... Tegnap reggel sikerült frissen ébredni 5:45-kor, hogy még horror szakrendelés előtt megírjak 4-5 zárót és összecsomagoljak az ügyeletre és a mai röpke kiruccanásra egy temetés miatt. Ugyanis a keddi ügyelet után csak délben szabadultam el konzíliumok miatt és a napközbeni intézkedések miatt elmaradt a délelótti alvás és este elég kábának éreztem már magam az amúgy sem túlzottan kedvelt csomagoláshoz és irkáláshoz...
... A zárók meg is lettek, a csomag is elkészült, csak az autóban jutott eszembe, hogy a laptop bizony otthon maradt, de sebaj, nem létszükséglet ügyeletre, maradhat otthon.
... A klinikán a szakrendelésre még úgy ültem be, hogy muszáj 15:30-ig végezni, mert 4-től egy online nemzetközi kurzusra kell kötelezően bejelentkezni és előtte még telefonos kapcsolat is szükséges. Aztán a szakrendelés a plusszba bepottyant beteggel, más intézményből konzíliumba beküldött beteggel, az aznapra beosztott akut esettel plussz az előjegyzett 23 kontroll és egy vadonatúj emberkével kicsit horrorisztikus lett, mindezt úgy, hogy kint a folyósón egy volt egészségügyis bujtotta a többieket, hogy kinek mikorra van időpontja és miért kell ennyit várni (mindezt úgy, hogy nyugdíjas és a szomszéd utcában lakik), majd egy idő után fogta magát és tüntetően távozott, nem várva meg, ameddig sorra kerül. Mellesleg egy konferencia miatt mindösszesen hárman maradtunk a Klinikán orvosok, ebből az egyszem rezidens ügyelet után volt, így viszonylag reggel lelépett...
... A szakrendelést végül sikerült 15:20-kor befejeznem úgy, hogy reggeltől egy kiflit és egy joghurtot ettem, inni nem ittam, hogy ne kelljen a mosdóba menni és déltől rendszeresen korgott a gyomrom...
Az osztályra visszaérve megbeszéltük a betegeket az osztályvezetővel, miközben eszegettem valamit, mert már kezdtem éhenhalni, majd elindultam vizitelni és amikor közben az órámra néztem, akkor jöttem rá, hogy 16:11-kor már lecsúsztam az online megbeszélésről... És még később csatlakozni is esélytelen,mert a laptopot, amit regisztráltam, és amire külön programokat kellett telepíteni a megbeszélés miatt, sikerült otthon felejteni... A benti gépekre viszont rendszergazdai jogosultság hiányában nem tudom telepiteni a szükséges dolgokat.
Annyira azért nem szomorkodtam, mert az anyanyelvemen is nehezemre esett megszólalni, nemhogy angolul, de azért kicsit aggaszt, hogy az időskori szenilitás hozzám ennyivel korábban akar beköszönteni...
Hát ilyen napok is vannak, nem is ritkán, s hogy mindezt miért is írtam le...? Elfelejtettem...
... A zárók meg is lettek, a csomag is elkészült, csak az autóban jutott eszembe, hogy a laptop bizony otthon maradt, de sebaj, nem létszükséglet ügyeletre, maradhat otthon.
... A klinikán a szakrendelésre még úgy ültem be, hogy muszáj 15:30-ig végezni, mert 4-től egy online nemzetközi kurzusra kell kötelezően bejelentkezni és előtte még telefonos kapcsolat is szükséges. Aztán a szakrendelés a plusszba bepottyant beteggel, más intézményből konzíliumba beküldött beteggel, az aznapra beosztott akut esettel plussz az előjegyzett 23 kontroll és egy vadonatúj emberkével kicsit horrorisztikus lett, mindezt úgy, hogy kint a folyósón egy volt egészségügyis bujtotta a többieket, hogy kinek mikorra van időpontja és miért kell ennyit várni (mindezt úgy, hogy nyugdíjas és a szomszéd utcában lakik), majd egy idő után fogta magát és tüntetően távozott, nem várva meg, ameddig sorra kerül. Mellesleg egy konferencia miatt mindösszesen hárman maradtunk a Klinikán orvosok, ebből az egyszem rezidens ügyelet után volt, így viszonylag reggel lelépett...
... A szakrendelést végül sikerült 15:20-kor befejeznem úgy, hogy reggeltől egy kiflit és egy joghurtot ettem, inni nem ittam, hogy ne kelljen a mosdóba menni és déltől rendszeresen korgott a gyomrom...
Az osztályra visszaérve megbeszéltük a betegeket az osztályvezetővel, miközben eszegettem valamit, mert már kezdtem éhenhalni, majd elindultam vizitelni és amikor közben az órámra néztem, akkor jöttem rá, hogy 16:11-kor már lecsúsztam az online megbeszélésről... És még később csatlakozni is esélytelen,mert a laptopot, amit regisztráltam, és amire külön programokat kellett telepíteni a megbeszélés miatt, sikerült otthon felejteni... A benti gépekre viszont rendszergazdai jogosultság hiányában nem tudom telepiteni a szükséges dolgokat.
Annyira azért nem szomorkodtam, mert az anyanyelvemen is nehezemre esett megszólalni, nemhogy angolul, de azért kicsit aggaszt, hogy az időskori szenilitás hozzám ennyivel korábban akar beköszönteni...
Hát ilyen napok is vannak, nem is ritkán, s hogy mindezt miért is írtam le...? Elfelejtettem...
posted from Bloggeroid
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése