... hogy következő héten sokkal több mindenre lesz időm: kartonokat nézegetni, emberekkel találkozni, magánélni, túrázni, olvasni, továbbképződni...
... de aztán rájövök, hogy ez megint nem az a hét és megint a tűzoltás van soron, azaz az arcomba csapó lejáró határidejű feladatok lehetőség szerinti gyors (és emiatt nem annyira minőségi) megoldása...
... a rengeteg segítség felajánlás pedig hirtelen köddé foszlik, amikor a konkrét feladatot kell megoldani.
... bár kezdem megtanulni azt is, hogy nemet mondjak, ezt még nem akarják elhinni nekem és mindig futnak még néhány fárasztó és lelkiismeretfurdalást generáló kört, mielőtt feladják.
... kérdés, hogy meddig lehet a jelenlegi helyzetet folytatni?
... és hogy tudnám kizökkenteni ebből az ördögi körből?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése