... tegnap este addig bütyköltem az előadásomat, hogy hipp-hopp éjjel fél kettő lett, gyorsan elküldtem a főnökömnek, hogy láthassa, azért dolgozom én rajta (csak épp nem sokat haladok)... Főleg akkor lassultam le, amikor nekifogtam megtanulni használni a Photoshop-ot, ami biztos könnyűnek tűnik azok számára, akik már egyszer átverekedték magukat rajta, de nekem, hajdani laikus Corel-esnek bizony elég nagy falatnak bizonyult... Szerencsére végül jött az egyszemélyes felszabadító sereg egy roppant egyszerű program átküldésével, amivel végül (elég sok pepecselést igénylő) gyerekjáték volt megoldani a problémát.
... aztán persze irány az ágy, 5 percen belül elvágták a filmet szerencsére, de a szinte minusz két óra alvás így is annyira megviselte szegény meggyötört szervezetemet, hogy a mai napban még a szokásosnál is több zökkenés volt (mert zökkenőmentességet az én életemben még csak feltételezni is főbenjáró vétek lenne :) )... a félálomban zuhanyzás közben például egyszer csak feltűnt, hogy máskor nem szokott ilyen átható mentolos illat körüllengeni, és a bőrömet sem szokta hűsíteni a tusfürdő rögtön amint magam kenem... eltartott néhány (tíz) másodpercig, ameddig rájöttem, hogy véletlenül a sampont kentem a fürdőpamacsra és azzal csutakoltam le magam...
... utána kiderült, hogy elszámoltam magam, nem maradt már kávé tegnapról, így gyorsan egy 3 az 1-ben (csak épp a 3-ból szerintem egyik sem koffein...) lötyit katymatyoltam, aztán rohanás a buszra...
... körbejárós viziten kórtermenként ásítottam egyet egy vizsgálati lelet jótékony leple alatt és vágyakozó szemmel figyeltem az üres ágyakat (és vizslató szemmel a potenciális ágyszomszédokat)...
... végül mikor hazaértem, bekapcsoltam Albinót, rákerestem a tv-ben egy helyszínelős sorozatra és kényelmesen keresztbe feküdve az ágyon két órát aludtam egyhuzamban. :)
... mert ami jár, az jár... :)
1 megjegyzés:
Leginkább az üres ágyakról szóló megjegyzésen mulattam! Nagyon fáradt lehettél :D
Megjegyzés küldése