Bakihegyek...

... bár lehet, hogy ezzel tökéletességem látszatát végleg eloszlatom, de úgy döntöttem, hogy időnként megosztok veletek egy-két olyan apró mozzanatot az életemből, amikor az esemény megtörténte után egy-ké-há napig jön, hogy a fejemet a falba verjem, vagy ne merjek az érintett emberek szemébe nézni.

Ez itt a legfrissebb:

... régi olasz főnökömmel kissé akadozik a kapcsolattartás, és ezért részben én is felelős vagyok, mert ugye az sem normális, hogy ő értesül utoljára arról, hogy akkor ezen a héten érkezem a Klinikájára, de az sem normális másfelől, hogy elvárja, hogy egyéb munkáimat - beleértve azt a csekély osztályost és ambulánst, ami időnként naponta összejön sutba vágjam és másnapra legyen kész a cikk/absztrakt/miegymás...

... és mivel amikor neki írnom kell, mindig görcsbe rándul a gyomrom és szeretnék profibbnak látszani, mint amilyen vagyok (és nem mellesleg a legnagyobb nevek közé tartozik a szakmában), ezért bátyómmal le szoktam ellenőriztetni a leveleim tartalmát és ő mindig észreveszi azokat a mizériákat a névelőkkel, amiket én egész biztos soha nem fogok levetkőzni.

... így lett most is, megírtam az emailt angolul szombaton este, hogy hétfőn akkor érkezem, aztán a tárgyba beírva valami hasonlót, hogy " bátyó, légyszi légyszi nézd meg, hogy jó-e így, mert nagyon fontos és sürgős" elküldtem neki, és ő persze vissza is küldte, és én megnyugodva kijavítottam és vélhetően továbbítottam az olasz főnöknek, mert a válasz levelében (rövid, velős és némileg hűvös) a tárgyban még mindig ugyanaz a magyar kriksz-kraksz volt, mint amit bátyónak szántam (de legalább az emailben helyesen szerepeltek a dolgok...). És ezt a levelet még két további itteni kollégának is továbbította, akikkel fel kellett vennem a kapcsolatot... az egyik láttam, hogy használja a gúúúúgle fordítót, remélem a másik még nem fejlődött idáig...

Csak kicsit sápadtam el és vert le a víz, amikor megláttam a szerencsétlenkedésem eredményét - és azon nyomban kikapcsoltam a gmail-ben azt az opciót, hogy összefűzi az összetartozó leveleket, mert ilyenkor egy idő után már nem lehet látni, hogy mi is szerepel a tárgyban...

Itt a baki vége...

... de egész biztos lesz másik...