... az utóbbi napok késői fekvései és a tegnapi 6:30-kor kelés a munka miatt megtette a hatását. Délután 6-kor kicsit ledőltem ruhástól evés (estebéd?) után, a háttérben talán CSI helyszínelőkkel (van egy idősáv, amikor képzeljétek el, hogy nincs Columbo egyik adón sem) és ma reggel 6-kor ébredtem, mert elfelejtettem kikapcsolni az ébresztőt az újabb szabadnapomra (a rendeletnek hála, hogy részarányosan ki kell májusig adni a szabadságokat, még így is marad pár napom :) ).
Így elég sok tegnapi tervem elmaradt: a szokásos esti szüleimmel beszélgetés, a lassan megszokássá váló napi jó megírása, jövő héttől induló vizsgaidőszakkal kapcsolatos szervezési és kérdésbank rendezési feladatok... de legalább most kialudtam magam és talán sikerül visszacsalogatni az alvási periódusomat a valamivel rendezettebb este 10-11 közötti periódusba, mert ez már kezdett átcsúszni az éjjel 1-2-es tartományba, ami, ha nem váltok munkahelyet, nálam tarthatatlan állapot.
Tegnapi jóként talán azt tudnám kiemelni, hogy az asszisztensnőm, aki a járóbeteg rendelésen a lelki támaszom és jobb kezem is egyben, reggel egy pohár tejeskávéval (tejhab nélkül, amint a büfés hölgy emlékeztette rá :) ), egy banánnal és sajtkrémes rudacskákkal fogadott, hálából, hogy segítettem neki elkészíteni az egyik vizsgájához egy power point file-t. Nekem előző este max. 10 perc munka volt zenehallgatás közben, már el is felejtettem, de ezek szerint benne nyomokat hagyott. Kávét nagyjából mindennap kapok tőle, amikor a "bányában" vagyok, de aranyos volt tőle, hogy megjegyezte a sajtkrémes rudacskáimat, amik időnként elcsábítanak még akkor is, ha épp viszek magammal ennivalót. :)
1 megjegyzés:
Ezek olyan jók! ❤️
Megjegyzés küldése