... ma először fogalmaztam meg hangosan, időrendi sorrendben az elmúlt párkapcsolatomban korábban felmerült problémákat egy barátnőmnek, az első ember, aki nem a szüleim, és akire tudtam végre időt szánni, hogy kicsit beszélgessünk rólam, mert eddig egyszerűen nem fért bele az időmbe.
... hangosan kimondva az utóbbi hónapok problémáit, azt hiszem segített, hogy megértsem, mi vezetett mihez (és belássam, hogy sajnos valószínűleg ugyanígy cselekednék, ha az utóbbi 2 hónapot visszacsinálhatnám, mert a szüleim az életem szerves részei és a munkám is felkúszott erre a listára - valójában egy-két évre visszamenőleg kellett volna valamit változtatnom, amikor olyan pozícióba kerültem, amikor használhattam volna már az elején a hatalmamat, hogy delegáljak feladatokat és ne hagyjam, hogy mások helyett is én kapjam a problémás elintéznivalókat. És 16:00 órakor szednem kellett volna a sátorfámat (ezt még azért szerepel a hosszú távú terveim között)...
... lehet, hogy elég lett volna, lehet, hogy nem.
De ezt már soha nem fogjuk megtudni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése