... minden reggel átteszem a karkötőt a másik kezemre, mert hát nem létezik, hogy valami ki ne csúszott volna a szájamon - még ha konkrétumra nem is emlékszem... :) de azért igyekszem oda is figyelni a feladatra...
... most, hogy egy hónapig úgy jött ki a lépés, hogy végül nem ügyeltem, igencsak rosszul esett két ügyelet egymásután, de legalább kipróbáltam alvás szempontjából is az új szobámat. Bevált. Ha nyugis az éjszaka, a nővérek ajtócsapkodása helyett végre fél órával később (6 előtt pár perccel), az udvaron átcibált szekerek nyikorgására ébredhetek. Minden perc számít, így ezért is hálás vagyok. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése