.. egy egész napig bírtam, bár volt egy adott pont, ahol elgondolkoztam, amikor a 24. betegnek mondtam az ambulancián, hogy hosszú lesz még ez a nap (még voltak ketten utána, és még ráadásnak ott volt az egész osztály, ahol sikerült ismét osztályvezetővé és egy személyben az egyetlen szakorvossá előlépnem), hogy ez a fél mondat már panaszkodásnak minősül-e vagy még belefér a klasszikus visszafogott udvarias társalgásba ...:) aztán úgy döntöttem, hogy ez még messze van a panaszkodástól és úgyis lesz még olyan mondásom, amivel majd lenullázom a számlálót és indulhat az óra elölről... :) amúgy el sem hiszitek, de tényleg vidámabban telt a nap, bár amikor néhány embernek elmondtam, mit is keres a karkötő rajtam, hangosan elkezdtek nevetni, hogy milyen lükeségekre adom a fejem, úgysem fogom megállni - nem csoda, elég nehéz időket élünk mostanában, de jobban belegondolva volt ez még így és lesz ez még így sem...
... a karkötő egy egész napot kibírt tehát bal oldalon, majd ma költözött egyet, amikor ismét rám gondoltak egy extra feladatnál, én viszont kijelentettem, hogy nem vagyok hajlandó önkéntesen az oktatói tevékenységben is még plussz feladatokat vállalni, akad bőven munkám más helyeken, pl 1,5 ember helyett dolgozunk hamarosan megint az osztályon, időnként még cikkírásra is próbál rávenni a főnököm egyre kevesebb sikerrel és valamikor még ennek a magánéletnek nevezett hóbortnak is jó lenne kis időt szentelni.
... ez a karkötős dolog viszont azt hiszem tényleg jót fog tenni. ;) csak figyeljétek, ahogy tetőzik majd az optimizmusom. :)
1 megjegyzés:
.... : -), : - ))..........
Megjegyzés küldése