Ma sikerült bent felejteni a laptopomat a munkahelyemen, amikor konzíliumba mentem még a nap végén... mivel otthon nem találtam a gépet és nem voltam biztos benne, hogy nem a konzílium során hagyhattam el, visszamentem a munkahelyemre este 7 körül, elszánva magam, hogy akkor végre 2 hét után először ismét futok egyet, tekintettel arra, hogy 2.5 hónap múlva bizony képes kell legyek összesen 7 km-t lefutni és én még életemben ennyit egyhuzamban nem futottam... a hideg idő és nemrég még dúló megfázásom miatt mostanában inkább a szobabiciklire szavaztam heti 3-4x, de hát az még nem biztos, hogy elég lesz a nagy napon... ami vészesen közeledik...
És akkor ma, egyedül a ködben, a futópályán, miközben néhány ismeretlen futó időnként lekörözött, sikerült 6 km-t lefutni, ment volna talán még egy kör, de akkor lehet, hogy nem éltem volna túl, így inkább beértem a 6 km-rel, ami így is saját rekord. A kezdőknél, mint amilyen én is vagyok, az a legjobb, hogy a folyamat elején mindig újabb és újabb saját rekordot tudunk felállítani és ezért a telefonos applikációim is rendszeresen megdícsérnek... :)
A munkahelyemre is kellene valami ilyen pozitív megerősítés, bár az is tény, hogy amikor ott próbálkoznak, gyorsan lesöpröm magamról és elbagatellizálom az elért eredményeimet.
Futóként ügyesebben és boldogabban fogadom a dicséreteket... lehet, hogy ilyen irányba kellene továbbinduljak és hagyjam a medicinát... ? :) (a lehetséges irányokból lassan már gyűjteményt kell indítsak.. :) ).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése