Most sikerült megnézni a múlt heti X-et (az eheti még várat magára, a kongresszus miatt felgyűltek a meg nem nézett részek :) ), és az adás végére megkerült az aktuális kedvenc. :)
Egy-egy ilyen előadás hallatán mindig úgy érzem, hogy a fele királyságomat és a kumulatív impakt faktoromat odaadnám egy ilyesfajta tehetségért (még akkor is, ha soha nem vállalnék nyilvános fellépéseket, de hát mennyivel jobban hangzana ez a fürdőszobámban... :) ).
Művészi tehetség híján maradnak a kevesebb néző előtt (átlagéletkor 55 év ++, minusz nemigen) tartott 10-15 perces elálmosító monológok, és a remény, hogy egyszer ezektől is megszabadulok és tartós névtelenségbe és nyilvános némaságba süppedhetek. De erre már csak novemberben van némi esély, hiszen októberre már van egy még véletlenül sem önként vállalt feladat.
És a már múltba vesző kongresszusról talán majd a héten pötyögök pár sort... vagy legalább a városról teszek fel képeket, mert csodaszép volt. :)
vasárnap, szeptember 26, 2010
csütörtök, szeptember 23, 2010
pakol... pakol...
... egész délután és este pakolásztam, az olvasgatás rovására, és mivel amúgy is halálom a csomagolás, amit még csak tetéz az, hogy rövid időn belül csupa nagyon okos ember vesz körül és rajtam megint kitör a nekem szegezett kérdésektől való félelem, nem mondhatnám, hogy a hangulatom túl fényes...
... csak már lennék túl ezen a kongresszuson (is), hogy végre foglalkozhassak fontosabb dolgokkal...
... és éjjel 1-kor most hirtelen megszólal mellettem a tévében irodalmi román nyelven, akcentus nélkül egy gyöngéd női hang egy reklámban, és most valahogy jól esik, jobban, mint a következő napok angol nyelvű előadásai, amikből le kell hámozni a nemzeti hovatartozást és kiszűrni a mondanivalót, és várhatóan néha rákényszerülni, hogy kiejtsek én is 1-1 kérdésre adott válasz során olyan szavakat, amiket eddig csak olvastam, hallani még soha nem volt szerencsém...
... érdekes napok jönnek...
... csak már lennék túl ezen a kongresszuson (is), hogy végre foglalkozhassak fontosabb dolgokkal...
... és éjjel 1-kor most hirtelen megszólal mellettem a tévében irodalmi román nyelven, akcentus nélkül egy gyöngéd női hang egy reklámban, és most valahogy jól esik, jobban, mint a következő napok angol nyelvű előadásai, amikből le kell hámozni a nemzeti hovatartozást és kiszűrni a mondanivalót, és várhatóan néha rákényszerülni, hogy kiejtsek én is 1-1 kérdésre adott válasz során olyan szavakat, amiket eddig csak olvastam, hallani még soha nem volt szerencsém...
... érdekes napok jönnek...
péntek, szeptember 17, 2010
kínlódunk...
... a barátnőm nagyszerű ötlettől és segíteni akarástól vezérelve indított egy kismama fórumot, erdélyi magyar (és nem csak) kismamáknak, hogy mindenki megoszthassa egymással a tapasztalatait (plussz örömét, bánatát, büszkeségét), ezáltal megkönnyítve azoknak a dolgát, akik először szembesülnek az adott problémával...
... sajnos itt nemigen bontakozhatok ki, ugyanis halvány gőzöm sincs a fogzás, etetés, szobatisztaságra nevelés meg egyéb turpisságokról, ezért nem tudok sok mindennel hozzájárulni a fórum sikeréhez, de ha már 2-3 lelkesen pötyögő kismama, kispapa(!), védőnő és bárki, akit érdekel a téma, eltalál oda a blogomról, máris látom némi hasznát a csereb(l)oginak. :)
... kicsit megcsappant a barátnőm kezdeti lelkesedése, mert két kis lurkó mellett öl bele rengeteg energiát a fórum életre keltésére és életben tartásába, szorítok neki, hogy ne aludjon ki a láng, ne adja fel...
... szóval légyszi látogassatok el oda, csacsogjatok, osszátok meg tapasztalataitokat másokkal is.
... én bízom benne, hogy ebből még nagyszerű dolgok születnek. :)
... sajnos itt nemigen bontakozhatok ki, ugyanis halvány gőzöm sincs a fogzás, etetés, szobatisztaságra nevelés meg egyéb turpisságokról, ezért nem tudok sok mindennel hozzájárulni a fórum sikeréhez, de ha már 2-3 lelkesen pötyögő kismama, kispapa(!), védőnő és bárki, akit érdekel a téma, eltalál oda a blogomról, máris látom némi hasznát a csereb(l)oginak. :)
... kicsit megcsappant a barátnőm kezdeti lelkesedése, mert két kis lurkó mellett öl bele rengeteg energiát a fórum életre keltésére és életben tartásába, szorítok neki, hogy ne aludjon ki a láng, ne adja fel...
... szóval légyszi látogassatok el oda, csacsogjatok, osszátok meg tapasztalataitokat másokkal is.
... én bízom benne, hogy ebből még nagyszerű dolgok születnek. :)
hétfő, szeptember 13, 2010
hétvégi kikapcsol(ód)ás...
... mondhatni címszavakban: találkozón voltam Tokajban, ilyennek képzelek el egy igazi felüdülést, barátok között, esti borozgatással, youtubicán vidám videók nézegetésével, késő estébe nyúló beszélgetésekkel, kilátóval (egyből kettővel), szőlőcsipegetéssel igazi szőlőtőkéről (ahonnan én jöttem, ez nemigen fordul elő), borkóstolással egy pincészetben (ez még kevésbé :) ), vacsorára parázson sütött miccs (na lássuk, van-e valaki az olvasóim között, aki nem tudja, mi az :) ), reggel 10:30-kor kelés, csendes kávézgatás, tömeges kiadós reggeli az asztal körül... :)
... és egy tündéri kisfiú (a társaságból az egyik házaspáré), aki szerencsére gyakrabban nevetett, mint sírt, épp akkor kezdett magabiztosabban járni, 2 nap alatt is szemmel láthatóan nagyot fejlődött (a végén már a kanapéra felmászni és átmászni is megtanult) és szerencsére csak visszafogottan üvöltözött, amikor hajnali 6-7-kor már szülei figyelmét követelte. :)
... jó lenne, ha gyakrabban szólnának valami hasonlóról a hétvégék... üsse kő, még egy ilyen cseppség is beleférne, egyelőre csak 48 órára, pár hónapos kísérő pihenővel, aztán majd ki tudja, nagyon megnyerőek tudnak lenni... :D
... és egy tündéri kisfiú (a társaságból az egyik házaspáré), aki szerencsére gyakrabban nevetett, mint sírt, épp akkor kezdett magabiztosabban járni, 2 nap alatt is szemmel láthatóan nagyot fejlődött (a végén már a kanapéra felmászni és átmászni is megtanult) és szerencsére csak visszafogottan üvöltözött, amikor hajnali 6-7-kor már szülei figyelmét követelte. :)
... jó lenne, ha gyakrabban szólnának valami hasonlóról a hétvégék... üsse kő, még egy ilyen cseppség is beleférne, egyelőre csak 48 órára, pár hónapos kísérő pihenővel, aztán majd ki tudja, nagyon megnyerőek tudnak lenni... :D
vasárnap, szeptember 05, 2010
a mai tévénézés során...
... merthogy döntően egész nap aktívan és passzívan ezt csináltam (időnként a tévének hátat fordítva, a gépnél dolgozva, de folyamatos hangingerek által kísérve) Jamie Oliver nagy egészségshow-ja olyan mély benyomást gyakorolt rám, hogy délután nekifogtam főzni és elhatároztam, hogy kicsit jobban odafigyelek az étkezésre. Szegény szüleim is ezt próbálják tudatosítani bennem jó ideje, de annyival egyszerűbb és időkímélőbb szendvicsen élni, néha-néha megtűzdelve egy kis interneten megrendelt pizzával, hogy nehéz a napi 1 meleg ennivalót (ami lehetőleg nem mikróban felolvasztott csodaétel, hanem friss hozzávalókból készült) és a napi többszöri gyümölcsevést tartani... igazából a kéthetente beiktatott hétvégi főzőcskézések azok, amik leginkább megközelítik ezt a fajta tudatos táplálkozást. Már csak 14x gyakoribbá kellene tenni (vagy legalább 7x, kétnapi adagot főzve), és akkor törhetném az agyamat, hogy emellé milyen rendszeres testmozgást vezessek be az ép testhez vezető úton... a lelki oldalról most inkább ne is beszéljünk, koncentráljunk egyszerre csak egy dologra, aztán szép lassan haladjunk a tökéletesség felé... :)
... úgyhogy most egyszerű, finom, gyorsan és olcsón elkészíthető receptek után kutatok a neten (max. 45-50 percet szánva a főzőcskére naponta), mert nem élhetek állandóan bolognai spagettin és mexikói chilis babon... :) Szóljatok, ha tudtok ilyen kaliberű recepteket. :)
... a mozgás pedig külön bejegyzés lesz... majd ... egyszer...
... úgyhogy most egyszerű, finom, gyorsan és olcsón elkészíthető receptek után kutatok a neten (max. 45-50 percet szánva a főzőcskére naponta), mert nem élhetek állandóan bolognai spagettin és mexikói chilis babon... :) Szóljatok, ha tudtok ilyen kaliberű recepteket. :)
... a mozgás pedig külön bejegyzés lesz... majd ... egyszer...
csütörtök, szeptember 02, 2010
egy pipa, két pipa, száz pipa, hej... :)
... vizsga kipipálva, emlékezetes marad, gumicukorka hegyek, maxi milka csoki, pizzatúladagolás és narancslé, éjszaka 11-kor új vasaló tanulmányozása, adrenalin a köbön, majd a vizsga után estig csengő telefon és egyéb égő kommunikációs csatornák, így a nap végére már végképp nem maradt energiám örülni annak, hogy egy fontos állomásnak búcsút inthettem, folytatódhat a nagy utazás, de kicsivel közelebb került a cél... talán mindkét cél, mert végülis a vizsgatémák már a szakmámba vágnak, és hátha átíródik a rövidtávú, hirtelen felduzzasztott memóriámból valamicske a tartós emlékezetembe is... :)...
... de az talán már túl szép lenne a summa cum laude mellé... :)
... de az talán már túl szép lenne a summa cum laude mellé... :)
vasárnap, augusztus 29, 2010
eljutottam...
... abba az állapotba, hogy már egy két betűből álló névelőt sem vagyok képes befogadni (na nem a megfeszített tanulás miatt, hanem mert a sötétség beálltával reflexesen az én fejemben is beállt a sötétség - persze ugyanez fordítva sajnos nem érvényes a napkeltére...)...
... az autoantitesteknek bizonyos HLA típusokkal mutatott gyakoribb asszociációját és ennek prognosztikai konzekvenciáit azt hiszem fölöslegesen bámulom szomorú tekintettel, mert nem fognak a fejembe vándorolni, s ha mégis, akkor egyből a tudatalattim legmélyebb bugyraiba, ahonnan csak a pár napos szabadságolások alatt járnak majd fel kísérteni - de még véletlenül sem a szigorlat alatt - ha csak bele nem alszom abba is. :)
... pótcselekvési manővereim ma abban csúcsosodtak ki, amikor 1-2 órája nekifogtam a saját blogomat olvasni a kezdetektől, kb 1,5 évet haladva előre - a múltban... valahogy a jelenhez nem igazán van most kedvem, pedig olyan jó lenne valahogy rábeszélni magam, hogy most konkrétan ez a feladat, ezt kell leküzdeni...
... azért teszek még egy kísérletet, hátha sikerül meglepni magamat...
... akarok tanulni...
... minden vágyam tanulni...
... szeretek tanulni...
... na jó, abbahagyom, mert már repedezik a mennyezet és mindjárt rámdől...
... az autoantitesteknek bizonyos HLA típusokkal mutatott gyakoribb asszociációját és ennek prognosztikai konzekvenciáit azt hiszem fölöslegesen bámulom szomorú tekintettel, mert nem fognak a fejembe vándorolni, s ha mégis, akkor egyből a tudatalattim legmélyebb bugyraiba, ahonnan csak a pár napos szabadságolások alatt járnak majd fel kísérteni - de még véletlenül sem a szigorlat alatt - ha csak bele nem alszom abba is. :)
... pótcselekvési manővereim ma abban csúcsosodtak ki, amikor 1-2 órája nekifogtam a saját blogomat olvasni a kezdetektől, kb 1,5 évet haladva előre - a múltban... valahogy a jelenhez nem igazán van most kedvem, pedig olyan jó lenne valahogy rábeszélni magam, hogy most konkrétan ez a feladat, ezt kell leküzdeni...
... azért teszek még egy kísérletet, hátha sikerül meglepni magamat...
... akarok tanulni...
... minden vágyam tanulni...
... szeretek tanulni...
... na jó, abbahagyom, mert már repedezik a mennyezet és mindjárt rámdől...
péntek, augusztus 27, 2010
naná...
... hogy csak a blogírásra vonatkozó pontot sikerült eddig betartani... Sajnos kimaradt az előző bejegyzésből az 5. pont, a legfontosabb: délután max. 1 órát aludhatok. Emiatt jelentős csúszásban vagyok az eredeti tervekhez képest, de mondjuk ez az érzés ismerős még az egyetemről, amikor legalább annyi időt töltöttem újratervezéssel, mint magával a tanulással... csak most nem tudok bemenni a tanulóba, hogy bár egy kis lelkesedés ragadjon rám a szorgalmasan a könyv fölé hajoló copfos buksik láttán...
... szóval a küzdelem java még hátravan ... és leginkább önmagammal kell harcolnom, ami talán a legnagyobb kihívás...
... szóval a küzdelem java még hátravan ... és leginkább önmagammal kell harcolnom, ami talán a legnagyobb kihívás...
hétfő, augusztus 23, 2010
ketyeg az óra...
... fogynak a napok, és mivel még kevésbé vagyok képes tanulni, vagy legalábbis órákat tölteni a könyvek fölött, mint az egyetemen (hiszen annyi egyéb fontos dolgom és bepótolnivalóm volna - és akkor arról még nem is beszéltem, hogy Én, mint magánember...), elhatároztam, hogy szigorú szabályokat vezetek be, amelyek segítségével legalább pár figyelemelterelő tényezőt kiiktatok a maradék pár napra... Hasonló szabályok segítségével sikerült elérnem valahogy, hogy az egyetemen a legnehezebb vizsgaidőszakokban valahogy letegyem a hátsófelemet az ágyra (pontosabban naponta több ágyra, asztalra és esetenként 1-1 fürdőkádperemre) és valahogy koncentrálni tudjak kicsit az előttem heverő könyvre, holott oly sok minden másról lehetett volna ábrándozni, olvasgatni, vagy egyszerűen csak aludni. :)
Tehát a bejegyzés publikálásakor érvénybe lépő szabályok:
... még ha csak átmeneti lesz is a győzelem... :)
Tehát a bejegyzés publikálásakor érvénybe lépő szabályok:
- naponta 1 órára kapcsolhatom be a gépet és internetezhetek (ebbe bele kell férjen mindenféle kapcsolattartás).
- a tévét csak egyetlen híradó erejéig kapcsolhatom be naponta.
- 3 naponta max. 1 blogbejegyzést írhatok (ezt nem lesz nehéz megtartani ;) )
- buszozás közben zenehallgatás helyett betegség differenciál diagnózisokat kell mormoljak szakadatlanul.
... még ha csak átmeneti lesz is a győzelem... :)
csütörtök, augusztus 19, 2010
még kb 10 perc...
... és megint illa berek, útra kelek, vissza a lassan 4 éve pörgő mókuskerékbe... szokás szerint jó volt itthon, a véletlenszerű találkozás és összemosolygás az ismerősökkel az utcán, az 5 órásra nyúlt élménybeszámoló volt szobatársammal, aki egy idegen kultúrában, Moldvában próbálja elsajátítani a szakma szépségeit (kénytelen voltam magamban hálát adni hajdani döntésemért, mert szakmai szempontból sokkal jobban jártam - a román nyelvtudásom megkopásának árán, aminek még meglesz a böjtje), és akivel már kezdenek kibontakozni a közös tervek egy még nem létező munkahelyről...
... végre kialudtam magam, ennek egy része sajnálatos módon pont a tanulás közben valósult meg (párnaként azt hiszem többet funkcionált a sárga bölcsességforrás)..
... és mivel a szüleim már szólítanak, indulni kell, végezetül egy bejegyzés Nándikától, akinek sikerült megfogalmazni azt, ami miatt egyszerűen muszáj visszajönni és itthon szőni a további terveket.
... végre kialudtam magam, ennek egy része sajnálatos módon pont a tanulás közben valósult meg (párnaként azt hiszem többet funkcionált a sárga bölcsességforrás)..
... és mivel a szüleim már szólítanak, indulni kell, végezetül egy bejegyzés Nándikától, akinek sikerült megfogalmazni azt, ami miatt egyszerűen muszáj visszajönni és itthon szőni a további terveket.
szerda, augusztus 11, 2010
első nap...
az utóbbi két héten, amikor délután nem aludtam. :) Remélem, hogy mostmár átlépek a pubertáskorba és beérem napi 7 óra alvással, mert kezd kicsit bosszantó lenni, hogy a rengeteg tervemet folyamatosan keresztülhúzza a "lehunyom a szemem egy fél órácskára" napirendi pont, amit legkevesebb 2 óra ájulásszerű alvás követ az ágyon keresztben, jobb esetben néma csendben, rosszabb esetben a háttérben valamelyik TV adó monoton mormogásával... és persze ezek után éjféltől 2-ig forgolódok (bosszantó, hogy pont ilyenkor adják a Columbo-t valamelyik adón, de nem merek bekapcsolódni, mert akkor 3-ig sem alszom el), és reggel nincs irgalom, kelni kell, és legalább a szemmozgásokat megfelelően konvergálni, ha már az agyi tevékenységet nem is lehet kimoccantani a REM fázisból...
... egyébként a blogírással kissé zavarban vagyok, ugyanis az utóbbi időben a stabil 5-6 rendszeres olvasóm mellett (3 emberkét közülük köt az elsőfokú rokonság ;) ) megszaporodtak az idekattintások, és mivel a stílusom nem javult ilyen látványosan, valami más okot kell keressek ennek a hátterében... na persze nem vagyok paranojás, de attól még nem biztos, hogy nem üldöznek.... ;)
... egyébként a blogírással kissé zavarban vagyok, ugyanis az utóbbi időben a stabil 5-6 rendszeres olvasóm mellett (3 emberkét közülük köt az elsőfokú rokonság ;) ) megszaporodtak az idekattintások, és mivel a stílusom nem javult ilyen látványosan, valami más okot kell keressek ennek a hátterében... na persze nem vagyok paranojás, de attól még nem biztos, hogy nem üldöznek.... ;)
hétfő, augusztus 02, 2010
Mennyivel...
... több időm lenne dolgozni, ha nem kellene járnom - dolgozni.... :)
... és még a házimunkával is haladtam ezen a hétvégén, tehát a vele(m)született rendetlenségnek is megvan a hatékony ellenszere - a korai nyugdíjazás... :)
... egyébként ma délben, a várva várt napsütésben fürödve (az erkélyablakon keresztül), széköly rádiót hallgatva online, a párszáz soros adatbázisom kb közepénél tartva, egy csésze sajátkezű caffé latte (a tejeskávé olyan gyerekesen hangzik, pedig valójában ez sem más;) ) társaságában hirtelen örömmel voltam önmagam és szabályosan boldognak éreztem magam, hogy azt tehetem, amit.
... este 11:30-kor, 3 hete minden utamra hűségesen elkísérő adatbázisom 3/5-énél tartva kissé csappant a felhőtlen öröm, de még mindig jó nekem így...
... ezúttal nem hagyom, hogy a hétfő kizökkentsen ebből az állapotból. :)
... és még a házimunkával is haladtam ezen a hétvégén, tehát a vele(m)született rendetlenségnek is megvan a hatékony ellenszere - a korai nyugdíjazás... :)
... egyébként ma délben, a várva várt napsütésben fürödve (az erkélyablakon keresztül), széköly rádiót hallgatva online, a párszáz soros adatbázisom kb közepénél tartva, egy csésze sajátkezű caffé latte (a tejeskávé olyan gyerekesen hangzik, pedig valójában ez sem más;) ) társaságában hirtelen örömmel voltam önmagam és szabályosan boldognak éreztem magam, hogy azt tehetem, amit.
... este 11:30-kor, 3 hete minden utamra hűségesen elkísérő adatbázisom 3/5-énél tartva kissé csappant a felhőtlen öröm, de még mindig jó nekem így...
... ezúttal nem hagyom, hogy a hétfő kizökkentsen ebből az állapotból. :)
hétfő, július 26, 2010
... újabb reggeli megbeszélés...
... újabb idő(m)pocsékoló, "nadselű gondolat" a főnökömtől... Azóta - döntően a ma éjszakába nyúló táblázat töltögetés alatt - már néhányszor meghallgattam Kovács Kati réges-régi, de mindent kifejező számát... leszámítva a szeretet részt, a többi nagyon aktuális - talán csak egy kis kezdő sebességet kellene belőle gyűjteni és...
... na igen, ebadta lelkem, megint álmodozom... :)
... na igen, ebadta lelkem, megint álmodozom... :)
péntek, július 16, 2010
.. a ma este mottója...
... egy kicsit eltérő stílusban tálalva ...
... persze bárkivel megtörténhet ilyesmi az életben - majdnem biztos vagyok benne, hogy egyszer majd velem is ... :)
... túl kell lépni rajta. :) ... és mihamarabb hazaérni... :)
... persze bárkivel megtörténhet ilyesmi az életben - majdnem biztos vagyok benne, hogy egyszer majd velem is ... :)
... túl kell lépni rajta. :) ... és mihamarabb hazaérni... :)
csütörtök, július 15, 2010
... kedvem támadt...
.. kamerát ragadni és lefilmezni egy napomat, hogy bekerülhessek Ridley Scott legújabb filmjébe, az "Élet egy napban" (Life in a day)... :) Kevés energiabefektetés egy ekkora ügy érdekében. :) Kár, hogy kamerám sincs, és valószínűleg a július 24.-ét végig is fogom aludni, mivel épp nem ügyelek, szóval nem lesz túl eseménydús a napom... és hát nem szeretnék mormotalé(á)nyként fennmaradni az örökkévalóságnak.
... szóval részemről a terv lefújva, megvárom a következő lehetőséget, (addig csak beszerzek egy kamerát is) de ha nektek van rá lehetőségetek, akkor hajrá. :) És küldjétek el azért a youtubica linketeket nekem is.:)
... szóval részemről a terv lefújva, megvárom a következő lehetőséget, (addig csak beszerzek egy kamerát is) de ha nektek van rá lehetőségetek, akkor hajrá. :) És küldjétek el azért a youtubica linketeket nekem is.:)
szerda, július 14, 2010
... ebben a hőségben...
... csak a túlélés a kitűzött cél, az irkálásra és egyéb szellemi tevékenységre már nem marad energia. Viszont új szokás van kialakulóban, munka után du. 5-6-tól alszom két órát, majd vacsora, némi adatbázis töltögetés és már lehet is lefeküdni. Gyorsabban fog így eltelni az életem, mint eredetileg terveztem...
szerda, július 07, 2010
kedvem támadt...
... rózsaszín kesztyűben táncolni (a dudálás már egész jól megy a klasszikus nemsteril sárgásfehér színűbe, de nem okoz ekkora örömöt...)... :)
... nézegetni fogom én is, hogy Magyarországról és Romániából kik lesznek az úttörők - már ha lesznek, mert a jelenlegi fizetések mellett lehet, hogy nem szívesen ugribugri...
... nézegetni fogom én is, hogy Magyarországról és Romániából kik lesznek az úttörők - már ha lesznek, mert a jelenlegi fizetések mellett lehet, hogy nem szívesen ugribugri...
kedd, július 06, 2010
mint kiderült...
... Argentínában nem csak fociznak mostanában az emberek (az idei VB-n sajna nem is túl jól), hanem kutatnak is, ugyanis az utóbbi napokban az internetnek hála egy Buenos Aires-i könyvtáros hölgy kérte el az egyik elsőszerzős cikkemet egy ott dolgozó orvos számára... fontolgattam, hogy megírom, hogy szívesen elviszem személyesen, ha fizetik az utamat, de végül maradt az e-mail, nem érek rá most ilyen sokat utazni - és kimaradni a léleknemesítő munkából... ahhoz képest, hogy nyár van és mindenki a szabadságát tervezi/szervezi, az enyém már lassan saját homályomba veszett és a relatív kevés osztályos munka mellett sem jut időm az emlékek felidézésére, még kevésbé rögzítésére, ugyanis hirtelen megszaporodtak a tudományos jellegű sürgős teendők a listán... :(
... ennek természetes folyománya, hogy heveny kétoldali progresszív álomkór kerít hatalmába valahányszor nekifogok itthon dolgozni, és amikor már ki is aludtam magam még az esti lefekvés előtt, akkor sem sikerül rávennem magam, hogy a soron következő kutatási terv vázlatát nyissam meg, hanem képes vagyok inkább még a blogot is előbányászni és pötyögni bele valami haszontalant - mint például ezt itt...
... bárcsak egy kicsivel több önuralommal rendelkeznék... úgy talán még volna némi esélyem decemberben befejezni a szeptemberi határidős feladatokat...
... ennek természetes folyománya, hogy heveny kétoldali progresszív álomkór kerít hatalmába valahányszor nekifogok itthon dolgozni, és amikor már ki is aludtam magam még az esti lefekvés előtt, akkor sem sikerül rávennem magam, hogy a soron következő kutatási terv vázlatát nyissam meg, hanem képes vagyok inkább még a blogot is előbányászni és pötyögni bele valami haszontalant - mint például ezt itt...
... bárcsak egy kicsivel több önuralommal rendelkeznék... úgy talán még volna némi esélyem decemberben befejezni a szeptemberi határidős feladatokat...
szerda, június 30, 2010
... sörözésből...
... értem haza, jó most ez a békés zsongás a fejemben, még a vidám párbeszéd utórezgése... és egy kicsit a csapolt barna söré... :)
... kicsi a világ, ha itt az asztali társaságnál is kiderül, hogy 3-ból kettő tudja, hogy mi az az egészségügyi "trusza"... :)
... holnaptól viszont megint azon a helyen dolgozom, ahol 3 évig tengettem az életem, de most valahogy nem tölt ez el örömmel, nem lesz ez boldog visszatérés, mert inkább otthon éreztem magam a sürgősségin, ahol a közös bajban összetartottak az emberek...
... megint kezdődik a piszkálódás, a demokráciában a hűbéri feudalizmus, ahol nem feltétlenül az elvégzett munka és rang után mérik a jogokat...
... hmmm, lehet, hogy nem kellene egy korsó barna sör után nekifogni blogolni... :)
... jobb lesz lefeküdni és frissen, kipihenten ébredni...
... kicsi a világ, ha itt az asztali társaságnál is kiderül, hogy 3-ból kettő tudja, hogy mi az az egészségügyi "trusza"... :)
... holnaptól viszont megint azon a helyen dolgozom, ahol 3 évig tengettem az életem, de most valahogy nem tölt ez el örömmel, nem lesz ez boldog visszatérés, mert inkább otthon éreztem magam a sürgősségin, ahol a közös bajban összetartottak az emberek...
... megint kezdődik a piszkálódás, a demokráciában a hűbéri feudalizmus, ahol nem feltétlenül az elvégzett munka és rang után mérik a jogokat...
... hmmm, lehet, hogy nem kellene egy korsó barna sör után nekifogni blogolni... :)
... jobb lesz lefeküdni és frissen, kipihenten ébredni...
hétfő, június 28, 2010
visszaértem...
... épen, egyben, feltöltődve a Kárpátalján látottakkal és az ott élő magyarok kedvességével, megmaradni akarásával.
... kattogtattam kb 600 fotót is, a képes beszámolóra tartogatom, egyet a hangulat kedvéért azért ide is beteszek... :)
kedd, június 22, 2010
... az ágy mellett...
... ott áll a csomag útra készen, jó lesz reggel félálomban átesni rajta ... :)
... még egyszer átfutok a listámon, odakészítem a hajnali kávét, aztán irány az ágy, mert holnap korán kelek...
... új ország, eddig még soha nem látott helyek, de sorsunkban rokon emberek - Kárpátaljára megyek szüleimmel és egy lelkes csoporttal. :)
... ha visszajöttem, még jelentkezem. ;)
... még egyszer átfutok a listámon, odakészítem a hajnali kávét, aztán irány az ágy, mert holnap korán kelek...
... új ország, eddig még soha nem látott helyek, de sorsunkban rokon emberek - Kárpátaljára megyek szüleimmel és egy lelkes csoporttal. :)
... ha visszajöttem, még jelentkezem. ;)
hétfő, június 21, 2010
(lelki)ERŐ...
... hát igen...
.. és bár hajlamos vagyok mindenhez kommentárt fűzni (legalábbis a való életben, főleg biztonságos környezetben), ehhez most nem tudok...
... ritkán, de van ez így...
.. és bár hajlamos vagyok mindenhez kommentárt fűzni (legalábbis a való életben, főleg biztonságos környezetben), ehhez most nem tudok...
... ritkán, de van ez így...
vasárnap, június 20, 2010
nagyon úgy tűnik...
... hogy valamilyen okból kifolyólag vonzom az állatokat - az albérletembe... (ez a kijelentés csakis kistestű lényekre vonatkozik:) ). Kezdetben molyokkal küzdöttem, majd jöttek a hangyák, később álkaticabogár-elimináló akcióba kellett kezdenem... ez a hétvége a méhekről szólt, beköltöztek az erkélyre és nekifogtak egy eldugott helyre lépesmézházikót építeni maguknak... amikor pedig ezt sikerült James Bond filmbe illő hadművelet árán eltávolítani, kerülő úton visszatértek, ezért végül nem maradt más, mint a mindentudó internet, ahonnan merítettem pár ötletet. Tudtátok például, hogy a szegfűszeg egy pohár vízbe téve elűzi a szúnyogokat és minden egyéb röppentyűket? Legalábbis egy Duna-parton lakó fórumozó szerint... :) Nos, én a megtakarított pénzemet őrölt szegfűszegbe (mert egészet nem találtam a sarki boltban) és szúnyogriasztó spraybe fektettem, mindkettővel bőségesen elláttam az erkélyt és nem marad más hátra, mint reménykedni, hogy "mukodik" a varázs...
... és hamar elvirágzik a hárs az ablakom előtt...
... és hamar elvirágzik a hárs az ablakom előtt...
kedd, június 15, 2010
eltörpül...
... a félelem, hogy másokon nem tudsz segíteni, amellett az érzés mellett, hogy a saját szeretteid életét nem tudod megóvni a távolság, az otthoni körülmények és szeretteid önnön makacssága miatt...
... és miközben másokkal igyekszel közvetlen, megértő és gondos lenni, addig az otthoniaknál csak remélni tudod, hogy legalább ugyanezt a gondoskodást megkapják - feltéve, ha (egyébként) okos fejükkel belátják, hogy néha azért a bajok megelőzése érdekében is célszerű elmenni a dokihoz, nem csak amikor már bekövetkezett...
... remélem célba ér az üzenet... :)
... és miközben másokkal igyekszel közvetlen, megértő és gondos lenni, addig az otthoniaknál csak remélni tudod, hogy legalább ugyanezt a gondoskodást megkapják - feltéve, ha (egyébként) okos fejükkel belátják, hogy néha azért a bajok megelőzése érdekében is célszerű elmenni a dokihoz, nem csak amikor már bekövetkezett...
... remélem célba ér az üzenet... :)
vasárnap, június 13, 2010
időnként...
... meg kell újulni... a külső próbálkozást itt is láthatjátok, a belső még folyamatban, azt nem lehet sajnos 1-2 kattintással elintézni. :) ... pedig milyen jó is lenne...
... és miközben egyik napról a másikra küzdöttem félelmeimmel a szakmai tapasztalatlanságom és bizony tudatlanságom miatt, lassan eljön a 3 hónapos, legnehezebbnek és egyben legtanulságosabbnak tartott gyakorlatom vége - és akkor elmondhatom, hogy ezt is túléltem. :)
... a Fennvaló mindig gondoskodik arról, hogy sokkterápiával kigyógyítson a fóbiáimból - előre izgulok, melyik félelmem következik a sorban... :)
... és miközben egyik napról a másikra küzdöttem félelmeimmel a szakmai tapasztalatlanságom és bizony tudatlanságom miatt, lassan eljön a 3 hónapos, legnehezebbnek és egyben legtanulságosabbnak tartott gyakorlatom vége - és akkor elmondhatom, hogy ezt is túléltem. :)
... a Fennvaló mindig gondoskodik arról, hogy sokkterápiával kigyógyítson a fóbiáimból - előre izgulok, melyik félelmem következik a sorban... :)
hétfő, június 07, 2010
... eddigi pályám...
... csúcsát jelentette, amikor ma hajnali 3 órakor gáláns mozdulatokkal felsegíthettem egy hajléktalanra a zakóját (bár rontotta kicsit az összképet, hogy a zakó alatt mondjuk nem volt semmi, csak csupasz viszkető bőre)... :)
... egyébként tisztelettudóbb volt, mint a betegeket kísérő hozzátartozók 90%-a...
... különös éjszaka volt... :)
... egyébként tisztelettudóbb volt, mint a betegeket kísérő hozzátartozók 90%-a...
... különös éjszaka volt... :)
csütörtök, május 27, 2010
... áramszünet...
... kell vagy nem kell, holnap lesz, nem is kicsi, az előzetes kiírás alapján legalább 7 órán keresztül fog tartani... kíváncsi vagyok, hogy fogom kibírni ennyi ideig számítógép, rádió és tévé nélkül... a végén még kénytelen leszek átaludni ezt a kritikus periódust, vagy, ha mégsem jönne össze valami miatt, akkor átkonvertálom 7 darab "Föld órájává" és akkor a következő hét évben fényárban úszhat a lakás március 27.-e körül, mert én már megtettem a kötelességemet a klímavédelemért... :)
Na jó, ennyire azért nem vagyok áramfüggő, majd befejezem addig a pár napja elkezdett szépirodalmi művet napvilágnál, összeírom a vészesen közelgő jövő hét feladatait és már vége is a kényszerpihenőnek. Hoztam ugyan szakirodalmat is, de az összeegyeztethetetlennek tűnik az itthoni környezettel, hogy ismét szüleim kislánya lehetek, gondoskodnak rólam, és nem nekem kell másokról dönteni... :) És érdekes módon, hogy ha nem kell hajnalban kelni, még a késő esti filmnézésre is marad bőven energiám... :)
Néha nagyon nem szeretek felnőtt lenni ... mint például jövő hétfőtől a következő hazaútig...
Na jó, ennyire azért nem vagyok áramfüggő, majd befejezem addig a pár napja elkezdett szépirodalmi művet napvilágnál, összeírom a vészesen közelgő jövő hét feladatait és már vége is a kényszerpihenőnek. Hoztam ugyan szakirodalmat is, de az összeegyeztethetetlennek tűnik az itthoni környezettel, hogy ismét szüleim kislánya lehetek, gondoskodnak rólam, és nem nekem kell másokról dönteni... :) És érdekes módon, hogy ha nem kell hajnalban kelni, még a késő esti filmnézésre is marad bőven energiám... :)
Néha nagyon nem szeretek felnőtt lenni ... mint például jövő hétfőtől a következő hazaútig...
hétfő, május 24, 2010
... ahogy telnek...
... múlnak az évek, egyre nagyobb kedvet kapok a nosztalgiázásra... és hát ugyebár telnek, nem is akárhogy, akivel pár hónapja még arról beszélgettem, hogy a babát egyelőre még nem is tervezik, az 6 hete már boldog édesanya (és cseppet sem koraszülött a csodaszép kis utód :) ). Igazából ezek azok a viszonyítási alapok, amelyekhez képest érzem magam egyre öregebbnek... és hát kezdek azon gondolkozni, mivel tudom magam kimagyarázni az érettségi találkozón, hogy hol siklottak el az eredeti tervek, a család, a gyerök(ök) (a többi nagyjából stimmel, még szerencse, hogy azért ifjonti fejjel nem láttam épp annyira fényesnek a jövőt:) ).
Okosabb nem jut eszembe, mint hogy "Ilyen az Élet..." az, hogy kinek mit tartogat, nem biztos, hogy egy jól meghatározott logikai rendnek feleltethető meg. Vagy talán mégis, és majd pár év múlva felcsillan a szemem és végre megértem, hogy miért is ... vagy miért is nem... bár talán kezdem már kapisgálni... :)
Okosabb nem jut eszembe, mint hogy "Ilyen az Élet..." az, hogy kinek mit tartogat, nem biztos, hogy egy jól meghatározott logikai rendnek feleltethető meg. Vagy talán mégis, és majd pár év múlva felcsillan a szemem és végre megértem, hogy miért is ... vagy miért is nem... bár talán kezdem már kapisgálni... :)
vasárnap, május 16, 2010
... ebben az esős időben...
... csak ez a pillecukros videó tud kicsit felvidítani (ismét köszönet L.-nek érte, aki nagyon jó dolgokat talál hálón innen, hálón túl :) ).
... csak ne kéne ma este is dolgozni menni... hátha felkap a szél munkába menet és letesz mondjuk Gibraltárban vagy Új-Zélandon (azért lehetőleg emberlakta vidéken, bár mellesleg jól esne most egy hétig némaságba burkolózni)...
... egyébként szeretem az embereket, mondtam már? :)
... csak ne kéne ma este is dolgozni menni... hátha felkap a szél munkába menet és letesz mondjuk Gibraltárban vagy Új-Zélandon (azért lehetőleg emberlakta vidéken, bár mellesleg jól esne most egy hétig némaságba burkolózni)...
... egyébként szeretem az embereket, mondtam már? :)
szombat, május 15, 2010
Egy kis olvasnivaló
... az erdélyi műemlékekről, tudományos igényességgel megszerkesztve. Ingyen reklám, véletlenül bukkantam rá... :)
http://lexikon.ro/
http://lexikon.ro/
péntek, május 14, 2010
.. némi grandománia...
... azért belém is szorult, mert életem első salátaleveséből egy közepes méretű afrikai ország lakói pár napig jóllakottan járhatnák az ősi törzsi esőtáncot... :) két tányér megevése után még semmi jelét nem látom a szintaapadásnak, jutni fog ebből még azt hiszem jótékony célokra is... :)
... az egy hónapos levesmentesség most egy darabig másodikat nem fogok főzni... :)
... az egy hónapos levesmentesség most egy darabig másodikat nem fogok főzni... :)
hétfő, május 10, 2010
A kód neve: limonádé
... tudományos jellegű érdeklődésem és feladataim tudatosítása az utóbbi héten a bányai béka nemesebbik felének alja alatt tengett-lengett, ezért egy hét alatt két egész filmet megnéztem a számítógépemen. A mai film bevezető mondatait szeretném megosztani veletek, frappáns és elgondolkodtató - olyannyira, hogy csak sejtelmem van, mit is jelenthet ez a saját életemre adaptálva... :)
"Legkeményebb erőfeszítéseid ellenére, néha citromokat kapsz az élettől. Ebben az esetben két dolgot tehetsz, barátom. Vághatsz hozzá savanyú arcot, vagy csinálhatsz belőle limonádét."
Problémáim azonosítása és a megoldás elérése céljából első lépésként úgy vélem, hogy definiálnom kell végre a "limonádé" fogalmát, hátha így sikerül kideríteni, mi is okozza bennem ezt a rengeteg fölösleges feszültséget...
"Legkeményebb erőfeszítéseid ellenére, néha citromokat kapsz az élettől. Ebben az esetben két dolgot tehetsz, barátom. Vághatsz hozzá savanyú arcot, vagy csinálhatsz belőle limonádét."
Problémáim azonosítása és a megoldás elérése céljából első lépésként úgy vélem, hogy definiálnom kell végre a "limonádé" fogalmát, hátha így sikerül kideríteni, mi is okozza bennem ezt a rengeteg fölösleges feszültséget...
vasárnap, május 09, 2010
... lassan...
... elcsendesedik minden, a nővérpultról beszűrődő halk beszélgetést is egyre gyakrabban szakítja meg 1-1 ásítás, a betegek is már alszanak a számukra fenntartott megfigyelőhelységben...
... a vizsgálót már csak a monitor ledje világítja meg ritmusosan, kitartóan, amikor a képernyő már rég elfeketedett, ő még csakazértis ide-oda pislog, hogy ne maradjak teljesen egyedül a sötétben... a keskeny vizsgálóasztalon fekszem, párna nélkül, kissé dideregve a rövidujjú köpenyben, csak vékony papírral elválasztva az asztalt borító valaha fehér műbőrtől... jobb oldalamra fordulva a gyenge fényforrás szűrődik át szemhéjamon, balra fordulva viszont beborít mindent a sötétség, magamra maradva lassú, ritmusos szívdobbanásaimmal, amelyeket a kemény asztal még jobban felerősít, kiszorítva a gondolatokat a fejemből...
... 1 órán keresztül csak hallgatom a szívverésemet, el viszont nem álmosodom, hisz ébrentartanak az időközönként korábban beköszönő dobbanások...
... aztán egyszercsak meghallom a halkan begördülő kerekek hangját, a mentő hátsó ajtajának súrolódva nyílását és tudom, hogy végetért a pihenés, ismét koncentrálni kell és jól dönteni, és még így is hálás lehetek, hogy ez az egy órácska is megadatott...
... a vizsgálót már csak a monitor ledje világítja meg ritmusosan, kitartóan, amikor a képernyő már rég elfeketedett, ő még csakazértis ide-oda pislog, hogy ne maradjak teljesen egyedül a sötétben... a keskeny vizsgálóasztalon fekszem, párna nélkül, kissé dideregve a rövidujjú köpenyben, csak vékony papírral elválasztva az asztalt borító valaha fehér műbőrtől... jobb oldalamra fordulva a gyenge fényforrás szűrődik át szemhéjamon, balra fordulva viszont beborít mindent a sötétség, magamra maradva lassú, ritmusos szívdobbanásaimmal, amelyeket a kemény asztal még jobban felerősít, kiszorítva a gondolatokat a fejemből...
... 1 órán keresztül csak hallgatom a szívverésemet, el viszont nem álmosodom, hisz ébrentartanak az időközönként korábban beköszönő dobbanások...
... aztán egyszercsak meghallom a halkan begördülő kerekek hangját, a mentő hátsó ajtajának súrolódva nyílását és tudom, hogy végetért a pihenés, ismét koncentrálni kell és jól dönteni, és még így is hálás lehetek, hogy ez az egy órácska is megadatott...
csütörtök, április 29, 2010
meglepetés előadáson...
... lámpaláz ellen kiváló megoldás, ha előtte éjjel dolgozol, a munkamentes periódusokat beszélgetéssel töltöd, majd délben 3 óra édesded alvás után készülni kell, lehetőleg vasalást nem igénylő ruhákat összeválogatni és mire odajutsz, hogy felkérnek megtartani a nyitó előadást, már olyan álmos vagy, hogy az adrenalinszint meg sem rezdül, hisz az ehhez szükséges energiát a szem nyitvatartása már rég felemésztette...
... és hogy miért meglepetés előadás...? mert elég nagy meglepetés volt, amikor gyanútlanul megnyitottam két hete a programot, tudásra szomjazva, ehelyett rögtön az első téma mellett a saját nevemet láttam - úgy, hogy engem előtte elfelejtettek értesíteni...
... valahogy ezt is át lehet vészelni - kíváncsian várom a következő csapást...
... és hogy miért meglepetés előadás...? mert elég nagy meglepetés volt, amikor gyanútlanul megnyitottam két hete a programot, tudásra szomjazva, ehelyett rögtön az első téma mellett a saját nevemet láttam - úgy, hogy engem előtte elfelejtettek értesíteni...
... valahogy ezt is át lehet vészelni - kíváncsian várom a következő csapást...
kedd, április 20, 2010
Elkupaktalanodtam... :)
2 éve gyűjtöm lelkesen a kupakokat, először csak amiatt, mert észrevettem, hogy a főbérlőmnek is volt egy szép kis gyűjteménye (furcsálltam is egy kicsit), utána pedig már azért is, mert kiderült, hogy ezzel alkalomadtán jót is lehet cselekedni... ugyanis léteznek olyan akciók, amikor jótékony célra felajánlják, hogy ennyi meg annyi kupakért cserébe beteg gyerekek, nonprofit szervezetek megsatöbbi valamennyi pénzt kapnak. Hát én már lassan két éve vártam ilyen felajánlásra, Pesten egyszer láttam is ilyesmit a Westendben, de úgy látszik "vidéken" ez annyira nem divat, vagy csak nem a megfelelő helyeken fordulok elő... és meg... és össze meg vissza... :)
Az utóbbi időben már elég gyakran célozgattak arra, hogy lehet, hogy nem ártana kidobni a színes kis mütyűröket, mert így is elég nagy a káosz itthon, na de mielőtt erre rászántam volna magam, most szombaton munkába menet szerencsére észrevettem a klinikán azt a kis dobozt, amiben egy leukémiás kislánynak gyűlnek a kupakok...
Tegnap tehát könnyű szívvel megváltam gyűjteményemtől, azért egy utolsó fotót készítettem róla (az öngyújtó csak viszonyítási alap és nem annak a jele, hogy rossz útra tértem volna...;) ).
... és lassan kezdhetem elölről a gyűjtést, mert az üres palackok száma is kezd ismét megemelkedni a lakásban... :)
Az utóbbi időben már elég gyakran célozgattak arra, hogy lehet, hogy nem ártana kidobni a színes kis mütyűröket, mert így is elég nagy a káosz itthon, na de mielőtt erre rászántam volna magam, most szombaton munkába menet szerencsére észrevettem a klinikán azt a kis dobozt, amiben egy leukémiás kislánynak gyűlnek a kupakok...
Tegnap tehát könnyű szívvel megváltam gyűjteményemtől, azért egy utolsó fotót készítettem róla (az öngyújtó csak viszonyítási alap és nem annak a jele, hogy rossz útra tértem volna...;) ).
... és lassan kezdhetem elölről a gyűjtést, mert az üres palackok száma is kezd ismét megemelkedni a lakásban... :)
péntek, április 16, 2010
... még egy...
... erőtlen integetés, egy könnyes félmosoly, és ki is gördült a busz a pályaudvarról, hogy messze vigye tőlem Anyut, ismét egyedül maradva ebben a közepesen böhöm(ke) városban... ismét vissza kell szokjak arra, hogy reggel nem készül el a kávé, ha én nem teszem oda, a szendvicset is magamnak kell összedobáljam, és nem dorgál meg senki, hogy a papírhegyekkel fedett asztalkát még mindig nem takarítottam le...
... ahogy telnek az évek, egyre nehezebben búcsúzom szeretteimtől... de hátha eljön még az idő, amikor a könnyeket meg tudom spórolni a kitörő öröm számára...
... most mindenesetre nagyon egyedül érzem magam... :(
... ahogy telnek az évek, egyre nehezebben búcsúzom szeretteimtől... de hátha eljön még az idő, amikor a könnyeket meg tudom spórolni a kitörő öröm számára...
... most mindenesetre nagyon egyedül érzem magam... :(
vasárnap, április 11, 2010
Azt sejtettem ugyan...
... hogy nem múlhat el meglepetések nélkül ez a nap, de ez a sok csetlés-botlás, nyekergés, "fekete-fehér-igen-nem" játék (csak épp pártnevekkel), percenként 5-ször elhangzó "kampánycsend" szó, az ennek ellenére virtuálisan -de ténylegesen- hömpölygő információ áradat az interneten, amelyet laptopján a választási bizottság is fanyar mosollyal olvas, miközben a kampánycsend további fenntartását szorgalmazza (vagy nem, embertől függően), a bezárt, szomjazó és fagyoskodó emberek, kifogyott kávé- és üdítőautomaták...
... ennek fele is elég volna, hogy emlékezetes maradjon ez a nap... :)
... és végre a kampánycsendsértő adatok miatt a szájízem sem lesz olyan keserű - és nem feltétlenül a jelenleg is kortyolgatott bodzalé miatt...
... kár, hogy holnap ismét 12 óra tömör élvezet vár rám, ezért nem tudom kivárni a hivatalos eredmény megszületését, de mindenkinek érdeke, hogy holnap kisimult vonásokkal és jólfésült idegekkel kezdődjön a nap számomra - konkrét választási eredményektől függetlenül is... :)
... ennek fele is elég volna, hogy emlékezetes maradjon ez a nap... :)
... és végre a kampánycsendsértő adatok miatt a szájízem sem lesz olyan keserű - és nem feltétlenül a jelenleg is kortyolgatott bodzalé miatt...
... kár, hogy holnap ismét 12 óra tömör élvezet vár rám, ezért nem tudom kivárni a hivatalos eredmény megszületését, de mindenkinek érdeke, hogy holnap kisimult vonásokkal és jólfésült idegekkel kezdődjön a nap számomra - konkrét választási eredményektől függetlenül is... :)
péntek, április 09, 2010
Úgy tűnik...
... hogy a várva várt áttörés nem érkezett meg a blogírásomban, maradok hát a szokásos témáknál (ÉN és a magam nagy nyomorúsága...:) ) és ha még adódik valami izgalmasabb téma, ami el tudja terelni a figyelmet átmenetileg az előbb felsorolt két igencsak fontos jelenségről... :) A gyakoriság is marad természetesen a régi, ezen a téren sem kell tartani újítástól... :)
Lalinak pedig köszönöm a hobbi/téma tippeket, de sajnos valahogy egyiket sem sikerült beilleszteni a html kódomba (remélem az informatikusok most nem ráncolják a homlokukat a szóhasználatom helytelenségén... ;) ), úgyhogy a hobbikeresés folytatódik, a nagy kaland még várat magára. :) Illetve kaland az van bőven, csak nem hiszem, hogy a "minden héten egy beteggel történő negyedik típusú találkozás bemutatása" lenne a megoldás a Hozzátok fűződő viszonyom ápolására.:)
Nna, majd csak kialakul... vagy nem... de az biztos... :)
Lalinak pedig köszönöm a hobbi/téma tippeket, de sajnos valahogy egyiket sem sikerült beilleszteni a html kódomba (remélem az informatikusok most nem ráncolják a homlokukat a szóhasználatom helytelenségén... ;) ), úgyhogy a hobbikeresés folytatódik, a nagy kaland még várat magára. :) Illetve kaland az van bőven, csak nem hiszem, hogy a "minden héten egy beteggel történő negyedik típusú találkozás bemutatása" lenne a megoldás a Hozzátok fűződő viszonyom ápolására.:)
Nna, majd csak kialakul... vagy nem... de az biztos... :)
hétfő, április 05, 2010
Blogíráshoz kedvcsináló
MA este megnéztünk egy filmet, ami kissé meghozta a kedvemet a blogíráshoz. Remélem egyúttal ihletet is jelent, mert régóta már csak a mellettem elsuhanó múzsa szelét érzem homlokomon, csókot egy szálat sem...
A filmben nagy szerepet kap a főzés és a blogírás, méghozzá egy éven keresztül, rendszeresen - én ebből csak az utóbbi iránt éreztem kezdődő pislákoló vonzalmat... :) Ugyanis, amit a filmben nem mutatnak, az a főzés utáni mosogatás, ami nálam az egész procedúra kritikus pontja... És ez valahogy nem akar változni, pedig alapjában véve semmi bajom nincs vele, mégis valami érthetetlen okból kifolyólag 3 napig gyűl a mosatlan, mire végre nekiveselkedek, és félóra sikálás után már fáj a hátam és rámtör az elvágyódás...
Lehet, hogy nekem is keresnem kellene valami rendszeres hobbit a munka mellé, és lelkesen írogatni róla, és akkor megváltozna az életem még pozitívabb irányba és nem arra ébrednék fel éjjel, hogy a sötétben méregetem gyerekkori szobámat, hogy ebben a vizsgálóban biztos nem lehet EKG-t készíteni a most betolt betegnek, úgyhogy akkor elég lesz most a vénabiztosítás és tolhatják tovább a beteget, de a cókmókját ne felejtsék a széken (amire mellesleg az én ruháim vannak felaggatva...).:)
Súgjatok hát valami tippet, milyen hobbira adjam a fejem, amiről még akár rendszeresen írogatni is lehet (és nem jár napi 15 percnél több mosogatással... :) ), és le tudom szerelni vele azokat az embereket, akik a bejegyzéseimre vágynak... :)
A filmben nagy szerepet kap a főzés és a blogírás, méghozzá egy éven keresztül, rendszeresen - én ebből csak az utóbbi iránt éreztem kezdődő pislákoló vonzalmat... :) Ugyanis, amit a filmben nem mutatnak, az a főzés utáni mosogatás, ami nálam az egész procedúra kritikus pontja... És ez valahogy nem akar változni, pedig alapjában véve semmi bajom nincs vele, mégis valami érthetetlen okból kifolyólag 3 napig gyűl a mosatlan, mire végre nekiveselkedek, és félóra sikálás után már fáj a hátam és rámtör az elvágyódás...
Lehet, hogy nekem is keresnem kellene valami rendszeres hobbit a munka mellé, és lelkesen írogatni róla, és akkor megváltozna az életem még pozitívabb irányba és nem arra ébrednék fel éjjel, hogy a sötétben méregetem gyerekkori szobámat, hogy ebben a vizsgálóban biztos nem lehet EKG-t készíteni a most betolt betegnek, úgyhogy akkor elég lesz most a vénabiztosítás és tolhatják tovább a beteget, de a cókmókját ne felejtsék a széken (amire mellesleg az én ruháim vannak felaggatva...).:)
Súgjatok hát valami tippet, milyen hobbira adjam a fejem, amiről még akár rendszeresen írogatni is lehet (és nem jár napi 15 percnél több mosogatással... :) ), és le tudom szerelni vele azokat az embereket, akik a bejegyzéseimre vágynak... :)
vasárnap, április 04, 2010
Boldog Húsvétot...
