az én 2019-es évem

Vettem a bátorságot és időt, és végiglapoztam a mindentudó naptáramat, hogy mivel is töltöttem a 2019-es esztendőt.

2019-ben összesen 4 országban jártam: Magyarország, Olaszország, Románia (valójában Erdély), és Spanyolország.
A kongresszusok, nyaralások, valamint túrázások során nagyjából 18 különböző városban fordultam meg (ide csak azokat számoltam, ahol legalább 1 napot eltöltöttem).
Összesen 8 több, mint 1 napos továbbképzésen / konferencián vettem részt.
Az év során 23 előadást tartottam különböző témákból különböző célcsoportoknak (orvostanhallgatóknak, rezidenseknek, szakorvosoknak), és még véletlenül sem volt átfedés a témák között, tehát nem ugyanazzal az egy diasorral jártam az országokat... :)
Először életemben tartottam élőben angol nyelvű előadást másodmagammal, amit kamerával vettek és nemzetközi porondon sugároznak.
Egy végzős diák szakdolgozatát vezettem, valamint egy dékáni pályamunkát adtunk be egy másik TDK hallgatómmal. 
Idén először voltam PhD védésen bizottsági tag.
Írtam 2 darab magyar nyelvű cikket, viszont továbbra sem fejeztem be a tizenéve írt angol nyelvű cikkemet, ami miatt szerintem 2020-ban a főnököm le fogja harapni a fejemet, ha visszatér a szabadságáról... Év vége felé elfogadták egy angol nyelvű cikkünket, amiről már le is mondtam, mert kb. 10 hónappal a benyújtást követően érkezett rá válasz...
Első alkalommal szerepelt a nevem egy angol könyvben a fejezet írók között.
Két darab sikertelen pályázatot nyújtottam be (egyiket nemzetközi kollaboráció részeként többedmagammal), sikeres pályázattal idén nem büszkélkedhetek.

Ami a magánéletemet illeti, egészen jól indult a 2019-es év, P-vel voltunk 13-szor túrázni augusztus végéig, ez általában minimum 18 km-es túrákat jelentett, nem meglepő hát a végeredmény, hogy több, mint 220 km-t tapostam a természet lágy ölén. 10-szer voltam színházban vagy egyéb előadáson, kétszer koncerten, ennek javarészét P-vel közösen.
A naptáram szerint kb. 27-szer jutottam el futni, átlagban 2 km-es távokat tettem meg, a leghosszabb megtett táv 6 km volt, még valamikor szeptemberben, vagy októberben (meglepő módon ezt a futást nem írtam be a naptáramba, de fent van a blogomon. :) ). 2 futóversenyre neveztem, de egyikre sem jutottam el, az egyiket elnapolták, a másikat én mondtam le családi okok miatt (anyukám balesete).
Anyukám augusztus végén eltörte a bokáját, ez kicsit átrendezte a viszonylag kényelmes és kiszámítható életemet, a munka nem lett kevesebb, viszont lett egy személy, akiről magamon kívül gondoskodnom kell, még akkor is, ha ehhez kaptam professzionális segítséget is, így ez napi 1-2 óránál többet ténylegesen nem jelentett. 2 hónappal később vásároltam egy lakást, mert szűkösnek bizonyult az albérlet és hát a későbbiekben még előfordulhatnak hasonló váratlan események, amikor a szüleimet átmenetileg be kell fogadjam. A költözködés még hátravan, közös megegyezéssel idén év elején fog megtörténni.
3 héttel a lakásvásárlás után P. szakított velem 5 év párkapcsolat után, a pontos ok ha jól emlékszem az volt, hogy már nem működik jól a kapcsolatunk, ő már egy éve érzi, nem csak az anyukám balesete óta, amikortól tényleg nagyon háttérbe szorult a vele töltött idő. A probléma konkrét felvetése érzésem szerint valahogy a kommunikációnkból kimaradt az utóbbi 12 hónapban (vagy csak én nem vettem észre a nagy mászkálásban, ez is persze előfordulhat), ezért ért olyan váratlanul a szakítás ténye. Amúgy elismerem a felelősségemet, nagyon kényelmes volt nekem így ez a kapcsolat, az egyedüli ember volt, aki nem adott nekem határidőket, tolerálta, hogy sokáig dolgozom, hogy munka után is még zárókat, kérelmeket vagy cikket írok este otthon, miközben esetleg filmet nézünk közösen, aki etetett, itatott és rendben tartotta az életemet, mert nekem folyton volt még valami határidős feladatom... Egyértelmű, hogy nem lehet ezt a végtelenségig tolerálni, annyira nem elbűvölő a személyiségem sajnos.
A következő 2 hétben tartott 3 előadás (köztük az angol nyelvű élő előadás is), valamint egy cikk leadási határideje  (a betegellátáson felül természetesen, aminek ugyebár mindig és mindenáron zavartalanul kell működnie) jelentette a munkaterápiát, ami miatt nem jutott elég időm marcangolni magam, sírni és sokat szenvedni (ezért is nem fogytam 6 kg-ot, pedig ilyenkor annyit illene a statisztikák szerint), bár nagyon fájt a szakítás. Én hosszú-hosszú távra tudtam volna tervezni vele, de ezek szerint fordítva ez nem volt igaz.

Ezek után talán nem meglepő, hogy 2020-ban egy kicsit szeretném a magánéletemet előráncigálni a süllyesztőből, ahova száműztem az utóbbi időben.
Ehhez előbb meg kell tanulnom határozottan nemet mondani olyan felkérésekre, amiket lehet delegálni, vagy amit mások is meg tudnak csinálni esetleg kicsit nagyobb energiabefektetés árán, mint én (de nekik ez a 2. feladat a listán, nekem pedig a 25. lenne), vagy egyszerűen csak nincs kedvem az adott témában elmélyedni.
A túrázást és futást szeretném továbbfolytatni, a futás esetén már van is két kitűzött célom, a másodikat csak akkor merem részletezni, ha az elsőn sikeresen túl leszek (nem, nem a maraton a cél... :) ).
Ami a párkapcsolatot illeti, először is szeretnék felszabadítani neki konkrét időt a naptáramban azáltal, hogy elfogadtatom a kollégákkal, hogy én sem vagyok egy jólnevelt robot, akinek nincs más vágya, csak hogy dolgozzon maga és mások helyett is. Ha ez sikerült, szeretném magamban nyugodtan végiggondolni, hogy mi is az egészen pontosan, amit én a másik féltől elvárok, milyen kompromisszumok férnek bele egy általam elképzelt működő kapcsolatba, tanulok némi asszertivitást, hogy én is ki tudjam mondani, ha valamit szeretnék vagy valami nem jó úgy, ahogy van, és ezek után merek majd ismét elgondolkozni azon, hogy szétnézzek magam körül. Persze csak miután kiolvastam a Betond által javasolt könyvet a szakítás utáni önmagam újraépítéséről, valamint a másik könyvet, amiről már írtam a blogomban. Eddig tudományos alapok nélkül mentem bele a párkapcsolataimba és nem voltam túl sikeres, hátha a tudomány leleplezi, hogy mit csinálok rosszul...
Két szakmai célom is van: befejezni a tizenéve írott cikkemet (enélkül nem telhet el ez az év, mert akkor nem lesz pezsgőbontás a munkahelyemen), a másik pedig egyelőre titok. :)

Összességében kíváncsian várom, hogy mit hoz a 2020-as esztendő, az már biztos, hogy tele lesz kihívásokkal, de optimista vagyok, bízom benne, hogy legalább olyan jó lesz, mint amilyen a 2019-es év volt.