Emitt még annál is gyorsabban rohan az idő, mint amott...
Amúgy tény és való, hogy átok, de egyben áldás is ez a szakvizsgának nevezett rettenet, mert soha többet az életben nem lesz egy hónapom, amit csak arra fordíthatok, hogy a szakmámban elmélyüljek (főleg ha végre rá is tudom venni magam arra, hogy legalább 3 mondatot elolvassak együltömben és ne álljak fel 3 percenként vizet inni, vagy kinyilatkozni a szüleimnek, elmesélni szösszeneteket az életemből bátyóéknak).
... kicsit azért irigyelem a volt firenzei kollégákat, akiknek egy power point előadást kellett gyártani valamilyen "kutatási" témából, aminek a bemutatása után egy csendes elbeszélgetés következett a főnökükkel négyszemközt, és hipp-hopp máris szakorvosok lettek...
... na de ha a jó oldalát próbálom nézni, most olyan témákat is kénytelen vagyok elolvasni, amiket egyébként önszántamból biztos nem vettem volna kézbe... és ki tudja még mikor fognak jól jönni ezek az emlékfoszlányok... csak bízom benne, hogy az agyacskám még képes lesz tárolni is őket a szakvizsga után pár évig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése