... Egy hete ez az új jelszó. Vígan megyek tönkre, vagy legalábbis csalóka nyugalommal...
posted from Bloggeroid
szombat, október 31, 2015
hétfő, október 26, 2015
Szomorúan konstatáltam...
...hogy a mumus-könyv anatómiai felépítése nem követi a nyakam vonalát, így nemcsak a nappalaimat, de az éjszakáimat is tönkreteszi... Mivel legább az éjszakáimat szeretném magamnak megmenteni és némi regenerálódásra fordítani, így zseniális ötletemről (és a vizsga elsöprő sikeréről) lemondok és a mai éjszakát a könyv már ismét az asztalon tölti...
vasárnap, október 25, 2015
...minden relatív...
..eljutottam odáig, hogy még a méltányossági kérelem írás is felüdülésnek tűnik a vizsgára készülés mellett/helyett... (még szerencse, hogy volt kb 3, amit mihamarabb meg kell írjak, így álmosság és dekoncentráltság címszó alatt este 9-kor nekifogtam és elkészítettem 2 kérelmet...) ..
... milyen kár, hogy ebből nincs tétel a vizsgán...
... milyen kár, hogy ebből nincs tétel a vizsgán...
...a legújabb áldozat...
.. Szerintem nem bírja ki a vizsgáig... Még reménykedem, hogy én azért igen...
posted from Bloggeroid
hétfő, október 19, 2015
szombat, október 17, 2015
...titulusék...
...a főorvosnő titulusnál csak a professzorasszony titulust utálom jobban helyreigazítani, mert ez utóbbit általában angolul kell megtennem, írásban és legalább 2-3-szor, mire valaki élőlény a tömegesen generált emailek végén észreveszi a vergődésemet...
... magyar kontextusban általában csak ugratásnak szánják...
... ezért (is) szeretnék könyvtáros lenni - ott nincsenek ilyen problémák (sem).
... magyar kontextusban általában csak ugratásnak szánják...
... ezért (is) szeretnék könyvtáros lenni - ott nincsenek ilyen problémák (sem).
posted from Bloggeroid
péntek, október 16, 2015
unaloműző...
... az előző szakvizsga előtt egy valóban lemondhatatlan 3 napos megbeszélésen vettem részt külföldön, az anyag átismétlése helyett...
... ha véletlenül most az az érzésem támadt volna, hogy a tanulásra fordítható időm túl sok lesz (egyébként nem, mert már most sejtem, hogy nem fogok az anyag végére jutni, úgyhogy majd szelektálni kell vagy nagyot gyorsítani - túl sok határterületet ölel fel ez a szakvizsga, amivel egyébként továbbra is az adott terület szakorvosa fog tovább foglalkozni ...), ezt az érzést megakadályozandó befutott egy feladat, mégpedig hogy október 25-ig bíráljak el absztraktokat egy nemzetközi kongresszusra...
... vajon lehet azzal takarózni a vizsgán, hogy nemzetközi elfoglaltságaim (és méltányossági kérelem írásaim) akadályozták a felkészülést...?
... ami a háttérben csendben megbújó (de sajnos motiváltsággal nem párosuló) maximalizmusom miatt meglehetősen frusztráló érzés amúgy már most is.
... ha véletlenül most az az érzésem támadt volna, hogy a tanulásra fordítható időm túl sok lesz (egyébként nem, mert már most sejtem, hogy nem fogok az anyag végére jutni, úgyhogy majd szelektálni kell vagy nagyot gyorsítani - túl sok határterületet ölel fel ez a szakvizsga, amivel egyébként továbbra is az adott terület szakorvosa fog tovább foglalkozni ...), ezt az érzést megakadályozandó befutott egy feladat, mégpedig hogy október 25-ig bíráljak el absztraktokat egy nemzetközi kongresszusra...
... vajon lehet azzal takarózni a vizsgán, hogy nemzetközi elfoglaltságaim (és méltányossági kérelem írásaim) akadályozták a felkészülést...?
... ami a háttérben csendben megbújó (de sajnos motiváltsággal nem párosuló) maximalizmusom miatt meglehetősen frusztráló érzés amúgy már most is.
Legújabb kütyü... :)
.. Újkeletű fémallergiából és mozgáshiány korrekciója iránti késztetésből született az ötlet (kb egy éve), hogy lépésszámlálós karórát vegyek, a megvalósításra természetesen tanulás (helyett) közben most került sor. :)
... Persze a kezdeti ajánlott napi 7500 lépést szépen fokozatosan levitte a szegény program 6000-re, mert látta, hogy így esélytelen lesz számomra sikerélményt biztosítani és még a végén az általuk generált depresszióra is nekifoghatnak applikációt fejleszteni..
posted from Bloggeroid
kedd, október 13, 2015
Rekord
... 34 beteg egy szakrendelés alatt, reggel 8-tol 16:20-ig. Kontrollos és új betegek is. És mindenki megvárta, hogy sorra kerüljön...
... Energiaforrás: egy s.k. készített kis szendvics (a másikra a táskámban már nem jutott idő), kb. 2 dl ásványvíz...
... Ezek után sajnos ma már nem vagyok képes gondolkozni. Tanulás - holnap.
hétfő, október 12, 2015
talány...
... el sem tudom képzelni, hogyan tud felkészülni szakvizsgára valaki, akinek 1-2 darab éhes és figyelem középpontjába vágyó gyerkőc rángatja a ruhája szélét napi 8-10 órában... én még úgy sem haladok az anyaggal, hogy csak időnként a telefon csörgése zavarja meg a csendet, de az sem túl gyakran szerencsére, senkiről sem kell gondoskodnom (csak magamról, hogy nehogy észrevétlenül éhenhaljak, ha túlságosan belemerülnék az anyagba, de a védelmi mechanizmusaim túl vannak fejlesztve ilyen téren...), a házimunkán is rengeteg időt megspórolok, és mégis... azaz mégsem...
... kezd összeállni a kép, hogy miért alakult eddig úgy az életem, ahogy.
... és ha már nem tudok kifogásokat felhozni, hogy de mégis miért nem volt elég időm - energiám megtanulni az anyagot (ami kifogásom lenne, az összességében valószínűleg nem ér fel egy gyerek faktorral), akkor marad sajnos az agyi kapacitás mérlegelése... és kevésnek találása.
Hüpp.
... kezd összeállni a kép, hogy miért alakult eddig úgy az életem, ahogy.
... és ha már nem tudok kifogásokat felhozni, hogy de mégis miért nem volt elég időm - energiám megtanulni az anyagot (ami kifogásom lenne, az összességében valószínűleg nem ér fel egy gyerek faktorral), akkor marad sajnos az agyi kapacitás mérlegelése... és kevésnek találása.
Hüpp.
áááhhh
... és mikor végre leülhetnék tanulni, kiderül, hogy valamelyik szomszéd pont ezt a napot tartotta szintén alkalmasnak a lakásfelújításra és folyamatosan fúr-farag-kopácsol...
... pedig az én koncentrálóképességemre még a madárcsicsergés is halálos csapást képes mérni, pedig az mennyivel barátságosabb, mint ezek a zörejek...
... és még haza-haza sem mehetek tanulni, mert még mindig rengeteg szakrendelés maradt hátra...
... kicsitnagyon szenvedek.
... pedig az én koncentrálóképességemre még a madárcsicsergés is halálos csapást képes mérni, pedig az mennyivel barátságosabb, mint ezek a zörejek...
... és még haza-haza sem mehetek tanulni, mert még mindig rengeteg szakrendelés maradt hátra...
... kicsit
szerda, október 07, 2015
Koppenhága, Hotel Scandic
A város szép, bár nemigen volt idő feltérképezni, döntően egy egy órás hajóút alatt láttuk a főbb látnivalókat, távolról. A nyelv viszont nem tűnik tanulható kategóriának, a kedvenc "r" betűk valahogy kimaradnak, helyette rengeteg "h", "kh", "gh" hallatszik csak, és a franciákkal vetekednek a leírt betűk teljesen más kiolvasásában... :) Az időjárást a szél, felhők, és esős idő jellemzi, a napsütéses órákat egy kezemen megszámolhattam, de azért a téli kabátban szerencsére nem fáztam egyáltalán, és valamilyen égi szerencse miatt az eső is csak utolsó nap kezdett esni.
A kajákról is készült fotósorozat, talán egyszer arra is lesz időm megosztani - őszintén szólva legjobban a krumplipüré ízlett valamelyik este, amúgy a hal és marhahús dominálja a dán konyhát, illetve a fűszerek és lekvárok igen szokatlan kombinációi.
Azért ide is jó lenne egyszer visszatérni turistaként. :)
hétfő, október 05, 2015
vasárnap, október 04, 2015
...és amikor...
...a csomag is kész, a kávét is megittam, a lakáskulcs is megvan, már csak a kabátot kellett kivegyem és magamra kapjam, hát persze, hogy sikerült a szekrényből egy üveget is kirántanom és elárasztanom cserepekkel és édes balatonboglári pezsgővel az előteret, valamint kicsit a zoknimat és nadrágomat is...
... Pedig milyen jó ötletnek tűnt hajdanán a szekrény aljába helyezni az egyre csak gyarapodó, fogyni nem akaró alkoholkészletet...
... Pedig milyen jó ötletnek tűnt hajdanán a szekrény aljába helyezni az egyre csak gyarapodó, fogyni nem akaró alkoholkészletet...
posted from Bloggeroid
szerda, szeptember 30, 2015
... ma éjjel álmomban...
... ismét visszamentem Amerikába dolgozni, a család, ahol hajdanán laktam, most egy nagyobb lakásba költözött, egy tipikus itthoninak látszó piacon találtam a földön két centet és a nyakamba sóztak 4 dollárért egy műanyag, igazából használhatatlan karórát... most akkor ez mit jelenthet?
... amúgy egyre ritkábban emlékszem az álmaimra, gyerekkoromban mindig repültem, utaztam égen-földön, autót vezettem, most viszont csak ilyen földhözragadt álmok sikerülnek....
... amúgy egyre ritkábban emlékszem az álmaimra, gyerekkoromban mindig repültem, utaztam égen-földön, autót vezettem, most viszont csak ilyen földhözragadt álmok sikerülnek....
hétfő, szeptember 28, 2015
ajaj...
... most kezdtem úgy hozzávetőlegesen elosztani a vizsga anyagát a fennmaradó napokra. Nem Kicsit stresszes lettem...remélem tényleg igaz a mondás, és a remény hal meg utoljára, mert most elég reménytelennek érzem a helyzetet...
... remény, ugye még velünk vagy?
...
...
PS: ennél értelmesebb bejegyzésekre mostanában ne számítsatok...
... remény, ugye még velünk vagy?
...
...
PS: ennél értelmesebb bejegyzésekre mostanában ne számítsatok...
szombat, szeptember 26, 2015
... Leszámítva...
...a folyamatos esőt és egy temetést, szép hétvége volt, kicsit együtt mászkáltunk a szüleimmel és tesóval, anyuék megismerhették a hostelnek kialakított hajdani polgári lakások elbűvölő világát, este beültünk négyesben egy egész jó vendéglőbe, ahol életem legsűrűbb és egyik legfinomabb sajtkrémleveséhez volt szerencsém, ma reggel pedig az egyik aluljáróban talán az eddigi legrosszabb kávéhoz... Bár a kongresszusokon időnként felszolgált amerikai típusú kávék szoros versenyben vannak, de talán kissé lemaradva...
... Egy rokonom pedig nevetve mesélte, hogy egy telefonos beszélgetésben "nagyon szép kislány"-ként hivatkozott rám egy, a temetésen szintén résztvevő házaspár... :)
... Kár, hogy mostmár vége is a hétvégének, holnap ismét ügyelet.
... Egy rokonom pedig nevetve mesélte, hogy egy telefonos beszélgetésben "nagyon szép kislány"-ként hivatkozott rám egy, a temetésen szintén résztvevő házaspár... :)
... Kár, hogy mostmár vége is a hétvégének, holnap ismét ügyelet.
posted from Bloggeroid
péntek, szeptember 25, 2015
Karkötős kihívás újraindul :)
Megszerettem a karkötőket és jobb szeretem magamat is karkötősen (kevésbé panaszkodósan)...
... Amúgy sem éreztem teljesen igazságosnak, hogy szabadságos periódusban teljesítettem a "feladatot"... :) sokkal izgalmasabb lesz szakrendelősen és vizsgára készülősen...
Valójában tegnap indult amúgy. Ma reggel pedig újraindult... :)
... Amúgy sem éreztem teljesen igazságosnak, hogy szabadságos periódusban teljesítettem a "feladatot"... :) sokkal izgalmasabb lesz szakrendelősen és vizsgára készülősen...
Valójában tegnap indult amúgy. Ma reggel pedig újraindult... :)
posted from Bloggeroid
Felejtős...
... Tegnap reggel sikerült frissen ébredni 5:45-kor, hogy még horror szakrendelés előtt megírjak 4-5 zárót és összecsomagoljak az ügyeletre és a mai röpke kiruccanásra egy temetés miatt. Ugyanis a keddi ügyelet után csak délben szabadultam el konzíliumok miatt és a napközbeni intézkedések miatt elmaradt a délelótti alvás és este elég kábának éreztem már magam az amúgy sem túlzottan kedvelt csomagoláshoz és irkáláshoz...
... A zárók meg is lettek, a csomag is elkészült, csak az autóban jutott eszembe, hogy a laptop bizony otthon maradt, de sebaj, nem létszükséglet ügyeletre, maradhat otthon.
... A klinikán a szakrendelésre még úgy ültem be, hogy muszáj 15:30-ig végezni, mert 4-től egy online nemzetközi kurzusra kell kötelezően bejelentkezni és előtte még telefonos kapcsolat is szükséges. Aztán a szakrendelés a plusszba bepottyant beteggel, más intézményből konzíliumba beküldött beteggel, az aznapra beosztott akut esettel plussz az előjegyzett 23 kontroll és egy vadonatúj emberkével kicsit horrorisztikus lett, mindezt úgy, hogy kint a folyósón egy volt egészségügyis bujtotta a többieket, hogy kinek mikorra van időpontja és miért kell ennyit várni (mindezt úgy, hogy nyugdíjas és a szomszéd utcában lakik), majd egy idő után fogta magát és tüntetően távozott, nem várva meg, ameddig sorra kerül. Mellesleg egy konferencia miatt mindösszesen hárman maradtunk a Klinikán orvosok, ebből az egyszem rezidens ügyelet után volt, így viszonylag reggel lelépett...
... A szakrendelést végül sikerült 15:20-kor befejeznem úgy, hogy reggeltől egy kiflit és egy joghurtot ettem, inni nem ittam, hogy ne kelljen a mosdóba menni és déltől rendszeresen korgott a gyomrom...
Az osztályra visszaérve megbeszéltük a betegeket az osztályvezetővel, miközben eszegettem valamit, mert már kezdtem éhenhalni, majd elindultam vizitelni és amikor közben az órámra néztem, akkor jöttem rá, hogy 16:11-kor már lecsúsztam az online megbeszélésről... És még később csatlakozni is esélytelen,mert a laptopot, amit regisztráltam, és amire külön programokat kellett telepíteni a megbeszélés miatt, sikerült otthon felejteni... A benti gépekre viszont rendszergazdai jogosultság hiányában nem tudom telepiteni a szükséges dolgokat.
Annyira azért nem szomorkodtam, mert az anyanyelvemen is nehezemre esett megszólalni, nemhogy angolul, de azért kicsit aggaszt, hogy az időskori szenilitás hozzám ennyivel korábban akar beköszönteni...
Hát ilyen napok is vannak, nem is ritkán, s hogy mindezt miért is írtam le...? Elfelejtettem...
... A zárók meg is lettek, a csomag is elkészült, csak az autóban jutott eszembe, hogy a laptop bizony otthon maradt, de sebaj, nem létszükséglet ügyeletre, maradhat otthon.
... A klinikán a szakrendelésre még úgy ültem be, hogy muszáj 15:30-ig végezni, mert 4-től egy online nemzetközi kurzusra kell kötelezően bejelentkezni és előtte még telefonos kapcsolat is szükséges. Aztán a szakrendelés a plusszba bepottyant beteggel, más intézményből konzíliumba beküldött beteggel, az aznapra beosztott akut esettel plussz az előjegyzett 23 kontroll és egy vadonatúj emberkével kicsit horrorisztikus lett, mindezt úgy, hogy kint a folyósón egy volt egészségügyis bujtotta a többieket, hogy kinek mikorra van időpontja és miért kell ennyit várni (mindezt úgy, hogy nyugdíjas és a szomszéd utcában lakik), majd egy idő után fogta magát és tüntetően távozott, nem várva meg, ameddig sorra kerül. Mellesleg egy konferencia miatt mindösszesen hárman maradtunk a Klinikán orvosok, ebből az egyszem rezidens ügyelet után volt, így viszonylag reggel lelépett...
... A szakrendelést végül sikerült 15:20-kor befejeznem úgy, hogy reggeltől egy kiflit és egy joghurtot ettem, inni nem ittam, hogy ne kelljen a mosdóba menni és déltől rendszeresen korgott a gyomrom...
Az osztályra visszaérve megbeszéltük a betegeket az osztályvezetővel, miközben eszegettem valamit, mert már kezdtem éhenhalni, majd elindultam vizitelni és amikor közben az órámra néztem, akkor jöttem rá, hogy 16:11-kor már lecsúsztam az online megbeszélésről... És még később csatlakozni is esélytelen,mert a laptopot, amit regisztráltam, és amire külön programokat kellett telepíteni a megbeszélés miatt, sikerült otthon felejteni... A benti gépekre viszont rendszergazdai jogosultság hiányában nem tudom telepiteni a szükséges dolgokat.
Annyira azért nem szomorkodtam, mert az anyanyelvemen is nehezemre esett megszólalni, nemhogy angolul, de azért kicsit aggaszt, hogy az időskori szenilitás hozzám ennyivel korábban akar beköszönteni...
Hát ilyen napok is vannak, nem is ritkán, s hogy mindezt miért is írtam le...? Elfelejtettem...
posted from Bloggeroid
szerda, szeptember 23, 2015
... és végül...
... úgy tűnik, hogy az összes adminisztratív feladat megoldódni látszik, így a végén még tényleg elmehetek szakvizsgázni ősszel (akkor viszont tényleg neki kell veselkedjek a tanulásnak... pedig titkon már kezdtem reménykedni...)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)