.. kívánok én is Mindenkinek, és mivel a köremailemből lemaradt a kép, ide szúrom be. :)
szombat, március 27, 2010
igazi kihívás...
... lesz holnap reggel 1 órával korábban kelni és bemenni dolgozni... csak meg ne győzzem magam félálomban, hogy jobb nekem a párnák között, csak még 5 percig, hisz úgyis vasárnap van...
csütörtök, március 25, 2010
Olyan lélekemelő...
... tud lenni egy vakbélgyulladás, főleg ha nem magadnak diagnosztizálod éjjel 3-kor, és pár órával a panaszok kezdete után a beteget már meg is operálták a sebészek és valóban helyes volt a diagnózisod. :)
... ki gondolná, hogy egy pár centis begyulladt csökevény így meg tudja szépíteni a napot és nagyob sikerélménnyel tölt el, mint egy kongresszusi részvétel... :)
... na igen, erről jut eszembe a holnapi újabb 10 perces szereplésem, amit legszívesebben elcserélnék 1 nap krumpliszedésre... szóljatok időben, ha bárkit érdekel a csere...:D
... ki gondolná, hogy egy pár centis begyulladt csökevény így meg tudja szépíteni a napot és nagyob sikerélménnyel tölt el, mint egy kongresszusi részvétel... :)
... na igen, erről jut eszembe a holnapi újabb 10 perces szereplésem, amit legszívesebben elcserélnék 1 nap krumpliszedésre... szóljatok időben, ha bárkit érdekel a csere...:D
kedd, március 09, 2010
Megint elment a nap...
.. ahogy mindig szokott... :)
És a mai nyüzsgés után (a tudományos tevékenységem végét (?) jelentő védés fele megtett apró lépések, mentőzés, statisztikázás, hivatalos levelezések bonyolítása) jóleső érzés ezt a számot hallgatva egyre laposabbakat pislogni, és lassan álomba szenderülni... igyekezve nem gondolni arra, ami szombattól néhány hosszú hónapon keresztül kitölti a nappalokat és éjeket...
És a mai nyüzsgés után (a tudományos tevékenységem végét (?) jelentő védés fele megtett apró lépések, mentőzés, statisztikázás, hivatalos levelezések bonyolítása) jóleső érzés ezt a számot hallgatva egyre laposabbakat pislogni, és lassan álomba szenderülni... igyekezve nem gondolni arra, ami szombattól néhány hosszú hónapon keresztül kitölti a nappalokat és éjeket...
hétfő, március 08, 2010
egyik csalhatatlan jele...
... annak hogy ideje lefeküdni, mert a szellemi tevékenységnek mára már befellegzett az, ha az ember (lánya) az édesanyjának szánt nőnapi üdvözletet saját magának küldi el... és aztán 1 percébe kerül, ameddig leesik, hogyan is történhetett ez a misztikus képeslap visszavándorlás...
... tehát irány az ágy...
... és boldog Nőnapot Mindannyiunknak! :)
... és a Zoltánoknak! ... vagyis nekik boldog Névnapot!
... na jó, tényleg irány az ágy... :))
... tehát irány az ágy...
... és boldog Nőnapot Mindannyiunknak! :)
... és a Zoltánoknak! ... vagyis nekik boldog Névnapot!
... na jó, tényleg irány az ágy... :))
kedd, március 02, 2010
Kedves Szerencse!
Ha netalán az én blogomat is böngészed szabadidődben (mostanában jobban ráérhetsz, mert mintha kissé halványodó jelét látnám a tevékenységednek a nagyvilágban), és ezt a bejegyzést is olvasod, légyszi utazz el a kincses városba, és szegődj szorosan a nyomába annak a személynek, akitől mostanában eléggé elpártoltál... Arra igazán nem lehet panaszod, hogy nem dolgozik keményen az illető, szóval légy tekintettel erre az ő esetében (és miután az ő ráncait elsimítottad, minden más szorgalmasan és lelkiismeretesen dolgozó embernél is).
Számítok a segítségedre, kérlek ne okozz csalódást!
Köszönettel, reménykedéssel, utólagos és megelőlegezett hálával,
Cserebú
PS: ha már másképp nem segíthetek...
Számítok a segítségedre, kérlek ne okozz csalódást!
Köszönettel, reménykedéssel, utólagos és megelőlegezett hálával,
Cserebú
PS: ha már másképp nem segíthetek...
vasárnap, február 28, 2010
És valóban...
... kb. 8 órája ültem a számítógép előtt, a két szemem éppen két irányba készült elfolyni a meredt képernyőre bámulás és szemrebbenéstelen feszült koncentrálás következtében, az agyamban össze-vissza zsongtak a számolgatást, új változók generálását megkönnyítő egyszerű kis függvények, rég kitörölve már az emlékét, hogy egy mozit is lemondtam a munka kedvéért, amikor egyszer csak beugrott Dolly Roll fanyar hangja, amint nem túl lelkesen azt énekli, hogy "imádok élni". Előkerestem hát a youtubicán a számot, hogy az aktuális, nem túl vidám életérzés még intenzívebbé váljon, bekapcsoltam és megnéztem hozzá a "vetítést" is...
... és apránként a képek és a zene mégiscsak elkezdtek hatni, a feszültség alábbhagyott, és rájöttem, hogy függvényektől függetlenül mégiscsak "de jó, hogy élek", és bár ritkán ilyen ihaj-csuhaj ez az érzés, de azért alapjáraton elégedett lehetek az életemmel, sőt megkockáztatom, akár boldognak is érezhetném magam. :) (... persze nagyvonalúan eltekintve az elmúlt napok egy két kellemetlen meglepetésétől...).
És akkor a történet végére érkezzen a másik videó, amitől a mosoly is visszatért, apum hívta fel rá a figyelmet, amikor épp "A zene hangjaiból" nyikorogtam valamit a magam örömére. :))
... és apránként a képek és a zene mégiscsak elkezdtek hatni, a feszültség alábbhagyott, és rájöttem, hogy függvényektől függetlenül mégiscsak "de jó, hogy élek", és bár ritkán ilyen ihaj-csuhaj ez az érzés, de azért alapjáraton elégedett lehetek az életemmel, sőt megkockáztatom, akár boldognak is érezhetném magam. :) (... persze nagyvonalúan eltekintve az elmúlt napok egy két kellemetlen meglepetésétől...).
És akkor a történet végére érkezzen a másik videó, amitől a mosoly is visszatért, apum hívta fel rá a figyelmet, amikor épp "A zene hangjaiból" nyikorogtam valamit a magam örömére. :))
csütörtök, február 25, 2010
Vannak olyan...
... nyúlós napok, amikor semmi sem akar igazán menni, orrbavágnak rég elfeledett munkák kapcsán most kiderülő hibák, lepasszolnak a felelős emberek és olyan személyektől kapsz rosszul eső megjegyzéseket, akik felé kikapcsolt védekezési rendszerrel fordultál, mert álmodban sem gondoltad volna... de aztán az ilyen napok végén is éjfélt üt az óra, és lehet egy darabig még gyötrődni, de titkon már azzal vígasztalja magát az ember, hogy némi alvás után már egy új napra ébred, azzal a boldog tudattal, hogy ezt is túlélte és csakazértis át fog evickélni a következő hasonló napon is, mert tudja már, hogy jönni fog, "mert jőni kell", de egyre felkészültebben fogadja... és ha fel is szaporodnak egy bizonyos periódusban a hupák, a természet törvényei szerint mindig hepék kell kövessék, csak türelmesen ki kell várni...
... és közben azért gyakorolni a hupatompítást... :)
... és közben azért gyakorolni a hupatompítást... :)
vasárnap, február 21, 2010
Mese ajánló
Ameddig a saját mesémmel elkészülök, figyelmetekbe ajánlanék egy honlapot, ahol minden nap egy mesét olvashattok. Csakis felnőtteknek.:) Én is egy ismerőstől kaptam a linket, azóta járok vissza rendszeresen olvasgatni, kissé elvontak, de aktuálisak és kellően csattannak. A "modern párperces irodalom gyöngyszemei". :)
kedd, február 16, 2010
vasaló reloaded :)
... ha hisztitek, ha nem, a takarítási folyamat apróbb hibáit győzedelmesen túlélve, rendesen működött a vasaló, és nem rajta múlt, hogy az egy órás éjszakai vasalás során aránylag szalonképessé varázsolt fehér ingek mégsem töltötték be "megfontolt szakember" benyomást keltő hatásukat a kongresszuson...
... de az már egy másik mese, hóviharral, réptéri kényszerpihenőkkel, kiolvasztott repülővel, elkeveredett csomaggal, érdekes akcentusokkal és pár még érdekesebb találkozással, én nem utolsó sorban Firenzével...
... de az már egy másik mese, hóviharral, réptéri kényszerpihenőkkel, kiolvasztott repülővel, elkeveredett csomaggal, érdekes akcentusokkal és pár még érdekesebb találkozással, én nem utolsó sorban Firenzével...
kedd, február 09, 2010
Múltam...
... egy sötét foltjától szabadultam meg hétvégén mérsékelt erőfeszítés árán. Ez a folt történetesen a vasalómon tanyázott az egyetemi évek közepe tája óta, senki sem tudta, hogy került oda, és azt sem, hogy milyen eredetű, egyszer csak lett és ez jelentősen leredukálta a vasalással folytatott amúgy sem túl szenvedélyes viszonyomat. De mivel ragaszkodom a múlthoz, és hát ez a vasaló is bentlakó múltam szerves (és/vagy szervetlen?) részét képezi, ezért azóta is évente 1-2x, döntően konferenciák előtt előkerül és meglepő módon makulátlanul teljesítette is eddig küldetését. Már amennyire veleszületett vasalási tehetségem mellett ez elmondható - de jelen esetben a hiba igazán nem a készülékben van... ;)
... hirtelen támadt ötlettől vezérelve (apum egy korábbi elszólását követően, miszerint egy eredeti, asztalomon némileg előaszalt citrommal(!) a folt egy része eltűnt), kipróbáltam az elektromos főzőlap tisztító habot rajta és csodák csodája, negyedóra sikálás után a folt eltűnt, a vasaló maradt...
... az már más kérdés, hogy fog-e még valaha működni, mert a hab minden erőfeszítésem ellenére itt-ott belefolyt, ezért két napja száradási fázisban van a készülék a kockázatok és mellékhatások elkerülése érdekében... a holnapi főpróbán fog kiderülni, hogy a csütörtökön kezdődő kongresszusra vásárolt, frissen mosott fehér ingeimet kivasalja, vagy - immár makulátlanul - mehet a kukába...
... mert azért épp annyira szentimentális nem vagyok, hogy minden kacatot megtartsak - elég csak minden másodikat... ;)
... hirtelen támadt ötlettől vezérelve (apum egy korábbi elszólását követően, miszerint egy eredeti, asztalomon némileg előaszalt citrommal(!) a folt egy része eltűnt), kipróbáltam az elektromos főzőlap tisztító habot rajta és csodák csodája, negyedóra sikálás után a folt eltűnt, a vasaló maradt...
... az már más kérdés, hogy fog-e még valaha működni, mert a hab minden erőfeszítésem ellenére itt-ott belefolyt, ezért két napja száradási fázisban van a készülék a kockázatok és mellékhatások elkerülése érdekében... a holnapi főpróbán fog kiderülni, hogy a csütörtökön kezdődő kongresszusra vásárolt, frissen mosott fehér ingeimet kivasalja, vagy - immár makulátlanul - mehet a kukába...
... mert azért épp annyira szentimentális nem vagyok, hogy minden kacatot megtartsak - elég csak minden másodikat... ;)
vasárnap, február 07, 2010
átfutott a gondolat...
... hogy váltok a twittterrre, mert hát mégiscsak az a 160 megengedett karakter idő és energiatakarékos(abb), de valaki már lefoglalta magának cserebét, így maradok- egyelőre. :) esetleg indítok álnév alatt egy másik blogot, ahova a depressziós bejegyzéseket száműzöm, és akkor itt csupa napsütés lesz az élet... :) Ikrek énem mindkét írói fele kiélheti magát szabadon... :) bár egyelőre késztetést se nagyon érzek kiélni magam, mert csak komoly témáim lennének, azokat viszont előbb magamnak kell megrágni és feldolgozni... és még az sem biztos, hogy a szegény gyanútlan embereket illik ilyesmikkel rémisztgetni...
... és bár nem szeretném orvosi bloggá átoperálni a boginaplót, de néha az az érzésem, hogy kezdem elveszteni a küzdelmet...
... "somebody stop me!" :)
... és bár nem szeretném orvosi bloggá átoperálni a boginaplót, de néha az az érzésem, hogy kezdem elveszteni a küzdelmet...
... "somebody stop me!" :)
szerda, február 03, 2010
vasárnap még...
... elsőévesként aludtam el, hétfőn már másodévesként ébredtem... :) nem érzem, hogy egy éjszaka leforgása alatt bölcsebbé váltam volna, de tény, hogy egy évvel ezelőtthöz képest azért fejlődtem már valamennyit, megkockáztatom azt is, hogy talán előre, néha már én is tudok tanácsot adni azoknak, akik most kezdték el gyakorolni azt, amire egy élet is kevés teljesen megtanulni...
... remélem ez az év az elmélyülés, további tapasztalások és némi magabiztosság beszerzéséről fog szólni...
... a további évek pedig a csiszolódásról és tökéletesedésről... :)
... már csak időt kell szakítani valahonnan arra, hogy elolvassam a frissen beszerzett 10 szakkönyvemet- a legváltozatosabb témakörökben. :) Lehet, hogy a blogírásból is le tudok csippenteni még egy keveset, anélkül, hogy teljesen kinyiffantanám a boginaplót...
... remélem ez az év az elmélyülés, további tapasztalások és némi magabiztosság beszerzéséről fog szólni...
... a további évek pedig a csiszolódásról és tökéletesedésről... :)
... már csak időt kell szakítani valahonnan arra, hogy elolvassam a frissen beszerzett 10 szakkönyvemet- a legváltozatosabb témakörökben. :) Lehet, hogy a blogírásból is le tudok csippenteni még egy keveset, anélkül, hogy teljesen kinyiffantanám a boginaplót...
kedd, február 02, 2010
Valami változásra vágyom...
... a blogomban...
... a stílusomban...
... a hozzáállásomban...
... a mentalitásomban...
... a szakmai tudásomban...
... az életemben...
... de hol is kezdjem...?
UI: ... és ma még jó napom volt...
... a stílusomban...
... a hozzáállásomban...
... a mentalitásomban...
... a szakmai tudásomban...
... az életemben...
... de hol is kezdjem...?
UI: ... és ma még jó napom volt...
csütörtök, január 28, 2010
Már csak...
... egyet kell aludni, egyszer kell kibotorkálni a konyhába lenyomni az órát 6:20 körül és odatenni a kávét (bevált a trükk, már 2 egymásutáni nap sikerült a tervezett busszal beérni dolgozni...:) ), utána még kétszer lenyomni az egyik mobilomat, utána visszacsengetni a másik mobilon anyut, bezötyögni a busszal és végigdolgozni a pénteki napot és MÁRIS ITT A HÉTVÉGE!!! :)
... hétfő reggel óta ezt várom...
... mikor leszek már végre nyugdíjas...?! :)
... hétfő reggel óta ezt várom...
... mikor leszek már végre nyugdíjas...?! :)
szerda, január 27, 2010
szétestem...
... tekervényeim szerteszét gurultak, és nem maradt más, csak a pőrén maradt szórakozottságom...
... hiába kelek fel időben, ha egész nap szétzilált neuronhálóval, pontatlan asszociációkkal és agykímélő reflexek által vezérelve járkálok...
... és most már abban sem bízhatok, hogy egy kis szabadság mindent megold, vagy legalábbis átmenetileg enyhíti a tüneteket, hisz nem olyan rég voltam megint gondtalan gyermek...
... igen, megint rájöttem arra, hogy valamit elszúrtam... szokás szerint a tudománykodással kapcsolatban, és megint csak egy apróság, de pont ezek tudnak bebújni leginkább az ember bőre alá...
... kezdem feladni a reményt, hogy ha még egy kicsit kitartok, egyszer minden megváltozik, végre hibátlanul teljesítek és büszkén tekinthetek a munkámra...
... hiába kelek fel időben, ha egész nap szétzilált neuronhálóval, pontatlan asszociációkkal és agykímélő reflexek által vezérelve járkálok...
... és most már abban sem bízhatok, hogy egy kis szabadság mindent megold, vagy legalábbis átmenetileg enyhíti a tüneteket, hisz nem olyan rég voltam megint gondtalan gyermek...
... igen, megint rájöttem arra, hogy valamit elszúrtam... szokás szerint a tudománykodással kapcsolatban, és megint csak egy apróság, de pont ezek tudnak bebújni leginkább az ember bőre alá...
... kezdem feladni a reményt, hogy ha még egy kicsit kitartok, egyszer minden megváltozik, végre hibátlanul teljesítek és büszkén tekinthetek a munkámra...
szombat, január 23, 2010
Életkép...
... középkorú, hosszúhajú, sovány nő távozóban a kórházi központból... feltehetőleg a traumatológián járhatott, mert bal keze felkar középtől kézfejig gipszben, könyökben derékszögben behajlítva...
... érdekes látványt nyújt, amint egészséges kezében mobilt szorítva a füléhez, valakihez ideges hangon beszélve, 3 lépésenként könyökben megtört gipszes kezéhez hajtja le fejét, hogy enyhén duzzadt ujjai közé szorított füstölgő cigijét foghíjas szájához emelje...
... érdekes látványt nyújt, amint egészséges kezében mobilt szorítva a füléhez, valakihez ideges hangon beszélve, 3 lépésenként könyökben megtört gipszes kezéhez hajtja le fejét, hogy enyhén duzzadt ujjai közé szorított füstölgő cigijét foghíjas szájához emelje...
