(csakis az új kütyüvel készítve... :) )
A nagy plussz az volt, amikor az elsőéves rezidensem, az én kis Sancho
Panza-m szélmalomharcaimban, visszafordult a szakrendelőm ajtajából,
odajött, megölelt és megpuszilt, amikor látta fáradt arcomat és
nyomorúságomat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése