... ma reggel megbeszélés után az osztály fele bandukolva összefutottam egy társszakmában dolgozó kollégával, akivel közösen gondozunk néhány beteget. Amikor megszólítottam, kedvesen behívott az orvosi szobájukba, készített nekem kapszulás Nespresso kávét (kimosta a saját poharát, ki is fertőtlenítette - ezt az alaposságot...) és még üdvözletként két puszit is kaptam, mert a szabadságunk óta nem találkoztunk (előtte is összesen 2x, mert mindig telefonon beszéltünk). Annyira meglepő ez a viselkedés, amikor általában ahhoz vagyok szokva, hogy könyörögni kell egy konzíliumért és morcos szíveket kell megpuhítani ... Mennyivel vidámabban lehetne így dolgozni, ha mindenki nem a túlélést célozná és ehhez energiatakarékos üzemmódba állna (amibe már nem fér bele egy kedves szó, egy közös kávé).
... azért remélem, hogy lesz még hasonló élmény - más emberekkel is. Régen én is barátságos voltam, de ezen mostmár dolgozni kell... de ez már egy másik bejegyzés lesz... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése