péntek, október 17, 2014

A munka kezdetére várva...

Ma reggel munkába menet azon gondolkoztam, hogy utána kellene nézzek, milyen a pikkelysömör előfordulási gyakorisága a bennszülött törzskönyvezett olasz populációban, erről a betegségről ugyanis köztudott, hogy a krónikus stressz is provokálhatja és ronthatja is a lefolyását.

Szerintem szignifikánsan alacsonyabb, mint akár a bevándorlóké, akár a kelet-közép-nyugat európaiaké..

És vajon történt már összehasonlító tanulmány a görög-olasz-spanyol-portugál népek között, esetleg összehasonlítva Európa legboldogabbjaival: a hollandokkal és mintha mostmár a dánokkal is...

Persze a napos órák és genetika szerepe sem elhanyagolható tudom, de ha ugyebár pont azt a napi 8 órát tölti az ember a munkahelyén, ameddig rendesen süthetné a nap, akkor már csak esetleg a hétvégi napfényt kell megemlíteni a vizsgálat limitációi között.. A genetikát pedig szintén megemlíteni a befolyásoló tényezők között...

Hát ilyeneken gondolkozom a reggeli csendes emésztése közben, a munka kezdetére várva...

... Ha ugyanennyit gondolkoznék a saját tudományos dolgaimon is...

posted from Bloggeroid

2 megjegyzés:

Marcipánördög írta...

Nekem van amúgy, amikor iskolába kerültem 7 évesen, akkor jött ki, de kb. 1 év volt, mire diagnosztizáltak, mert csak az ujjaimon jött ki, és senki nem tudta, mi lehet. Ha nyaralni mentünk a tengerhez, MINDIG elmúlt, már másnapra, amint hazajöttünk, újra kijött. Hiába áztattam itthon tengeri sós vízbe, volt fényterápia, kátrányos kenőcs, minden, de nem használt. Hála istennek, régóta tünetmentes vagyok..

Cserebogi írta...

@Marcipánördög: ezek szerint sikeresen kiiktattad a stresszt az életedből... :))

Én már kíváncsian várom, hogy nálam mikor üti fel a fejét a betegség...
Bár most épp intenzíven tanulom a lazaságot... ;) Buon fine settimana! :)