Nem boszorkányság - technika... :)
A kétnapos továbbképzőn (ahol én is továbbképeztem az embereket, végül 35 percben, állítólag még érthetően is... :) ), én is elraktároztam egy hasznos információt. Na jó, többet is, de a rövidtávú hasznot tekintve mégiscsak ezt emelném ki: ha dobozból töltöm ki a narancslét vagy tejet, akkor ha lyukat szúrok a tetejébe, nem fog nagyokat cuppanni és szétfröcskölni. Ezzel pedig értékes perceket tudok megspórolni a reggeli kávé készítése során, ahol legalább annyi időt szokott igénybe venni a szétszéledt tej feltakarítása, mint a kávé bekészítése... :)
Esetleg van nektek még valami hasonló praktikus tanácsotok? Csak hogy ne kelljen várnom a következő továbbképzőig... :) Érdekelne például, hogy ti hogy veszitek rá magatokat reggel, hogy amikor először cseng az óra, felkeljetek és készülődni kezdjetek... nálam ez a hang még csak az utolsó negyed-félórás alvás kezdetét jelenti... és az előre megfontolt szándékkal a menetrendből kinézett buszról lemaradást...
Esetleg van nektek még valami hasonló praktikus tanácsotok? Csak hogy ne kelljen várnom a következő továbbképzőig... :) Érdekelne például, hogy ti hogy veszitek rá magatokat reggel, hogy amikor először cseng az óra, felkeljetek és készülődni kezdjetek... nálam ez a hang még csak az utolsó negyed-félórás alvás kezdetét jelenti... és az előre megfontolt szándékkal a menetrendből kinézett buszról lemaradást...
csütörtök, január 21, 2010
... ha most újrakezdhetném...
... a kutatósdit, akkor minden egyes szakmai telefonbeszélgetés, labormunka, nagy emberekkel folytatott megbeszélések fontosabb információit rögzíteném egy könnyen áttekinthető fájlba, mondjuk egy online naptárba... gyakorlatilag esélytelen már felidéznem 4 hónappal ezelőtti eseményeket, talán még esetleg egy hipnotizőr tudna belőlem valami hasznos információt kicsikarni - a magam számára, bár a szépen elsimult tekervényeimmel és elmeszesedett memóriaközpontjaimmal szemben még neki sem lenne sok esélye...
... de újrakezdeni már biztos nem fogom, úgyhogy gyötröm még egy kicsit az agyam, aztán alszom rá egyet, mert a mai nap előadássorozata után jót fog tenni végre kikapcsolni a világot és visszavonulni az álmok mezejére - ahol remélhetőleg kivételesen nem kórházi körülményeket találok, megoldandó problémákkal, súlyos állapotú betegekkel... inkább angyalkákat kérek, döntően sötét hajúakat, barna szeműeket és világos bőrűeket, legyenek kedvesek, humorosak, (egészségesek!), hordozzanak a tenyerükön, és ha eljön a reggel és az ébredés, az egyik azért még maradjon kicsit, hozza az ágyba a reggeli kávét és csomagoljon szendvicset tízóraira...
... hát olyan nagy kérés ez!? :)
... de újrakezdeni már biztos nem fogom, úgyhogy gyötröm még egy kicsit az agyam, aztán alszom rá egyet, mert a mai nap előadássorozata után jót fog tenni végre kikapcsolni a világot és visszavonulni az álmok mezejére - ahol remélhetőleg kivételesen nem kórházi körülményeket találok, megoldandó problémákkal, súlyos állapotú betegekkel... inkább angyalkákat kérek, döntően sötét hajúakat, barna szeműeket és világos bőrűeket, legyenek kedvesek, humorosak, (egészségesek!), hordozzanak a tenyerükön, és ha eljön a reggel és az ébredés, az egyik azért még maradjon kicsit, hozza az ágyba a reggeli kávét és csomagoljon szendvicset tízóraira...
... hát olyan nagy kérés ez!? :)
szerda, január 20, 2010
nehezedő akadályok...
... eddig az volt a probléma, hogy 8 percbe kellett beleszuszakoljam a 10 perces előadásokat... ezért 2-3-4-szer (türelem/idő hányados függvényében) elpróbáltam őket...
... holnap 40 perc alatt kell bevezessem a nagy általánosságot, lehetőleg érthetően és érdekfeszítően, miközben melegebb éghajlatokra vágyom - a hallgatóságot persze nem kívánom ugyanoda... ;)
... és már biztos nem fogom 4-szer elpróbálni az előadást, mert holnapra sem hangom nem marad, sem keringő oxigén az agyamban... a glükózból szerencsére már 3 napja töltöm fel a raktáraimat (és ne merjétek azt állítani, hogy az agyban olyan nincs, mert akkor szomorúan be kell ismerjem, hogy igazatok van, és ezek a raktárak máshol telődnek...).
... és hétfőn megint 30-40 perc kerepelés, természetesen más témában...
... vajon el tudom hitetni valakivel, hogy véletlenül letöröltem a póver pontyot és nem tudtam készülni...? ("nem bírunk ugrani"- gyerekkori emlék, szerk. megj.)
... holnap 40 perc alatt kell bevezessem a nagy általánosságot, lehetőleg érthetően és érdekfeszítően, miközben melegebb éghajlatokra vágyom - a hallgatóságot persze nem kívánom ugyanoda... ;)
... és már biztos nem fogom 4-szer elpróbálni az előadást, mert holnapra sem hangom nem marad, sem keringő oxigén az agyamban... a glükózból szerencsére már 3 napja töltöm fel a raktáraimat (és ne merjétek azt állítani, hogy az agyban olyan nincs, mert akkor szomorúan be kell ismerjem, hogy igazatok van, és ezek a raktárak máshol telődnek...).
... és hétfőn megint 30-40 perc kerepelés, természetesen más témában...
... vajon el tudom hitetni valakivel, hogy véletlenül letöröltem a póver pontyot és nem tudtam készülni...? ("nem bírunk ugrani"- gyerekkori emlék, szerk. megj.)
hétfő, január 18, 2010
Plussz egy ország... :)
Végre eljutok életemben először Németországba. Kár, hogy csak reptéri átszállás lesz kongresszusra menet (Firenze a végcél, mi is lehetne más...:) ), és valószínűleg a berozsdázott német nyelvtudásomat sem lesz alkalmam megkapirgálni és megnyöszörögtetni (a biztos csatlakozás elérés érdekében inkább egyből angollal indítok), de remélhetőleg egy hűtőmágnest azért tudok vásárolni majd a tranzit régióban.:) Egy napsugár a müncheni reptér ablakán keresztül, egy hűtőmágnes, és egy kényelmes tempóban elért csatlakozás minden vágyam - persze egy hosszabb németországi kirándulás előtt... ;)
Ez az utazás persze csak egy hónap múlva aktuális, de azért jobban esik elmerengeni ezen, mint a 2 darab 40 perces előadáson, amit egy hét leforgása alatt kell megtartanom. :)
Végezetül egy kis Európa térkép, célpontokkal és egy jóleső pillantással Erdélyre és a városokra, amelyekhez múlt, jelen és jövő fűz. :) Na jó, a jelenhez és jövőhöz kicsit azért rá kell zoomolni a térképre... :D
Ez az utazás persze csak egy hónap múlva aktuális, de azért jobban esik elmerengeni ezen, mint a 2 darab 40 perces előadáson, amit egy hét leforgása alatt kell megtartanom. :)
Végezetül egy kis Európa térkép, célpontokkal és egy jóleső pillantással Erdélyre és a városokra, amelyekhez múlt, jelen és jövő fűz. :) Na jó, a jelenhez és jövőhöz kicsit azért rá kell zoomolni a térképre... :D
kedd, január 12, 2010
Mit tegyen...
.. az ember, ha annyira unja a saját előbírálati anyagát írni, hogy a fájl megnyitása után 2 perccel már reflexesen elkezd ásítozni, egyre laposabbakat pislog, és mikor már a konyhában sem marad mosogatnivaló és a ruhák is szépen összetűrve visszakerülnek a szekrénybe, akkor kénytelen lefeküdni - este 9-kor...
... 3 kávé, csoki, narancs nem megoldás - kipróbálva...
... 3 kávé, csoki, narancs nem megoldás - kipróbálva...
kedd, január 05, 2010
Későn érő típus...
... vagyok, de hogy mennyire, az abból látszik, hogy sikerült összeszednem egy vírusos fertőzést, amin a gyerekek 85-90%-a 10 éves koráig tünetmentesen átesik... nekem ez nem pont így sikerült, összegyűlt egy A5-ös papírméret kórtörténet, számtalan eddig csak hírből ismert tünettel, de a lényeg, hogy már gyógyulófélben vagyok, biztos diagnózissal, a végén még meg is maradok, ha bele nem őrülök abba, hogy épp nem tudom eldönteni, hogy állítsam fel a tényleges prioritási sorrendet a betegség miatt (és nemcsak) elmaradt feladataim között... az 50 perces előadás és nemzetközi kongresszus absztrakt leadási határidő vészesen közel van egymáshoz, és mindkettő januárban, és történetesen emellett dolgoznom is kell. Úgy értem, osztályon, emberekkel... Februárra nem is merek még gondolni, ott is nemzetköz, csak épp poszter(ek)be ágyazva...
... nem is értem, hogy miért hittem egy percig is, hogy 2010 nyugisabb lesz, mint a tavalyi év...
... talán még annál is később érő típus vagyok, mint eddig gondoltam... és még mindig a naív korszakomban ragadva...
... nem is értem, hogy miért hittem egy percig is, hogy 2010 nyugisabb lesz, mint a tavalyi év...
... talán még annál is később érő típus vagyok, mint eddig gondoltam... és még mindig a naív korszakomban ragadva...
csütörtök, december 31, 2009
Jókívánságok :)
Adjon Isten minden szépet,
Irigyeknek békességet,
Adjon Isten minden jót,
Hazug szájba igaz szót.
Hontalannak menedéket,
Éhezőknek eleséget,
Tollat író kezébe,
Puját asszony ölébe.
Legényeknek feleséget,
Szegényeknek nyereséget,
Áfonyát a havasra,
Pisztrángot a patakba.
Istenhitet a pogánynak,
Hű szeretőt a leánynak,
Szép időben jó vetést,
Szomorúknak feledést.
Sarkvidékre hideg telet,
Az árváknak jó kenyeret,
Fegyvereknek nyugalmat,
Szelíd szónak hatalmat.
Betegeknek egészséget,
Fuldoklóknak reménységet,
Vitorlának jó szelet,
Napfényből is öleget.
Jó lövést az ordasokra,
Nyíló ajtót vaskapukra,
Vándoroknak fogadót -
Isten adjon minden jót!
(Bartal Klári)
Részletes számadás idén sem lesz, csak csendes hálaadás, hogy ez az év relatíve szerencsésen eltelt, még nem menekültem el a saját életemből, nem adtam fel, amikor nagyon nagy volt a kísértés, sikerült befejezni olyan feladatokat is, amik a saját szempontomból fontosak, nem hiába drukkoltak naponta szeretteim... :)
És hogy hogyan néz ki 2010 annak alapján, hogy mivel töltöm az év első napját? Feltehetően sokszor fogok korán kelni, torokfájósan, enyhe hőemelkedéssel ügyelni az új évben, ugyanis ez vár rám holnap...
Hát akkor Isten hozott 2010! :)
Irigyeknek békességet,
Adjon Isten minden jót,
Hazug szájba igaz szót.
Hontalannak menedéket,
Éhezőknek eleséget,
Tollat író kezébe,
Puját asszony ölébe.
Legényeknek feleséget,
Szegényeknek nyereséget,
Áfonyát a havasra,
Pisztrángot a patakba.
Istenhitet a pogánynak,
Hű szeretőt a leánynak,
Szép időben jó vetést,
Szomorúknak feledést.
Sarkvidékre hideg telet,
Az árváknak jó kenyeret,
Fegyvereknek nyugalmat,
Szelíd szónak hatalmat.
Betegeknek egészséget,
Fuldoklóknak reménységet,
Vitorlának jó szelet,
Napfényből is öleget.
Jó lövést az ordasokra,
Nyíló ajtót vaskapukra,
Vándoroknak fogadót -
Isten adjon minden jót!
(Bartal Klári)
Részletes számadás idén sem lesz, csak csendes hálaadás, hogy ez az év relatíve szerencsésen eltelt, még nem menekültem el a saját életemből, nem adtam fel, amikor nagyon nagy volt a kísértés, sikerült befejezni olyan feladatokat is, amik a saját szempontomból fontosak, nem hiába drukkoltak naponta szeretteim... :)
És hogy hogyan néz ki 2010 annak alapján, hogy mivel töltöm az év első napját? Feltehetően sokszor fogok korán kelni, torokfájósan, enyhe hőemelkedéssel ügyelni az új évben, ugyanis ez vár rám holnap...
Hát akkor Isten hozott 2010! :)
péntek, december 25, 2009
Boldog Karácsonyt
kívánok én is minden kedves Olvasómnak!
Ez az első nap több, mint egy hete, amikor úgy érzem, hogy mostmár a gyógyulás útján lépkedek és nem a kórházi bennfekvéshez vezető göröngyös és meglehetősen rossz közérzettel övezett úton...
... és ha végre azt is megérem, hogy a pirítóskenyér helyett végre az ünnepi ételekből is tudok enni, akkor talán az élethez és kommunikációhoz való kedvem is jelentősen megugrik.
Ez az első nap több, mint egy hete, amikor úgy érzem, hogy mostmár a gyógyulás útján lépkedek és nem a kórházi bennfekvéshez vezető göröngyös és meglehetősen rossz közérzettel övezett úton...
... és ha végre azt is megérem, hogy a pirítóskenyér helyett végre az ünnepi ételekből is tudok enni, akkor talán az élethez és kommunikációhoz való kedvem is jelentősen megugrik.
vasárnap, december 13, 2009
Hétvégi sikertörténet...
... avagy milyen állat a muffin? :)
Az enyém az átlagnál laposabb, de az ízére igazán nem lehetett panasz.:)
Az enyém az átlagnál laposabb, de az ízére igazán nem lehetett panasz.:)
csütörtök, december 10, 2009
Önkéntelenül...
... is egy aprócska fogadalom fogalmazódott meg bennem még így Szilveszter előtt, amikor ma megtaláltam a hűtőben a pár hete ottfelejtett tökfőzeléket... ezentúl 48 órán belül köteles vagyok elmosogatni, mert különben... hát a büntetést még ki kell találjam magam számára (bár már az is elég nagy, hogy ezek után úgyis csak én fogom elmosogatni az életre kelt maradékot tartalmazó edényt...).
... talán ha írásban megfogalmazom a fogadalmat, nagyobb eséllyel is fogom tudatosítani... és remélhetőleg be is tartani... :)
... nevezzük akár főpróbának Szilveszterre... :)
... talán ha írásban megfogalmazom a fogadalmat, nagyobb eséllyel is fogom tudatosítani... és remélhetőleg be is tartani... :)
... nevezzük akár főpróbának Szilveszterre... :)
szerda, december 09, 2009
Apró sikerek és élmények...
... és bámulatosan jóleső érzéssel tudok visszagondolni az utóbbi két napra. :) Tegnap gyakorlatot váltottam (százegynéhány oltás beadását követően...), és bár számomra ismeretlen helyre mentem, előzetesen elfelejtett bejelentés után (tehát gyakorlatilag senki sem tudta, hogy érkezem), szerencsémre belebotlottam egy erdélyi származású lányba, aki egy egész hétig volt idén a szobatársam, és aki bemutatott az ott dolgozó emberkéknek és segített kibogozni, hogy ki lesz ebben a hónapban a gyakorlatvezetőm, akinek az utasításait engedelmesen kell követnem. És máris sokkal derűsebben indult a nap, mint ahogy az ilyen helycserék esetén szokott... ezek után kiderült, hogy kissé különc gyakorlatvezetőmnek erdélyi a felesége, és már magyarázkodnom sem kellett, hogy miért nem ismerem ezt az épületet és hogyan tanultam meg ilyen meglepően jól magyarul.:) És mivel még került két látásból ismerős emberke az osztályon, a teljes elhagyatottság és kiszolgáltatottság érzése sem tudott eluralkodni rajtam.:) Még sötétedés előtt lejáró munkanapom végén sikerült meghosszabbítanom a könyvtári belépőmet is (mindössze egyetlen aprócska kitérővel egy igazolásért), a nap méltó befejezéseként pedig egy 4 hónapja nyúzott-halasztott cikket röptettem egy folyóiratba... :)
... ma a pozitív élménysorozat folytatásaként életemben először élő (altatott) embert intubáltam némi asszisztenciával, természetesen a kezdők szerencséje és egy türelmes oktató kellett hozzá, de én így is nagyon tudtam neki örülni.:)
... és annak is, hogy egyéb invazívkodást is elkövettem, de végre nem rettegtem attól, hogy fájdalmat okozhatok vele, ha nem sikerül egyből (persze azért megkönnyebbülés volt, hogy mégis sikerült)...
... talán csak jó irányba haladok a tapasztalatszerzés útján és remélhetőleg nem az adrenalin raktáraim teljes kimerülése okozza ezt a meglepő nyugalmat és örömfelhőt... :)
... ma a pozitív élménysorozat folytatásaként életemben először élő (altatott) embert intubáltam némi asszisztenciával, természetesen a kezdők szerencséje és egy türelmes oktató kellett hozzá, de én így is nagyon tudtam neki örülni.:)
... és annak is, hogy egyéb invazívkodást is elkövettem, de végre nem rettegtem attól, hogy fájdalmat okozhatok vele, ha nem sikerül egyből (persze azért megkönnyebbülés volt, hogy mégis sikerült)...
... talán csak jó irányba haladok a tapasztalatszerzés útján és remélhetőleg nem az adrenalin raktáraim teljes kimerülése okozza ezt a meglepő nyugalmat és örömfelhőt... :)
csütörtök, december 03, 2009
...42...
... a hétvégét pedig némaságba burkolózva óhajtom tölteni... el kell telnie kis időnek, ameddig regenerálódik az oxigén nélkül maradt szürkeállomány, és a hangszalagok ismét hajlandóak engedelmeskedni...
szerda, december 02, 2009
Rekordkísérlet...
... ma délután 32 embert oltottunk be kettesben az asszisztensnővel, ő a papírmunka egy részét intézte, én az oltást és a maradék papírmunkát... mostanra oxigénhiányos állapotba jutottam, zsong a fejemben az a párszázezer szó, amit összesen elmondtam, röpke kórelőzmény, allergiák, amit a mellékhatásokról tudni kell... és mindez 32-szer... remélem holnap nem fogom saját rekordomat megdönteni (ameddig a füzetben visszamenőleg megnéztem, ma jöttek a legtöbben, délelőtt is nagy volt a tumultus, de az én tiszteletemre a délutáni műszakba 5 emberkével még többen ellátogattak).
... és most megint elő kellene venni a munkát (mert hát a szórakozás része megvolt a napnak, legyen már valami látszata is...), célkitűzéseket írni a dolgozatomhoz, de azt hiszem, a fejemre húzom a paplant, lágy zenét teszek Albinóra, hogy kimossa a fejemből ezt a szó-zuhatagot, végre ismét csend legyen körülöttem, és bennem, és visszamerészkedjenek hozzám a gondolataim...
... és most megint elő kellene venni a munkát (mert hát a szórakozás része megvolt a napnak, legyen már valami látszata is...), célkitűzéseket írni a dolgozatomhoz, de azt hiszem, a fejemre húzom a paplant, lágy zenét teszek Albinóra, hogy kimossa a fejemből ezt a szó-zuhatagot, végre ismét csend legyen körülöttem, és bennem, és visszamerészkedjenek hozzám a gondolataim...
hétfő, november 30, 2009
Behívó...
... ma reggel megjött a telefonos értesítés, én is bevonulok felvenni a küzdelmet a H1N1 pandémiával szemben... holnaptól egy héten keresztül kapok egy oltópontot részmunkaidőben (csak napi 6 órában), hogy szurkáljam az embereket, akár életük árán is. :) Na jó, a mondat vége csak vicc (sajnos az eleje nem...), főleg ha elárulom azt is, hogy engem megnyugtat a tudat, hogy a hozzám közelálló emberek jelentős része már be van oltva.:)
... már csak a holnapi napot kell átvészelni valahogy, hogy megjöjjön a rutin és túl legyek a már szokásos első napi esetlenségen és feszültségen.
... már csak a holnapi napot kell átvészelni valahogy, hogy megjöjjön a rutin és túl legyek a már szokásos első napi esetlenségen és feszültségen.
szerda, november 25, 2009
Képregény(ke)...
Az elmúlt két hét tömören... :)
És a jutalom...
Ami kimaradt: színes markerekkel és kurzusokkal fedett ágy az olvasólámpa fényénél, tanulás a konyhaasztalnál (igaz, hogy csak a vizsga előtti 3 este), és az ismerős zűrzavar a fejben a vizsga napján...
... bizonyos dolgok már csakazértsem nem változnak... :)
És a jutalom...
Ami kimaradt: színes markerekkel és kurzusokkal fedett ágy az olvasólámpa fényénél, tanulás a konyhaasztalnál (igaz, hogy csak a vizsga előtti 3 este), és az ismerős zűrzavar a fejben a vizsga napján...
... bizonyos dolgok már csakazértsem nem változnak... :)
hétfő, november 23, 2009
Elgondolkodtató...
(... köszönet L.-nek, aki felhívta rá a figyelmemet.:) )
Popper Péter: 7 undok megjegyzés a szerelem kínjairól
Elmondanék – diákosan pontokba szedve, mint egy érettségi tételt – néhány fontos dolgot.
1. Az emberiség története egy testvérgyilkossággal kezdődik. Káin megöli Ábelt, mert Isten visszautasította az ő áldozatát, csak Ábelét fogadta el. A Biblia mintha arra figyelmeztetne, hogy az ember életében a lehető legnagyobb sérelem a visszautasítás. Mert minden visszautasítás egyben ítéletet is hordoz: nem vagy méltó rá, nem vagy méltó hozzám, nem kellesz, nem felelsz meg, vannak jobbak nálad stb. S ha ez a visszautasítás, a szenvedélynek, a rajongásnak, vagy akár csak az ösztönök által felkorbácsolt vágynak szól – a sérelem megsokszorozódik, és elviselhetetlen erősségű indulattá duzzadhat. Ezért, aki szerelmet utasít el, nagy szenvedésnek teszi ki a másikat, és veszélyes tűzzel játszik.
2. Az évezredes bölcsesség azt mondja: Az ezer mérföldes út is egy lépéssel kezdődik. A tízemeletes házat is egy sor téglából kezdik felépíteni. Tehát sose játsszunk egy másik ember szenvedélyével. Az első lépést nem szabad megtenni. Az első sor téglát nem szabad lerakni. Akkor még egy kis seb, egy kis fájdalom árán minden megoldható. De ha ezt nem vállaljuk, mert gyávák vagyunk, álságosan kíméletesek, lusták, az „időre bízzuk” életünk kellemetlenségeinek elintézését, vagyis sodródni kezdünk, akkor kiderülhet, hogy az idő nem old meg helyettünk semmit sem, hanem nagy tragédiák felé sodor.
3. Azt gondolom, hogy az ember öngerjesztő lény. Nagyon ritkán fordul elő – s legtöbbször csak a lektűrökben – a meglátni és megszeretni egy pillanat alatt. A gyatra szerzők ezt úgy szokták kifejezni, hogy „mintha villámcsapás futott volna át mindkettejükön.” Szép lenne, de legtöbbször nem igaz. Hanem az történik, hogy az ember vágyódni kezd a szerelemre. S szinte „kinyitja magát” egy remélt szenvedély előtt. Ezért a híres magyar író, Füst Milán egy apróhirdetést szeretett volna feladni: „Meglévő szenvedélyekhez tárgy kerestetik!”
4. Egy öreg pszichológus – akit leggyakrabban mégis csak szerelmi csalódások, kapcsolatok válsága miatt keresnek fel – hajlamos úgy vélekedni, hogy a szerelmeseknek legtöbbször fogalmuk sincs arról, kit szeretnek. Mert először is vágynak a szerelemre, s ha végre felbukkan a várva várt dalia vagy tündér, rávetítik minden erotikus fantáziájukat, vágyképeiket, álmaikat az „igazi”-ról, és a saját képzeletük által kifestett képbe szeretnek bele. S hogy e fantáziakép mögött milyen a valódi ember, arról alig tudnak valamit. Ám ha eljönnek a csalódások drámai percei, akkor nem saját magukra haragszanak, hanem a partnerre: Miért nem vagy olyan, amilyennek elképzeltelek? Arról már nem is szólok, hogy a lángoló szerelem a grandiózus színjátékok ideje, mindenki a legjobb, a legszebb arcát mutatja. Mögötte rejtve marad a valódi jellem, a minden emberben meglévő torzulatok, sokszor nehezen elviselhető rigolyák, szokások.
Szégyenkezve vallom be, hogy ezért én nem vagyok lelkes híve az úgynevezett szerelmi házasságoknak. A kölcsönös rokonszenv, a barátság, sőt még az érdek által vezérelt kapcsolatokban is több a reális emberismeret.
5. A szerelem vidéke különben is tele van önbecsapásokkal. Félezer évvel ezelőtt egy angol drámaíró megírta egy valódi szerelem történetét. S az emberek ma is beülnek a színházba, és bámulják Rómeó és Júlia sorsának alakulását. Szerelem tehát létezik, de elég ritka jelenség, Viszont manapság valaki kitalálta, hogy tisztességes férfi, erkölcsös nő csak szerelemből fekszik le választottjával. Nosza, akkor mindent ki kell nevezni szerelemnek: minden tetszést, megkívánást, vonzódást, flörtöt, szexuális izgalmat. Mi értelme van ennek?
6. A szerelem lopakodó gyilkosa a lustaság. Amikor a megszerzett boldogság biztonsága elkezdi rongálni a hétköznapokat. Amikor már lusták vagyunk udvarolni, csábítani, kívánatossá tenni magunkat – a mosakodást, a fogmosást, a fésülködést, a kölni használatát és a vonzó ruhát, pizsamát is beleértve. Minek? Hiszen már a miénk. Csakhogy ezzel kondul meg a halálharang egy férfi-női kapcsolat felett. Mert a szívünkbe kellene felírni csupa nagybetűvel: AZ EMBER NEM TULAJDON!
7. Az igazi szerelem szenvedély, extázis, boldogság. Ám mindez nem állapot, hanem rövid időre felvillanó szenzáció. S ha elmúlt? Akkor megjátsszuk magunkat? Vagy új élmények után nézünk? Hiszen megszoktuk, hogy szinte „jár nekünk” ez a szélsőséges érzelmi-indulati állapot. Mondják, hogy a szerelem szeretetté alakul át. Előfordul. De legtöbbször közöny, undorodás, gyűlölködés lesz belőle, amint ezt a válóperek meg a gyerek-elhelyezési küzdelmek, a vagyonmegosztás gusztustalan harcai bizonyítják.
Mi hát a teendő? A legfontosabb, hogy soha ne hallgasson senki az ilyen mániásan igazat mondó öreg „szakemberre”, amilyen én vagyok. Soha senki ne hallgasson senkire – se szülőre, se barátra –, aki károg, óv, figyelmeztet, amikor ő szárnyalni akar az ég és a nap felé, hogy utolérje a boldogság kék madarát. Egyrészt, mert úgyis hiába minden okoskodás. A szenvedély mindig erősebb az okos szónál. Másrészt, mert ez a bizonyos kék madár kiszámíthatatlan. Néha hagyja magát megfogni, néha maga száll rá valamelyik kiválasztottja vállára, s különben sem létezik.
Mert még el kell mondanom egy szomorú hírt. Az ”Igazi” sem létezik. Nincsen. Sehol nem él valahol egy nő vagy egy férfi, aki az igazi, s akit csak meg kell találni. De aki szerencsés, élete során találkozhat két-három olyan emberrel, akiből lehetne „igazi”. De ehhez nagyon sok türelem, lemondás, megértés, háttérben maradás szükséges, ám végül kialakulhat egy olyan viszony, melyben a másik már nélkülözhetetlenül belecsiszolódott, vagyis igazivá vált.
Popper Péter
Érdemes gyorsan végigolvasni, mielőtt az ember alaposan mindent végiggondol, megemészt, kivetít, bevetít, végleg elkeseredik, abbahagyja az olvasást valahol a felénél és felad minden reményt... :)
Popper Péter: 7 undok megjegyzés a szerelem kínjairól
Elmondanék – diákosan pontokba szedve, mint egy érettségi tételt – néhány fontos dolgot.
1. Az emberiség története egy testvérgyilkossággal kezdődik. Káin megöli Ábelt, mert Isten visszautasította az ő áldozatát, csak Ábelét fogadta el. A Biblia mintha arra figyelmeztetne, hogy az ember életében a lehető legnagyobb sérelem a visszautasítás. Mert minden visszautasítás egyben ítéletet is hordoz: nem vagy méltó rá, nem vagy méltó hozzám, nem kellesz, nem felelsz meg, vannak jobbak nálad stb. S ha ez a visszautasítás, a szenvedélynek, a rajongásnak, vagy akár csak az ösztönök által felkorbácsolt vágynak szól – a sérelem megsokszorozódik, és elviselhetetlen erősségű indulattá duzzadhat. Ezért, aki szerelmet utasít el, nagy szenvedésnek teszi ki a másikat, és veszélyes tűzzel játszik.
2. Az évezredes bölcsesség azt mondja: Az ezer mérföldes út is egy lépéssel kezdődik. A tízemeletes házat is egy sor téglából kezdik felépíteni. Tehát sose játsszunk egy másik ember szenvedélyével. Az első lépést nem szabad megtenni. Az első sor téglát nem szabad lerakni. Akkor még egy kis seb, egy kis fájdalom árán minden megoldható. De ha ezt nem vállaljuk, mert gyávák vagyunk, álságosan kíméletesek, lusták, az „időre bízzuk” életünk kellemetlenségeinek elintézését, vagyis sodródni kezdünk, akkor kiderülhet, hogy az idő nem old meg helyettünk semmit sem, hanem nagy tragédiák felé sodor.
3. Azt gondolom, hogy az ember öngerjesztő lény. Nagyon ritkán fordul elő – s legtöbbször csak a lektűrökben – a meglátni és megszeretni egy pillanat alatt. A gyatra szerzők ezt úgy szokták kifejezni, hogy „mintha villámcsapás futott volna át mindkettejükön.” Szép lenne, de legtöbbször nem igaz. Hanem az történik, hogy az ember vágyódni kezd a szerelemre. S szinte „kinyitja magát” egy remélt szenvedély előtt. Ezért a híres magyar író, Füst Milán egy apróhirdetést szeretett volna feladni: „Meglévő szenvedélyekhez tárgy kerestetik!”
4. Egy öreg pszichológus – akit leggyakrabban mégis csak szerelmi csalódások, kapcsolatok válsága miatt keresnek fel – hajlamos úgy vélekedni, hogy a szerelmeseknek legtöbbször fogalmuk sincs arról, kit szeretnek. Mert először is vágynak a szerelemre, s ha végre felbukkan a várva várt dalia vagy tündér, rávetítik minden erotikus fantáziájukat, vágyképeiket, álmaikat az „igazi”-ról, és a saját képzeletük által kifestett képbe szeretnek bele. S hogy e fantáziakép mögött milyen a valódi ember, arról alig tudnak valamit. Ám ha eljönnek a csalódások drámai percei, akkor nem saját magukra haragszanak, hanem a partnerre: Miért nem vagy olyan, amilyennek elképzeltelek? Arról már nem is szólok, hogy a lángoló szerelem a grandiózus színjátékok ideje, mindenki a legjobb, a legszebb arcát mutatja. Mögötte rejtve marad a valódi jellem, a minden emberben meglévő torzulatok, sokszor nehezen elviselhető rigolyák, szokások.
Szégyenkezve vallom be, hogy ezért én nem vagyok lelkes híve az úgynevezett szerelmi házasságoknak. A kölcsönös rokonszenv, a barátság, sőt még az érdek által vezérelt kapcsolatokban is több a reális emberismeret.
5. A szerelem vidéke különben is tele van önbecsapásokkal. Félezer évvel ezelőtt egy angol drámaíró megírta egy valódi szerelem történetét. S az emberek ma is beülnek a színházba, és bámulják Rómeó és Júlia sorsának alakulását. Szerelem tehát létezik, de elég ritka jelenség, Viszont manapság valaki kitalálta, hogy tisztességes férfi, erkölcsös nő csak szerelemből fekszik le választottjával. Nosza, akkor mindent ki kell nevezni szerelemnek: minden tetszést, megkívánást, vonzódást, flörtöt, szexuális izgalmat. Mi értelme van ennek?
6. A szerelem lopakodó gyilkosa a lustaság. Amikor a megszerzett boldogság biztonsága elkezdi rongálni a hétköznapokat. Amikor már lusták vagyunk udvarolni, csábítani, kívánatossá tenni magunkat – a mosakodást, a fogmosást, a fésülködést, a kölni használatát és a vonzó ruhát, pizsamát is beleértve. Minek? Hiszen már a miénk. Csakhogy ezzel kondul meg a halálharang egy férfi-női kapcsolat felett. Mert a szívünkbe kellene felírni csupa nagybetűvel: AZ EMBER NEM TULAJDON!
7. Az igazi szerelem szenvedély, extázis, boldogság. Ám mindez nem állapot, hanem rövid időre felvillanó szenzáció. S ha elmúlt? Akkor megjátsszuk magunkat? Vagy új élmények után nézünk? Hiszen megszoktuk, hogy szinte „jár nekünk” ez a szélsőséges érzelmi-indulati állapot. Mondják, hogy a szerelem szeretetté alakul át. Előfordul. De legtöbbször közöny, undorodás, gyűlölködés lesz belőle, amint ezt a válóperek meg a gyerek-elhelyezési küzdelmek, a vagyonmegosztás gusztustalan harcai bizonyítják.
Mi hát a teendő? A legfontosabb, hogy soha ne hallgasson senki az ilyen mániásan igazat mondó öreg „szakemberre”, amilyen én vagyok. Soha senki ne hallgasson senkire – se szülőre, se barátra –, aki károg, óv, figyelmeztet, amikor ő szárnyalni akar az ég és a nap felé, hogy utolérje a boldogság kék madarát. Egyrészt, mert úgyis hiába minden okoskodás. A szenvedély mindig erősebb az okos szónál. Másrészt, mert ez a bizonyos kék madár kiszámíthatatlan. Néha hagyja magát megfogni, néha maga száll rá valamelyik kiválasztottja vállára, s különben sem létezik.
Mert még el kell mondanom egy szomorú hírt. Az ”Igazi” sem létezik. Nincsen. Sehol nem él valahol egy nő vagy egy férfi, aki az igazi, s akit csak meg kell találni. De aki szerencsés, élete során találkozhat két-három olyan emberrel, akiből lehetne „igazi”. De ehhez nagyon sok türelem, lemondás, megértés, háttérben maradás szükséges, ám végül kialakulhat egy olyan viszony, melyben a másik már nélkülözhetetlenül belecsiszolódott, vagyis igazivá vált.
Popper Péter
Érdemes gyorsan végigolvasni, mielőtt az ember alaposan mindent végiggondol, megemészt, kivetít, bevetít, végleg elkeseredik, abbahagyja az olvasást valahol a felénél és felad minden reményt... :)
kedd, november 17, 2009
Ünnepélyes...
... hódolatnyilvánítás a román postának, amiért 3 munkanap alatt a postaládámban landoltatta anyum levelét, minden teke és tória és megkülönböztető jelzés nélkül. :) Úgy tűnik, kissé szkeptikussá váltam és már nem merek hinni a változásban - pedig igenis létezik és ki-ki kandikál egy-egy hétköznapi feladat mögül és néha annyira meglepő eredményeket produkál, hogy még nekem is feltűnik. :)
Hát akkor háromszoros éljen és csak így tovább, kedves Posta!
És ha még azt is megérjük, hogy mindennapos jelenséggé válik a melegvíz és fűtés (és még volna pár felsorolnivalóm, de csakazértsempolitizálokebbenazórában), akkor tényleg elmondhatjuk, hogy beköszöntött a Kánaán... és a kószálások végetérnek, és a morcos-morgó vándor homlokán kisimulnak a ráncok...
Hát akkor háromszoros éljen és csak így tovább, kedves Posta!
És ha még azt is megérjük, hogy mindennapos jelenséggé válik a melegvíz és fűtés (és még volna pár felsorolnivalóm, de csakazértsempolitizálokebbenazórában), akkor tényleg elmondhatjuk, hogy beköszöntött a Kánaán... és a kószálások végetérnek, és a morcos-morgó vándor homlokán kisimulnak a ráncok...
vasárnap, november 15, 2009
Óra elindult...
... és én kíváncsian várom, hogy EU-s csatlakozásunk óta hány napra van szükség egy levélnek otthonról a határátlépéshez és ideérkezéshez, úgy, hogy nem nyom többet a latban, mint egy átlagos, jólnevelt iromány és nem is látták el semmilyen drága pénzekbe kerülő megkülönböztető jelzéssel... anyukám úgy tippelte, hogy hétfőn már meg is kapom (csütörtök délben vették át és dobták is a külföldi kupac tetejére, azaz 3 munkanap szerinte elég kellene legyen...), én viszont, emlékezve, hogy korábban a húsvéti és karácsony üdvözlőlapnak két hétbe telt, mire célba ért, némileg szkeptikus vagyok, és leghamarabb csütörtökre várom... mert bár sok minden változott, időben és nemcsak, de ennyire talán mégsem...
... persze hagyom magam kellemesen meglepni... :)
... persze hagyom magam kellemesen meglepni... :)
csütörtök, november 12, 2009
hát ezt is megértem...
... kb. 10 percnyi tömör kínlódásba és google-es keresésembe került, ameddig megírtam egy rövidke e-mailt románul egy otthoni professzornak... ötödennyi időbe és energiába került volna ugyanez angol nyelven... most vagy ennyire jól megtanultam angolul, vagy ilyen félelmetesen inaktiválódott államom hivatalos nyelve... tartok tőle, hogy ez utóbbi történt, és már látom, hogy lesznek még gyötrelmek a nagy hazatéréskor és szakma-fellendítő akcióim során...
... be kell vezessem heti egy otthoni cikk elolvasását, mielőtt még a sebességem lecsökken 1 email(ROU)/24 órára, mert csendben, alattomosan, látványos jelek nélkül ilyen irányba szelektál a memóriám...
... be kell vezessem heti egy otthoni cikk elolvasását, mielőtt még a sebességem lecsökken 1 email(ROU)/24 órára, mert csendben, alattomosan, látványos jelek nélkül ilyen irányba szelektál a memóriám...
hétfő, november 09, 2009
Fájdoklik...
... a fejem, elszokott már az egész délelőttös előadás hallgatástól és délutáni gyakorlattól, amin az egyedüli kérdés ami bennem felmerült, a legközelebbi kávéautomata holléte volt... hiába na, ha egyszer az ember fogja a tarisznyát, meghallgatja az elbocsájtó szép üzenetet és kilép az életbe, elég nehéz visszaszuszakolni magát az iskolapadba, figyelmes tekintettel és információra kihegyezett receptorokkal ülni, és leküzdeni a kényszert, hogy percenként ránézzen az órára, a megváltó szünetet várva...
... s ha belegondolok, hogy ez a következő két hétben így fog zajlani, a végén egy szigorú vizsgával, amire komolyan készülni is kell, minden porcikám önálló életre kel és bánatosan, vigasztalhatatlanul sajog... és attól tartok, ezen sima fájdalomcsillapító nem is igazán segít...
... most nagyon át tudom érezni ezt a Pa-Dö-Dö számot...
... s ha belegondolok, hogy ez a következő két hétben így fog zajlani, a végén egy szigorú vizsgával, amire komolyan készülni is kell, minden porcikám önálló életre kel és bánatosan, vigasztalhatatlanul sajog... és attól tartok, ezen sima fájdalomcsillapító nem is igazán segít...
... most nagyon át tudom érezni ezt a Pa-Dö-Dö számot...
péntek, november 06, 2009
Szomorúságosan egészséges...
... vagyok, se könnyezés, se orrfolyás, se izomlázszerű fájdalom (legalábbis ami nem a tegnapi ugrabugrával magyarázható), így hát nem marad más hátra, mint holnap bemenni ügyelni... csak remélni tudom, hogy nem lesz olyan emlékezetes, mint legutóbbi hétvégi ügyeletem, amikor be kellett kötögessem huszonixx beteg infúzióját úgy, hogy életemben először azt megelőző napon kötöttem egy darab infúziót... persze tisztában vagyok, hogy gyakorlat meg mester meg ilyen rokon szavak jól korrelálnak, és nem ártott meg ennyi tapasztalat (azt a pár ősz hajszálat pedig ugyan ki számolja...), de ugyanakkor én hiszek abban is, hogy nővér és orvos annyi mint kolléga és egymás mellett tolni könnyebb azt a szekeret, mint egymással szemben állva... és hát nem utolsó sorban ott a szem előtt tartanivaló közös nevező, aki történetesen a beteg...
... és aki ezek után azt hiszi, hogy a délutánt statisztikázással töltöttem, az cseppet sem téved... :)
... most viszont ideje előszedni egy kis ügyeleti szakirodalmat, mert a legritkább esetben szoktak ilyenkor a nővérek alacsony korrelációs koefficiensek és elkóborolt vektorok miatt riasztani...
... és aki ezek után azt hiszi, hogy a délutánt statisztikázással töltöttem, az cseppet sem téved... :)
... most viszont ideje előszedni egy kis ügyeleti szakirodalmat, mert a legritkább esetben szoktak ilyenkor a nővérek alacsony korrelációs koefficiensek és elkóborolt vektorok miatt riasztani...
szerda, november 04, 2009
"Tudod, hogy nekem is...
... rém kellemetlen, hiszen be lettem oltva H1N1 ellen..." Ákos után szabadon... és önként, még ha nem is dalolva, de ma reggel végre átestem az oltáson, amit előbb a prágai utazás (beszámoló még annyira folyamatban, hogy még a párizsit sem kezdtem el, ami megelőzte... :) ), majd egy ifjúsági kongresszus miatt napoltam. Most pedig várom, hogy milyen tünetek ütnek ki rajtam, mert hátha hátha, és akkor hétvégén nem kellene ügyelnem...
... egyelőre csak az eső kezdett azóta esni és folytatja is szorgalmasan, de ezt azért nem hoznám összefüggésbe az oltással... :)
... és köszönet L.-nek a képért, amivel felderítette a napomat (még ha nem is tud róla...). :)
... egyelőre csak az eső kezdett azóta esni és folytatja is szorgalmasan, de ezt azért nem hoznám összefüggésbe az oltással... :)
... és köszönet L.-nek a képért, amivel felderítette a napomat (még ha nem is tud róla...). :)
kedd, november 03, 2009
Pihenj, feküdj...
... Murphy, legalább most az egyszer... mert az azért már tényleg túlzás, hogy amikor egy nyúlfarknyi statisztika (az eddigiekhez viszonyítva) választ el a cikk véglegesítésétől, akkor nyögi ki a program, hogy lejárt a licensz és forduljak, akihez akarok... de leginkább a cég (e)földi helytartójához... akiről holnap valószínűleg kiderül, hogy szabadságon van, vagy épp a kocsiját szervizeli, vagy ilyen-olyan-amolyan influenza gyötri, vagy valami feltételeket támaszt, nehogy egyszer a változatosság kedvéért emelt fővel másszak ki egy adminisztrációval folytatott párharcból...
... így próbálja nekem még valaki reklámozni a jogtiszta programokat...
... olyan halálosan unalmas lenne az élet(em) Murphy törvényei nélkül... de azért néha "büntethetne" már azzal is, hogy kivonul kicsit a színről...
... így próbálja nekem még valaki reklámozni a jogtiszta programokat...
... olyan halálosan unalmas lenne az élet(em) Murphy törvényei nélkül... de azért néha "büntethetne" már azzal is, hogy kivonul kicsit a színről...
vasárnap, november 01, 2009
Távolság...
... mindenki, akivel Halottak Napján ki szoktam járni a temetőbe, minimum 600 (de méginkább 800) km-re van most tőlem, és akad olyan is, aki talán épp most igazítja meg féltő gondoskodással Jim Morrison sírján a kialudni készülő kis gyertyáját... Így kedves néhai rokonom, Ági néni mintájára én is kis kuckómban gyújtottam egy gyertyát és felsoroltam magamban mindazokat, akik most odafentről figyelnek (és csóválják a fejüket, hogy szeleburdi unokájuk megint hogy eltöltötte a hétvégét, nagyjából semmilyen felmutatható munkabeli eredmény nélkül...).
... viszont ha igaz, amit egy Elsevier bemutatón hallottam, akkor jelentősen javítottam néhány cikk statisztikáját, hiszen állítólag egy cikket teljes terjedelmében átlagosan 2 (azaz kettő darab) ember olvas el...
... és én már túl vagyok pár példányon...
... csak az a kár, hogy a java még hátravan...
... és hogy ezt az áldozatos munkát senki sem díjazza...
... és hogy ezt nem ártott volna kb 2 éve megejteni...
... de az ember úgyis csak a saját hibáiból képes tanulni... és meglepő módon az ember lánya nemkülönben... :)
... viszont ha igaz, amit egy Elsevier bemutatón hallottam, akkor jelentősen javítottam néhány cikk statisztikáját, hiszen állítólag egy cikket teljes terjedelmében átlagosan 2 (azaz kettő darab) ember olvas el...
... és én már túl vagyok pár példányon...
... csak az a kár, hogy a java még hátravan...
... és hogy ezt az áldozatos munkát senki sem díjazza...
... és hogy ezt nem ártott volna kb 2 éve megejteni...
... de az ember úgyis csak a saját hibáiból képes tanulni... és meglepő módon az ember lánya nemkülönben... :)
szombat, október 31, 2009
Felfedezés...
... na nem Nobel díjas, csak helyi szintű... :) 3 hónapja egyre csak gyűjtöm szelektíven a palackokat, ugyanis térfelújítás miatt elköltöztették az "anyagspecifikus" kukákat. Az erkélyről lassan már kiszorított a rengeteg palack, és már a konyhám felett kezdte átvenni az uralmat, ezért ma a cikkemmel kínlódás közben gondoltam egy merészet és nagyot, és mivel minden egyéb pótcselekvési lehetőséget kimerítettem (evés, ivás, zuhany, tévé, rádió, stb... ), nekivágtam a nagy útnak két teli szatyorral, új kukát keresni. S mit ad a kedves, jóságos, és a cikkem sorsát a szívén viselő Fennvaló...? Hát egy szelektív szemetest a szomszéd lépcsőház elé... és két kör, összesen 10 percnyi hangos palacktapicskolás után ismét ülhetek gép elé, és visszatérhetek oda, ahonnan elindultam... :) tudat alatt már újabb pótcselekvéseken gondolkozva... talán ez a bejegyzés is egyike azoknak...
... na de ha már így nekiveselkedtem az írásnak, még egy jó hír azoknak, akik szívükön viselik tudományos karrierem sorsát is... tegnap reggel arra a hírre ébredtem (szó szerint, mert előző este kicsit kinyúlt a kongresszus szocializálódós része), hogy némi apróbb módosítások után a nemzetközi folyóirat, ahova röptettem a cikkemet, hajlik rá, hogy leközölje (ezért most a kínlódás, egyébként még egy darabig biztos nem nyitottam volna meg...)... ezek után az eredetileg betervezett 100%-os izgulás helyett már csak 87%-os adrenalinszint mellett mutattam be az egybegyűlteknek eddigi kalandos munkám (és sok más emberé is, akiknek már többször köszönetet mondtam és fogok még mondani) gyümölcsét.
... még 1-2 ilyen jó hír, és foghatok is neki valami jó kis családorvosi praxist keresni egy 200 fős településen... :) így is lesz már mit mesélni az unokáknak. ;)
... na de ha már így nekiveselkedtem az írásnak, még egy jó hír azoknak, akik szívükön viselik tudományos karrierem sorsát is... tegnap reggel arra a hírre ébredtem (szó szerint, mert előző este kicsit kinyúlt a kongresszus szocializálódós része), hogy némi apróbb módosítások után a nemzetközi folyóirat, ahova röptettem a cikkemet, hajlik rá, hogy leközölje (ezért most a kínlódás, egyébként még egy darabig biztos nem nyitottam volna meg...)... ezek után az eredetileg betervezett 100%-os izgulás helyett már csak 87%-os adrenalinszint mellett mutattam be az egybegyűlteknek eddigi kalandos munkám (és sok más emberé is, akiknek már többször köszönetet mondtam és fogok még mondani) gyümölcsét.
... még 1-2 ilyen jó hír, és foghatok is neki valami jó kis családorvosi praxist keresni egy 200 fős településen... :) így is lesz már mit mesélni az unokáknak. ;)
hétfő, október 26, 2009
Éktelen nyikorgás...
... és porfelhő fogadott, amikor megnyitottam a blogomat ma este... :) Rég nem tettem be ide a lábam, úgy tűnik, amióta nyugodt gyakorlatomat töltöm, még annyira sem jut időm pötyörészni, mint világfájdalmasan-nagyonelfoglalt periódusomban. :) Igaz, hogy azért zajlik az élet most is, voltam például nyaralni, három darab "p" betűs városban, Párizs, Prága és két óra erejéig Pozsonyban jártam szájtátva, néha kifejezetten dideregve, de közben bőszen kattogtatva a fényképezőgépemet. :) Először fordult elő, hogy egy városra nem volt elég egy 1 gigás memóriakártya... :) és hogy nem vittem magammal a csere-memóriakártyát... és az USB kábelt, amivel leszedjem a képeket a gépről és áttegyem laptopra... de ezeket az apróságokat inkább most ugorjuk, mert nem akarok rossz(abb) benyomást kelteni (a feltétlenül szükségesnél és elkerülhetetlennél... ;) ).
Téma tehát van, fotóval is ledokumentálva, már csak idő kell, jószerencse, ihlet és egészség (a H1N1 oltásom már a hűtőben, csak nem szeretném a hétvégi kongresszust izomlázban, hőemelkedések közepett tölteni - lesz ott egyébirányú láz jó bőven...), s ha a Fennvaló is úgy akarja, akkor meg is örökítem (főleg ha a blogger is elkezdi arhiválni a szomorodmányaimat...).
Hát akkor munkára fel, cikkhegy középről megbont, ágyat cikkestől ellep... és 10 perc múlva édesdeden elalusz... ;)
Téma tehát van, fotóval is ledokumentálva, már csak idő kell, jószerencse, ihlet és egészség (a H1N1 oltásom már a hűtőben, csak nem szeretném a hétvégi kongresszust izomlázban, hőemelkedések közepett tölteni - lesz ott egyébirányú láz jó bőven...), s ha a Fennvaló is úgy akarja, akkor meg is örökítem (főleg ha a blogger is elkezdi arhiválni a szomorodmányaimat...).
Hát akkor munkára fel, cikkhegy középről megbont, ágyat cikkestől ellep... és 10 perc múlva édesdeden elalusz... ;)
vasárnap, október 04, 2009
Hurrá, nyaralok... :)
... legalábbis mindenki szerint erről fog szólni a következő két hónapom, ugyanis végül mégsem a mentőzés következik, hanem egy másik gyakorlat... igaz ugyan, hogy emellett kellene megszülessen a tézisfüzetem, valamint minimum 90 oldalas mondanivalóm az eltelt 3 évről, pontosabban arról, hogy mi újat hoztunk, munkacsoportom és én, a medicínában (és 3 hét múlva újabb előadást kell tartanom egy konferencián), de reménykedek benne, hogy mindez még belefér, őszülő hajszálak nélkül... egyet ugyanis már felfedeztem magamon, bár az is lehet, hogy csak szőkülök... :) Nem is tudom, melyiknek örvendenék jobban...
Október mégis a két "p" betűs városról lesz a legemlékezetesebb, ahova készülök...:) Talán a krónikás kedvem is újabb lendületet kap, de ha mégsem, akkor is lesz talán néhány fotó. Az elemeket már meg is vettem a fényképezőgépembe, ezen tehát elvileg nem múlhat...
... csak a napocska süssön, és jókedv legyen, és egészség és akadozó internet... ;)
Október mégis a két "p" betűs városról lesz a legemlékezetesebb, ahova készülök...:) Talán a krónikás kedvem is újabb lendületet kap, de ha mégsem, akkor is lesz talán néhány fotó. Az elemeket már meg is vettem a fényképezőgépembe, ezen tehát elvileg nem múlhat...
... csak a napocska süssön, és jókedv legyen, és egészség és akadozó internet... ;)
hétfő, szeptember 28, 2009
A kocka...
... el van dobva, én pedig fel vagyok vetődve... izé, fordítva... :) Kb 3 perce ugyanis elküldtem végre elsőszerzős (de másodszülött) cikkemet "A" folyóiratba, ami ugyan nem a legnagyobb, de nem is a legkisebb, és épp elég ahhoz, hogy visszadobják, mert túl nagyot mertünk... És akkor mégiscsak nyári kosztümöt húzhatok majd a védésemre (ha belegondolok, elég nagy gondot jelentene télen kiállni a bizottság elé, bár tény és való, hogy fűtött terem is akad azért még errefele, gazdasági perpatvar ide vagy oda... :) ).
... szóval akkor marad a várakozás (és addig is sajnos újabb feladatok), és elsejétől talán egy újabb osztály, illetve talán ezúttal nem is osztály, bele a kellős közepébe mindannak, ami sürgős, talán épp azért, hogy ismét feltámadjon bennem választott szakmám szeretete és megbecsülése, ami az utóbbi időben azért kissé megfakult (bár inkább a kollégák és nem az egyéb tényezők hatására)...
... és szokás szerint most ismét rohanok a buszra, mert vagy ez, vagy egy andalító 1 órás séta a holdfényben, Albinóval a hátamon, ilyen-olyan kavargó gondolatok közepett...
... ezért a hosszas búcsúzkodás most elmar
... szóval akkor marad a várakozás (és addig is sajnos újabb feladatok), és elsejétől talán egy újabb osztály, illetve talán ezúttal nem is osztály, bele a kellős közepébe mindannak, ami sürgős, talán épp azért, hogy ismét feltámadjon bennem választott szakmám szeretete és megbecsülése, ami az utóbbi időben azért kissé megfakult (bár inkább a kollégák és nem az egyéb tényezők hatására)...
... és szokás szerint most ismét rohanok a buszra, mert vagy ez, vagy egy andalító 1 órás séta a holdfényben, Albinóval a hátamon, ilyen-olyan kavargó gondolatok közepett...
... ezért a hosszas búcsúzkodás most elmar
szerda, szeptember 23, 2009
Lassan, lassan...
... megfontoltan (bár igazából magamon nehezen uralkodva) eljutok addig, hogy egyszer elpróbáljam a holnap délután tartott előadásomat... 8 perc gyötrelem... lesz akkor. Most még valószínűleg első körben 10, aztán 9:30, aztán már csak 9 perc... és mire fél óra önsanyargatáson túl vagyok, rájövök, hogy úgyis nagyjából felesleges, mert a lámpaláz miatt törvényszerűen el fogok felejteni pár részletet a konferencián és 7 perc alatt még köszönetet is mondok a munkatársaimnak... akik nélkül...
... és utána megnyugodva fogok városnézni, előadásokat hallgatni, ismerősöket csillapítani, hogy meglátják, simán megy majd minden, nem lehet semmi gubanc az ő szereplésük során. :)
Csak már itt tartanék és ne várna rám még az a kínos fél óra... stopperrel a kezemben, ketrecbe zárt oroszlánként. Na jó, legyen valami kisebb és kevésbé ijesztő állat, mondjuk mormota vagy lajhár, a szellemi frissességem úgyis csak az övékkel versenyezhet... másokkal szemben már esélyem sincs...
Hát akkor óra indul... "Tisztelt hallgatóság...."
... és utána megnyugodva fogok városnézni, előadásokat hallgatni, ismerősöket csillapítani, hogy meglátják, simán megy majd minden, nem lehet semmi gubanc az ő szereplésük során. :)
Csak már itt tartanék és ne várna rám még az a kínos fél óra... stopperrel a kezemben, ketrecbe zárt oroszlánként. Na jó, legyen valami kisebb és kevésbé ijesztő állat, mondjuk mormota vagy lajhár, a szellemi frissességem úgyis csak az övékkel versenyezhet... másokkal szemben már esélyem sincs...
Hát akkor óra indul... "Tisztelt hallgatóság...."
szerda, szeptember 16, 2009
Mindig kellemes...
... meglepetés, amikor kiderül, hogy mégsem kések egy napot az absztrakt regisztrálással, mert pár nappal meghosszabbították a jelentkezési határidőt... :) Ez történt ma is, ezek után megkönnyebbülten hátradőlök és élvezem első szabadnapomat - tovább. :) Ráér holnap is lefaragni azt a plussz 30 szót, ami miatt a normatívák szerint még nem elég karcsú roppantilag de érdekes és szívbemarkoló kivonatom.:) Ami karaktert mostanában kispórolok a blogomból, azt sikerül mindig belevarázsolni fölöslegként (és kellemetlen fejtörésként) a hivatalosabbnak szánt irományokba...
Most tehát folytathatom utóbbi időben meglehetősen szokatlan tevékenységemet, a (nemszakirodalom) könyvolvasást, amelyet nem kell minduntalan félbeszakítsak aláhúzogatásokkal, szövegkiemeléssel.:) Bámulatosan gyorsan lehet vele haladni, ha nem kell arra koncentráljon az ember, hogy memorizálja is az olvasottakat... bár lehet, hogy pont ennél a könyvnél nem ártana, na de erről talán majd később... ;)
Megint béke van, anyai húsleves, atyai rímek, dal- és versfoszlányok, szobám a régi apróságaimmal... bámulatosan gyorsan a homályba tud merülni a tegnapi felnőtt életem, és ismét gyerek vagyok, akit reggel megpuszilnak, megölelnek és aki még mindig tudja, hogy hol kell a lakásban keresni a csokidugihelyeket... :)
Most tehát folytathatom utóbbi időben meglehetősen szokatlan tevékenységemet, a (nemszakirodalom) könyvolvasást, amelyet nem kell minduntalan félbeszakítsak aláhúzogatásokkal, szövegkiemeléssel.:) Bámulatosan gyorsan lehet vele haladni, ha nem kell arra koncentráljon az ember, hogy memorizálja is az olvasottakat... bár lehet, hogy pont ennél a könyvnél nem ártana, na de erről talán majd később... ;)
Megint béke van, anyai húsleves, atyai rímek, dal- és versfoszlányok, szobám a régi apróságaimmal... bámulatosan gyorsan a homályba tud merülni a tegnapi felnőtt életem, és ismét gyerek vagyok, akit reggel megpuszilnak, megölelnek és aki még mindig tudja, hogy hol kell a lakásban keresni a csokidugihelyeket... :)
szombat, szeptember 12, 2009
Mai napom idézete :)
"A házasság tudomány. Az ember nem házasodhat, mielőtt egy asszonyt föl nem boncolt volna." (Móra Ferenc)
Ez vajon fordítva is igaz...? Mert akkor...
Egyébként pedig nosztalgiázom, zenehallgatás közben próbálok munkát mímelni... Most először láttam egy fiatalkori kedvenc számom klippjét , javaslom, hogy először vizuális élmény nélkül hallgassátok, jobb lesz az első benyomás... :)
... mellékvágányon pedig már hazautazásom részleteit tervezem, mert az ügyelet utáni kómás állapotot kell majd összeegyeztetni 3 absztrakt röptetésével, jegyvásárlással, csomagolászással és szendvicskészítéssel... de hát ez már csak a szokásos enyém élet... :)
Ez vajon fordítva is igaz...? Mert akkor...
Egyébként pedig nosztalgiázom, zenehallgatás közben próbálok munkát mímelni... Most először láttam egy fiatalkori kedvenc számom klippjét , javaslom, hogy először vizuális élmény nélkül hallgassátok, jobb lesz az első benyomás... :)
... mellékvágányon pedig már hazautazásom részleteit tervezem, mert az ügyelet utáni kómás állapotot kell majd összeegyeztetni 3 absztrakt röptetésével, jegyvásárlással, csomagolászással és szendvicskészítéssel... de hát ez már csak a szokásos enyém élet... :)
szerda, szeptember 09, 2009
Kaptam egy csodás...
... szerelmes SMS-t az otthoni telefonomra...
... kár, hogy nem nekem szánták... és kár, hogy románul volt... és ezek után még éjjeli órákban is érkezett...
... egyébként kicsit jobban örültem volna neki... ;)
... kár, hogy nem nekem szánták... és kár, hogy románul volt... és ezek után még éjjeli órákban is érkezett...
... egyébként kicsit jobban örültem volna neki... ;)
kedd, szeptember 08, 2009
Bár nyugisan..
... indult a nap, de mostanra olyan sok bosszantó fordulatot vett, hogy nem sok választ el egy elfojtott üvöltéstől és némi nőies toporzékolástól... elmarad a jövő heti csehországi kirándulás (és ezzel a várva várt nyári szabadság időpontja megint bizonytalanná vált...), egy apró figyelmetlenség miatt megint elakadtam a bürokrácia útvesztőiben (pedig csodával határos módon egyszer ebben a hónapban időben elszabadultam a munkahelyemről és 6(!)-ra odaértem...), és az egészségbiztosító pénztárral is halasztódott a randim, pedig már nagyon esedékes lenne...
... nagyon sürgősen szabadságra kell mennem, mert csak gyűl a feszültség és egyszer elfelejtem venni a fáradságot, hogy mindig illedelmesen visszafogjam magam és uvariasan mosolyogva végezzem a saját (és nem saját...) munkámat...
... miért nem lehet már végre egyszerű az élet... olyan igazán unalmas, mindenféle fordulatoktól mentes, hogy egyszer már érezhessem a jól megérdemelt unalom ízét és végre nekifoghassak olvasni abban a rengeteg unalmas órámban. Bármit, aminek semmi köze ahhoz, amiről 7 hónapja minden éjszaka álmodok...
... nagyon sürgősen szabadságra kell mennem, mert csak gyűl a feszültség és egyszer elfelejtem venni a fáradságot, hogy mindig illedelmesen visszafogjam magam és uvariasan mosolyogva végezzem a saját (és nem saját...) munkámat...
... miért nem lehet már végre egyszerű az élet... olyan igazán unalmas, mindenféle fordulatoktól mentes, hogy egyszer már érezhessem a jól megérdemelt unalom ízét és végre nekifoghassak olvasni abban a rengeteg unalmas órámban. Bármit, aminek semmi köze ahhoz, amiről 7 hónapja minden éjszaka álmodok...
péntek, szeptember 04, 2009
Leghűségesebb...
... locsolómat temették ma el otthon...
... nem lesz már többé ugyanolyan Húsvét másodnapja, ahol régi szokás szerint már nem ő fog leghamarabb megérkezni koradélelőtt, amikor apuval még a forró pirostojásokat kergetjük a szalonnabőrrel, pizsamában, álmos szemekkel, borzos hajjal... és nem fog jóízű tréfákat mondani, huncutul kacsintgatni, és őszintén érdeklődni további terveimről...
... még nem készültünk fel arra, hogy egyszer majd nem leszel, és hogy ez a majd ilyen hamar bekövetkezik...
...nagyon fogsz hiányozni mindannyiunknak, Frédi bácsi...
... nem lesz már többé ugyanolyan Húsvét másodnapja, ahol régi szokás szerint már nem ő fog leghamarabb megérkezni koradélelőtt, amikor apuval még a forró pirostojásokat kergetjük a szalonnabőrrel, pizsamában, álmos szemekkel, borzos hajjal... és nem fog jóízű tréfákat mondani, huncutul kacsintgatni, és őszintén érdeklődni további terveimről...
... még nem készültünk fel arra, hogy egyszer majd nem leszel, és hogy ez a majd ilyen hamar bekövetkezik...
...nagyon fogsz hiányozni mindannyiunknak, Frédi bácsi...
vasárnap, augusztus 30, 2009
"Minden nap egy alma...
... és elkerülöd az orvost."
... egy próbát megér, hátha többé nem kell bemennem dolgozni... :)
... egy próbát megér, hátha többé nem kell bemennem dolgozni... :)
szombat, augusztus 29, 2009
Egy év után...
... most derült ki, hogy a lány, akivel reggelente együtt buszozok, nem rezidens orvos, ahogy szentül hittem, hanem egy egészségügyi képzettséggel talán nem is rendelkező asszisztens/írnok a kórházban... ennyit számít a fellépés, magabiztosság és jó szöveg... és az, hogy du. 2-3-ig bőven belefér pár órában megtárgyalni, mi hír az osztályon... :)
... ha belegondolok, hogy engem még talpig fehérbe öltözve, fonendoszkóppal a nyakamon is néha gyógytornásznak vagy nővérkének néznek, némi késztetést érzek, hogy magánórákat vegyek tőle ön-menedzselésből...
... bár amilyen a közhangulat az egészségüggyel szemben, így még van esélyem megúszni pár azonosíthatatlan tulajdonostól érkező nyaklevest egy tömött buszon... :)
... talán mégiscsak maradok a copfnál, álmos, karikás szemeknél és sportcipőnél... és a semleges témáknál...;)
... ha belegondolok, hogy engem még talpig fehérbe öltözve, fonendoszkóppal a nyakamon is néha gyógytornásznak vagy nővérkének néznek, némi késztetést érzek, hogy magánórákat vegyek tőle ön-menedzselésből...
... bár amilyen a közhangulat az egészségüggyel szemben, így még van esélyem megúszni pár azonosíthatatlan tulajdonostól érkező nyaklevest egy tömött buszon... :)
... talán mégiscsak maradok a copfnál, álmos, karikás szemeknél és sportcipőnél... és a semleges témáknál...;)
csütörtök, augusztus 27, 2009
Olyan szép...
... és eseménydús hosszú hétvégém volt, hogy kedvem lett volna megörökíteni... ha lemondó félmosollyal az arcán búcsút nem intett volna nekem az ihlet... ezúttal talán hosszú-hosszú időre...
... így csak egy-egy bátortalanul homlokomról lehámló bőrdarabka emlékeztet rá még egy darabig... amíg a sárga póló kivágása tartott...
... így csak egy-egy bátortalanul homlokomról lehámló bőrdarabka emlékeztet rá még egy darabig... amíg a sárga póló kivágása tartott...
hétfő, augusztus 17, 2009
Mások emlékei....
... amik bennem is emlékeket ébresztenek....
... és a vágyat, hogy valaki mellett öregedhessek meg, ha már úgyis előbb vagy utóbb ez elkerülhetetlenül bekövetkezik...
... mert sokkal szebb ez a rövid utazás, ha van akivel megosztani az élményeket/érzéseket... :)
... még ha olyan csapnivalóan rossz gyerekekkel súlyt is a sors, mint amilyenek mi is voltunk/vagyunk (ugye, anyu? :) )...
... és a vágyat, hogy valaki mellett öregedhessek meg, ha már úgyis előbb vagy utóbb ez elkerülhetetlenül bekövetkezik...
... mert sokkal szebb ez a rövid utazás, ha van akivel megosztani az élményeket/érzéseket... :)
... még ha olyan csapnivalóan rossz gyerekekkel súlyt is a sors, mint amilyenek mi is voltunk/vagyunk (ugye, anyu? :) )...
szombat, augusztus 15, 2009
péntek, augusztus 14, 2009
A gondolkodást...
... mára ezennel befejeztem, már csak egy egyértelmű, neuronokat kímélő filmre vágyom... lehetőleg pozitív végkifejlettel. És 8 óra alvásra a kétszemélyes felfújható matracon, amire átmenetileg áthelyeztem a főhadiszállásomat- ameddig kis kuckómat ismét visszafoglalhatom a lakástulajdonostól...:)
... addig is vendégeskedem és szőlőt majszolok... és rövidke bejegyzésekkel próbálok életet lehelni blogomba... ez legyen hát az első szussz ;)
... addig is vendégeskedem és szőlőt majszolok... és rövidke bejegyzésekkel próbálok életet lehelni blogomba... ez legyen hát az első szussz ;)
hétfő, augusztus 10, 2009
Sportolás...
... remélem 40 perc gyaloglás már sportolásnak minősül a kényelmes és elfoglalt emberek körében... :) főleg ha az első 5 perc még némi rohanással is volt megtűzdelve, ameddig fel nem adtam a reményt, hogy még elérem a buszt...
... a rohanós részt leszámítva azt hiszem, ideje beiktatni valami ilyesfajta sportot az életembe, ha belejövök a sétába, talán még a kocogásra is rá tudom venni magam ... majd... egyszer... talán... :)
... a rohanós részt leszámítva azt hiszem, ideje beiktatni valami ilyesfajta sportot az életembe, ha belejövök a sétába, talán még a kocogásra is rá tudom venni magam ... majd... egyszer... talán... :)
szerda, augusztus 05, 2009
Kész szerencse...
... hogy nem volt időm megenni az ebédet, így nem kell törni a fejem, hogy mi legyen a vacsorám... :)
vasárnap, augusztus 02, 2009
Hétvégi tanulság...
... első önálló palacsintasütésem során azt derítettem ki, hogy egy liszt kanálból nem 1 palacsinta lesz, hanem legalább 4... ezért a két személyre tervezett 9 kanalas palacsintázásból lett ebéd, vacsora, és mai uzsonna. Gyanítom, hogy nem én vagyok az első, aki ezen felfedezését hivatalosan leközli, de úgy érzem, fontos ezt valahol rögzítenem, hogy ha netalán a palacsintasütés reprodukálására adnám a fejem, legyen viszonyítási alap.
... mert az ilyen témájú emlékeim rohamosan fakulnak... hiába na, egy kis átprogramozásra még szükség van a szakmai mellett ilyen téren is... ;)
... mert az ilyen témájú emlékeim rohamosan fakulnak... hiába na, egy kis átprogramozásra még szükség van a szakmai mellett ilyen téren is... ;)
péntek, július 31, 2009
Reklám, reklád, reklája :)
... némi töprengés után (hisz nem akarok szerénytelennek tűnni, bár aki ismer, az természetesen ezt sohasem feltételezné rólam... khmm, khmm... :) ) mégiscsak megosztom veletek a reklám(om), amit egy 80 év feletti általam megvizsgált kedves öregúr komponált rólam/nekem bennfekvése során. :)
"Sztárdoktornő a Honvédban
Csak egy van.
Megismertem és azonnal
Megmondtam.
Szerényebb, mint a
Mezei pacsirta.
Szebben beszél, mint a Vágó
A Pista.
Híres orvos lesz belőle
Jól tudom.
Ha nem botlik meg
Kövezetlen rossz úton.
Ha szerény marad
Mint mezőn a pacsirta
Boldog lesz már
Szókratész is megírta.
Hivatásnak tekinted
A szakmádat
Csak bírd a terhet
Amit reád raknának.
Tebelőled sugárzik a
Szeretet.
Józsi bácsi áldja majd a
Nevedet."
Magától értetődik, hogy leendő negatív rekláimat belecsempészem az ablakom alatti, éppen felújítás alatt levő terecske és szökőkutacska betonöntvényeibe, hogy csak egy Sherlock Holmes képességű ember jöhessen rá majdan, hogy én sem voltam tökéletes... ;)
"Sztárdoktornő a Honvédban
Csak egy van.
Megismertem és azonnal
Megmondtam.
Szerényebb, mint a
Mezei pacsirta.
Szebben beszél, mint a Vágó
A Pista.
Híres orvos lesz belőle
Jól tudom.
Ha nem botlik meg
Kövezetlen rossz úton.
Ha szerény marad
Mint mezőn a pacsirta
Boldog lesz már
Szókratész is megírta.
Hivatásnak tekinted
A szakmádat
Csak bírd a terhet
Amit reád raknának.
Tebelőled sugárzik a
Szeretet.
Józsi bácsi áldja majd a
Nevedet."
Magától értetődik, hogy leendő negatív rekláimat belecsempészem az ablakom alatti, éppen felújítás alatt levő terecske és szökőkutacska betonöntvényeibe, hogy csak egy Sherlock Holmes képességű ember jöhessen rá majdan, hogy én sem voltam tökéletes... ;)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)