... olyan igazi fura hétfő... :)
Azzal kezdődött, hogy otthon felejtettem a mobilomat, így tesztelhettem, hogy a mobilfüggőség jegyeit észreveszem-e magamon. Szerencsére nem igazán, még jól is esett, hogy végre aránylag csend volt körülöttem. Eredmény: 13 nem fogadott hívás, amiből 3x az a cég keresett, akiktől szombaton végre megrendeltem a mobilt, amin sokat töprengtem, hogy kell vagy sem: víz- és ütésálló - nem véletlenül választottam ezt, bár, mielőtt gyanakodni kezdenétek, elárulom, hogy a kis Samsungom is él még, csak már tele a memóriája - ez például közös bennünk... :)
Áldom az eszem, hogy visszahívtam őket, mert kiderült teljesen mellékesen, hogy a rendelt mobil egyébként nem kártyafüggetlen, az többe kerül, és egyébként pont nem az én mobilszolgáltatómhoz van kalibrálva... úgyhogy egyúttal módosíttattam a rendelést - ami sajnos azt jelenti, hogy csak 3-4 nap múlva tudják postázni... kezdem elveszíteni a reményt, hogy akkor a hétvégén már ezt fogom pötyögtetni idehaza...
A munkahelyemen egyébként egy olyan doktornőnek magyaráztam egész nap, aki hajdanán az egyetemen tanította az évfolyamtársaimat - konkrétan engem soha, de emlékeztem az arcára. Kicsit rosszul indult az ismerkedés, amikor megkérdezte, hogy negyedéven ki volt azon a gyakorlaton a gyakorlatvezetőm, ahol ő is oktat, ennyi év távlatából már tényleg nem emlékeztem és amúgy sem hagyott bennem túl mély nyomot sem az a gyakorlat, sem az a féléves belgyógyászat, mert csak a durva 200 kérdéses tesztírástól féltünk, de attól nagyon. Arról a vizsgáról még az jut eszembe, hogy életemben egy alkalommal voltam képes 14 órát tanulni egy nap alatt, és ez pont ezelőtt a vizsga előtt volt egy nappal. Sem azelőtt, sem azóta nem voltam képes megismételni ezt a bravúrt... szóval ennyire voltak kellemes emlékeim az adott Klinikával/tantárggyal kapcsolatban - de persze ezt inkább nem osztottam meg a kedves kolléganővel, akivel az elején magázódtunk, mint azt az egyetemen tanultam, majd végül már tegeződtünk, mint ahogy ez itt működik...
Aztán volt egy munkamegbeszélés egy másik intézetben, majd irány vissza a saját munkahelyemre, hogy gyorsan levizitelhessek, majd részt vegyek az időszakos hétfői agytágításon...
A nap fénypontja, bármilyen meglepő, de a spinning végén volt, amikor rájöttem, hogy egy év után először ismét sikerült végigtekerjem az egész órát úgy, hogy közben nagyjából sikerült a tempót és utasításokat is követni.:) Hip hip, a végén még formába lendülök - bár már most is szép vagyok, csak nagyobb felületen... :)
Este újabb 2 órás munkamegbeszélés Skype-on (na jó, abból egy óra kevésbé munka, de egy órát tényleg intenzíven táblázatokat terveztünk), most pedig, mikor végre nekifoghatnék osztályos és ambuláns betegekkel foglalkozni kicsit, inkább lefekszem és punktum. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése