napi jó 10. nap (2024)

 ... ma kicsit nehezebb végiggondolni, hogy mi minden jó történt (pedig volt sok jó), de lassan kezdi Babó a fogacskájával és fájó ínyével elviselhetetlenné tenni a szoptatást és nem érti, miért menekülök és próbálom jelezni, amikor fáj. A cumit, cumisüveget, pohárból tejet nem fogadja el... na de lesz valahogy. 

Amúgy nagyon aranyos, amikor a földön üldögélve nézelődik és magyaráz, lassan nem akar fekve maradni sehol, mert sokkal többet lehet ülve látni (persze minden baba ilyen, de mi rajta keresztül tapasztalunk :) ), egyre változatosabb a bababeszéde és egyre jobban látszik, hogy túltesz a szülein akaratosságban... 😊🙈

napi jó 9. nap (2024)

Ma megpillantottuk Babó első tejfogát! Igazán nem kapkodta el, 3 hónapos kora óta várjuk ezt a pillanatot (kb. azóta mindent erre fogunk), 1 hete pedig érzem is, hogy most már tényleg úton van, mikor Babó az evést is fogíny fájdalom csillapításra használja... ennyi csillagot életemben nem láttam napközben, mint amennyit emiatt a huncut kis fog miatt...😵 bele sem merek gondolni, hogy még 19 darab hátravan.... 

Közös a szenvedés, csak mindenki kicsit másképp... 

Nagyon belehúzott a kicsink, egy hét alatt ülés, mászás, első fog... most igazán pihenhetnénk egy hónapot a következő kaland előtt... 😊

napi jó 8. nap (2024) (pótlás :) )

 Biztos olvasta Babó az előző bejegyzést, mert tegnap elkezdett egyedül mászni. 😊💗

napi jó 7. nap (2024)

Ma valamivel több, mint 2 órát aludt Babó összesen napközben, ez nálam már majdnem pirosbetűs ünnep kategória. 

Mászott is pár "lépést" önállóan, sejti talán, hogy ahhoz, hogy megússza a következő randit a gyógytornásszal, valamit kell villantani 2 napon belül... 

Nagyon édes látni, ahogy egyedül üldögél már, még kileng a felsőteste, de rendszerint nem dől el és már labdával játszadoztunk, miközben üldögélt... 😊

napi jó 6. nap (2024)

 Az új életem szempontjából ma nagyon sűrű nap volt, volt nálunk reggel a védőnő, aki megállapította, hogy kisdedünk nem is olyan kicsi, jól raktározza a bevitt táplálékot (tényleg sikerül kb. megtripláznia a születési súlyát 9 hónapra a szokásos 12 hónapos kor előtt), délután 2-től vizsgáztam (az egy órás vizsga utolsó 40 percét Babó az ölömben töltötte, mert felébredt és beszélgetni támadt kedve, néha a vizsgáztató hangját is elnyomva), fél 5-re pedig a fodrászhoz volt időpontom, amihez előbb Babó apukáját kellett begyűjteni, hogy a csemetét le tudjam adni neki.

Amikor már az autóban ültem a fodrász fele, éreztem, hogy azért volt bennem egy adag feszültség a mai nap során, pedig semminek nem volt igazán tétje, csak már annyira megszoktam ezt a fajta érzelmi működést, hogy ez kapcsol be, ha nem figyelek... jó lenne legközelebb hamarabb észrevenni.

Egyébként mindhárom program jól alakult, és napi jó bónuszként még kaptam a vegetáriánus szomszédomtól egy húsos péksütit is ajándékba, mert tévedésből azt adták neki vásárláskor és nem akarta eldobni. 😊

napi jó 5. nap (2024)

Ma reggel Babó és én is elaludtunk, majdnem fél 9-kor ébredtünk (persze éjjel szokás szerint volt pár eszegetés), úgyhogy némi kapkodással indult a nap, de így is odaértünk időben babaúszásra. Ma sikerült nem belepottyantsam a vízbe, végülis lehet ez is egy napi jó (mindkettőnknek, bár ő egyelőre még nem vezeti- vagy csak nem láthatóan). 😅 Ma először kapott karúszókat (elsőre elég nehezen tudtam feladni rá, ezt még nekem is gyakorolni kell), onnantól a karmunka helyett belekapaszkodott bal kezével a bal karúszóba, a másik kezét leengedte maga mellett, és a labdákat meg sem próbálta megfogni. Kb így szoktam kinézni én is, amikor belekapaszkodok a válltáskámba.... lehet, hogy onnan merítette ő is az ihletet...

Csodálatos módon ma egészségügyi vonalon is jó híreket kaptam. A kolléga, akinél jártam, mondta, hogy a munkahelyemen főleg a fiatalok hiányolnak engem, én nem kérdeztem részleteket, ő nem mondott kérdezés nélkül, de megegyeztünk abban, hogy nem kell sietni vissza a munkába. Megvár. 

napi jó 4. nap (2024)

Látni, ahogy Babó még az apukája oldaláról legmorcosabb családtag arcára is képes mosolyt varázsolni és eléri, hogy szó nélkül hosszasan cipelje mind a 9 kilóját... 😊🤩 

Igazi varázslat.

napi jó 3. nap (2024)

Ma sűrű nap volt, sok jó dologgal. :)  

Megtörtént végre a szelepcsere a hálószobai fűtőtestnél, ami miatt télen pár hónapig olajrezsóval fűtöttünk a szobában, meglepően gyorsan ment és elmaradt a felfordulás, amire számítottam lélekben. 

Találkoztunk K. barátnőmmel, a férjével és a két kisfiukkal a szabadban. Bár Babó ma kihagyta a délutáni alvást, de jól bírta szusszal, végig érdeklődve nézelődött és kicsit magyarázott is, csak kb 7 óra ébrenlét után kezdett nyűgösködni... jobban bírja az alváshiányt, mint én... Persze kaptam tippeket a gyakorló szülőktől, még emésztgetem, hogy akarok-e egy harmadik babahordozóba pénzt fektetni, miután már van kettő gyakorlatilag használhatatlan...

Rendeltünk pizzát, ami nem kicsit csípett, de azért finom volt. :)

napi jó 2. nap (2024)

Babó úgy döntött, hogy kihagyja a kúszást és egyből a mászás és ülés irányába specializálódik. Persze a szakmai anyagokban és babaúszáson is azzal riogatnak, hogy kimarad egy fontos lépés az idegrendszer fejlődésében és gyakoribb a mindenféle tanulási nehézség ezeknél a gyerekeknél. Ma eljutottunk egy Dévényeshez, aki megállapította, hogy valóban nem lesz ebből már kúszás, mert már túl elől jár a kislányunk a folyamatban, de nem kell aggódni, ettől még lehet "orvosprofesszor" a lányból, mert azoknak a gyerekeknek más tünetei is vannak, amiket Babó nem mutat... 😅 nem hinném, hogy tudja, hogy mi az én szakmám, és az esetlenségemből, ahogy a gyerekkel idegen szakemberek előtt (gyerekorvos, védőnő is) megnyilvánulok, valószínűleg fel sem merül benne, de a napi jó, hogy minket megnyugtatott és elengedtük a kúszást (és nem, nem ragaszkodunk az orvosprofesszorsághoz sem, apukája pl. profi női focistát szeretne belőle faragni 😆). Utólag persze kiderült, hogy én sem kúsztam, de persze ezt eddig jótékony homály fedte... 😊

néha rátévedek...

... egy pszichiáter lány blogjára, aki kb. egy hónapja szülte meg a második gyerekét, az első gyerek is még csak most két éves... Annyira meglepő számomra, hogy már két blogbejegyzést is írt azóta, hogy kétgyermekes édesanyává vált, nem mintha ez megugorhatatlan teljesítmény lenne, de valahogy az én írásvágyam eltűnt az utóbbi évben.... nem gondolom, hogy a hormonok 😅, inkább csak egy megszokás nálam, hogy a jó dolgok kevésbé ihletnek meg, mint a panaszkodást kiváltóak....

... itt az ideje ezen változtatni és ismét belevágni a napi egy jó dolog kihívásomnak. 

Bár még messze a nap vége, de máris van három mai napi jó is. 

Babó ma majdnem másfél órát aludt délelőtt, ami nála majdnem egyéni rekord, rendszerint reggeltől estig minden alvását összeadva jön ki hasonló mennyiségű alvás (születése óta). Egyszerűen nem ér rá a kisasszony aludni, mert annyi mindent kell felfedezni ebből a csodálatos világból, időpazarlás lehunyni a szemét... Ebből adódóan a leghatékonyabb időszakom este fél 10 és 11 között van, amikor ő már alszik, én pedig még időnként képes vagyok nyitva tartani a szememet.

A másik jó dolog, hogy az előző két napi étvágytalanság után ma ismét lelkesen eszegetett szilárd ételt is, nemcsak rajtam lógott egész nap (és éjszaka...). Ismét úgy érzem, hogy van értelme a konyhában pepecselni és mindenféle zöldségeket és gyümölcsöket pürésíteni és lefagyasztani, mert van fogadó fél is rá. 😊

És hát Isten éltessen, drága kislányunk, 8 hónapja születtél meg. 💓