hétfő reggel... :)

Most találtam Szabó László "Hétfő reggel" című számát. :) Nagyon igaz.

A mai nap nagyon fárasztóan indult, megtűzdelve egy undok beteg általi morgással: nem rám szórta átkait, hanem az asszisztenciára, mert várnia kellett egy akut beteg, egy másik kolléga és azok miatt a betegek miatt, akikkel még életemben nem találkoztam és próbáltam kiszűrni a zűrös történeteikből a hogyan továbbakat (nála pedig már úgy tűnik, hogy sikerült egy működő kezelést beállítanom, mellesleg táppénzen van és majd egy hónap múlva akar visszamenni dolgozni)... ez mindig nagyon megvisel, részben ezért is érzem naponta 3x, hogy jó lenne más munkahely után nézni, unok már bocsánatot kérni, ha várni kell rám (és még véletlenül sem azért, mert unatkozom és a körmöm reszelgetem a betegekkel való foglalkozás helyett...). Utána még jött egy kis invazivitás is, amit szintén nagyon utálok, amint a beteg fölé hajoltam, elöntött az adrenalin és éreztem, hogy elkezd remegni előbb a hasi aortám, majd a kezem is átveszi ezt a ritmust. Szerencsére akkor már jó helyen voltam és végülis sikerült a beavatkozás, de nekem ez akkor is akkora lelki trauma, mintha saját magamon végezném el - hmm, nem, annál is nagyobb... Volt azért jó dolog is úgy a nap végére (nem beszélve arról, hogy ma sikerült itthon felejteni a mobilomat, ezért sokkal csendesebben telt a nap :) ), az egyik betegtől kaptam egy írószert, amin a keresztnevem szerepel, és azt írja a dobozon (sablonszöveg), hogy varázslatos a személyiségem. ;) hát nem elbűvölő? :) és a beteg megköszönte, hogy ennyit foglalkozom vele. Pedig csak teszem a dolgom.