... ma az egyik kolléga megjegyezte egy beteghez fűzött (szakmai) megjegyzésem alapján, hogy pont úgy beszélek, mint a Nagyfőnök. Valószínűleg nem klasszikus értelemben vett bóknak szánta, de én akkor sem haragudtam meg érte, hisz annyira nem érzem bántónak, ha egy szakmailag nemzetközi szinten elismert emberhez hasonlítanak. :)
Legalább nem repültek el teljesen nyomtalanul az utóbbi évek...
Amúgy már húzogatom a napokat, ameddig végre ismét hazamehetek és szüleim oltalmazó szeretete (és nem utolsó sorban az anyai konyhai remekművek mellett) végre nekifoghatok készülni a szakvizsgára, távol a munkahely zajától, további 7 ügyeleten túl - ugyanis lassan elfogynak a kollégák, ki ezért, ki azért, és márciustól már 6 ügyelet jut kiskobakonként. Remélem azért nem rángatnak vissza, ha áprilisban már a nagykobakokra is 4 ügyelet jutna és emiatt bárkinek is eszébe jutna tiltakozni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése