... irány Firenze... ismét. Szálláshelyet már múlt héten lefoglaltam, a buszjegyet azonban csak ma, mert mostanra körvonalazódott, hogy tényleg el tudok menni, marad ember az osztályon (és nem csak beteg, hanem egészséges is, aki rendezze a betegeket... :) ). Egyébként így utólag belegondolva, repülővel is mehettem volna, mert épp csak hogy, de kijött volna valószínűleg az ösztöndíjból - na de a lüke spórolós fejemmel nem volt szívem háromszor annyit kiadni a repülőért, mint a buszért. És mivel buszozni is szeretek, és éjszaka még jobb is el lehet merülni a saját sorsom feletti töprengésben egy-egy ilyen hosszabb buszos utazáson, ezért nem olyan drámai az a 15 órás út, amit meg kell tenni. Oda-vissza.
Most egész biztos nem fogom molesztálni a Porcellino orrát, mert őszintén szólva szívesebben mentem volna Berlinbe statisztikázni, de hát ott nem volt Porcellino, nem volt mit simogatni... habár, ha jobban belegondolok, mintha kétszer lettem volna Berlinben eddig, igaz, mindkétszer hivatalos úton...
... lassan képtelen vagyok észben tartani a kalandozásaim színterét. :) Eljött az ideje a világtérképnek és a színes gombostűknek...
... vagy a rendszeres Cavinton infúziós kezeléseknek...
...vagy is ;)
2 megjegyzés:
vezess blogot, oda mindig felirhatod, mikor hol kalandoztal /B
hogy ez nekem hogy nem jutott eszembe... ?! :)
az a baj, hogy olyan időigényes és unalmas hosszú, tényszerű bejegyzéseket írni... :)
Megjegyzés küldése