... a "Hogyan hagyjuk abba az aggódást és kezdjünk el élni" című könyvet, amióta 1,5 hónap alatt két kolléga jelentette be a távozását (bár az egyik még annyira nem hivatalos, hogy még nekem sem mondta, máshonnan értesültem róla, pedig az illető már a barát kategóriába esik - legalábbis azt hittem), egyik kedvenc nővérem ősszel szintén más vizekre evezik, kevesebb felelősségért és jobb fizetésért, az osztályvezető megbetegedett, tartósabban távol van, én pedig kezdek ezek alapján mély pesszimizmusba süllyedni és feladni a reményt, hogy belátható időn belül könnyebb lesz a helyzet. És emiatt egyre ingerültebb leszek és kezdem nem szeretni magam... és ez cseppet sem javít a helyzeten és a hangulatomon... szóval neki kell fogjak ez ellen aktívabban tenni ... csak ne lenne olyan nehéz kiverekedni magam a türelmetlenségemből és fáradtságomból...
... ezt leszámítva amúgy minden rendben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése