... amint közeledik a szakvizsga, egyre jobban elbizonytalanodok, hogy fogok-e szeretni/tudni szakrendelni a folyamatosan csapongó agyammal, a szétszórtságommal, és a tudattal, hogy minden belépő betegnél elindul a stopper, max. 15 perctől számol vissza (vagy számolnak a folyósón a többi betegek) és nincs annyi idő kikérdezni és megemészteni a dolgokat, viszont a felelősség már egyesegyedül csak engem terhel...
... egyre csábítóbbank tűnik egy könyvtárban vagy cipőboltban dolgozni (ez utóbbival már van tapasztalatom is, tehát nem a levegőbe beszélek...), keresgélni a könyveket/cipőket, munkaidő végén másnapig letenni a munkával kapcsolatos gondolatokat (nem töprengeni azon, hogy vajon mitől... és meddig... és mivel lehetne azt mihamarabb megszűntetni ... és nem néztem-e el valamit)...
... ma már megsúgták, hogy az egyik beteget a Főnököm (van most ugye "főnököm" és "Főnököm" is) hivatalosan hozzám rendelte vissza, tehát sajnos már számolnak velem és kezdik betáblázni a maradék életemet (is).
... ha valakinek esetleg eszébe jutna megkérdezni az én kívánságomat is: én az egészséges kontroll személyeket szeretném gyógyítani!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése