csend

... tegnap egy meglehetősen stresszes ügyeletem volt, ilyenkor mindig rádöbbenek, mennyire hiányzik a belgyógyászati kiterjedtebb alapképzés (ahogy más, nyugatibb országokban alapból meg van szervezve) ahhoz, amivel nap nap után meg kell küzdeni, és ez a hiányérzet főleg ügyeletekben csúcsosodik ki... Ami a jó hír, hogy az intenzíves kolléga is egyetértett végül azzal, amit sikerült kitalálnom. Ami a rossz, hogy még mindig az az érzésem, hogy nem szabad a megérzéseimre és eddig megszerzett tudásomra hagyatkozni, mert az még mindig olyan édeskevés... És nem látok rá esélyt, hogy valaha is elmélyíthessem, mert itt egy újabb szakvizsgaként a belgyógyászat szakképzést elvégezni és a diplomát megszerezni felér egy öngyilkossággal...

... amúgy pedig citromfű-tea a kézben, halk zene a háttérben és zárójelentésírás folyamatban...

De különben csend van.

... és mivel mostanában mindenhol versek röpködnek, itt a vers, csak nektek, ami ma bennem motoszkált. :)

Bartalis János: De különben csend van

Te, bolondos fiucska, miért nem alszol? Te?...
Mindenki oly édesen pihen.
Csak te zavartad meg reggeli álmod.

Te, bolondos fiucska, hát mit akarsz?
Élvezni a reggelt?... Eredj aludni,
nincs még semmi látni való, minden aluszik még.

Csak egy csodálatos szekér indult el,
derékig tűzben a hegy tetején -
De különben csend van, nyugalom van még.
Csak az a különös szekér - én nem tudom,
de mintha csupa virágon menne és olyan
valami mozgásféle is támadna nyomában.
De különben csend van.
Csak a bokrok népesültek be és a levelek széle
fénylett meg.
Na, meg aztán - én ugyan nem értem, de mintha
mámoros versenybe kezdenének a madarak,
vagy minden madár 19 féle nyelven szólalna meg.
De különben csend van. Nagy nyugalom.
Csak az a babonás rigó a vízpartján - én nem tudhatom,
de mintha egy kicsit megrészegült volna a napsugártól.
De különben csend van. Határozottan csend van.
Csak egy-egy éberszemű gazda kocog el
csengős lovával a kerted alatt.
Csak egy-egy csapat virágárus-lány siet ki
kosarával a piacra -
De különben csend van s minden aluszik még,

Csak valami vadboroszlán-féle erős illat kapott
lábra, mert a reggeli szél üde ajakával csókdosta
s az bódítgatja az emberek fejét és - én föl nem foghatom,
de mintha megindulnának a fák, mint virágos karok
a dal szárnyán.
Levegőben, vízen, úton, mindenütt csak kacagó
virág-máglyák gyúlnának.
Harangok kondulnak meg és harsonák szólalnak meg
minden dobásnyira.
Az embereknek ezek hallatára, mintha kiszállna
az erő inaikból, mert megbűvölten,
mozdulatlan állnak - én nem tudom, de mintha
térdre roskadnának -
De különben csend van. Határozottan csend van.

Csak a hattyúk kezdtek valami furcsa játékba
a tavon és a vízi madaraknak mehetett fejükbe az illat,
mert olyan bizsegő és izgatott a daluk.
És - én föl nem érhetem ésszel, de mintha
meglopták volna a természet minden színét,
olyan pazar-csillogó a tolluk.
De különben csend van. Határozottan csend van.

Csak úgy tesz minden, mintha élne.
Csak úgy tesz minden, mintha szállna,
szállva-szállna, szállna.
Csak úgy tesz minden, mintha örökre magába
akarna bolondítani.
Én nem tudom miféle időszak van, de mintha
minden vágyna, szólna, várva-vágyna, vágyna.
Én nem tudom miféle időszak van -
Csak olyan szép minden,
olyan végtelenül elragadó és olyan mámoros -
De különben csend van. Határozottan csend van.
És te bolondos fiucska még sem akarsz aludni.
Pedig ezeket leszámítva - hidd el, hogy
Csend van. Határozottan csend van.