlva ismét késztetést érzek arra, hogy szösszenjek valamit...
... úgyhogy akkor most megint nyilvánosan beismerem a múzsátlanságomat, és várom, hogy hasson a varázslat...
... addig is szeretetben, örömökben és sikerekben gazdag új esztendőt kívánok mindannyiunknak!
... és természetesen az egészségről se feledkezzek meg... :)
... úgyhogy akkor most megint nyilvánosan beismerem a múzsátlanságomat, és várom, hogy hasson a varázslat...
... addig is szeretetben, örömökben és sikerekben gazdag új esztendőt kívánok mindannyiunknak!
... és természetesen az egészségről se feledkezzek meg... :)
péntek, december 21, 2012
lett :)
... nekem is meglepetés karácsonyfám (faágam), apukám szerezte a hozzávalókat és díszítette is fel, hogy legyen mire hazaérek a munkából... :)
... holnap Bécsbe megyünk kettesben, puncsot inni és karácsonyi forgatagot nézni, biztos nagyon jó lesz.
... és már csak egy ügyelet és idénre vége. Eléggé tartok tőle, mert sikerült meglehetősen rossz állapotú betegeket begyűjteni... de ezen ráérek rettegni 3 nap múlva...
... holnap Bécsbe megyünk kettesben, puncsot inni és karácsonyi forgatagot nézni, biztos nagyon jó lesz.
... és már csak egy ügyelet és idénre vége. Eléggé tartok tőle, mert sikerült meglehetősen rossz állapotú betegeket begyűjteni... de ezen ráérek rettegni 3 nap múlva...
péntek, december 07, 2012
másodszor...
szalad rá a kurzor az új blog indítása gombra.... hmmm... :)
holnap a vonaton ígérem, hogy a folyadékbevitelről szóló tudományos értekezésemet fogom írni, addig viszont ma este még a cikkemmel kell foglalkozzak, és talán egyszer nem ártana átgondolni a holnapi előadásom főbb gondolatait. Igaz, hogy hálás közönségem lesz, a legszigorúbb hallgató a saját főnököm lehet (bár titokban bízom benne, hogy lesz fontosabb dolga, mint résztvenni ezen a csendes eseményen... ).
Na jó, ebbe most nem akarok belegondolni, mert máris kezd összeszorulni a gyomrom és még képes visszapréselni a 100 g epres gumicukorkát a nyelőcsövembe...
holnap a vonaton ígérem, hogy a folyadékbevitelről szóló tudományos értekezésemet fogom írni, addig viszont ma este még a cikkemmel kell foglalkozzak, és talán egyszer nem ártana átgondolni a holnapi előadásom főbb gondolatait. Igaz, hogy hálás közönségem lesz, a legszigorúbb hallgató a saját főnököm lehet (bár titokban bízom benne, hogy lesz fontosabb dolga, mint résztvenni ezen a csendes eseményen... ).
Na jó, ebbe most nem akarok belegondolni, mert máris kezd összeszorulni a gyomrom és még képes visszapréselni a 100 g epres gumicukorkát a nyelőcsövembe...
péntek, november 30, 2012
a leges...
... legesötcsillagosabb szálloda, amelyikben eddig jártam, és ez meglepő módon Magyarországon van: Spirit Hotel, Sárvár. Persze a fotók nem adják vissza a kényelmet és luxust, de nem akartam túúúristaként mindenhol mindent lefényképezni. :) hadd ne látszodjon rajtam túlzottan, mennyire nem megszokott ez nekem... :)
.
.
hétfő, november 26, 2012
csak tudnám...
... miért mindig éjjel 00:50-kor kapom az emlékeztetőt a telefonomtól (igen diszkrét buggyanás, de akkor is) hogy aznap ügyelek... még szerencse, hogy még ébren vagyok, máskülönben most igencsak mérges lennék...
... holnap majd megfejtem Okoskát - bár azt hiszem, kisebb gondom is nagyobb lesz ennek a rejtélynek a felderítésénél...
... holnap majd megfejtem Okoskát - bár azt hiszem, kisebb gondom is nagyobb lesz ennek a rejtélynek a felderítésénél...
vasárnap, november 25, 2012
lesz...
... folyadékegyenleg tudományos megközelítésből, prágai beszámoló (nem szakmai szemszögből, hanem kicsit másként), és egy érdekes találkozás története, mert hát a hosszú utak időnként meglepő talákozásokat eredményeznek... :) (a bejegyzések sorrendjének változtatási jogát fenntartom:) ).
... most azonban egy holnap hajnali határidő van, 6 befejezésre (illetve ebből néhány elkezdésre) váró dokumentummal, úgyhogy itt véget is érek.. Jóccakát! :)
... most azonban egy holnap hajnali határidő van, 6 befejezésre (illetve ebből néhány elkezdésre) váró dokumentummal, úgyhogy itt véget is érek.. Jóccakát! :)
csütörtök, november 22, 2012
hétfő, november 12, 2012
... igyekszem...
... kicsit összekapni magam és némileg hosszabb beszámolót is írni az elmúlt napokról, de most az íráshoz nincs kedvem, anyum főztjével és jelenlétével, apu, bátyóék és Sz. hangjával, illetve Columbo-val a háttérben gyógyulgatok - olyan sikerrel, hogy ma már dolgoztam is.
... szóval nagyjából minden rendben... az apraját meg majd csendben megemésztem.
... a zuhanyzást pedig az Ég ajándékának tartom csütörtök óta... :)
... szóval nagyjából minden rendben... az apraját meg majd csendben megemésztem.
... a zuhanyzást pedig az Ég ajándékának tartom csütörtök óta... :)
szerda, november 07, 2012
egy kis szepirodalom:-)
egy kis kitero a szakbarbarsag fele vezeto utamon...:-)
meritettem nemi ihletet az eletebol - es jelenlegi kornyezetembol...
Published with Blogger-droid v2.0.9
kedd, november 06, 2012
kerdes
a korterem sarkait is erdemes elso ejszaka megszamolni es kivanni egyet...?
Published with Blogger-droid v2.0.9
szombat, november 03, 2012
még próbálom...
... menteni a menthetetlent, felszámolni a papírkupacokat a szőnyegről, helyet találni a dolgoknak, amiknek nem sikerült az elmúlt hónapban, de van egy olyan érzésem, hogy így is sokkolni fogja anyut a látvány, amikor holnap reggel megérkezik...
... remélem a friss kávé és a sudoku-hegy, amit a legutóbbi találkozásunk óta felhalmoztam, egy kicsit tompítani fogja majd a sokkot... :)
... remélem a friss kávé és a sudoku-hegy, amit a legutóbbi találkozásunk óta felhalmoztam, egy kicsit tompítani fogja majd a sokkot... :)
kedd, október 30, 2012
folyadékegyenleg
... ma 4 kávét ittam és 1 pohár vizet (most jutott eszembe összeszámolni)...
... holnap megpróbálom fordítva...
! De egyébként ti mindennap igyátok meg a 1,5-2 liter folyadékot (orvosi javaslatra)!!!
... holnap megpróbálom fordítva...
! De egyébként ti mindennap igyátok meg a 1,5-2 liter folyadékot (orvosi javaslatra)!!!
szombat, október 27, 2012
Pillanatok 3....
L. bácsi, aki miatt a "Pillanatok" sorozatot indítottam, nemrég ismét az osztályon feküdt. Történetesen épp nagyon meg voltam hűlve, tüsszögtem és köhögtem 5 percenként, emiatt szájvédő maszkot húztam, hogy ne fertőzzem meg a nálam amúgy betegebb (de még nem náthás) embereket.
Láttam, hogy L. bácsi többször is rámnézett töprengve napközben...
Aztán egyszer a folyósón, amikor épp elszáguldottam volna mellette, odahajolt hozzám és suttogva megkérdezte:
- ... és doktornő, ha arra kerülne sor, hogyan tud ebben puszilkodni?
- Nyugodjon meg L. bácsi, megoldom valahogy...
Láttam, hogy L. bácsi többször is rámnézett töprengve napközben...
Aztán egyszer a folyósón, amikor épp elszáguldottam volna mellette, odahajolt hozzám és suttogva megkérdezte:
- ... és doktornő, ha arra kerülne sor, hogyan tud ebben puszilkodni?
- Nyugodjon meg L. bácsi, megoldom valahogy...
pillanatok 2...
Betegvizsgálat közben:
....
- Doktornő, kérdezhetek én is valamit?
- Persze hogy kérdezhet O. úr.
- Mikor lesz a doktornőből rendes doktor? ... úgy értem olyan izé, mert most mintha még gyakornok vagy mi lenne...
- De O. úr, hát én már régóta rendes doktor vagyok, sőt a klinikán a rendesek közül is az egyik legrendesebb....
(a szakorvosságra gondolt, mint utána kibogoztuk, de érdekes volt, ahogy a rendességet összehozta a szakorvosi diplomával... :) )
....
- Doktornő, kérdezhetek én is valamit?
- Persze hogy kérdezhet O. úr.
- Mikor lesz a doktornőből rendes doktor? ... úgy értem olyan izé, mert most mintha még gyakornok vagy mi lenne...
- De O. úr, hát én már régóta rendes doktor vagyok, sőt a klinikán a rendesek közül is az egyik legrendesebb....
(a szakorvosságra gondolt, mint utána kibogoztuk, de érdekes volt, ahogy a rendességet összehozta a szakorvosi diplomával... :) )
péntek, október 26, 2012
+ 1
... és ma még sikerült elküldenem a jelentkezésemet is a szakvizsgára, mostmár csak reménykedni kell, hogy oda is ér a hónap végéig, lesz még rajtam kívül más jelentkező is a szakomra és akkor májusban ha esik, ha fú, ha dörög, ha villámlik (amikor először felvételiztem ide, akkor épp dörgött és villámlott és jól eláztam, mire a vizsgáztatók elé járultam) nekifutok ennek az akadálynak - is.
... utána pedig lehet kezdeni a reszketést - mindenki másnak, aki a kezeim közé kerül... :)
... utána pedig lehet kezdeni a reszketést - mindenki másnak, aki a kezeim közé kerül... :)
csütörtök, október 25, 2012
azt hittem...
... hogy az angol nyelven tartott kongresszusi előadás után már nem lehet fokozni a "dudományos helyzetet" - de tévedtem. Éjszakába menően államvizsgaszerű dolgozatot bírálok tőlem meglehetősen távol eső (távolabb, mint innen gyalog haza...) témában...
... ha egyszer megtudom, hogy ki javasolt erre a megtisztelő feladatra (persze hogy jobb legyen, egyből két álomvizsgaszerű alkotás), azt hiszem hagyni fogom a sötétebb énemet előtérbe kerülni és hasonlóképp megkeseríteni az illető életét ...
... és most nem tudom eldönteni, tényleges bírálatot írjak, aminek még hasznát is veszi az illető, ha később tudományos(abb) pályára adja a fejét, vagy csak amolyan tessék-lássék-ügyes-vagy-fiam-hogy-ennyire-is-összehoztad szintűt, maximális pontszámmal és szűkreszabott megjegyzésekkel - hogy a jó helyezését ne rontsam el és NE ÉN törjem derékba egy ífjú karrierjét még az egyetemről kikerülés előtt...
(bár ha jobban belegondolok, engem pont egy, a vártnál kevésbé "fényes" álomvizsga röpített el oda, ahol ugyan a madár jár - mert galambból több is van itt a kelleténél, de mondjuk krokodil az nincs - viszont maximalista főnököm nem hagy nyugodni egyébként nagyon kényelmes és folyamatosan csak pihenésre csábító babérjaimon, hanem állandó jelleggel újabb szakmai kihívások eléállít taszít)
... na még alszom egyet a pontozásra.
... ha egyszer megtudom, hogy ki javasolt erre a megtisztelő feladatra (persze hogy jobb legyen, egyből két álomvizsgaszerű alkotás), azt hiszem hagyni fogom a sötétebb énemet előtérbe kerülni és hasonlóképp megkeseríteni az illető életét ...
... és most nem tudom eldönteni, tényleges bírálatot írjak, aminek még hasznát is veszi az illető, ha később tudományos(abb) pályára adja a fejét, vagy csak amolyan tessék-lássék-ügyes-vagy-fiam-hogy-ennyire-is-összehoztad szintűt, maximális pontszámmal és szűkreszabott megjegyzésekkel - hogy a jó helyezését ne rontsam el és NE ÉN törjem derékba egy ífjú karrierjét még az egyetemről kikerülés előtt...
(bár ha jobban belegondolok, engem pont egy, a vártnál kevésbé "fényes" álomvizsga röpített el oda, ahol ugyan a madár jár - mert galambból több is van itt a kelleténél, de mondjuk krokodil az nincs - viszont maximalista főnököm nem hagy nyugodni egyébként nagyon kényelmes és folyamatosan csak pihenésre csábító babérjaimon, hanem állandó jelleggel újabb szakmai kihívások elé
... na még alszom egyet a pontozásra.
csütörtök, október 18, 2012
;)
Történnek még csodák... megvan a vizsga. Bár amikor délután a gép végérvényesen beszippantotta a válaszaimat és elbúcsúzott, ebben cseppet sem voltam biztos, mert meglepően nehéz és kekeckedő teszt volt (ami még véletlenül sem a hétköznapi gyakorlatról szólt)...
Egyébként már megvan a következő két "nemzetközi" kiruccanás helye és ideje: az egyik Prága, még idén, a másik pedig jövő év elején: Kolozsvár. :) Most akkor feltérképezem az otthoni szállodák kényelmét is, mert eddig nem volt szerencsém hozzájuk (amúgy lenne ahol meghúzzam magam nem hivatalosan, de akkor már reményeim szerint tartunk egy szűk családi összeruccanást és másnak kell majd a hely :) ).
Egyébként már megvan a következő két "nemzetközi" kiruccanás helye és ideje: az egyik Prága, még idén, a másik pedig jövő év elején: Kolozsvár. :) Most akkor feltérképezem az otthoni szállodák kényelmét is, mert eddig nem volt szerencsém hozzájuk (amúgy lenne ahol meghúzzam magam nem hivatalosan, de akkor már reményeim szerint tartunk egy szűk családi összeruccanást és másnak kell majd a hely :) ).
szerda, október 17, 2012
uff
... az esélytelenek nyugalmával, (vagy méginkább a nyugtalanok esélyével) hagyok fel a nézelődéssel az anyagban és fekszem le. Csak kb 3 hónap tanulással vagyok lemaradva, na de majd a szakvizsgára lesz alkalmam egyszer végigolvasni (bár a kérdés ismételten az, hogy időm ugyan vajon...).
... egyébként alig alig megy már ez a leülés és odafigyelés - hogy mi lesz itt májusban (ha el nem felejtek a következő másfél hétben bejelentkezni szakvizsgára)...?
... egyébként alig alig megy már ez a leülés és odafigyelés - hogy mi lesz itt májusban (ha el nem felejtek a következő másfél hétben bejelentkezni szakvizsgára)...?
hétfő, október 15, 2012
felismerés
... úgy néz ki, hogy a munkahelyemre lettem allergiás, mert itthon egész jól érzem magam, ott viszont egész nap köhögőrohamaim voltak, valamint bánatosan trombitáltam...
... most akkor mitévő legyek...?
... most akkor mitévő legyek...?
vasárnap, október 14, 2012
állapot
... miután kifújom az orrom, ha épp nem kell köhögjek és nem kell megszólalnom, akkor percekig tulajdonképpen egészen egészségesnek érzem magam...
... és végre van egy jó indokom, hogy egész nap pizsamában és fürdőköpenyben mászkáljak a lakásban... :)
... de azért a holnap reggeli lábkitevéstől kicsit tartok.
... és végre van egy jó indokom, hogy egész nap pizsamában és fürdőköpenyben mászkáljak a lakásban... :)
... de azért a holnap reggeli lábkitevéstől kicsit tartok.
csütörtök, október 11, 2012
szakmai ártalom :)
biztos mindenkivel megesik, hogy valami mást olvas hirtelen az eredeti szöveg helyett - rendszerint olyasvalamit, ami a munkájával vagy az őt igencsak foglalkoztató gondolatokkal van összefüggésben (szerencsés? esetben a kettő egybeesik.. :) ).
a mai ilyen félreolvasatom a tv programmal esett meg: "ismeretlen hívás" helyett "ismeretlen hányás"... :)
a mai ilyen félreolvasatom a tv programmal esett meg: "ismeretlen hívás" helyett "ismeretlen hányás"... :)
buszos jelenet 2.
... ma délután munkából hazafele, fájó fejjel, tüsszentés által csiklandozott náthás orral, emiatt félig-meddig könnybelábadó szemekkel, illetve ezektől függetlenül lemerülő okostelefonnal a kezemben kapaszkodtam a tömegben, amikor egy közepesen jóképű fiatalember rámmosolygott... a hátam mögé is néztem, mert nem értettem a dolgot (tekintettel az előzőekben felsoroltakra)... aztán amikor leszállni készült a legény, ismét összeakadt a tekintetünk, és akkor már köszönt is, ugyancsak mosolyogva, és ekkor kezdett derengeni, hogy láttam én már ezt az arcot valamikor, ezen a héten, vagy múlt héten, csak akkor még fehér köpenyben volt és én épp gyakorlatot tartottam neki, és millió és egy (na jó, csak kb 10) sorstársának...
... és a mosoly és köszönés végre a helyére került...
... ezentúl már az arcmemóriámra sem dicsekedhetek (ámbár ugye ki figyeli ezeket az apróságokat:) )...
... és a mosoly és köszönés végre a helyére került...
... ezentúl már az arcmemóriámra sem dicsekedhetek (ámbár ugye ki figyeli ezeket az apróságokat:) )...
hétfő, október 08, 2012
még egy érv...
... amellett, hogy akasszam le a fonendoszkópot a nyakamból ebéd előtt az, hogy ma például sikerült megúsztatnom a levesben a membrános részét, úgy, hogy még a nadrágomra is jutott a lecsorgó léből...
... még szerencse, hogy forró gyümölcsleves volt almadarabkákkal, így egyáltalán nem esett nehezemreérintetlenül kóstolás nélkül otthagyni ... (persze valószínűleg még most is könnyeznék, ha épp valami finom gulyásleves lett volna terítéken...)
... még szerencse, hogy forró gyümölcsleves volt almadarabkákkal, így egyáltalán nem esett nehezemre
vasárnap, október 07, 2012
csütörtök, október 04, 2012
vasárnap, szeptember 30, 2012
egy kis nosztalgia
... 2 napja múlt kereken 6 éve, hogy egy 88 literes hátizsákkal a hátamon megérkeztem ebbe a szép, azonban nem túl barátságos városba, hogy kipróbáljam, milyen is az igazi kutatás, amikor nem csak kórlapokat búj az ember és süt-főz belőle palacsintákat és pálcikákat...
... akkor épp csütörtökre esett az a hajnal, amikor az egész éjszakai utazás után végre megérkeztem, S. várt a kis Polskiával az autóbuszállomáson és elvitt életem első albérletébe, egy pirinyó kis lakásba, alig néhány bútorral és egy csipetnyi konyhával.
...aznap gyorsan elrendeztem szerény kis motyómat, amit fontosnak tartottam az önálló életemben való elinduláshoz (mára ez a kis motyó több kamionnyira nőtte ki magát, könyvek, bögrék, kinyomtatott cikkek és elektromos kütyük széles tábora) és másnap reggel megjelentem főnököm előtt, tettre készen, némi izgatottsággal, hogy vajon a képzettségem és képességeim elegendőek lesznek-e a rám váró feladatokhoz.
... és akkor kiderült, hogy a főnököm csak egy hónap múlva várta az érkezésemet és még nem döntötte el, hogy mi legyen a témám, de addig is ismerkedjek össze mindenkivel és kapok egy-két feladatot, hogy lássa, hogyan tudok boldogulni velük...
... ezt követte életem legmagányosabb hétvégéje, a családom, barátaim, rádió, tévé, számítógép és internet nélkül, egy idegen városban és némileg idegen országban, ahol még az érkezésemre sem számított senki és éreztem, hogy akkor és ott még plusszban is vagyok...
... aztán jött a hétfő, amikor egy másik székelyföldi leányzó odajött hozzám reggeli megbeszélés után, bemutatkozott, és a teljes kétségbeesésből visszaráncigált a megnyugvásba, hogy mégsem vagyok teljesen egyedül...
... hát így indultam bele a nagyvilágba évekkel ezelőtt... meg akartam ezt örökíteni, mielőtt a szétszórtságom és kezdődő szenilitásom bájos keveréke az egészet összemossa egy szürke gomolyfelhővé...
... időnként amúgy sem árt visszatekinteni a múltba, hogy helyre tudjuk rakni és értékeljük a jelent.
... akkor épp csütörtökre esett az a hajnal, amikor az egész éjszakai utazás után végre megérkeztem, S. várt a kis Polskiával az autóbuszállomáson és elvitt életem első albérletébe, egy pirinyó kis lakásba, alig néhány bútorral és egy csipetnyi konyhával.
...aznap gyorsan elrendeztem szerény kis motyómat, amit fontosnak tartottam az önálló életemben való elinduláshoz (mára ez a kis motyó több kamionnyira nőtte ki magát, könyvek, bögrék, kinyomtatott cikkek és elektromos kütyük széles tábora) és másnap reggel megjelentem főnököm előtt, tettre készen, némi izgatottsággal, hogy vajon a képzettségem és képességeim elegendőek lesznek-e a rám váró feladatokhoz.
... és akkor kiderült, hogy a főnököm csak egy hónap múlva várta az érkezésemet és még nem döntötte el, hogy mi legyen a témám, de addig is ismerkedjek össze mindenkivel és kapok egy-két feladatot, hogy lássa, hogyan tudok boldogulni velük...
... ezt követte életem legmagányosabb hétvégéje, a családom, barátaim, rádió, tévé, számítógép és internet nélkül, egy idegen városban és némileg idegen országban, ahol még az érkezésemre sem számított senki és éreztem, hogy akkor és ott még plusszban is vagyok...
... aztán jött a hétfő, amikor egy másik székelyföldi leányzó odajött hozzám reggeli megbeszélés után, bemutatkozott, és a teljes kétségbeesésből visszaráncigált a megnyugvásba, hogy mégsem vagyok teljesen egyedül...
... hát így indultam bele a nagyvilágba évekkel ezelőtt... meg akartam ezt örökíteni, mielőtt a szétszórtságom és kezdődő szenilitásom bájos keveréke az egészet összemossa egy szürke gomolyfelhővé...
... időnként amúgy sem árt visszatekinteni a múltba, hogy helyre tudjuk rakni és értékeljük a jelent.
vasárnap, szeptember 23, 2012
hétvégi menü
Egyeseknek ugyebár húslevest jelent, krumplipürével, csirkecombbal és némi savanyúsággal... ketteseknek, akik elhagyták egyesek védő karjait és próbálnak egyedül boldogulni a nagyvilágban, már csak párolt zöldségköretet (brokkoli, karfiol és murok=sárgarépa) és sajtos pulykatallért, természetesen mindkettőt mirelitből, készre plasztikázva, egy kis majonézzel bűnbe ejtve. Az íze kifejezetten jó, és a víz odatevésétől számított 20 percen belül az ember már jóllakottan mosogat.
Ez kb a negyedik hétvége, amikor a menüm ugyanaz, gyakorlatilag ugyanazt a két edényt mosogatva és pakolgatva. Lassan ideje lenne valami hasonlóan frappáns 2-es verziót is kitalálni, hogy a többi edény is egyenletesen kopjon... esetleg valami ötlet?
Ez kb a negyedik hétvége, amikor a menüm ugyanaz, gyakorlatilag ugyanazt a két edényt mosogatva és pakolgatva. Lassan ideje lenne valami hasonlóan frappáns 2-es verziót is kitalálni, hogy a többi edény is egyenletesen kopjon... esetleg valami ötlet?
szombat, szeptember 22, 2012
leginkább...
... akkor bizonytalanodok el, amikor mások az egy-két-három gyermekük csínytevéseiről beszélnek az asztalnál, vagy amikor egyedül bandukolok vissza a szállásomra, felettem a Göncölszekér, bennem a vacsorához fogyasztott 2 pohár bor miatt a szokásosnál is jobban kavargó gondolatok...
... tegnap este ez mind együtt volt...
... ma reggel már megint rendben voltam, mert eszembe jutott, hogy valójában az életem az én döntéseim (szüleim biztatása és maximalista főnököm beavatkozásainak) eredménye.
... tegnap este ez mind együtt volt...
... ma reggel már megint rendben voltam, mert eszembe jutott, hogy valójában az életem az én döntéseim (szüleim biztatása és maximalista főnököm beavatkozásainak) eredménye.
álltam...
.. egyedül, az éjjeli párába burkolózott kinti medencénél, a háttérben a már otthagyott buli zenefoszlányai, felettem a csillagos ég a sok ismerős és annál sokkal több ismeretlen csillagjával, és arra kértem a Jóistent, hogy adjon egy jelt, hogy jó úton járok, itt kell most lennem, ez volt a következő helyes lépés az utamon...
... de a Jóisten már aludt és csak egy magányos repülő pislákolt a fejem felett...
... aztán már semmi sem mozgott, így lassan én is visszabandukoltam a szobámig.
... de a Jóisten már aludt és csak egy magányos repülő pislákolt a fejem felett...
... aztán már semmi sem mozgott, így lassan én is visszabandukoltam a szobámig.
péntek, szeptember 21, 2012
a hercegnő :-)
Itt töltöm a ma estét, külföldi szállodákat is lepipáló színvonal (bár csak az udvarházban kaptam szállást és nem a kastélyban), Yves Rocher tusfürdő és szappan, valamint INGYEN net!!!
... És a "szereplésem" is már letudva, kérdeztem és hozzászóltam... Kezdődhet a hétvége, figyelés és pihenés! ...
Csak az a hétfői határidő ne lenne...
Published with Blogger-droid v2.0.9
vasárnap, szeptember 16, 2012
brrr
Utalom a szivritmuszavarokat... Foleg ugyeletben... Es foleg ha az en ugyeletemben tortenik eloszor az illetovel.. Vagy ha megsem, akkor eddig nem fordult vele orvoshoz...
Kerhetnem, h mindenki zabolazza meg a szivet, ha engem lat kozeledni?
Published with Blogger-droid v2.0.9
péntek, szeptember 14, 2012
könyvek
... ma ismét rendeltem néhány könyvet a neten (éljen a tudomány eme csodálatos és egyben folyamatos kísértést jelentő találmánya :) ).
... lassan eljutok oda, hogy a futár érkezésekor ki kell lépjek a lakásból, hogy be tudjam tenni a könyveket az eddig általam elfoglalt utolsó szabad köbcentiméterekre...
... kezdek nagyon nem férni a kuckómban - lassan be kell iktassam "A Nagy Szelektálási Akciót", mert lassan az az érzésem, hogy kiszorulok a saját felségterületemről... az első októberi szabad hétvégémre megvan tehát a program - szeptemberre sajnos már minden hely elkelt... :)
... lassan eljutok oda, hogy a futár érkezésekor ki kell lépjek a lakásból, hogy be tudjam tenni a könyveket az eddig általam elfoglalt utolsó szabad köbcentiméterekre...
... kezdek nagyon nem férni a kuckómban - lassan be kell iktassam "A Nagy Szelektálási Akciót", mert lassan az az érzésem, hogy kiszorulok a saját felségterületemről... az első októberi szabad hétvégémre megvan tehát a program - szeptemberre sajnos már minden hely elkelt... :)
kedd, szeptember 11, 2012
miért van...
... hogy az elmaradások előbb-utóbb összeérnek, ilyenkor persze azt hiszem, hogy ezt most már tényleg nem lehet emelt fővel és megbomlatlan elmével túlélni, és hogy ez általában havonta 1-2-szer megtörténik és soha nem az a tanulság ebből, hogy a "rengeteg" szabadidőmet megtanulom jól (és hasznosan) beosztani, ezáltal végre ismét némileg hatékonnyá válni... és legalább a tavalyi feladataimat befejezni...
... egyébként meglepően sok mindent el lehet intézni, ha az ember nem zörögteti a tévét a háttérben munka közben, nem kell odafigyelni a CSI-ban a gyilkos fegyverre, vagy a Castle-ben az arcmimikákra... na nem mintha bármikor is olyan nagyon odafigyelnék ezekre, de olyan jótékonyan elsimítja a tüskés részeket az agyhullámaimban ez a háttérduruzsolás, hogy nem csoda, ha 10 perc munka után kénytelen vagyok 10 percre ledőlni- amiből persze hajnali ébredés lesz, égő villannyal, ruhástól az ágyon...
... de akkor ezekre tényleg ne jusson egyáltalán semmi idő, amikor olyan jólesik a napi rohangászás után végre hazajönni, elrejtőzni a világ elől a kis kuckómban, bekapcsolni a tévét és hagyni, hogy végre engem vezessen a történet és ne nekem kelljen az eseményeket irányítani, hogy valamik megtörténjenek... ?
... főleg mivel nem is szeretek igazából irányítani (bár tudom, hogy most néhányan picit felvonják a szemöldöküket)... :)
... egyébként meglepően sok mindent el lehet intézni, ha az ember nem zörögteti a tévét a háttérben munka közben, nem kell odafigyelni a CSI-ban a gyilkos fegyverre, vagy a Castle-ben az arcmimikákra... na nem mintha bármikor is olyan nagyon odafigyelnék ezekre, de olyan jótékonyan elsimítja a tüskés részeket az agyhullámaimban ez a háttérduruzsolás, hogy nem csoda, ha 10 perc munka után kénytelen vagyok 10 percre ledőlni- amiből persze hajnali ébredés lesz, égő villannyal, ruhástól az ágyon...
... de akkor ezekre tényleg ne jusson egyáltalán semmi idő, amikor olyan jólesik a napi rohangászás után végre hazajönni, elrejtőzni a világ elől a kis kuckómban, bekapcsolni a tévét és hagyni, hogy végre engem vezessen a történet és ne nekem kelljen az eseményeket irányítani, hogy valamik megtörténjenek... ?
... főleg mivel nem is szeretek igazából irányítani (bár tudom, hogy most néhányan picit felvonják a szemöldöküket)... :)
péntek, szeptember 07, 2012
zZz
... saját rekordjaimat döntögetem alvásban, amióta visszajöttem a kongresszusról...
... ami egyébként tanulságos volt, kicsit szakmailag is, viszont még inkább a saját korlátaim körvonalazódtak megint, és az a tény, hogy időnként, amikor az ember kezdi elbízni magát és inkább elalszik este 9-kor a megfelelő felkészülés helyett, akkor a sors az orrára koppint és kellemetlen leckét ad...
... és emiatt talán legközelebb- ha lesz olyan - (bár a főnököm szerint lesz, mert nálunk nincs demokrácia és ő épp eldöntötte, hogy lesz) akkor 9 óra alvás helyett inkább 7-et választok és plussz 2-3x elgyakorolom az angol nyelvű 8 perces előadást utolsó este, mert 8 perc alatt és ilyen adrenalin szint mellett improvizációra nincs esély, vagy ha mégis, akkor néhány fontos gondolat marad ki....
... meglehetősen rossz érzés, amikor az ember nincs megelégedve a saját teljesítményével, és a felettese is egyetért abban, hogy lehetett volna jobb is...
... eddig mindig a visszajelzésre vágytam - de most, hogy végre megkaptam, azt hiszem, hogy legközelebb önként lemondok róla... :)
... és ha hiszitek, ha nem, máris körvonalazódik a következő fellépés (ugyanolyan "önkéntesen jelentkezéses alapon", mint az összes eddigi)... feltéve, ha addig nem kapcsol be a barnamedve üzemmód és nem hibernálok októbertől márciusig... de akkor már hűvösebb barlangot keresek magamnak, mint amilyen ez itt.... :)
... ami egyébként tanulságos volt, kicsit szakmailag is, viszont még inkább a saját korlátaim körvonalazódtak megint, és az a tény, hogy időnként, amikor az ember kezdi elbízni magát és inkább elalszik este 9-kor a megfelelő felkészülés helyett, akkor a sors az orrára koppint és kellemetlen leckét ad...
... és emiatt talán legközelebb- ha lesz olyan - (bár a főnököm szerint lesz, mert nálunk nincs demokrácia és ő épp eldöntötte, hogy lesz) akkor 9 óra alvás helyett inkább 7-et választok és plussz 2-3x elgyakorolom az angol nyelvű 8 perces előadást utolsó este, mert 8 perc alatt és ilyen adrenalin szint mellett improvizációra nincs esély, vagy ha mégis, akkor néhány fontos gondolat marad ki....
... meglehetősen rossz érzés, amikor az ember nincs megelégedve a saját teljesítményével, és a felettese is egyetért abban, hogy lehetett volna jobb is...
... eddig mindig a visszajelzésre vágytam - de most, hogy végre megkaptam, azt hiszem, hogy legközelebb önként lemondok róla... :)
... és ha hiszitek, ha nem, máris körvonalazódik a következő fellépés (ugyanolyan "önkéntesen jelentkezéses alapon", mint az összes eddigi)... feltéve, ha addig nem kapcsol be a barnamedve üzemmód és nem hibernálok októbertől márciusig... de akkor már hűvösebb barlangot keresek magamnak, mint amilyen ez itt.... :)
szombat, szeptember 01, 2012
hotel Sheraton :-)
Itt alszom 3 napig...
Éreztem, hogy 5 csillagos, mert itt is fizetni kell wifiért a szobában... :-)
Published with Blogger-droid v2.0.9
szerda, augusztus 29, 2012
...
... hát nem dicsekszem azzal, hogy ma milyen üde és szellemes voltam... ráadásul ma valami fronthatás lehetett, mert az eddig relatív stabil pszichéjű emberek (betegek és nem betegek egyaránt - velem az élen) másodpercek alatt dekompenzálódtak és a végén már annak örültem volna leginkább, ha reggel engedek a hatalmas kísértésnek, elfelejtek felkelni és átalszom az egész napot...
... most pedig még kb. 15 cikket szeretnék elolvasni, hogy legyen egy kis komfortérzetem a hétvégi előadásommal kapcsolatban, na de akkor holnap megint csak szédelgek és a végén már tényleg senki sem fog letegezni úton-útfélen, mert már nem fogják azt hinni, hogy fiatal (ésmbohó) vagyok... (ma ugyanis az üzletben oldalról egy idős hölgy letegezett, és amikor szemtől szembe álltunk, elnézést kért ezért és átváltott magázásra...)
... most pedig még kb. 15 cikket szeretnék elolvasni, hogy legyen egy kis komfortérzetem a hétvégi előadásommal kapcsolatban, na de akkor holnap megint csak szédelgek és a végén már tényleg senki sem fog letegezni úton-útfélen, mert már nem fogják azt hinni, hogy fiatal (és
csak tudnám...
... hogy hogyan fogok reggel 6:30-kor felkelni, ha most éjjel 2-kor még a billentyűket nyomogatom...
... egyébként be kell vallanom, hogy szinte öröm és bóduttá Öcsikén (ugyanis végül anyum lett az új számítógépem keresztmamája, de azért mindenkinek köszi a tippeket :) ) statisztikázni a gyorsasága miatt (leszámítva persze, hogy hétvégén párszor ismét a szívemhez kaptam, hogy miféle homályból bukkant fel még 2 plussz beteg az eddigiekhez képest, ha nem változott a törzs-file, hogy aztán rájöjjek, hogy 3 hónapja is ott voltak, de mégsem, de mégis, csak már rég elfelejtettem, hogy 3 hónapja épp mit és épp miért pont úgy...) - de erről igazán nem Öcsike tehet és végre nem fagyott le egyszer sem a gép, amikor egyszerre szerettem volna megnézni a kimeneti file-t és beírogatni ppt-be az adatokat ... hip hip. :)
... mondjuk mielőtt elkezdenétek sajnálni az alváshiány miatt, be kell vallanom, hogy miután délután fél 7-kor hazaértem a munkából, egy gyors és kiadós vacsora után (ha lúd, akkor legyen jó magas a testsúlytömege, vettem pizzaszeletet és kipróbáltam a csavart pizzát is egy lendülettel) kicsit ledőltem az ágyra szenderegni és 2,5 órás édes álom lett a vége - így nem csoda, hogy végül 11-kor fogtam neki előadást gyártani. Na de most el is küldöm első javításra és azzal folytatom kedvenc napirendi pontomat - az alvást. :)
... egyébként be kell vallanom, hogy szinte öröm és bóduttá Öcsikén (ugyanis végül anyum lett az új számítógépem keresztmamája, de azért mindenkinek köszi a tippeket :) ) statisztikázni a gyorsasága miatt (leszámítva persze, hogy hétvégén párszor ismét a szívemhez kaptam, hogy miféle homályból bukkant fel még 2 plussz beteg az eddigiekhez képest, ha nem változott a törzs-file, hogy aztán rájöjjek, hogy 3 hónapja is ott voltak, de mégsem, de mégis, csak már rég elfelejtettem, hogy 3 hónapja épp mit és épp miért pont úgy...) - de erről igazán nem Öcsike tehet és végre nem fagyott le egyszer sem a gép, amikor egyszerre szerettem volna megnézni a kimeneti file-t és beírogatni ppt-be az adatokat ... hip hip. :)
... mondjuk mielőtt elkezdenétek sajnálni az alváshiány miatt, be kell vallanom, hogy miután délután fél 7-kor hazaértem a munkából, egy gyors és kiadós vacsora után (ha lúd, akkor legyen jó magas a testsúlytömege, vettem pizzaszeletet és kipróbáltam a csavart pizzát is egy lendülettel) kicsit ledőltem az ágyra szenderegni és 2,5 órás édes álom lett a vége - így nem csoda, hogy végül 11-kor fogtam neki előadást gyártani. Na de most el is küldöm első javításra és azzal folytatom kedvenc napirendi pontomat - az alvást. :)
vasárnap, augusztus 26, 2012
rejtett feszültség...
... onnan veszem észre, hogy ideges vagyok (naná, hisz megint mindent újra kell számoljak a cikk kedvéért és most a tizedesvesszők után javítgatok 1-1 számot kb. 100 soron keresztül és már megint nem jutok el a megbeszélés részig, pedig ez a hétvége erre lett volna szánva) hogy nem kettesével, hanem hatosával tömöm magamba a gumimacikat... még szerencse, hogy nem írták rá a zacskóra, hogy 200 g hány kcal és hány gramm szénhidrát, így legalább nyugodtan lehetek ideges - és pusztíthatom tovább gumimaciékat.
tanúk előtt - kiegészítés :)
... a blogolvasás is felkerült a hétvégi tiltólistára, miután tegnap este rábukkantam néhány ismeretlen kolléga blogjára és nagyobb élvezettel merültem bele, mint a 2 hónapja először megnyitott cikk-kezdeményembe...
... valamint nem nézhetem a statisztikát sem, hogy valaki egyáltalán olvassa-e a blogomat, mert a szüleim egyetemi találkozóra mentek és azóta jelentősen megcsappant (gyakorlatilag kb harmadára esett vissza, azaz megközelítőleg 2-3 :) ) az olvasottságom és ez komolyan felmerítette bennem a gondolatot, hogy a múlt heti blogbezárási járványhoz csatlakozom én is, mert anyuékkal úgyis mindennap beszélek minimum félórát.
... na de ha ennyi fogadalom mellett sikerül legalább felét megvalósítanom a mára kitűzött feladataimnak, akkor talán azt a célt is kitűzöm magam elé, hogy ezentúl hetente 1 órát csereb(l)ogira fordítok.
... valamint nem nézhetem a statisztikát sem, hogy valaki egyáltalán olvassa-e a blogomat, mert a szüleim egyetemi találkozóra mentek és azóta jelentősen megcsappant (gyakorlatilag kb harmadára esett vissza, azaz megközelítőleg 2-3 :) ) az olvasottságom és ez komolyan felmerítette bennem a gondolatot, hogy a múlt heti blogbezárási járványhoz csatlakozom én is, mert anyuékkal úgyis mindennap beszélek minimum félórát.
... na de ha ennyi fogadalom mellett sikerül legalább felét megvalósítanom a mára kitűzött feladataimnak, akkor talán azt a célt is kitűzöm magam elé, hogy ezentúl hetente 1 órát csereb(l)ogira fordítok.
szombat, augusztus 25, 2012
39 fokban
Ezt a mai 39 fokot szívesebben töltöttem volna még az Adriai tenger partján, ahol ez a klipp (Quimby- Autó egy szerpentinen) is készült... így csak ülök bent négy fal között, az egyedüli mozgást a mozdulatlanság kellős közepén a hátamon legördülő egy-egy izzadságcsepp jelenti, és kora délután óta a fél fenekem is zsibbad már...
... most nagyon sajnálnám magam, ha nem tudnám, hogy mások szemszögéből nézve milyen szerencsésnek számítok...
... azért nem kizárt, hogy egy tortafagyi beszerző körút kedvéért ma még megszakítom a szobafogságot...
... most nagyon sajnálnám magam, ha nem tudnám, hogy mások szemszögéből nézve milyen szerencsésnek számítok...
... azért nem kizárt, hogy egy tortafagyi beszerző körút kedvéért ma még megszakítom a szobafogságot...
csütörtök, augusztus 23, 2012
szerda, augusztus 22, 2012
tanúk előtt :)
... csak hogy jobban tudatosuljon a fogadalmam, le is írom, hogy mostantól jövő hétfő reggelig tévénézési és online filmnézési tilalmat vezetek be, mert elég sok határidő keseríti pici szívemet...
... a blogolvasási és írási tilalom akkor lép életbe, ha mindezek mellett sem haladok kellőképp a munkáimmal.
... fogadalom megszegése esetére a büntetést még nem találtam ki - talán egy hétig félóra szobabicikli hajnali 6-tól...? :)
... a blogolvasási és írási tilalom akkor lép életbe, ha mindezek mellett sem haladok kellőképp a munkáimmal.
