Ma korábban elszabadultam a munkából, mert kisfőnököm épp szabadnapot vett ki és bár délután meg is beszéltem vele a mai vizsgálati eredményeket, az új betegeket és kétszer viziteltem, még így is időben végeztem. Így hát elhatároztam, hogy a leendő squash oktatásra és wellness hétvégére tekintettel vásárolok magamnak valami márkásabb sportcipőt, amit aztán évekig nyűhetek (és talán végre akkor a zumbánál sem lehet kifogás, hogy nincs hozzá megfelelő lábbeli és ezért nem csatlakozhatok...). Legutóbb még anyuéktól kaptam egy nagyon jó cipőt egy közös kalandozásunk során, de hát kb. 3 év után feladta, ami azért elég szép teljesítmény tőle.
Tudni kell rólam, hogy elektronikus kütyüre szívesen költök, és abból is inkább a márkásat választom, hogy sokáig elkísérjen kalandozásaim során, na de ugyanez pont nem igaz a ruházatomra, arra például rendszerint sajnálom a pénzt (és ezért szegény szüleim azok, akik bármikor meglátnak, ruhákat vásárolnak nekem, amiket persze én gyakran sajnálok felhúzni, hogy nehogy tönkremenjenek, kímélni kell őket, jó lesz a megszokott farmer/pufi kabát, mert a hátizsákjaim úgyis mindig halálos csapást jelentenek a kabátok derékrészére). Ma is valami hasonló kombinációban mentem, a hét éve Amerikában vásárolt bársonynadrágomban, illetve egy sima fekete 2000 forintos kabátban, amit tényleg a hátizsák miatt vásároltam, hogy ne tegye tönkre a drágább posztókat (amiket szintén a szüleimtől kaptam :) ). Elkísért az egyik kolléganő-barátnőm is, aki viszont tényleg ad a külsejére, naponta minimum egy órát készülődik reggelente, és épp az akciósan csak 20.000 forintos kabátját viselte, valamint a védjegyévé vált csizma-szoknya kombinációt.
A nézelődéseink során bekeveredtünk a hivatalos Nájki és Adeedasz üzletbe (csak hogy ez itt ne a reklám helye legyen) és eléggé gyanakodva néztek rám, hogy tényleg akarok-e cipőt próbálni és amikor megláttam álmaim cipőjét és kértem mindkettőt, hogy felpróbáljam, akkor elég szkeptikus arckifejezéssel fordult el a hölgy megkeresni a kirakott párját. Amerika óta nem láttam 38.5-es cipőt, ami pont az én méretem, kényelmes is volt és le is volt árazva (mondjuk még így is ötjegyű számjegybe került), úgyhogy kézenfekvő volt, hogy meg is veszem. Kártyával akartam fizetni, mire kiderült, hogy "épp lerobbant a gépük, úgyhogy nagyon sajnálják, de csak készpénzzel lehet fizetni", ami miatt persze akkor szóltam, hogy veszek ki a kártyámról és pár perc múlva visszajövök. Ez egyébként szerintem elég fura, hogy egy ilyen márkás dolgokat áruló üzletben, ahol nem két forintba kerül a cipő, bankkártyával nem is lehet fizetni...
Azt a meglepetést az arcukon, amikor visszamentem a pénzzel, nehéz lett volna nem észrevenni... és azt az óvatos körülírást, ahogyan megfogalmazták, hogy ha kérek reklámszatyrot, az még plussz 40 forintba fog kerülni, egyhamar nem fogom elfelejteni...
A csattanó egyébként, hogy amennyiért a cipőt vettem, annyi pénz van még hónap végéig a barátnőm bankszámláján... de hát ugye mindenki másképp csinálja, más a fontossági sorrend...
Egyébként pedig itt a mese vége.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése