... a tulajdon édesanyám, aki szerint legutóbbi bejegyzésem csak holmi blog-karikatúra, mert hiszen az egy sort is alig éri el... hiába próbáltam neki magyarázni, hogy van az kettő is (gyorsan leellenőriztem és tényleg :) ), és hogy hát a fotó, meg a tél, meg a pillanat meg hasonlók (arról nem is beszélve, hogy amikor először kínkeservesen megszerkesztettem az ennél kicsit hosszabb verziót Okoskatelefonkámon, akkor elúszott az egész, mert elszaladt a net) ... de hiába, ő akkor is hosszabb bejegyzést vár, legyen mondjuk Madridról, pedig ő egyike azon keveseknek, akiket gyakorlatilag naponta részletesen felvilágosítottam az eseményekről és jobban emlékszik a kongresszus estéire mint én, hála a jóféle portugál vörösbornak... :) próbáltam meggyőzni, hogy legyen a krónikásom, én mindent részletesen úgyis elmesélek, ő pedig csak le kell pötyögje és akkor végre cserebogiból ismét áradni fog a karakter, de erre már nem hajlandó... hát így épüljek én a kritikáktól és terjedelmesedjek és sokasodjanak bejegyzéseim...
... mondjuk a terjedelmesedés része megy magától, ámbár új lakótársam talán tesz majd ez ellen egy keveset. De ez már másik bejegyzés lesz... :)
2 megjegyzés:
nekem pedig tetszett a tegnapi bejegyzes, neha eleg ennyi szo is :)
remélem anyu a hozzászólásokat is olvasod... :)
köszi Zsolt, reményt adtál. :)
Megjegyzés küldése