... némi töprengés után (hisz nem akarok szerénytelennek tűnni, bár aki ismer, az természetesen ezt sohasem feltételezné rólam... khmm, khmm... :) ) mégiscsak megosztom veletek a reklám(om), amit egy 80 év feletti általam megvizsgált kedves öregúr komponált rólam/nekem bennfekvése során. :)
"Sztárdoktornő a Honvédban
Csak egy van.
Megismertem és azonnal
Megmondtam.
Szerényebb, mint a
Mezei pacsirta.
Szebben beszél, mint a Vágó
A Pista.
Híres orvos lesz belőle
Jól tudom.
Ha nem botlik meg
Kövezetlen rossz úton.
Ha szerény marad
Mint mezőn a pacsirta
Boldog lesz már
Szókratész is megírta.
Hivatásnak tekinted
A szakmádat
Csak bírd a terhet
Amit reád raknának.
Tebelőled sugárzik a
Szeretet.
Józsi bácsi áldja majd a
Nevedet."
Magától értetődik, hogy leendő negatív rekláimat belecsempészem az ablakom alatti, éppen felújítás alatt levő terecske és szökőkutacska betonöntvényeibe, hogy csak egy Sherlock Holmes képességű ember jöhessen rá majdan, hogy én sem voltam tökéletes... ;)
péntek, július 31, 2009
szombat, július 25, 2009
Szegény embert...
... még a fizika törvénye is sújtja...
Nem elég, hogy a nyugodt, nagytakarításra és cikkírásra szánt hétvégémen egy kis hiánypótlás miatt be kellett mennem a munkahelyemre, (és kétszer kellett visszafordulnom a buszra rohanás közben, mert valamit minduntalan ott felejtettem... ), és még egy főnöki röpke személyes megbeszélés is összejött az írás kapcsán, de amikor ezek után egy kis szíverősítőnek szánt, eddig még bontatlan krémlikőrért nyúltam a hűtőbe, kiderült, hogy 4 fokon szilárd halmazállapotot ölt és nem lehet távozásra bírni az üvegből... ezért most vágyakozó szemekkel bámulom, és várom, mikor kóstolhatom meg végre. :) ... és mikor hozza meg a lelkesedésemet a munkára...
... bár lehet, hogy ahhoz valami töményebbre volna most szükség. :)
... vagy egy kis hókuszpókuszos önszuggesztióra...
... vagynemistudom...
Nem elég, hogy a nyugodt, nagytakarításra és cikkírásra szánt hétvégémen egy kis hiánypótlás miatt be kellett mennem a munkahelyemre, (és kétszer kellett visszafordulnom a buszra rohanás közben, mert valamit minduntalan ott felejtettem... ), és még egy főnöki röpke személyes megbeszélés is összejött az írás kapcsán, de amikor ezek után egy kis szíverősítőnek szánt, eddig még bontatlan krémlikőrért nyúltam a hűtőbe, kiderült, hogy 4 fokon szilárd halmazállapotot ölt és nem lehet távozásra bírni az üvegből... ezért most vágyakozó szemekkel bámulom, és várom, mikor kóstolhatom meg végre. :) ... és mikor hozza meg a lelkesedésemet a munkára...
... bár lehet, hogy ahhoz valami töményebbre volna most szükség. :)
... vagy egy kis hókuszpókuszos önszuggesztióra...
... vagynemistudom...
péntek, július 24, 2009
Barátkozom... :))
A nap gondolata az egyik otthoni hírportálon:
"Megszülettél, és amikor eljön a pillanat, vendégeskedésed befejeződik e bolygón. E két pillanatot nem határozhatod meg, ám amit közöttük teszel, abban az Idő lehet a barátod és lehet az ellenséged. Intézd úgy, hogy a barátod legyen! (Crane, Frank, századeleji amerikai író)"
...a jelek szerint egy darabig azért még eltart, ameddig az Időt is megszelidítem, egyelőre még inkább csak köszönőviszonyban vagyunk. :)
"Megszülettél, és amikor eljön a pillanat, vendégeskedésed befejeződik e bolygón. E két pillanatot nem határozhatod meg, ám amit közöttük teszel, abban az Idő lehet a barátod és lehet az ellenséged. Intézd úgy, hogy a barátod legyen! (Crane, Frank, századeleji amerikai író)"
...a jelek szerint egy darabig azért még eltart, ameddig az Időt is megszelidítem, egyelőre még inkább csak köszönőviszonyban vagyunk. :)
szerda, július 08, 2009
Várom...
... hogy teljen az idő és indulhassak haza a következő busszal, ismét eltötyögtem a napot, pedig nem volt megállás, reggeli helyett egyből az ebéddel indítottam, és mégis úgy tűnik, hogy az ebéd is túl nagy luxus, az arra szánt időt is valami másra kell felhasználni. Persze a megoldás az lenne, amit mindenki sugall, hogy kevésbé aprólékosan, felére szűkített kérdéskörrel és intenzívebben terelgetve a szemben ülő fél barokk körmondatait... biztos ez is lesz a vége, hisz jövő héttől lesznek olyan napok is, amikor rám szakad a lenti részleg és több fronton is helyt kell állni, de kicsit félek, hogy a rohanásnak ki issza meg a levét...
remélem senki...
és remélem nem késem le a buszt, de akkor most rohanáááás... :)
remélem senki...
és remélem nem késem le a buszt, de akkor most rohanáááás... :)
hétfő, július 06, 2009
Hétvégi képek... :)
... egy kis fény és árnyék...
...béke és nyugalom...
... és meghittség...
...a megszokott rohanásban. :)
...béke és nyugalom...
... és meghittség...
...a megszokott rohanásban. :)
csütörtök, június 25, 2009
Megint ügyelet...
...és megint első, ezúttal osztályon. És persze napok óta a háttérben ennek a tudata nyomaszt, kicsi vagyok és kezdő, és úgy szeretnék okos lenni és tapasztalt... és még olyan nagyon messze vagyok mindezektől.
Remélem, hogy a szombati esküvőn a boldog ifjú pár képe helyett nem a saját kínos pillanataim fognak a szemeim előtt lebegni.
Szóval kérem holnap rámgondolni, persze tsupa tsupa szeretettel...;)
Remélem, hogy a szombati esküvőn a boldog ifjú pár képe helyett nem a saját kínos pillanataim fognak a szemeim előtt lebegni.
Szóval kérem holnap rámgondolni, persze tsupa tsupa szeretettel...;)
szombat, június 20, 2009
Egy hét után...
.. ismét előkerült a kisbőrönd, a hozott ajándékok helyére kerültek az itthon kapottak, amelyek kicsivel több helyet foglalnak el, úgyhogy némi fizikai erőbehatásra is szükség lesz a lezáráskor, plussz egy 60-as évekbeli belgyó könyv, amiben jópár hasznos gyakorlati információt találtam, úgyhogy cipelem magammal, hátha egyszer erre is ráérek. :)
Már előre látom, hogy a könnyes búcsút most sem úszom meg, gyakorlati képtelenség higgadtan nézni ki a busz ablakán és vidáman visszaintegetni a szüleimnek, tudva, hogy ezt a látványt megint pár hónapra kell elraktározni...
Egyre nehezebben búcsúzom... lehet, hogy a kor, lehet, hogy az ide-oda ingadozó lelki egyensúlyom teszi, de egyre gyakrabban maradok szavak nélkül az utolsó percekben és csak állok és tátogok és abban reménykedek, hogy végre elereszti már az a valami a torkomat, hogy valami optimistának tűnőt én is ki tudjak nyekegni... és megint élesen látom az előttem állókat, csak egyszer sikerüljön már végre kipislogni azt azt a két gonosz porszemet a szemeimből...
Hát akkor indulni kell megint, és reménykedni, hogy lesz még számos találkozás és búcsúzás... mindannyiatokkal.
Már előre látom, hogy a könnyes búcsút most sem úszom meg, gyakorlati képtelenség higgadtan nézni ki a busz ablakán és vidáman visszaintegetni a szüleimnek, tudva, hogy ezt a látványt megint pár hónapra kell elraktározni...
Egyre nehezebben búcsúzom... lehet, hogy a kor, lehet, hogy az ide-oda ingadozó lelki egyensúlyom teszi, de egyre gyakrabban maradok szavak nélkül az utolsó percekben és csak állok és tátogok és abban reménykedek, hogy végre elereszti már az a valami a torkomat, hogy valami optimistának tűnőt én is ki tudjak nyekegni... és megint élesen látom az előttem állókat, csak egyszer sikerüljön már végre kipislogni azt azt a két gonosz porszemet a szemeimből...
Hát akkor indulni kell megint, és reménykedni, hogy lesz még számos találkozás és búcsúzás... mindannyiatokkal.
péntek, június 19, 2009
... és hogy...
... még véletlenül se higgye senki, hogy a szüleim a történet végkifejleteként megtakarított pénzt megkönnyebbülve betették a bankba kamatozni, hogy az angyalka még recesszió idején se érkezzen üres kézzel Karácsonykor, örömmel súgom meg, hogy az anyu által kinézett nyári kosztüm immár egyre vénülő személyem ruhatárát bővíti, sőt bátyó is megszponzorizált egy csodaszép inggel.
Már csak abban reménykedem, hogy nem egy újabb konferenciai szereplésen lesz alkalmam felavatni... ;)
Már csak abban reménykedem, hogy nem egy újabb konferenciai szereplésen lesz alkalmam felavatni... ;)
csütörtök, június 18, 2009
Meglepetés...
Kicsit nehezen tértem magamhoz a meglepetésből, amikor ma a fogorvos kijelentette, hogy nem fogad el pénzt a munkájáért... amikor értetlenkedve ránéztem, és megjegyeztem, hogy messze még az idő, amikor én szakrendelni fogok és viszonozni tudom a szívességét, csak annyit mondott, hogy ő sem tudta meghálálni felesége orvosának a munkáját és így adja tovább a labdát nekem, cselekedjek majd én is hasonlóképp... :)
Felcsillant a remény, hogy mégiscsak vannak emberkék, akik ennek a keveset dícsért egészségügyi rendszernek a különböző csücskeiben összetartanak és összetartoznak... Csak azt kívánom, hogy minél tovább ebben a jóleső tudatban létezhessek és dolgozhassak...
... és persze ígérem, hogy továbbgurítom a labdát...
... addig is még egyszer köszönöm.
Felcsillant a remény, hogy mégiscsak vannak emberkék, akik ennek a keveset dícsért egészségügyi rendszernek a különböző csücskeiben összetartanak és összetartoznak... Csak azt kívánom, hogy minél tovább ebben a jóleső tudatban létezhessek és dolgozhassak...
... és persze ígérem, hogy továbbgurítom a labdát...
... addig is még egyszer köszönöm.
szerda, június 17, 2009
Az idei...
... szülinapi ajándékom remélhetőleg maradandó lesz, ugyanis két napi fogkezelés árában egyeztem ki a szüleimmel... :) Szegény anyu még valami kosztümöt is kinézett a jeles alkalom kapcsán, de szerintem a számla holnapi bemutatkozása után ő is belátja, hogy a nyárnak úgyis lassan vége, és mégiscsak bölcsebb döntés vastagabb ruházatba fektetni - Karácsony táján. ;)
Eddigi tapasztalataim alapján, bár ezt a típusú találkozást most is fájdalom nélkül megúsztam, nagy általánosságban elmondhatom, hogy sokkal gyorsabban telik az idő szemtől szemben egy fogorvossal, ha én a nyakbaakasztós köténykém sarka helyett és ő a kegyetlenül visítozó fúrója helyett 1-1 pohár sört tartunk a kezünkben.
... nem is értem pontosan ennek a mechanizmusát... :)
Eddigi tapasztalataim alapján, bár ezt a típusú találkozást most is fájdalom nélkül megúsztam, nagy általánosságban elmondhatom, hogy sokkal gyorsabban telik az idő szemtől szemben egy fogorvossal, ha én a nyakbaakasztós köténykém sarka helyett és ő a kegyetlenül visítozó fúrója helyett 1-1 pohár sört tartunk a kezünkben.
... nem is értem pontosan ennek a mechanizmusát... :)
kedd, június 16, 2009
Szobornosztalgia...
Az elmúlt napokban tett körútjaink egyikén viszontláttam egyik kedvenc szobromat, amit gyerekfejjel egy alkalommal nagy művészi gonddal le is rajzoltam, amikor épp rámtört az alkotási kényszer. :)
Ilyen kényszeres alkalmakkor rendszerint félnapra kiköltöztem az erkélyre, az én elvarázsolt kis műtermembe, ahol a földön gugolva készültek a nagyszerű remekművek. (Azután persze rájöttem, hogy a lelkesedés mellé tehetség nem párosult, ezért szépen csendben leállt a termelés, beszáradtak a festékek, és végetért a festői karrier.)
Persze azonnal visszatért jópár emlék és érzés a szobor láttán, az akkori lázadó hangulat és a jövőmmel szemben megfogalmazott sziklaszilárd elvárások (amelyekből sajnálatra méltóan sokat lefaragtam az elmúlt években..)...
Kb. abból az időből származik a rajongásom a szintén szobrokról szóló a Zorán dal iránt is, amin hajdanán elég sokat merengtem... :)
Lelki fejlődésem ékes bizonyítéka, hogy legutóbbi kiruccanásunk során az alábbi szobor is a szívembe lopta magát... :)
Ilyen kényszeres alkalmakkor rendszerint félnapra kiköltöztem az erkélyre, az én elvarázsolt kis műtermembe, ahol a földön gugolva készültek a nagyszerű remekművek. (Azután persze rájöttem, hogy a lelkesedés mellé tehetség nem párosult, ezért szépen csendben leállt a termelés, beszáradtak a festékek, és végetért a festői karrier.)
Persze azonnal visszatért jópár emlék és érzés a szobor láttán, az akkori lázadó hangulat és a jövőmmel szemben megfogalmazott sziklaszilárd elvárások (amelyekből sajnálatra méltóan sokat lefaragtam az elmúlt években..)...
Kb. abból az időből származik a rajongásom a szintén szobrokról szóló a Zorán dal iránt is, amin hajdanán elég sokat merengtem... :)
Lelki fejlődésem ékes bizonyítéka, hogy legutóbbi kiruccanásunk során az alábbi szobor is a szívembe lopta magát... :)
vasárnap, június 14, 2009
Lázulok...
... már 1 egész napja és próbálom kideríteni, hogy milyen aktív pihenési lehetőségek vannak a hirtelen jött szabadság maximális kihasználására. A szobabicikli csak egy félig sikerült ötlet, bár megfontolandó a napi beiktatása, hiszen negyedóra tekerés után már a végrendeletem sürgős megírását fontolgattam (és ez sajna csak 5 km-t jelentett megtett távban, tehát a fizikai erőnlétem jelenleg még a kültakarómnál is haloványabb...)...
És mivel most következő napirendi pontként akut (10 percen belüli) temetőlátogatás merült fel, megkönnyebbültem hagyom abba blogírástól elszokott neuronjaim gyötrését, és indulok ki a friss levegőre...
... néha nem árt egy kis oxigén sem a nagy lázulás közepett... ;)
És mivel most következő napirendi pontként akut (10 percen belüli) temetőlátogatás merült fel, megkönnyebbültem hagyom abba blogírástól elszokott neuronjaim gyötrését, és indulok ki a friss levegőre...
... néha nem árt egy kis oxigén sem a nagy lázulás közepett... ;)
szerda, június 03, 2009
Köszönöm...
... az elmúlt napok számos jókívánságát, köszöntőjét. :) A válaszok is folyamatban vannak, már az "a" betünél járok... :))) Addig is, amíg az emailem megtalál Benneteket, húzzatok egy szál virágot a csokorból és érezzétek magatokat megpuszilva. :)
kedd, május 19, 2009
... és böhöm nagy szívás...
... hogy a kárbaveszett órák miatt a főnök még le is szedi a fejedet, hogy addig is nem az ő legfontosabbnak ítélt (de azért nem egyedüli, mert azért közbe-közbe érkeznek még roppant sürgető feladatok) munkájával foglalkoztál... vasárnap... délután...
... én kis naiv, hogyan is hihettem, hogy a hét csak öt munkanapból áll, a plussz napokat pedig legalább megköszönik...
... én kis naiv, hogyan is hihettem, hogy a hét csak öt munkanapból áll, a plussz napokat pedig legalább megköszönik...
hétfő, május 18, 2009
Kárbaveszett órák...
... azok, amelyeket vasárnap kora délutántól estig azzal töltöttél, hogy egy termék leírását fordítottad angolról magyarra, mert "sürgős" címszóval passzintották oda neked, majd hétfőn valaki odasúgja, hogy menetközben kiderült, a termékhez mellékeltek magyar leírást is...
... ráadásul két hét után ma megint felmerült "A" kétely...
... néha elhaló hangon kimondom, hogy "optimizmus" és csodálkozom, hogy nem tökéletes a tudatalattimra kifejtett hatás...
... ráadásul két hét után ma megint felmerült "A" kétely...
... néha elhaló hangon kimondom, hogy "optimizmus" és csodálkozom, hogy nem tökéletes a tudatalattimra kifejtett hatás...
szombat, május 16, 2009
Mai horoszkópom...
"Bár a mai napja sok tekintetben kedvezőbb lesz, mint a tegnapi, még mindig nem az igazi. Sok minden nyomja a lelkét, és nem tudja, hogy szabaduljon meg a nyomasztó gondolatoktól. Az még soha nem jutott az eszébe, hogy kiírja magából? Az Ikrek nemcsak a beszédben, hanem az írásban is tehetségesek, s a lelki hasznon túl soha nem érzett örömet okozhat az írás. Próbálja ki."
Nnna, igen... én mind írok, és írok, é sírok, igaz, hogy cikket, és angolul, és nem is az elsőszerzősömet (pedig arra is nagyon ráférne pár újabb gondolat - és kb 1000-1500 szó törlése), de valahogy csak nem akar ez a nap életem legszebbje lenni. Bár a legrondábbnak sem mondanám, hisz az ablakon túl csicseregnek a madarak és nyár van és Chris Reát hallgattam ma elég sokat (kb ez a zene talál most a lelkiállapotomhoz) és nem 6:30-kor keltem anyai telefoncsörgésre, hanem arra a fura álomra 9-kor, hogy Óóbamát valaki eltette láb alól és még valaki igen fontos személyt, de arra már nem emlékszem (talán a magyar politika nagyjai közül, de akkor hadd választhassam így utólag ki, hogy ki is lehetett az... ;) ).
Hát így vagyok ma...
...persze soha rosszabbat, bár azért kb minden második hétvégén akár jobb is jöhet... ;)
Nnna, igen... én mind írok, és írok, é sírok, igaz, hogy cikket, és angolul, és nem is az elsőszerzősömet (pedig arra is nagyon ráférne pár újabb gondolat - és kb 1000-1500 szó törlése), de valahogy csak nem akar ez a nap életem legszebbje lenni. Bár a legrondábbnak sem mondanám, hisz az ablakon túl csicseregnek a madarak és nyár van és Chris Reát hallgattam ma elég sokat (kb ez a zene talál most a lelkiállapotomhoz) és nem 6:30-kor keltem anyai telefoncsörgésre, hanem arra a fura álomra 9-kor, hogy Óóbamát valaki eltette láb alól és még valaki igen fontos személyt, de arra már nem emlékszem (talán a magyar politika nagyjai közül, de akkor hadd választhassam így utólag ki, hogy ki is lehetett az... ;) ).
Hát így vagyok ma...
...persze soha rosszabbat, bár azért kb minden második hétvégén akár jobb is jöhet... ;)
kedd, május 12, 2009
Jelek :)
Egész nap evési kényszer gyötör, bár délben meleg kétfogásos ebédet eszem, legalább napi 1-1,5 liter vizet megiszom (a betegeknek egy szót sem, mert mindig megdorgálom őket, ha nem fogy el legalább 2 liter naponta..), két kávéval sem érzem magam üdének...
Látszik, hogy nyugodtabb vizekre eveztem pár napja és ráérek nyavalyogni és magamra odafigyelni...:)
...a nyugodtság mellé már csak valaki olyan kellene, akitől sokat lehet tanulni is...
...na de minden egyszerre nem adathat meg az embernek...
...kezdhetnénk inkább a tanulással és ha már nagyon okos lettem, akkor a napi meleg kajával folytatni...? :)
Látszik, hogy nyugodtabb vizekre eveztem pár napja és ráérek nyavalyogni és magamra odafigyelni...:)
...a nyugodtság mellé már csak valaki olyan kellene, akitől sokat lehet tanulni is...
...na de minden egyszerre nem adathat meg az embernek...
...kezdhetnénk inkább a tanulással és ha már nagyon okos lettem, akkor a napi meleg kajával folytatni...? :)
vasárnap, május 10, 2009
Kissé bonyodalmasan...
... de ma voltam szavazni, és pár hónap szünet után megint lerománoztak. Az, hogy erdélyi magyar, az arckifejezésükből és átlagéletkorukból megítélve nem szerepelt a kedves egybegyűltek szótárában...
A nyelvem hegyén volt, hogy "Viszlát a munkahelyemen"-nel búcsúzzak el tőlük, de igazából még ott sem szeretnék velük ismét találkozni...
A választási eredményt viszont kíváncsian várom... persze túl sok reményt nem fűzök hozzá...
A nyelvem hegyén volt, hogy "Viszlát a munkahelyemen"-nel búcsúzzak el tőlük, de igazából még ott sem szeretnék velük ismét találkozni...
A választási eredményt viszont kíváncsian várom... persze túl sok reményt nem fűzök hozzá...
csütörtök, május 07, 2009
Azért talán csak...
... előre araszolok a "dudományosságban", mert a nővér a héten az osztályon fellelhető mindkét mellkasi panaszos beteg miatt engem ugrasztott... mondjuk szívesebben specializálódnék "kis lábujj átmeneti fájdalma" szindrómára, ha lehet választani... hmmm, nem lehet?... jól van na, azért próbálkozni csak lehet... ;)
szerda, május 06, 2009
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)