Ma próbáltam kicsit haladni a bírálati anyaggal, aminek vészesen közeledik a leadási határideje... Anyumék játszottak Babóval, aki egyszer csak elkezdett hiányolni, ezért beköltöztem én is a játszószőnyegére, a kinyomtatott anyaggal a kezemben és egy fülhallgatóval a fülemen, ami elég jól kiszűri a környező zajokat. Gondoltam, a jelenlétem elég lesz, de őt annyira kíváncsivá tette a fülhallgató látványa (hiszen ilyent sem látott soha korábban), hogy folyamatosan a térdemen megtámaszkodva próbálta elérni a kütyüt és közben teli szájjal mosolygott. Nagyon édes volt. A bírálattal persze nem haladtam, mert nem lehet kibírni puszi-cunami nélkül az ilyen jeleneteket.
Még akkor is a fülhallgató izgatta, amikor egy órával később apukájával kettesben ellógtunk bevásárolni és a nagyszüleire hagytuk...