... fogadalom megszegése esetére a büntetést még nem találtam ki - talán egy hétig félóra szobabicikli hajnali 6-tól...? :)
... és én még azt hittem... :)
... hogy kipihentnek is tűnök, nem csak úgy érzem magam, főleg mert ma ügyelet után még meg is jegyezte valaki, hogy látszik az arcomon is, hogy nyaraltam és pihentem, mert "úgy kikerekedett" (ami számomra sajna inkább csak újabb plussz kilókat sugall)...
... erre 15 perccel Spar zárás előtt a kasszánál a hölgy rám nézett és megkérdezte, hogy ajánlhat-e valamilyen energiaitalt... most vagy valami akció van, amiről könnyen lehet, hogy nem tudok, vagy a plussz energiával azért szeretne ellátni, hogy legközelebb hamarabb odaérjek zárás előtt, vagy tényleg a délutáni 4 órás alvás nem igazította eléggé helyre az arcvonásaimat...
... mindenesetre maradok a kávénál, már csak azért is, mert rögtön felrémlett az ígéret, amit egyszer még anyunak tettem az energiaitalokkal kapcsolatban. :) ... egyébként nem is nehéz betartani, mert hajdanán a Red Bulltól csak ideges lettem és fél óra múlva már aludtam is - de legkésőbb este 10-kor... :) valami másfajta stimuláció kellene, hogy végre nekifogjak dolgozni, mert a tudományt sajnos eléggé elhanyagoltam mostanában...
... erre 15 perccel Spar zárás előtt a kasszánál a hölgy rám nézett és megkérdezte, hogy ajánlhat-e valamilyen energiaitalt... most vagy valami akció van, amiről könnyen lehet, hogy nem tudok, vagy a plussz energiával azért szeretne ellátni, hogy legközelebb hamarabb odaérjek zárás előtt, vagy tényleg a délutáni 4 órás alvás nem igazította eléggé helyre az arcvonásaimat...
... mindenesetre maradok a kávénál, már csak azért is, mert rögtön felrémlett az ígéret, amit egyszer még anyunak tettem az energiaitalokkal kapcsolatban. :) ... egyébként nem is nehéz betartani, mert hajdanán a Red Bulltól csak ideges lettem és fél óra múlva már aludtam is - de legkésőbb este 10-kor... :) valami másfajta stimuláció kellene, hogy végre nekifogjak dolgozni, mert a tudományt sajnos eléggé elhanyagoltam mostanában...
kedd, augusztus 21, 2012
vitzes
.. hogy én leszek az egyedüli nőnemű meghívott előadó Magyarországról a soron következő konferencián... és persze utolsóként fogok előadni annyi férfi után.... és elnézve a neveket, a legfiatalabbként is... erről ismét eszembe jut törpséges törpillaságom (és hogy lassan neki kéne fogni előadást gyártani)...
reset
Egy igazi kikapcsolódós, feltöltődős szabadság van a hátam mögött, tele napsütéssel, nevetéssel, úszással, némi napozással, olvasgatással és édes semmittevéssel. Már nagyon kellett az újraindítás, mert már kezdtem nem szeretni a tükörbe nézni és meglátni morcos önmagam. Így még a mai hétfőnek imponáló, kellemetlen meglepetésekkel teli nap is sokkal könnyebben eltelt és csak egészen minimálisan voltam hisztis. :)
szombat, augusztus 04, 2012
ciripelnek...
... az egészségügyi berkekben tanyát vert tücskök-bogarak, időnként hallom a szomszédos épületekben a telefont megszólalni, és várom, hogy itt az osztályon mikor érkezik a következő hívás, újabb megoldandó feladat, ami megint elterelhet a cikkírástól (ami egyébként szokás szerint nemigen jött össze ügyeletben).
... ez a nagy meleg mindenkit megvisel, velem az élen, és már a betegek is megjegyezték, hogy sápadt vagyok és fáradtnak tűnök - én is érzem, hogy jól fog jönni az egy hét lubic és sok sok alvás, már csak a maradék egy hetet kell valahogy kibírni, ami elválaszt tőle...
... most tényleg érzem, hogy lemerült az elem és már csak energiatakarékos üzemmódban vagyok képes eldöcögni - azt is csak egy kis darabon.
... ez a nagy meleg mindenkit megvisel, velem az élen, és már a betegek is megjegyezték, hogy sápadt vagyok és fáradtnak tűnök - én is érzem, hogy jól fog jönni az egy hét lubic és sok sok alvás, már csak a maradék egy hetet kell valahogy kibírni, ami elválaszt tőle...
... most tényleg érzem, hogy lemerült az elem és már csak energiatakarékos üzemmódban vagyok képes eldöcögni - azt is csak egy kis darabon.
péntek, augusztus 03, 2012
:-)
Megkaptuk a fizetésemelést - visszamenőleg is. :-) tudtam hogy így lesz és most pukkadozhatnak a kételkedők. :-) szeretem az ilyen kellemes reggeli meglepetéseket (nem mint a tegnapit). ;)
Published with Blogger-droid v2.0.4
csütörtök, augusztus 02, 2012
hajnali ciao...:)
.. ma volt olasz főnököm verte ki az álmot a szemeimből, amikor reggeli (hó)fehér(ké)be öltözködés közben 7:30-kor felhívott, hogy mikor küldöm már a kész cikket... amivel június óta nem volt időm, vagy talán mégis inkább kedvem foglalkozni. Nem menekülhetek, számon vagyok tartva - egyébként teljesen jogosan, mert elég fontos munkán üldögélek. Olyan jó lenne végre letudni és visszaevickélni a nemzetközi vizekről a szűkebb Kárpát-medencébe, csak az a baj, hogy egyszerűen nem visz rá a lélek, hogy megnyissam az adott dokumentumot, mert már elegem van a Don Quijote küzdelemből- méghozzá Sancho Panza pozíciójából...
Milyen jó, hogy kora reggel még a mazochizmusom elnyomja a kényelemszeretetemet, ezért hétvégére ígértem a következő verziót, így majd a hétvégi ügyeletben lesz még egy stressz faktor a beteg betegeken kívül - a ketyegő óra...
Milyen jó, hogy kora reggel még a mazochizmusom elnyomja a kényelemszeretetemet, ezért hétvégére ígértem a következő verziót, így majd a hétvégi ügyeletben lesz még egy stressz faktor a beteg betegeken kívül - a ketyegő óra...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)