csütörtök, december 31, 2015

még 5 óra...

... ebből a fordulatos, eseménydús, időnként sikeres, időnként elkeserítő, kifejezetten fárasztó évből.

... remélem a délutáni másfél óra alvás elegendő energiát nyújt ahhoz, hogy az éjfél ébren találjon.

... egy kicsit kevesebb adrenalinnal terhelt izgalmat, kicsivel több szabadidőt, több mosolygós percet,  kevesebb bosszankodást és még kevesebb panaszkodásra késztető helyzetet kívánok magamnak és mindenkinek, aki szintén erre vágyik az Új Évben. :) És főleg egészséget és szerető embereket, akik körbevesznek.

péntek, december 25, 2015

Az én kis karácsonyfám :)

...teljesen egyedül állítottam (fel az asztalra) és díszítettem fel. :)


...már csak életben kell tartani... :) lehet, hogy ezt is beviszem majd az osztályra, ha végetérnek az ünnepek, mert kedvenc takarítónőm rendszerint sikerrel reszuszcitálja a növényeimet (ha nem túl későn kapok észbe...).

posted from Bloggeroid

szerda, december 23, 2015

érdekes élmény

... volt mindenesetre tételt húzatni, elméletet vizsgáztatni és igyekezni egyben igazságos, szigorú de nem félelmetes maradni. Ez utóbbi szerintem igen jól sikerült, senki nem félt egyáltalán túlságosan, az igazságos résznél utólag már lehet, hogy két emberkénél felcseréltem volna a jegyeket, de hát erre már ilyenkor nincs lehetőség... ilyen szempontból máris új tapasztalatra tettem szert, kicsit kezdtem érezni a súlyát, hogy az általam adott jegyekkel egy másik ember életét befolyásolni is tudom.... a gyakorlati vizsgán nincs ez az érzés, mert tudom, hogy az elméleten dől el úgyis minden, és itt lehetek nyugodtan kicsit engedékenyebb, a végső döntés úgysem az én kezemben van... Azt azért halkan megjegyezném, hogy a benyomásom néhány (=nem kevés) diáknál pont az volt, hogy nekik aztán édesmindegy a jegy, eljöttek, előtte kicsit olvasgattak, megpróbálják, aztán lesz valami... az, hogy én azalatt az idő alatt, ameddig próbálok valami használható információt kicsikarni egyesekből, rengeteg egyéb hasznos dolgot is cselekedhetnék, fel sem merül bennük.

...  csak az bosszant, hogy egész évben mondogatjuk nekik, hogy becsapós tananyag, csak hiszik, hogy néhány nap elég, hogy megemésszék az információkat, csak bólogatnak, aztán vizsgán igen eredeti elképzelésekkel és vizsgálómódszerekkel örvendeztetnek meg... azt hiszem elkezdem írni az aranyköpéseket... nem gondoltam, hogy a medicina is képes ilyen gyöngyszemeket szülni, de mégis.

... azért összességében két, azaz jobban belegondolva három nagyon kellemes meglepetésben volt részem, két fiú és egy lány annyira ügyesen megtanulta és értette is az anyagot, hogy kicsit visszaadta a hallgatókba (és leendő gyógyítóimba) vetett reménységemet... 

(nyilván más tantárgyakból, ami jobban érdekli őket, biztos jobban felkészülnek - legalábbis reménykedem).

Boldog Karácsonyt mindannyiunknak! :D



... én Buble fantasztikus hangja mellett próbálom lefaragni ambuláns kartongyűjteményemet - ha már úgyis hosszú munkás napnak nézek elébe. :D
... de holnaptól nálam is Karácsony. :)
... addig talán a hangulat is megjöhet még... :)

vasárnap, december 20, 2015

annyira megszoktam...

... hogy mindig a szüleim vigasztalnak engem, hogy most, amikor nekik lenne szükségük rá(m), nem találok szavakat... :( csak míg az én gondjaim általában viszonylag csekélyek, addig én nem tudok semmit mondani, ami enyhítené egyik legjobb barátjuk elvesztését... 

... hiszek abban, hogy M. bácsi ismét vidáman mosolyogva, ahogy mindig is tette, csak mostmár odafentről néz le egykori barátaira és a többi szeretteire is.

... és közben azt érzem, hogy egyre fájdalmasabb felnőttnek lenni.

szombat, december 19, 2015

Ismét egy kis hétvégi tanulás...

... Ezúttal azért, hogy a hétfői elméleti vizsgáztatás során ne érhessenek meglepetésként a hallgatók által húzott tételek...

... a tételsor alapján van néhány olyan kérdés, amit én legalább annyira szeretnék, mint ők, hogy ne húzzák ki...

... új szemszögbe került a szóbeli vizsga... Ezúttal másképp fogok szenvedni.

posted from Bloggeroid

kedd, december 15, 2015

inkompatibilis hobbik

... olyan sportokat találok magamnak, amiknél nem találok senkit a barátok közül, aki elkísérjen, élvezze és második alkalommal is csatlakozzon (lásd spinning), olyan koncertekre (szimfonikus) járok évente néhány alkalommal, amikre lasszóval sem tudok kísérőt találni magam mellé (vagy ha mégis, csendben szenvednek mellettem és második alkalomra nem tudom már meggyőzni a csatlakozásra, sőt legutóbb a társ bérletet, amit szintén én fizettem, tévedésből ki is dobták - pedig még 4 koncert hátravan)...

... több, mint egy emberes baráti körben magányos hobbikra vagyok kárhoztatva.

... még szerencse, hogy legalább a munkahelyemen van 1-2 rokonlélekfanatikus - vagy fanatikusabb. :) egyébként már kezdenék gyanús lenni magamnak... :)

hétfő, december 14, 2015

el sem hiszem...

... hogy mindjárt Karácsony. Egyszerűen semmi ünnepi hangulatom nincs (bár lelkileg már kezdek kicsit kiegyensúlyozottabb lenni, mint akár 3 héttel ezelőtt (lehet, hogy ez már a Karácsony szele/szelleme). Mivel még nagyon el sem tudtam gondolkozni ajándékokon, szerintem idén is utolsó pillanatra marad a gondolkozás az ajándékbeszerzés, ami kicsit sem tölt el megnyugvással.

...  na de történtek még csodák és ha egyszer hosszasan kialhatom magam, még nagy dolgokra lehetek képes... :)

péntek, december 11, 2015

óévi fogadalom...

... 10-nél több leletezésre váró ambuláns kartont nem viszek át az újévre....

Már csak neki kéne fogni valahogy... záróírások után...

... csak egy kicsivel több szorgalmat adj Istenem (amiből az ambuláns kartonokra is jusson)...

csütörtök, december 10, 2015

Pislákoló fény...

...az alagút végén...hétfőn (kb egy éve) hónapok óta először eljutottam spinningre!

(Azóta sem...)

nincs is annál felemelőbb...

... mint délután 5-kor (szakrendeléses napon) egy órán keresztül angolul előadást tartani 6 embernek, akik közül egyetlen ember orvostanhallgató és talán részben értheti a betegségeket, amikről a Nagyfőnök helyettesítőjeként beszélnem kell. Mindezt úgy, hogy közben tudom, hogy mindenki magyar anyanyelvű és ha már úgysem értenek kb semmit egyik nyelven sem, de legalább nekem annyival könnyebb dolgom is lehetne...

vasárnap, december 06, 2015

időnként...

... mint például ma is, komolyan felmerül bennem, hogy lehet, hogy többet ártok, mint amennyit használok a betegeimnek (pedig meglett a diagnózis ezáltal, csak de).
... és akkor még jobban elmegy a kedvem az egész doktorosditól és még nyuszibb leszek...
... és a nyusziságom egyre nő, a tudásom pedig úgy érzem, ezzel párhuzamosan folyamatosan csökken...

... lehet vajon kevesebbet érteni a munkámhoz ennyi év után, mint amennyi tudással bekerültem az egyetemre? Minden nap még mindig újabb és újabb meglepetéseket tartogat.... 

... s ha belegondolok, hogy hajdanán azt gondoltam, hogy ha úgy érzem, hogy nem vagyok nagyon jó abban, amit csinálok, akkor hagyom az egészet és keresek valami mást, amiben tényleg nagyon jó lehetek... ezzel szemben amióta elvégeztem az egyetemet, szerintem még soha nem éreztem azt sem, hogy "elég jó vagyok"...

... most akkor mi a teendő...?

... én látom rosszul magamat, vagy mások engem...?

csütörtök, december 03, 2015

félreolvasások n+1

... aggregátoros helyett aligátoros... (szalagcímben ütötte meg a szemem)

... kicsit azt hiszem vérengzős hangulatban vagyok az utóbbi napok eseményei után...

kedd, december 01, 2015

hát ezért ...

.... kellene még inkább (és többet) hallgatnom... :)

nem akarok :(

... tantermi előadást tartani.
... sem kedvem, sem energiám most beleásni magam az anyagba, hogy ezek után valami gyakorlati szempontból is hasznos 45 percet monologizálhassak...
... ma is 6 után jöttem el a munkahelyemről (mint ahogy a vizsga óta kb mindennap, kivéve amikor ügyeltem, mert akkor másnap már 4-kor leléptem) és ismét azzal az érzéssel,  hogy egyedül én vagyok lüke, az egész világ egyébként normális...

... csak valahogy nem értem ezt a normális világot...

... ez nooooormális...?

hétfő, november 30, 2015

a tegnap este margójára



... szerencsére csak egészen apró könnycseppek tudtak utat törni maguknak, amikor ezt élőben hallottam ...

kedd, november 24, 2015

kb. máig tartott...

... az érzés, hogy a kiégés egy darabig most el fog kerülni.

.... ugyanis az emelt számú szakrendelés és osztályos betegforgalom mellett most még a rezidensi pozíciót is megnyertem (nem mellesleg épp van néhány rezidens, aki akár meg is csinálhatná a munkát, ha az ő munkaidejük nem végződne sokkal hamarabb, mint az enyém...), sőt olyan dolgokat is én csinálok, ami kimondottan az ő feladatuk lenne (anno én magától értetődően elvégeztem), de ők most ebben nem érzik magukat kompetensnek (megtanulni viszont nem akarják...).  Így szakrendelés után frissen és üdén még nekifoghatok beteget felvenni, zárókba gyógyszerjavaslatokat átnézni, recepteket írogatni, kérőket feladni, stb stb.

... elég szomorú, hogy mekkora különbség van az emberi hozzáállások között.

... nem mellesleg az egyik szakrendelős napomra még egy 2 órás angol nyelvű kurzust is megnyertem jövő hétre, ami miatt kocsikázhatok a két intézmény között, mert még véletlenül sem ide vannak rendelve a diákok.

Hip hip.

vasárnap, november 22, 2015

... nekifogtam..

... felzárkózni az eddig olvasott blogokkal is, mert ez is a blogelvonás részét képezte . :) csoda, hogy milyen jól viseltem, az olvasási tilalom része mondjuk nehezebben ment, az írástól viszont annyira elszoktam, hogy komolyan nehezemre esett leülni és elkezdeni ismét pötyögni...

... szerencsére mindenki szorgalmasan írogatott, így lesz amivel elfoglaljam magam ambuláns kartonok leletezése helyett. :) 

plussz egy jó

... a vizsgára való felkészülés, és az osztályos munkától, valamint három hétig az ambulanciától való távollét arra jó volt, hogy átmenetileg úgy érezzem, hogy a burn out szindrómám szépen javult.

... elismerem, a vizsga környékén kifejezetten vissza is vágytam a megszokott életembe... :)

...  kíváncsi vagyok, meddig tart ez az állapot...

... főleg úgy, hogy a roppant üdítő "szabadságom" miatt most januárig gyakorlatilag minden héten plussz szakrendelésem is lesz.

hát akkor ...

... néhány szót a szakvizsgának nevezett megpróbáltatásról, amiben ugyebár, mint tudjuk, nem minden országban dolgozó kollégának van része... ugyanis pl. Svédországban végigjárogatják a kötelező tanfolyamokat, aztán egyszercsak szakorvosok, ugyanez a helyzet érvényes elvileg Németországban is, Olaszországban pedig legalábbis ott, ahol én némi időt eltöltöttem, egy néhány perces előadást kell készíteni egy olyan témából, ami kicsit kiemeltebben fontos volt a szakképzésed alatt (saját kis kutatási terület például) és a saját főnököddel elbeszélgettek erről, valamint a szakképzésed anyagáról. Mindenféle szigorú szemöldökű bizottság, gyakorlati vizsgák, tételhúzások és egyéb stresszfaktorok nélkül.

... ezek bármelyike nekem is nagyon tetszett volna... főleg, hogy ez már második alkalom, hogy nekivágok egy ilyen megmérettetésnek (még szerencse, hogy nem ugyanannak, másodszor).
Az első alkalomnál az ember tudja, hogy ennek meg KELL lennie ahhoz, hogy végre önállóan dönthessen, dolgozhasson, feltegye a koronát annyi év tanulására, robotolására, végre igazi nagybetűs Felelős Orvos lehessen (azt most inkább nem fejteném ki, hogy akkor még ugyan nem tudja ugyanez az ember, hogy innentől fogva csak még több tanulás és robotolás jön, megtűzdelve az egyedüli felelősségre vonhatóság tudatával). A második szakvizsgánál kb. a felkészülés felénél az ember (lánya) már ELKÉPZELNI SEM TUDJA, miért gyötri magát ezzel a dologgal, hiszen annyira nem is az ő kívánsága volt, hanem jóval inkább a felsőbb hatalmaké, az újabb diploma nem jogosítja fel sokkal több mindenre, mint az eredeti, és olyan ismeretlen vizekre kell evezzen az új tananyagban, ahol még soha sem járt (és lehet, hogy többet nem is fog...), és alapvető fogalmakkal kell először megbarátkozzon (miközben ketyeg az óra és nagy léptekkel haladnia kellene a számtalan hasznosnak és szükségesnek ítélt könyvvel). Az ismeretlenben a figyelem persze folyton elkalandozik, a mondatok harmadik nekifutásra állnak össze értelmes egésszé, a kitűzött napi 40-60-100 oldal átnézéséből pedig estére valahogy mindig maximum 20 oldal sikerül, az eredetileg tervezett 1500-1600 oldal elolvasása/megtanulása pedig egyre reménytelenebb. És mindeközben folyton csörög a telefon, hisz már nem lehet csak úgy kilépni egyik pillanatról a másikra a rendszerből, így a tanulás mellett lehet töprengeni távol levő betegeken és hirtelen sürgetővé váló feladatokon. Az emberbe nevelt és némileg azért veleszületett maximalizmus pedig közben felőrli azt a maradék kis nyugalmat is, mert így tényleg lehetetlen mindent átnézni, amit eredetileg szeretett volna... az ismétlésről nem is beszélve...


... egyébként így utólag azt kell mondjam, hogy könnyebben megúsztam, mint ahogy számítottam rá, a bizottság vezetője valóban a hétköznapi gyakorlat számára fontos dolgokat kérdezte a gyakorlati vizsganapokon, az elméleti tételhúzásnál pedig az összes szentek, a negyed szülővárosom és szüleim izgatott szurkolása és legalább 20 betegem és ismerősöm-barátom imája vezérelte a kezemet, mert tényleg nagyon jó témákat fejthettem ki, amik viszonylag szorosan kapcsolódnak az eddigi munkámhoz is. Persze azért volt olyan terület is benne, amit szerencsémre 1-2 nappal korábban mégiscsak elolvastam a magam okulására...

... és persze jó volt, hogy ezúttal nem egyedül vizsgáztam, hanem egy barátnőmmel ketten izgultuk végig a napokat, hogy egy kicsit a szüleimmel és a tesómmal is lehettem, minden szerettem folyton etetett-itatott (sajnos előbbinek megvan az eredménye is...)

A legjobb pedig, hogy végre lejárt. :)

kedd, november 17, 2015

Elkezdődött...

... Ha lejár a maradék két nap is, jelentkezem. Köszönöm az emaileket. :)

posted from Bloggeroid

vasárnap, november 01, 2015

ne keressetek...

tanulok (vagyvalamiolyasmi).

szombat, október 31, 2015

Csak egy vizsga...

... Egy hete ez az új jelszó. Vígan megyek tönkre, vagy legalábbis csalóka nyugalommal...

posted from Bloggeroid

hétfő, október 26, 2015

Szomorúan konstatáltam...

...hogy a mumus-könyv anatómiai felépítése nem követi a nyakam vonalát, így nemcsak a nappalaimat, de az éjszakáimat is tönkreteszi... Mivel legább az éjszakáimat szeretném magamnak megmenteni és némi regenerálódásra fordítani, így zseniális ötletemről (és a vizsga elsöprő sikeréről) lemondok és a mai éjszakát a könyv már ismét az asztalon tölti... 

vasárnap, október 25, 2015

...minden relatív...

..eljutottam odáig, hogy még a méltányossági kérelem írás is felüdülésnek tűnik a vizsgára készülés mellett/helyett... (még szerencse, hogy volt kb 3, amit mihamarabb meg kell írjak, így álmosság és dekoncentráltság címszó alatt este 9-kor nekifogtam és elkészítettem 2 kérelmet...) ..

... milyen kár, hogy ebből nincs tétel a vizsgán...

...a legújabb áldozat...



.. Szerintem nem bírja ki a vizsgáig... Még reménykedem, hogy én azért igen...

posted from Bloggeroid

hétfő, október 19, 2015

szombat, október 17, 2015

...titulusék...

...a főorvosnő titulusnál csak a professzorasszony titulust utálom jobban helyreigazítani, mert ez utóbbit általában angolul kell megtennem, írásban és legalább 2-3-szor, mire valaki élőlény a tömegesen generált emailek végén észreveszi a vergődésemet...

... magyar kontextusban általában csak ugratásnak szánják...

... ezért (is) szeretnék könyvtáros lenni - ott nincsenek ilyen problémák (sem).

posted from Bloggeroid

péntek, október 16, 2015

unaloműző...

... az előző szakvizsga előtt egy valóban lemondhatatlan 3 napos megbeszélésen vettem részt külföldön, az anyag átismétlése helyett...
... ha véletlenül most az az érzésem támadt volna, hogy a tanulásra fordítható időm túl sok lesz (egyébként nem, mert már most sejtem, hogy nem fogok az anyag végére jutni, úgyhogy majd szelektálni kell vagy nagyot gyorsítani - túl sok határterületet ölel fel ez a szakvizsga, amivel egyébként továbbra is az adott terület szakorvosa fog tovább foglalkozni ...), ezt az érzést megakadályozandó befutott egy feladat, mégpedig hogy október 25-ig bíráljak el absztraktokat egy nemzetközi kongresszusra...

... vajon lehet azzal takarózni a vizsgán, hogy nemzetközi elfoglaltságaim (és méltányossági kérelem írásaim) akadályozták a felkészülést...?

... ami a háttérben csendben megbújó (de sajnos motiváltsággal nem párosuló) maximalizmusom miatt meglehetősen frusztráló érzés amúgy már most is. 

Legújabb kütyü... :)



.. Újkeletű fémallergiából és mozgáshiány korrekciója iránti késztetésből született az ötlet (kb egy éve), hogy lépésszámlálós karórát vegyek, a megvalósításra természetesen tanulás (helyett) közben most került sor. :)

... Persze a kezdeti ajánlott napi 7500 lépést szépen fokozatosan levitte a szegény program 6000-re, mert látta, hogy így esélytelen lesz számomra sikerélményt biztosítani és még a végén az általuk generált depresszióra is nekifoghatnak applikációt fejleszteni..

posted from Bloggeroid

kedd, október 13, 2015

Rekord

... 34 beteg egy szakrendelés alatt, reggel 8-tol 16:20-ig. Kontrollos és új betegek is. És mindenki megvárta, hogy sorra kerüljön... 
... Energiaforrás: egy s.k. készített kis szendvics (a másikra a táskámban már nem jutott idő), kb. 2 dl ásványvíz...

... Ezek után sajnos ma már nem vagyok képes gondolkozni. Tanulás - holnap.

hétfő, október 12, 2015

talány...

... el sem tudom képzelni, hogyan tud felkészülni szakvizsgára valaki, akinek 1-2 darab éhes és figyelem középpontjába vágyó gyerkőc rángatja a ruhája szélét napi 8-10 órában... én még úgy sem haladok az anyaggal, hogy csak időnként a telefon csörgése zavarja meg a csendet, de az sem túl gyakran szerencsére, senkiről sem kell gondoskodnom (csak magamról, hogy nehogy észrevétlenül éhenhaljak, ha túlságosan belemerülnék az anyagba, de a védelmi mechanizmusaim túl vannak fejlesztve ilyen téren...), a házimunkán is rengeteg időt megspórolok, és mégis... azaz mégsem... 

... kezd összeállni a kép, hogy miért alakult eddig úgy az életem, ahogy.

... és ha már nem tudok kifogásokat felhozni, hogy de mégis miért nem volt elég időm - energiám megtanulni az anyagot (ami kifogásom lenne, az összességében valószínűleg nem ér fel egy gyerek faktorral), akkor marad sajnos az agyi kapacitás mérlegelése... és kevésnek találása.

Hüpp.

áááhhh

... és mikor végre leülhetnék tanulni, kiderül, hogy valamelyik szomszéd pont ezt a napot tartotta szintén alkalmasnak a lakásfelújításra és folyamatosan fúr-farag-kopácsol... 
... pedig az én koncentrálóképességemre még a madárcsicsergés is halálos csapást képes mérni, pedig az mennyivel barátságosabb, mint ezek a zörejek...
... és még haza-haza sem mehetek tanulni, mert még mindig rengeteg szakrendelés maradt hátra...

... kicsit nagyon szenvedek.

szerda, október 07, 2015

Koppenhága, Hotel Scandic







A város szép, bár nemigen volt idő feltérképezni, döntően egy egy órás hajóút alatt láttuk a főbb látnivalókat, távolról. A nyelv viszont nem tűnik tanulható kategóriának, a kedvenc "r" betűk valahogy kimaradnak, helyette rengeteg "h", "kh", "gh" hallatszik csak, és a franciákkal vetekednek a leírt betűk teljesen más kiolvasásában... :) Az időjárást a szél, felhők, és esős idő jellemzi, a napsütéses órákat egy kezemen megszámolhattam, de azért a téli kabátban szerencsére nem fáztam egyáltalán, és valamilyen égi szerencse miatt az eső is csak utolsó nap kezdett esni.
A kajákról is készült fotósorozat, talán egyszer arra is lesz időm megosztani - őszintén szólva legjobban a krumplipüré ízlett valamelyik este, amúgy a hal és marhahús dominálja a dán konyhát, illetve a fűszerek és lekvárok igen szokatlan kombinációi.

Azért ide is jó lenne egyszer visszatérni turistaként. :)

hétfő, október 05, 2015

Másik kéz, új karkötő... :)

... Új mánia van kialakulóban... :)


posted from Bloggeroid

vasárnap, október 04, 2015

...és amikor...

...a csomag is kész, a kávét is megittam, a lakáskulcs is megvan, már csak a kabátot kellett kivegyem és magamra kapjam, hát persze, hogy sikerült a szekrényből egy üveget is kirántanom és elárasztanom cserepekkel és édes balatonboglári pezsgővel az előteret, valamint kicsit a zoknimat és nadrágomat is...

... Pedig milyen jó ötletnek tűnt hajdanán a szekrény aljába helyezni az egyre csak gyarapodó, fogyni nem akaró alkoholkészletet...

posted from Bloggeroid

szerda, szeptember 30, 2015

... ma éjjel álmomban...

... ismét visszamentem Amerikába dolgozni, a család, ahol hajdanán laktam, most egy nagyobb lakásba költözött, egy tipikus itthoninak látszó piacon találtam a földön két centet és a nyakamba sóztak 4 dollárért egy műanyag, igazából használhatatlan karórát... most akkor ez mit jelenthet?

... amúgy egyre ritkábban emlékszem az álmaimra, gyerekkoromban mindig repültem, utaztam égen-földön, autót vezettem, most viszont csak ilyen földhözragadt álmok sikerülnek....

hétfő, szeptember 28, 2015

ajaj...

... most kezdtem úgy hozzávetőlegesen elosztani a vizsga anyagát a fennmaradó napokra. Nem Kicsit stresszes lettem...remélem tényleg igaz a mondás, és a remény hal meg utoljára, mert most elég reménytelennek érzem a helyzetet...

... remény, ugye még velünk vagy?
...
...
PS: ennél értelmesebb bejegyzésekre mostanában ne számítsatok...

szombat, szeptember 26, 2015

... Leszámítva...

...a folyamatos esőt és egy temetést, szép hétvége volt, kicsit együtt mászkáltunk a szüleimmel és tesóval, anyuék megismerhették a hostelnek kialakított hajdani polgári lakások elbűvölő világát, este beültünk négyesben egy egész jó vendéglőbe, ahol életem legsűrűbb és egyik legfinomabb sajtkrémleveséhez volt szerencsém, ma reggel pedig az egyik aluljáróban talán az eddigi legrosszabb kávéhoz... Bár a kongresszusokon időnként felszolgált amerikai típusú kávék szoros versenyben vannak, de talán kissé lemaradva...
... Egy rokonom pedig nevetve mesélte, hogy egy telefonos beszélgetésben "nagyon szép kislány"-ként hivatkozott rám egy, a temetésen szintén résztvevő házaspár... :)
... Kár, hogy mostmár vége is a hétvégének, holnap ismét ügyelet.

posted from Bloggeroid

péntek, szeptember 25, 2015

Karkötős kihívás újraindul :)

Megszerettem a karkötőket és jobb szeretem magamat is karkötősen (kevésbé panaszkodósan)...

... Amúgy sem éreztem teljesen igazságosnak, hogy szabadságos periódusban teljesítettem a "feladatot"... :) sokkal izgalmasabb lesz szakrendelősen és vizsgára készülősen...



Valójában tegnap indult amúgy. Ma reggel pedig újraindult... :)

posted from Bloggeroid

Felejtős...

... Tegnap reggel sikerült frissen ébredni 5:45-kor, hogy még horror szakrendelés előtt megírjak 4-5 zárót és összecsomagoljak az ügyeletre és a mai röpke kiruccanásra egy temetés miatt. Ugyanis a keddi ügyelet után csak délben szabadultam el konzíliumok miatt és a napközbeni intézkedések miatt elmaradt a délelótti alvás és este elég kábának éreztem már magam az amúgy sem túlzottan kedvelt csomagoláshoz és irkáláshoz...
... A zárók meg is lettek, a csomag is elkészült, csak az autóban jutott eszembe, hogy a laptop bizony otthon maradt, de sebaj, nem létszükséglet ügyeletre, maradhat otthon.
... A klinikán a szakrendelésre még úgy ültem be, hogy muszáj 15:30-ig végezni, mert 4-től egy online nemzetközi kurzusra kell kötelezően bejelentkezni és előtte még telefonos kapcsolat is szükséges. Aztán a szakrendelés a plusszba bepottyant beteggel, más intézményből konzíliumba beküldött beteggel, az aznapra beosztott akut esettel plussz az előjegyzett 23 kontroll és egy vadonatúj emberkével kicsit horrorisztikus lett, mindezt úgy, hogy kint a folyósón egy volt egészségügyis bujtotta a többieket, hogy kinek mikorra van időpontja és miért kell ennyit várni (mindezt úgy, hogy nyugdíjas és a szomszéd utcában lakik), majd egy idő után fogta magát és tüntetően távozott, nem várva meg, ameddig sorra kerül. Mellesleg egy konferencia miatt mindösszesen hárman maradtunk a Klinikán orvosok, ebből az egyszem rezidens ügyelet után volt, így viszonylag reggel lelépett...
... A szakrendelést végül sikerült 15:20-kor befejeznem úgy, hogy reggeltől egy kiflit és egy joghurtot ettem, inni nem ittam, hogy ne kelljen a mosdóba menni és déltől rendszeresen korgott a gyomrom...
Az osztályra visszaérve megbeszéltük a betegeket az osztályvezetővel, miközben eszegettem valamit, mert már kezdtem éhenhalni, majd elindultam vizitelni és amikor közben az órámra néztem, akkor jöttem rá, hogy 16:11-kor már lecsúsztam az online megbeszélésről... És még később csatlakozni is esélytelen,mert a laptopot, amit regisztráltam, és amire külön programokat kellett telepíteni a megbeszélés miatt, sikerült otthon felejteni... A benti gépekre viszont rendszergazdai jogosultság hiányában nem tudom telepiteni a szükséges dolgokat.
Annyira azért nem szomorkodtam, mert az anyanyelvemen is nehezemre esett megszólalni, nemhogy angolul, de azért kicsit aggaszt, hogy az időskori szenilitás hozzám ennyivel korábban akar beköszönteni...

Hát ilyen napok is vannak, nem is ritkán, s hogy mindezt miért is írtam le...? Elfelejtettem...

posted from Bloggeroid

szerda, szeptember 23, 2015

... és végül...

... úgy tűnik, hogy az összes adminisztratív feladat megoldódni látszik, így a végén még tényleg elmehetek szakvizsgázni ősszel (akkor viszont tényleg neki kell veselkedjek a tanulásnak... pedig titkon már kezdtem reménykedni...)

kedd, szeptember 22, 2015

olaszék.... :)

... tipikus olasz dolog, amikor küldenek egy emailt, amiben szeptember 23.-at jelölik meg határidőként a válaszadásra, majd amikor szeptember 22.-én elküldöd nekik a kért választ, visszajön egy "out of office" üzenet azzal, hogy szeptember 25.-ig szabadságon vannak és csak korlátozott hozzáférésük van az emailhez.
.. hja, élni tudni kell...

hétfő, szeptember 21, 2015

Skype nélkül a világ...

... meglehetősen fura... még szerencse, hogy a telefont eddig nem szorította ki teljesen. :)

vasárnap, szeptember 20, 2015

London, Novotel Hotel

Megjegyzések:

1. Volt ugyan ingyen wifi, de például nem volt az angol konnektorokhoz átalakító, csak meglepően borsos áron, azt is csak kölcsönbe. 2,5 napért kicsit soknak tartottam a 3,5 angol fontot, ezért egy darabig a laptopomról töltöttem a mobilt, aztán rájöttem, hogy az egyik hangfalban is van USB csatlakozó, és így utolsó 1,5 napban már innen "loptam" az áramot.
2. Mint kiderült, a hajszárítón volt ugyan egy kütyüimmel kompatibilis konnektorhely, de ez az én szobámban pont nem működött.
3. A furaságok közé tartozik amúgy az is, hogy a WC-k nagy része (legalábbis reptéri és szállodai tapasztalataim alapján) résnyire nyitva marad bezárt állapotban is, mert csak egy fémből készült retesz zárja, aminek van egy kb 2 cm-es játéka bezárt állapotban, illetve az is, hogy a WC lehúzásakor számos helyen egy fogantyút kell egymásután többször lenyomni, mintegy felpumpálva a vizet a tartályba, hogy elinduljon a vízáradat. Nekem ez fura a többi európai ország után... :) és rossz kézfunkciójú embereknél el sem tudom képzelni, hogy ez hogyan működhet - lehet, hogy Angliában van erre külön gyógyászati segédeszköz...?

+1. London már rég nem az angoloké... mégcsak nem is a fehéreké. A reptéren a vámnál útlevél ellenőrzés során az EU-Nagy Britannia állampolgárok soroknál senki nem állt előttünk, közel-távol sem nagyon volt ember, aki arrafele tartott volna, a nem-EU- nem Nagy Britannia sorokban viszont kb 150-200-an kanyargóztak, döntően ázsiai és indiai vonásokkal. Az útleveleinket pedig szintén két indiai alak ellenőrizte, enyhe indiai akcentussal beszélve, turbánnal a fejükön.

+ még 1. Amúgy London nagyon szép a vöröstégla sorházaival és épületeivel, parkjaival, a kocsmákról és kovácsoltvas erkélyekről dúsan pompázó élővirágokkal, impozáns történelmi helyeivel. Ide még vissza kell térni városlátogatni néhány napra. :) 3 óra városlátogatás nem elég.

vészesen fogynak a napok...

... és eltart még egy darabig belerázódni a tanulásba és átvenni a több szakterületet átölelő anyagot, főleg, ha az ember lánya emellett ide-oda repked (pedig nem is tervezi előre), szakrendel, időnként csakazértis elmegy színházba és szimfonikus koncertre...

... tegnap és ma már úgy igazán olvasgattam, igaz, oldalak számában ez nem sokat jelent, de elszoktak már az ilyen tevékenységtől az agysejteim és ülőgumóim.

... még dolgozom a stratégián, amivel a napi 24 órát a leghasznosabban lehet tölteni, még van egy hetem az osztályon, utána tényleg magamnak osztom nagyjából az időmet, úgyhogy onnantól a tanulás mellé a spinninget is visszacsempészem, legalább a szakrendelős napok végére, mert akkor úgyis szellemileg már nemigen vagyok semmire alkalmas.

péntek, szeptember 11, 2015

mai nap tanulsága...

... másnaposan, kialvatlanul nem pótszakrendelünk... nagyon tud fájni... mint ahogy az is rossz, hogy amit "ünnepeltünk" az igazából egy kolléga búcsúja volt tőlünk, egy év elég volt, hogy más utakra vágyjon... :(

.. így megint kettecskén maradunk kisfőnökömmel az osztályon. Egy évnél tovább senki sem bírja mellettünk. Vajon bennem, vagy benne van a hiba?

szerda, szeptember 09, 2015

esélytelen 2.

... holnapra 29 beteg van beírva elvileg 6 óra szakrendelésre. Optimista becslésem szerint du. 5-re már át is evickélhetek az osztályra délutáni vizitre... Szerintem holnap nem fogom megkérdezni, hogy mi a panasz, azzal biztos sok időt meg lehet spórolni...

beismerem - esélytelen

... elkezdtem összeszedni a szakvizsga nem hivatalos, 8 oldalas tételsorához a könyveket, amikből tanulni kellene. A negyedik könyv után beismertem, hogy esélytelen a hátramaradó időben ezekben valamicskét is elmélyedni. Még a napi szinten gyakorolt, kicsit sem egyszerű, szívem csücske tematikából is olyan páratlanul komplikált tételek vannak, amikről kapásból kb. két összefüggéstelen szót tudnék mondani, pedig állítólag némileg azért konyítok hozzájuk... hát nem...
... ez a szakvizsga egyenes út a megzavarodáshoz.
... mégsem mindegy, mégsem szeretnék egyelőre vizsgázni... ezt az anyagot az én agyacskám minimum fél évig kellene eméssze, nem pedig egy hónapig.

nem igazán érzek

... motivációt arra, hogy nekifogjak tanulni, amikor naponta változik, hogy épp elmehetek vagy mégsem szakvizsgázni... egyiket sem bánnám, csak tudjam - mert ha mégis igen, akkor lassan kifutok az időből, amikor még látok rá esélyt, hogy a teljesen idegen területekkel is köszönőviszonyba kerülhessek...

hétfő, szeptember 07, 2015

ha jól emlékszem...

... tényleg kibírtam 21 napig panaszkodás nélkül így, hogy benne volt a két hetes szabadságom és az augusztus 20.-i hosszú hétvége... :) Bár lehet, hogy így nem igazságos teljesíteni a feladatot?

szombat, augusztus 29, 2015

negyedik nap és egyben az utolsó...

Az utolsó nap reggel korábban keltünk a szokásosnál, 09:30-kor kijelentkeztünk a szállodából, a főpályaudvaron letettük a csomagokat a csomagmegőrzőbe (igazán modern ketyere, előtte papírpénzről fémpénzre váltó automata is van, amit még soha nem láttam - gondolom, hogy ne a szomszéd üzletek eladóit stresszeljék halálra a németül tudó vagy inkább nem tudó turisták), majd a Lustgarden-nál szétvált kis csapatunk: apu még egyszer nekifutott, ezúttal a Neues Museumnak, hogy Nefertitivel mégiscsak szembenézhessen, mi pedig anyuval hajókáztunk egy órát a Spree-n, német szókincsünket frissítgetve a német idegenvezetés mellett (illetve egy-egy forró csoki mellett grammjaink számát gyarapítva....), a borongós idő ellenére kellemes időtöltés volt. :)
Ezt követően már csak egy kis ajándékvásárlás maradt hátra az Unter den Linden sugárúton, majd, miután belekeveredtünk egy nagyobbacska forgalmi dugóba kedvenc 100-as számú buszunkon, egy gyors ebéd után a már megszokott currys-berlinikolbászos-szalmakrumplis-pirítotthagymás-Warsteinersörös helyünkön, úgy döntöttünk, hogy biztos ami biztos, az S-bahn-nal (ez amolyan vonatféleség, csak épp a városon belül) megyünk vissza a főpályaudvarra. És így is lőn, és némi további bevásárlást követően hamarosan érkezett is a vonatunk, felpakolásztunk és csekély 14 óra utazás után meg is érkeztünk Pestre, a Keletibe, ahol a hétfőinél jóval jelentősebb számú menekült, és kb ugyanennyi turista fogadott. A csatlakozásra szerencsére nem kellett sokat várni, itthon pedig szennyest kipakolásztam, új ruhákat betettem, holnap indulhatunk is tovább, csak még előtte végre kialszom magam a nemrecsegő ágyikómban és nemülőpozícióban. :)

csütörtök, augusztus 27, 2015

A harmadik nap...

... Szintén mászkálósra sikerült. Reggeli után hajnali 11-kor nekivágtunk a városnézésnek: lépcsőmászás minimalizálása céljából kipróbáltuk az U12-es metrót, ami meglepő módon az idő javarészében a föld felett közlekedik (természetesen síneken és nem lebegve), így ismét lehetőség nyílt megnézni Vilmos császár kegytemplomát és elcsíptük a vízi energiával működő óra leglátványosabb váltását is, 12-ről 1 órára. Videót is készítettem az eseményről, tényleg lenyűgöző. Utána az Altes Museumban (régi múzeum) kerestük Nofertiti maszkját a Berlini Művészeti Kalauz alapján, de valószínűleg itt is változás történt az utóbbi években és elköltöztették szegénykét, mert egy darab egyiptomi emléket sem találtunk, etruszkot és görögöt viszont annál többet. Azért ezek is nagyon szépek voltak, szóval nincs harag. :)

Az ebédet a TV torony aljában költöttük el, majd apuval fellifteztünk a TV toronyba 200 méter magasságba, innen készítettem pár (rengeteg) fotót a mobilommal, még mindig szép és rendezett ez a város fentről is (bár anyunak lentről egy kicsit más a véleménye erről az elmúlt napok alapján). Tény, hogy a kaukázusi rassz mostmár kisebbségben van errefele, ez a szemét eldobálási szokásokban is megnyilvánul, és nem csak a turisták által látogatott régiókban. Úgy tűnik, hogy a gyerekvállalás helyett a németek inkább bicikliznek és futnak a rengeteg szép zöld területen a városban.

Az estét egy hajókázással terveztük megkoronázni a város folyóján, a Spree-n, de az egyik helyen épp bezártak, a másikon épp az orrunk előtt futott ki a hajó, a következő pedig csak 1,5 óra múlva indult, az eső is elkezdett cseperegni, ezért hazajöttünk és itthon igazi német sörrel kárpótoltuk magunkat. :)

Holnap talán még egy kis ajándékvásárlást és hajókázást beiktatunk, aztán délután irány a Hauptbahnhof, és irány haza...fele... És kezdődhet a szabadság második fele. :)

posted from Bloggeroid

szerda, augusztus 26, 2015

A második nap...

... A verőfényes napsütés, rengeteg mászkálás, buszozás jegyében telt, és sajnos annak a szomorú felismerésnek a hangulatában, hogy bizony tényleg odalett a hajdani német nyelvtudásom, nemcsak álszerénységből mondogatom, hogy teljesen elfelejtettem... Bár németül futottam neki az összes rendelésnek, de végül még a kolbászárus is féligmeddig angolra váltott a párbeszédünk végére... Pedig ha belegondolok, hogy hajdanán mennyivel jobban szerettem a németet az angolnál és hogy 9 évig tanultam iskolában, míg angolt csak 4-et, csak a szüleim indítottak el magánúton ennek a nyelvnek is a tanulására évekkel azelőtt, hogy a tantervembe bekerült...

Ma amúgy a Brandenburg kapu, a Pergamon Múzeum, illetve a Vilmos császár emlékére épített, szándékosan romjaivól nem felújított templomot (hogy emlékeztessen a világháború borzalmaira) néztük meg, valamint egy vízzel működő órát az Európa Centerben, amihez még csak hasonlót sem láttam soha.

Fotókat majd a hazatérés után csatolok, mert a mobilról való blogolás hátránya (a türelem alapos próbára tétele mellett), hogy a fényképeket feltöltés előtt le kellene kicsinyíteni, ehhez viszont tényleg nincs elég türelmem, bizony a türelmességet még gyakorolnom kell... :)

Úgy tűnik, egész Berlin felújítás alatt áll, fel van túrva a legszebb sétáló utcája, az Unter den Linden is ("a hársfák alatt"), az egyetlen említésre méltó csalódást viszont az okozta, hogy a Pergamon múzeumban a Pergamon oltár is ebből az okból kifolyólag lakat alatt van 5 évig, pedig apukám annyira szerette volna látni...

posted from Bloggeroid

kedd, augusztus 25, 2015

Plus Hotel Berlin

... Nem rossz, és legfőképp van benne ingyen wifi. :) szappant és sampont ugyan csak 2 főre adagoltak a 3 helyett, pohár sincs, cserébe viszont könnyen megközelíthető a belváros és az ára is egész barátságos a szobának. Amúgy a hotel hostel is egyben, ennek megfelelően rengeteg az előtérben nyüzsgő hátizsákos fiatal... Kíváncsi leszek az első itt töltött éjszakára.







posted from Bloggeroid

Az első nap...

... Berlinben kissé szelesnek ígérkezett, jól jött a túradzseki, és bár a szoba elfoglalásáig, majdnem 3-ig kicsit kókadozva mászkáltunk az Alexander platz-on és környékén, azért így is szép nap volt...

... Amit csak kicsit rontott el az, hogy sikerült elveszítenem a 72 órás, múzeumokba is érvényes bérletemet... Úgyhogy holnap első dolgom lesz ezt pótolni...

Pedig azt hittem, kezdtem összeszedettebb lenni, de úgy tűnik, csak áltatom magam. Mi lesz itt később...

posted from Bloggeroid

hétfő, augusztus 24, 2015

Kalandjaink részletezése...

... Itt véget is ér egy időre, ugyanis nemhogy internet, de konektor sincs... De legalább elmaradt a menekült-támadás (nem utolsó sorban a megerősített rendőri jelenlét és jegyellenőrzések miatt) és a vonatunk pontban 20:05-kor kigördült a pályaudvarról...
... A szobáinkat délután 3-kor foglalhatjuk el, így könnyen előfordulhat, ami hosszú évek óta nem: mobilom áram nélkül marad, ezáltal szabadságom alatt átmenetileg tényleg elérhetetlen leszek... :)

posted from Bloggeroid

Családi kalandozás indul :)

... anyuval és apuval irány Berlin. Első kihívás: esti vonattal Budapest- Berlin, üldögélős üzemmódban. Remélem konektor lesz vonaton, a wifiben csak csendben reménykedek. :)

posted from Bloggeroid

szerda, augusztus 19, 2015

még egy fél nap...

... 2 zárójelentés és egy közepes méretű ambuláns karton kupac választ el a nyári szabadság második felvonásától... remélem mostmár kibírom, bár nagyon kell már koncentráljak, hogy ne a szívemre, hanem az eszemre hallgassak és fejezzem még be ezeket a feladatokat...

kedd, augusztus 18, 2015

na még egy...

... esküvő hátravan, és akkor 2015-re az (előrelátható) esküvők kipipálva - előreláthatatlanul pedig ne akarjon már senki idén holtomiglan-holtodiglan... :)

péntek, augusztus 14, 2015

egyébként...

... mindig ott dől dugába a panaszmentesség, amikor megkérdezik, hogy milyen volt a mai napom.... itt kellene valahogy áthuzalozni a drótokat, hogy csak a vidám dolgok jussanak eszembe... pl. amikor benézett a beteg a szakrendelésre, és azt mondta a többieknek, hogy nem az a mosolygós doktornő van bent, aki először vizsgálta (azaz én, bár mostanában azért valószínűleg egyre fogyatkozik a mosolyom), mert nem ismert meg távolról az újkeletű rövid hajam miatt (és ezek után a többiek meglepődve látták, hogy mégiscsak én fogadom őket...). ... vagy pl. az a kb. 3 kilós tök, amit egy másik beteg cipeltetett magával a rendelésre, hogy nekem tudja adni saját kertje termését.. és ami még mindig az ügyeletes orvosiban díszeleg az asztalon, mert elfelejtettem hazavinni...
... sajnos még mindig ezek a gondolatok vannak kisebbségben. De még nem adtam fel, bár ma megint újraindult az óra, de lehet, hogy tudat alatt nem is akarom befejezni a kihívást, hogy maradjon egy gyenge kis fék... és vehessek újabb karkötőket, mert a végén még megszeretem ezt a fajta ékszert is. :)

péntek, augusztus 07, 2015

Mégsem

... 12 óra közös légtér elé nézek egy ifjú családdal (3 és 6 éves gyerekkel) a hátam mögött a buszban... Fél óra út után már az volt az érzésem, hogy mégsem kell még egyelőre gyerek, mert sem a hangerőre, sem a millió kérdésre és 10-15x ismétlődő tőmondatokra nem állnak még készen a füleim... És az idegrendszerem.

posted from Bloggeroid

Back to start

... És bár ismét kar (-és újabb karkötő) csere tegnaptól (ezúttal vízhatlan, mert akciós volt a Sp@rban) és bár folyton újraindul a visszaszámlálás, tegnap rákérdezett az egyik nővér, hogy szerelmes vagyok-e, mert mostanában többet mosolygok és kisimultak a vonásaim...? Hát na.
... A ráncok kisimulását amúgy inkább annak a plussz 3-4 kilónak tulajdonítom, ami mostanában felszaladt és sorra lehetetleníti el a megszokott ruhatáram viselését...
... A mosolygás vélhetően több tényező együttes fennállásának köszönhető.


posted from Bloggeroid

vasárnap, július 26, 2015

milyen volt szőkesége(m)...

... nem tudom már elfelejteni egy-egy ilyen nap után... :) ma reggel ügyeletből hazaérve és bevackolódva az ágyba felmerült ugyan egy pillanatra, hogy nem emlékszem, hogy lekapcsoltam-e az autó lámpáit parkolás után, de hát gondoltam, hogy vagyok már annyira rutinos, egy hajgumi is ott fityeg a kilincsen kiszálláskor emlékeztetőül, régóta nem is volt már ilyen probléma, na de azért majd délután leszaladok és ellenőrzöm... aztán sikerült 4,5 órát aludni egyhuzamban, miközben el is felejtettem ezt a tervemet, majd ebéd után odatettem egy kávét, amit fél óra után sikerült levenni a főzőlapról, amikor már mind egy cseppig elpárolgott belőle, valamint a gumi is kissé szenesebb árnyalatú színt öltött a kotyogós kávéfőzőben, ez is kicsit elterelte a gondolataimat... szerencsére van itthon pót-gumigyűrű, mivel a gumielégetés genetikailag örökölt képességem és ezért a szüleimnél is időnként fel kell tölteni a gumigyűrű készletet...:)
... a lámpakérdés akkor merült fel bennem ismét, amikor délután el akartam indítani az autót, az égve maradt lámpák mellett azonban többszöri próbálkozásra sem nyílt a központi zár... maradt tehát ismét a taxitársaság, akiknél szerencsére van rendszeres "bebikáztatási" szolgáltatás, ki is jött kb. 10 perc múlva a taxis. Ez az idő pont elég volt arra, hogy miniszoknyában, a délutáni sziesztájukat a lakás előtti erkélyen töltő néhány szomszéd szeme láttára előremásszak az előzetesen kipakolt csomagtartón keresztül a vezetőüléshez (ilyenkor ugyanis csak a csomagtartót lehet kulccsal kinyitni, az összes többi ajtó központilag lezárt állapotban marad), felnyissam a motorháztetőt, megtöltsem ablakmosóval a tartályt, ami szintén ma reggel fogyott ki. A taxis már megismert, eszébe jutott, hogy egyszer már bebikáztatta az autómat (elég hülye szó, de otthon azt hiszem a "szoptatást" használják, annál a bikás kifejezés talán egy fokkal mégiscsak erényesebb ;) ), amikor épp valahova vidékre készültem. Úgy látom mély nyomokat hagyhattam benne, mert tényleg így volt, kb. 1 éve történt az eset, de még emlékezett rá. :)
... ezt követően már csak útitársat kellett találjak, aki velem tart, ameddig kb. 30 percig gurulok még az autóval, ameddig kicsit feltölti az akkumulátort. Harmadik telefonálásra hűséges Sancho Panzám, legaranyosabb rezidensem (K.) csatlakozott is, hogy ne egymagam kószáljak körbe-körbe.... ki is találtam egy szép és nem túl forgalmas útvonalat egy közeli tóhoz, azonban annyira szerpentines volt az út (amiről én 2 év alatt sikerült megfeledkezzek), hogy K. kicsit émelygett a végén, én pedig csendben azért szorítottam, hogy érjünk már oda épségben, mert már kezdtem nem örülni a hegynek fel önmagába majdhogynem visszatérő kanyaroknak. :) De aztán odaértünk, vetettünk egy pillantást a tóra, nem szálltunk ki, hogy ne állítsam le a motort, mert ott még kellemetlenebb lett volna ismét szembesülni azzal, hogy nem indul az autó, visszafordultunk és hazafele már jóval rövidebbnek tűnt az út, csak a féket kellett szorgalmasan nyomni és az előzgető motorosokat szem előtt tartani. :) A nap végén még volt egy kis jól megérdemelt fagyizás, most pedig olyan jó lenne még egy kicsit dolgozgatni, kérvényeket, ambuláns megjelenéseket leletezni, de a motivációm lehet, hogy a tónál maradt, mert sehol sem találom...
... lassan elkezdhetek szőke tincseket festeni a hajamba, hogy a külsőmmel is figyelmeztessem a környezetemet a belső problémákra... :)

szombat, július 25, 2015

aprócska öngól

... mert hát ugye a szeleburdiságom az utóbbi néhány 10 évben mit sem változott...

Néhány napja felcsillant a szemem, amikor egy filmzene koncert reklámját megláttam és gyorsan meg is vettem rá interneten a jegyet... csak utána pár órával döbbentettek rá, hogy mindez egy szakrendeléses napomon lesz, délután 3-kor... álmomban sem gondoltam volna, hogy egy koncert délután 3-kor, munkaidő kellős közepén kezdődhet, ugyanis ez az az időpont, amikor én általában csak akkor nem vagyok már a munkahelyemen, ha épp ügyelet után vagyok és hivatalosan már reggel 8-kor leléphettem volna... azt hiszem, drasztikus lépésre kell elszánjam magam és elpakoltassak néhány beteget, mert a jegyet csakazértsem fogom veszni hagyni, a néhány száz/ezer túlórámba egyszer bele kell férjen egy korábbi lelépés (nyilván az átütemezett betegeket még a héten valamikor beszuszakolom valamelyik "csakosztályonlevős" napomba.

... pedig már kezdtem magam egyre összeszedettebbnek érezni...

csak úgy megszokásból...

... minden nap átcserélem a karkötőt és visszaállítom a számlálót ismét 21 napra, mert biztos panaszkodtam az előző nap is... :)
... az ötlet kitalálója is egy év alatt sikerült teljesítse a feladatot, pedig ő lelkész volt és Amerikában, tehát legalább a fizetés, munkatársak, egyre gyarapodó beteganyag és a légkondicionáló berendezés hiánya miatt nem kellett panaszkodjon...
... ehhez viszonyítva szerintem egész jól boldogulok... :))
... ja, amúgy karkötőt is váltottam ismételten, mert az előzőt is folyton magamon éreztem, kicsit szúrt, forgott, úgyhogy most épp az egyetemről elballagáskor egy fogorvoslánytól kapott karkötőt viselem és csodák csodája, ez végre nem zavar a napi tevékenységben... csak épp gyanítom, hogy szét fog esni még a kihívás sikeres teljesítése előtt... :)



posted from Bloggeroid

csütörtök, július 23, 2015

Véletlenek... :)

.. ma ezt az üveg kólát hozta nekem az asszisztensnőm szakrendelésre, amikor már bágyadoztunk a nagymelegben és már kezdtünk szétesni.:)



Igaz, hogy el kellett neki magyarázzam a szó jelentését, erre viszont azt mondta, hogy de jó, akkor az pont talál hozzám... Elvileg ugyan nem tud senki a munkahelyemen erről a kis szórakozásomról, de azért pár másodpercre lefagyott a mosoly, hogy de mi van, ha valaki mégis...

Nagyon nem szeretném.

posted from Bloggeroid

kedd, július 21, 2015

már csak azt kellene kitalálnom...

... hogy milyen esküvői ajándékot vigyek egy olyan baráti párnak, ahol a lány külföldi orvosi fizetése mellett az én fizetésem eltörpül...? vagy mostanában a pénz a leginkább alkalmas ajándék ilyen esetekben?

ma reggel...

... elfelejtettem elvinni a karkötőt, de minek is...? kicsit megrendült a bizalmam a sikerben azok után, hogy ma kiderült, augusztustól sem lesz könnyebb a helyzet, mert az egyik kolléga még mindig nem tér vissza teljes erőbedobással (igen, tudom, hogy még nem teljesen egészséges, csak én annyira reménykedtem titokban, hogy már csak augusztusig kell valahogy kibírni), ellenben a betegeit el kell majd látni, és van egy tippem, hogy kit jelölnek ki erre a célra...

...kénytelen leszek most átváltani energiatakarékos üzemmódba, már csak a technikát kell kifejlesszem.

Csak még ötletem nincs.

hétfő, július 20, 2015

könnyen elképzelhető...

... hogy ameddig nem megyek 3 hét szabadságra (márpedig mostanában nem megyek, a szakvizsgára felkészülést pedig mindennek lehet majd nevezni valószínűleg, csak álomnyaralásnak nem), addig rajtam ragad a karkötő... a hétvégén ugyanis egész jól bírtam, huszonkilóméteres túrán időnként menetiránnyal szemben sem hagyta el panasz a számat, utána a másnapi nagymeleg sem zökkentett ki, ma reggel viszont kb. a 3. bent töltött órában már pakolhattam is vissza a kiindulási kezemre a karkötőt... felmerült bennem a gondolat, hogy nem most kellene ezzel a kihívással próbálkoznom, de aztán rájöttem, hogy mégiscsak...
... a praktikum jegyében karkötőt váltottam (a másik szerintem nem bírta volna sokáig a sok csereberét ;) ).


... most tehát indulhat ismét a visszaszámlálás... :) a várható (ám eléggé valószínűtlen) vég: augusztus 9 (ami amúgy egy különleges nap minálunk :) ).

péntek, július 17, 2015

vissza a starthoz :)

.. egy egész napig bírtam, bár volt egy adott pont, ahol elgondolkoztam, amikor a 24. betegnek mondtam az ambulancián, hogy hosszú lesz még ez a nap (még voltak ketten utána, és még ráadásnak ott volt az egész osztály, ahol sikerült ismét osztályvezetővé és egy személyben az egyetlen szakorvossá előlépnem), hogy ez a fél mondat már panaszkodásnak minősül-e vagy még belefér a klasszikus visszafogott udvarias társalgásba ...:) aztán úgy döntöttem, hogy ez még messze van a panaszkodástól és úgyis lesz még olyan mondásom, amivel majd lenullázom a számlálót és indulhat az óra elölről... :) amúgy el sem hiszitek, de tényleg vidámabban telt a nap, bár amikor néhány embernek elmondtam, mit is keres a karkötő rajtam, hangosan elkezdtek nevetni, hogy milyen lükeségekre adom a fejem, úgysem fogom megállni - nem csoda, elég nehéz időket élünk mostanában, de jobban belegondolva volt ez még így és lesz ez még így sem...

... a karkötő egy egész napot kibírt tehát bal oldalon, majd ma költözött egyet, amikor ismét rám gondoltak egy extra feladatnál, én viszont kijelentettem, hogy nem vagyok hajlandó önkéntesen az oktatói tevékenységben is még plussz feladatokat vállalni, akad bőven munkám más helyeken, pl 1,5 ember helyett dolgozunk hamarosan megint az osztályon, időnként még cikkírásra is próbál rávenni a főnököm egyre kevesebb sikerrel és valamikor még ennek a magánéletnek nevezett hóbortnak is jó lenne kis időt szentelni.

... ez a karkötős dolog viszont azt hiszem tényleg jót fog tenni. ;) csak figyeljétek, ahogy tetőzik majd az optimizmusom. :)

szerda, július 15, 2015

NO panasz - kihívás indul ;)

... ezt a kihívást szerintem az én megmentésemre találták ki, bár szerintem hónapokig eljátszadozom majd a karkötő pakolászásával... remélem azért hamarabb elérem a 21 napos panaszmentességet, mint hogy a karkötő lemálljon a kezemről... ;)

... már csak azért is érdekes lesz, mert eddigi életem során összesen kb. 8-10 órán keresztül hordtam karkötőt...

kedd, július 14, 2015

... ismét kézbe vettem...

... a "Hogyan hagyjuk abba az aggódást és kezdjünk el élni" című könyvet, amióta 1,5 hónap alatt két kolléga jelentette be a távozását (bár az egyik még annyira nem hivatalos, hogy még nekem sem mondta, máshonnan értesültem róla, pedig az illető már a barát kategóriába esik - legalábbis azt hittem), egyik kedvenc nővérem ősszel szintén más vizekre evezik, kevesebb felelősségért és jobb fizetésért, az osztályvezető megbetegedett, tartósabban távol van, én pedig kezdek ezek alapján mély pesszimizmusba süllyedni és feladni a reményt, hogy belátható időn belül könnyebb lesz a helyzet. És emiatt egyre ingerültebb leszek és kezdem nem szeretni magam... és ez cseppet sem javít a helyzeten és a hangulatomon... szóval neki kell fogjak ez ellen aktívabban tenni ... csak ne lenne olyan nehéz kiverekedni magam a türelmetlenségemből és fáradtságomból...

... ezt leszámítva amúgy minden rendben.

hétfő, július 13, 2015

azt hittem, városi legenda... :)

... de tényleg létezik, és finom. :) És rendes jólnevelt görögdinnye íze van. :)

hétfő, július 06, 2015

... mondtam én, hogy vannak elmaradásaim...

... csendes magányomban azon hüledezek, hogy van néhány olyan ambuláns karton a polcomon, ami kerek egy éve vár leletezésre... még szerencse, hogy egyik sem komoly... ott augusztus környékén csúszhatott szét teljesen az életem és vette át a lázadás az uralmat az otthonleletezés felett. Az akut betegeket szerencsére nagyjából egyből kiszűröm, de tény, hogy a kevésbé izgalmasakat hajlamos vagyok hanyagolni... valószínűleg azért, mert egy nap továbbra is csak 24 órából áll, a betegeim száma viszont nagyjából folyamatosan gyarapodik...

... most azért talán sikerül ismét visszarázódni a rendbe és kicsit apadnak a még hátralevő kartonhegyek... amik már csak jóravaló dombocskák... abból is már csak kettő... csak ne telődne folyton kiapadhatatlanul vissza...

hogyha...

... hetente háromszor lenne olyan hatékony napom, mint amilyen a mai volt, szerintem egy év alatt simán beérném magam, letudnám az elmaradásaimat és nekifoghatnék megírni a 3 éve halasztgatott cikket... nem beszélve arról, hogy akár még egy kis szakmai továbbképzésre is maradna energiám és időm talán...

... vajon miért érzem én ezt olyan reménytelennek...?

szerda, július 01, 2015

És már nem kell folytassam... :)

... Mert tegnap kommentár nélkül elfogadták, amit küldtem, lezárták az anyagot, mehet ki online... A szeptemberben induló tanfolyamhoz... Csak tudnám mire ez a sietség, bár gyanítom, hogy mások is ki-kicsúsznak a határidőkből, nem csak én... :)

posted from Bloggeroid

hétfő, június 29, 2015

... és folytattam...

... egészen mostanig, mert délben érkezett egy email, hogy az általam összerakott kérdéssorokban túl kevés a megtévesztő, helytelen válasz és így túl könnyű dolga lesz a diákoknak a vizsgán... meglepően nehéz dolog értelmesnek tűnő, csak kicsit gyanús, helytelen válaszokat írni és utána meg is indokolni 1-2 mondatban a diáknak, hogy miért tévedett, amikor ezt választotta... ráment az egész estém, 6:30-tól 22:30-ig... 8 kérdés, igaz angolul és már megint nagyon elszomorít, hogy miért nem megy nekem folyékonyabban az angol, pedig mennyi energiát meg lehetne ezzel spórolni ... lehet, hogy tényleg be kellene vezetnem az angol nyelvű filmnézést, kár, hogy mire eljutok a mozizásig, már mind a 3 agysejtem nyugovóra tér és csak a nagyon egyszerű filmeket képes még valamennyire követni... pl. a tegnap időnként a Gru-nál is elvesztettem a fonalat, igaz, párhuzamosan kérelmeket írtam... így talán annyira nem is csoda... :)
... na de megkönnyebbülésemre most megint az Európai Unió nyugati részén a labda és legyen szíves maradjon is már ott...
.... a holnapi záróírások pedig már hajnalra maradnak, hogy még éjfél előtt aludjak valamicskét ránc-prevenció (vagy inkább csak ép-ész megőrzés?) céljából... ;)

vasárnap, június 28, 2015

... kérem, folytassa...

... és mikor ugye tegnap délben végre lezártuk a nemzetközi koprodukciós munkában az én részemet, mert a szenior kolléga nem jelezte, hogy kellene még módosítani rajta, ma este 18:30-kor érkezett egy email tőle, hogy "well done proceed". De most akkor mit is kellene nekem proceed-elni (folytatni...?), ha egyszer a részem lezárva...? Továbbra sem értem ezt az embert... még szerencse, hogy nem a főnököm. ;)

egy fotós kihívás...

... az urban eve blogról, amit talán életemben először el is fogadok, mert nem tűnik teljesíthetetlennek július folyamán és érdekes dolgok is kisülhetnének belőle - bár általában előző hónap végén mindig nyugisabbnak ígérkezik egy adott hónap, és aztán hirtelen elburjánzanak az események...

15 nyári fotós kihívás
Szóval csak halkan ígérem meg, hogy belevágok... talán... ha az Égiek is úgy akarják... :)

még jó hogy vannak a vasárnapok :)

... mert csodálatos módon fel lehet zárkózni a kérelem írásokkal... :) és egy kicsit helyre is lehet rázni a lelkecskét - bár a holnapi plusz szakrendelés egy kolléga helyett annyira nem ideális indítás jövő hétre, de vessük inkább pillantásunkat a szerdai napra, mert akkor végre nem kell dolgozni, 365 napból egyetlen nap, amikor az egészségügyben dolgozók ünneplik magukat (Semmelweis nap) és mindenki más is ünnepelhet(ne) minket (ha tudnák, hogy létezik egyáltalán ilyen nap... :) ).
... és mivel maradt meg tegnapról ebéd, gondosan elcsomagolva, még a főzőcskézést is megspóroltam és egész nap a számítógépnek élhettem... hát nem nadselű...?

ezt pedig nézzétek meg :)

... tegnap este láttam az "Agymanók" rajzfilmet moziban (3D-ben;) ), nézzétek meg ti is, az utóbbi évek egyik legszórakoztatóbb rajzfilmje szerintem.:)


... ha lesz gyerekem, neki is kötelező film lesz.. többször is... csakis szülői felügyelettel... :D
...a szomorú figura a kedvencem belőle... szerintem nálam most övé a vezérlőpult, a pesszimizmusom határtalan...

3 napos...

... megfeszített munka után sikerült a svájciaknak a nemzetközi koprodukcióhoz szükséges online szövegszerkesztő programot magyar-konformmá alakítani - és életemben először 3 nappal a határidő előtt befejeztem egy munkát (szerintem csak azért, mert az engem irányító szenior munkatárs épp nem reagál semmit napok óta, így a többiek úgy döntöttek, jó lesz az, amit feltöltöttem végre sikeresen a hálózatba, nem kell mindig a tökéletességre törekedni... :) ).

... majdnem kétségbeestem, hogy így mihez kezdek majd a holnapi nappal, aztán szépen sorban bevillantak a megírásra váró méltányossági kérelmeim és egy újabb kihívás egy betegem miatt... :)

... unatkozás elhalasztva.

szerda, június 24, 2015

június végén...

... málladozó és viszkető pocakkal (naná, hogy rögtön a szabadságom első napján kissé odakozmáltam) egész nap taknyolni, prüszkölni és Coldr3x-el túlélni a szakrendelést azt hiszem már a pech kategóriába tartozik...

... és lassan már azt hiszem, csak álmodtam azt az egy hét teljes kikapcsolódást, ami, mint kiderült, kb. még 2 óráig tartotta bennem a lelket, miután ismét átléptem munkahelyem küszöbét, majd ismét a teljes reménytelenség kerített hatalmába...
... ezúttal még megtűzdelve annyival, hogy úgy tűnik egyedül az én számítógépem nem kompatibilis egy nemzetközi online webhellyel, amire rég elkésett (és még teljesen el sem készített) file-okat kellene feltöltsek, amit még csak azután kellene jóváhagyanak a guruk vagy módosítást kérjenek... ... azért igyekszem optimista maradni még bár egy kicsit (a végső leadási határidőig)...

csütörtök, június 11, 2015

még 9 óra...

... és szögre akasztom átmenetileg rám ruházott funkcióimat és végre békés, boldog magánember lehetek - szabadságon. :) Egy egész hétig. Csak ezt a 9 órát kellene még igen hasznosan tölteni úgy, hogy közben a csomagoló listámra is kerüljenek fel a szükséges elemek... :)

szombat, június 06, 2015

...és sikerült....

... néhány hónapon belül másodszor is elkövetnem ugyanazt a nem kis bakit,, ezúttal "MAYDAY!!! lécci lécci ez most sürgős lenne :( " címmel kapott angol nyelvű emailt a volt firenzei és jelenlegi főnököm is... szerintem mindkettő azon gondolkozik, hogy eltilt az emberiségtől és statisztikázástól... bár sajnos ez utóbbitól úgy tűnik, hogy mégsem, mert előbbi egész csapata tőlem várja a hétvégi kongresszusra az adatokat...
... csak már lenne jövő hét péntek, mert sürgősen teljes kikapcsolódásra van szükségem - számítógép nélkül ... :)
... azért biztos, ami biztos, IPad-et viszek... ;)

kedd, június 02, 2015

annyira ...

... zsúfoltak a napjaim mostanában, hogy a tevém kb. 2 hete nullkalóriás diétán van, és majdnem elfelejtettem szakvizsgára jelentkezni... kíváncsian várom, hogy még elfogadják-e a lóhalálában otthonról intézett jelentkezési kérelmemet... ... ha nem - újabb égi jel.. ;)

... ha igen - ajjaj.

vasárnap, május 24, 2015

szülinapos :)

... csak hogy tudjátok, hogy számos kellemes meglepetés ért a szülinapomon (és hogy én se felejtsem el egyhamar, mert a memória egyre többet fagy, már nézegetem a mini naplókat az Urban Eve honlapon, de még nem tudtam rászánni magam, hogy nyomtassak is magamnak hasonlót és újabb teret nyissak a figyelmem megosztásának és a megkezdett noteszek és cetlihalmazok számát növeljem)...
... először is hajnali hétkor spontán egy légiriadó zajára ébredtem, amit kezdetben nem tudtam hova tenni, aztán abból a kevés háborús filmből, amire valahogy rávettem magam, hogy megnézzem, kezdtem erre asszociálni, de hát nehéz volt elhinni, mert a XXI. században mégsem illik ebben a régióban erre eszmélni, az ablakom előtt senki sem menekült futva, a szomszédoknál is néma csönd volt, verni sem verték sorba az ajtókat (meg fogalmam sincs egyébként sem, mit kellene élesben ilyenkor tenni - gondolom az első hivatalos föld alatti menedékhez rohanni, ami gőzöm sincs hol lehet..), a reggeli hírekben sem mondtak semmit aggasztó állapotokról, ezért könnyebben elhittem, hogy egy közeli bank riasztója lehet, ... aztán délután kiderült, hogy mégiscsak jó volt a megérzés és tényleg élőben is megtapasztalhattam, hogy milyen lehetett hajdanán erre riadni - nem túl kellemes, nem szeretném többet, ha kérhetem.

... arra viszont pont jó volt, hogy felébredjek és gyorsan megírjam az aznapi 3 zárót, amit előtte este már nem volt lelkierőm összeeszkabálni.
... egész nap sorra kaptam a köszöntéseket a hozzám közel álló emberektől és nagyon jól is esett, mert kevés fórumon elérhető az információ, de aki tényleg számon tart, mindenki jelentkezett - így utólag is mindenkinek nagyon köszönöm! :)
... és mivel neki kellett volna fogni cikket írni, sikerült mosnom két kört, régóta halogatott zoknikészletet válogatnom, kicsit bevásárolnom, a neten böngésznem, megnézni néhány sorozatot közben a háttérben menő tévében...
... még a postára is eljutottam az értesített, Angliából küldött nagy méretű levelemért, ami egy rendes krumplis-zsákba volt csomagolva, amikor át akartam venni, nyomott vagy 6-7 kg-ot és kiderült, hogy valójában az Amazonon Amerikából rendelt 3 darab szakkönyvemet tartalmazza - nem lehet sajna már kifogás, hogy nincs miből tanuljak a szakvizsgára, ügyesen össze van minden foglalva pár ezer oldalban angolul a tudomány jelenlegi állásáról az adott témákban... (egyébként tényleg csodaszép könyvek, már csak időt és energiát kell valahonnan kerítenem :) )
... volt egy kis kiruccanás is azért a városba, kaptam könnyű vacsorát és fagyit édes ostyában. :) És lett meglepetés ajándék is, ami többek között "A gyötrelem éve" című könyvet is tartalmazta. :) Gyanítom, hogy sok mindenben magamra fogok ismerni első éves rezidens koromból is, de ha belegondolok, az utóbbi 2 év legalább ugyanannyira gyötrelmes volt... na de állítólag év végétől szebb idők jönnek... hinnem kell, hogy tényleg úgy is lesz.
... a záróakkordot a Karib tenger kalózai első része jelentette, amit még harmadéves egyetemista koromban láttam egyszer félig, aztán mivel többször megszakadt a film a CD hibája miatt, függőben maradt a film megnézése (igaz, hogy a végét most sem láttam, mert nekem már egyre többet kell aludni, de legalább van esélyem, hogy valamikor a napokban befejezem... :) )...
... szóval szép nap volt.:)

újabb zene :)

... záróíráshoz, feladatok összeírásához, cikkírásra ráhangolódáshoz (na jó, ez utóbbihoz még nem született meg az az együttes, aki néhány akkord vagy szám után boldogsággal és vággyal töltené meg a szívemet, hogy nekifogjak cikket írni...):

szombat, május 23, 2015

... még egy év...

... nyomja plusszban a vállamat, sajnos csak lélekben leszek egyre fiatalabb és gyerek(es)ebb... ... és mivel az alkohol a hétvégi behívósságok és ügyelet miatt keddig nem jön szóba, másban keresem majd az ünneplést. :)

kedd, május 19, 2015

... emelni kell a magnézium dózist...

... egyértelműen, mert délután 5-kor sikerült ráförmednem a kisfőnökömre, aki a szabadnapján bejött érdeklődni, hogy mi a helyzet az osztályon... igaz, hogy részben az is ronthatta a helyzetet, hogy délután ötkor még csak a 8 órás szendvics volt bennem, vizet nem, ellenben két kávét ittam, és még zúgott a fejem az ambuláns betegáradattól, az osztályon viszont beteg betegek vártak, akik miatt úgy érzem, teljesen reménytelenül küzdök, rossz ómen vagyok nekik... most pedig van egy estém legyártani az előadást, ami az újdonságokról szól egy adott, számomra kicsit (nagyon) ingoványos területen...
... mennyivel jobban jártam volna, ha apumra hallgatok és színésznőnek megyek... vagy közgazdásznak... vagy jogásznak... de a moziban jegypénztáros állás is csábít mostanában...

vasárnap, május 17, 2015

halasztás

.. Patch Adams máról elhalasztva, mert hipp-hopp eltelt a nap, és hatékony tudományos tevékenység (előadás gyártás és cikkolvasások) helyett hirtelen akut kényszeres házimunka végzés tört rám, majd amikor a porszívózáshoz értem volna (egyike a legjobban utált cselekvéseknek), hirtelen inkább cikket olvasni támadt kedvem, amibe természetesen fél oldal után belealudtam...

... még főztem is, és levontam a konzekvenciát, hogy ha egy olasz azt írja egy fűszerkeverékre, hogy "picantissima", akkor azt komolyan is gondolja és tényleg csíp, ezért negyed molekulánál többet nem szabad az ilyen bűbájból az ételbe tenni...

... és persze mivel a filmnézés elmaradt, holnap ismét vérző szívvel fogok bemenni a munkahelyemre és egész nap egy vidéki gyerekkönyvtárba fogok vágyakozni... Pedig elég sűrű napnak ígérkezik, nem beszélve a továbbra is rám váró előadásgyártásról és ezt megelőző irodalomkutatásról-olvasásról...

szombat, május 16, 2015

mit iszunk? :)

... ez a szám lehetett volna a mottója a tegnap esti összeruccanásunknak az én hűséges Sancho Panzámmal (az egyik rezidenslánnyal, aki most egy hónapra vissza lett rendelve bolyongásaiból, mert elfogyott a fiatalság a klinikán), amit karaoke-ba fulladó borozgatásnak képzeljetek el, ha már bele akartok gondolni, előtte pedig gyrost ettünk, mivel mire pénteken hazaértünk az osztályról, már vacsoraidő volt... :)
... rég nem találkoztunk, ezért bőven volt miről beszélgetni és kicsit felzárkózni egymás életével. :) A szomszédokkal még nem találkoztam azóta, ezért nem tudom, mennyire élvezték, amikor ABBA-t énekeltünk túlharsogva a számítógépet, de annyira jól esett énekelni, hogy ezt még biztos meg fogjuk ismételni, amúgy is még rengeteg rozém (és nem csak) van itthon és félek, hogy megromlik így a nyár közeledtével, kamra nélkül... ;)
... a reggeli enyhe fejfájást pedig egy tabletta madárlátta Algocalmin (itt Algopyrin) fél óra alatt elfújta, úgyhogy összességében szépen keveredtem ki a történetből.

... ma pedig verőfényes napsütésben, oxigéndús levegőn hallottam ismét ezt a számot, egyértelműen ennek a hétvégének a himnusza. :D

... amúgy pedig meglepően könnyen ment leszögezni magam a számítógép elé és aktív szellemi tevékenységet folytatni, igaz, mindezt azután, hogy összeírtam egy A4-es lapra (Urban Eve honlapjáról letöltött pöttyös nyári feladatos listára) a közeljövő feladatait, enyhén halálramegrémültem és ez viszonylag erős motivációt jelentett ...
... a végén még a listáknak és frissen vásárolt szép színes tollaknak hála némi előrelépést teszek a gyakran már álmaimban is felbukkanó reménytelen elmaradásaim terén...

kedd, május 12, 2015

hétvégi terv

... van ugyan egy szép hosszú listám, ami leginkább kérelmeket, cikkírást, statisztikát és egyéb tudományos tevékenységeket takar, de jó lenne megnézni a Patch Adams-et még egyszer, mert kell egy kis újraindítás, kényszeredettnek érzem a mosolyomat - és senki se akarjon hozzám szólni, leginkább beteg, hozzátartozó, egészségügyi dolgozó és más egészséges emberek ne tegyék...

tényleg nem értem...

... hogy miért csodálkoznak egyesek, hogy várni kell órákat, amikor délelőtt 11-re a mára előjegyzett 25 betegből 23-an megérkeztek... úgy, hogy kettőig van mindig betáblázva az előjegyzés... ... az első csapat 7:40-kor már a fel volt véve a gépbe... és egyből hárman... én pedig 9-re evickéltem át az osztályról, mint mindig, és méghozzá úgy, hogy igazából a reggeli vizitet áthárítottam valaki másra - igaz nem volt eldöntendő kérdés... ... ma viszont eldöntöttem, hogy nem hagyom, hogy zavarjanak a megjegyzések, hogy mikor kerülnek már sorra, mert senkit sem fog érdekelni, hogy a frusztráció miatt esetleg 10 évvel hamarabb kapok infarktust, leszek cukorbeteg vagy növesztek valamit itt vagy amott... ... majdhogynem sikerült is tartanom magam ehhez az elképzeléshez. :) Következő szakrendelésemhez keresek valami ilyen jellegű biztató háttérképet is az ambuláns gépre, hogy amikor a betegellátást szolgáló program szokás szerint összeomlik, ne a sima kék háttér nyugtassa a tekintetemet... :D

péntek, május 08, 2015

évforduló

... ma két éve jöttem ki iszonyúan fáradtan, de megkönnyebbülten a szakvizsgáról... ha tudtam volna, hogy mi következik, lehet, hogy a hazafele tartó vonat fele veszem egyből az irányt és a kütyüimet magam után küldetem ... ... próbálok pozitívumot is találni a diploma megszerzésében, majd szólok, ha sikerült... :)

na ugye... :)

kedd, május 05, 2015

kicsit ideges...

... amúgy visszajutott a fülembe, hogy a klinikavezető nagyfőnököm utasította a titkárnőjét, hogy bizonyos dologgal kapcsolatban inkább ne zavarjon, mert mostanában ideges vagyok...
... ezek után kinéztem a netről a legnagyobb koncentrációjú magnézium készítményt (napi egy lefedi a szükségleteimet) és elkezdtem szedni... :)
... már 3 napja használom és már csak napi háromszor mordulom el magam teljesen kétségbeesve...
... remélem nincs hozzászokás és a helyzet még tovább tud javulni (mert még mindig kicsit borúsan látom a jövőt)...
... azért a magnézium mérgezésnek is lehet, hogy jó lenne utánanézni, mert ha nem kezdek el világítani a sötétben, nem tudom, hol a határ... :) a szérum magnézium szintet persze nem nézettem meg, mert ha normál tartományban van, mi legyen a következő lépés, a következő szalmaszál...?

... azt mondtam már, hogy egyre jobban izgat a fizetés nélküli szabadság gondolata... ?

nem kicsit félelmetes

... hogy sikerült pont egy olyan szakmát választani, ahol minden nap minimum egy új dologba botlok, de inkább többe...
... a betegek pedig véletlenül sem tudják a tankönyveket...

... és kb. a medicina minden ágához jó lenne középfogon érteni... beleértve a szemészetet és egyéb olyan szakágakat, amikkel már az egyetemen is ki tudtak volna kergetni a világból...

... így mikor fogok elérni arra a szintre, hogy ne tudatlanságom teljes tudatában keljek fel reggelente?

kedd, április 28, 2015

újabb feladat a láthatáron...

... amit olyan jó lenne visszautasítani, de annyira nem mutatna jó az önéletrajzban, hogy ellentmondok az európai társaság alapítójának... pedig tényleg nem bánnám, ha elfeledkeznének rólam az ilyen feladatok osztogatásakor... ... egyéb elfoglaltságaimra (mondjuk a napi 12 óra munkára) nem lehet hivatkozni...? ... tényleg nem értem, honnan veszik az energiát a többiek ott nyugaton, hogy munka után még tudománykodjanak... bár valószínűleg sok energiát megspórolnak azzal, hogy anyanyelvi szinten tudnak angolul és nem keresgélik a legmegfelelőbb kötőszavakat ...

péntek, április 24, 2015

rekord

... péntek este 8-ig bent ültem a klinikán...

... mindig elfelejtem, amit apu tanácsolt: a munkahely nem kocsma, hogy az ember egész nap ott üljön.

milyen igaza van.

kedd, április 21, 2015

reklám

... hetek óta első alkalom, hogy este zuhanyzás után nem viszketek testszerte... éljenek a dermatokozmetikumok. :) ... úgy látszik kezd a bőröm (is) dekompenzálódni az itteni környezettől.

vasárnap, április 19, 2015

Tizenhat

Pomodoro (nekem a 25 percesek kedvesek, 5 perces szünetekkel), záros határidő, emiatt emeltebb motiváció és legalább az államvizsga rám eső része letudva. :) rájöttem, hogy szívesebben tettem, mintha ambuláns kartonokat kellett volna átnézzek (amúgy kellett volna...kellene...)...

Lehet hogy hosszútávon mégiscsak a biostatisztika irányába kellene elmozdulni... ?

és most...

... pomodoro applikáció mobilon bekapcs, internet elnémít és folytatódik az államvizsga írás- tegnap egész jól bevált a dolog, statisztika rész lefuttatva, táblázatokba öntve, ma már csak interpretálni kell és végkövetkeztetéseket levonni. Egy hosszabb szünetben pedig még porszívózni sem ártana... ... és ma még ambuláns kartonokat is szeretnék matatni... :) ... lehet, hogy ma kicsit túlzottan optimista vagyok...? :)

péntek, április 17, 2015

A pocsék napokat

Mint pl.a mai, jobb is nem megörökíteni... Az egyedüli jó a két fiatal betegem, akiket ügyelet után még gyorsan megnéztem (mielőtt 14:30-kor leléptem a klinikáról) és viszonylag jól vannak azokhoz az izgalmakhoz képest, amiken együtt átmentünk.

Sírtam is... Rájöttem, hogy pont úgy sírok, mint anyukám, akit szerencsére csak nagyon ritkán láttam sírni. Szeretnék a szüleim lelkierejével és alapvető optimizmusával bírni... Még az is lehet, hogy valahol bennem is megvan, csak elnyomja ez a környezet...

Egyre nehezebben tudok jó képet vágni a dolgokhoz és ezt már fel is róják egyesek...

Valamit most már biztosan változtatni kell.

posted from Bloggeroid

csütörtök, április 16, 2015

:) és :(

... volt a héten egy jó napom, amikor a szakrendelés végén azzal az érzéssel kapcsoltam ki a számítógépet, hogy örülök, hogy végül mégiscsak orvos lettem, normális betegekkel foglalkozhattam, nem türelmetlenkedtek a folyosón, szépen időre érkeztek és a meglepően kevés 20 ambuláns betegből legalább 19-nek tudtam, mi a baja, és ezért valamilyen szinten segíteni is lehetett rajtuk, az osztályos betegeim is aranyosak voltak és ha jól emlékszem, már délután 5 után kicsivel be is fejeztem az osztályos vizitet... ilyen egy rendkívüli, jó nap az életemben... ... ma estére már megint olyan fáradt vagyok, hogy majdnem sírnom kell, ha arra gondolok, hogy még 7 zárót meg kell írjak, és holnap ügyelet után még 3 komplikált beteget meg kell nézzek, fél 12-kor pedig már Szöszikém nyári gumijait kell intézzem... már látom, hogy rohanás lesz az egész nap és ráadásul estig be kellene fejezzek egy statisztikát és interpretálást. ... és a blogírás alatt is csak úgy száguld az idő... és az orvosi szobán túl zakatol az élet.

vasárnap, április 05, 2015

... és miközben...

... én itt ügyeletben sorra szülöm a méltányossági kérelmeket a betegeim számára (hogy a lehető legjobb gyógyszert kaphassák, amit a nagy többség már nem tudna magának megengedni), addig volt évfolyamtársaim sorra szülik az igazi gyerekeket és teszik ki a nagycsaládos képeket a fb-ra. Hát ezért sem szeretem a fb-ot.

... aprócska öröm az ürömben, hogy azért egész jól haladtam a kérelemírással. :)

... sajna a statisztikázás és záróírások tömkelege még hátravan...

szombat, április 04, 2015

felkészültem..

... jöhet a Húsvét, ma 20 perc alatt bevásároltam, hogy félig-meddig reprodukáljam az otthoni Húsvét vasárnapi reggeliket (kakaó, kalács, szeletelt sonka, sajt), és az előbb a főtt tojást is sikerült lekapnom a tűzhelyről, úgyhogy ha nem felejtek semmit itthon, akkor holnap ünnepi hangulatban fogyaszthatom a reggelit - ügyeletben.

... már csak a teleportálást kellene valahogy megoldani, hogy a pihenőben az asztal körül a családom is ott ülhessen... :(

csütörtök, április 02, 2015

viszket a tenyerem...

... amióta Rotigotin felmondásról szóló bejegyzését olvastam... olyan végtelenül egyszerűnek tűnik... ... pedig csak egy kicsivel kevesebb beteget szeretnék... már azzal is beérném, ha csak 1,2 ember munkáját kellene ellássam...

hétfő, március 23, 2015

jel?

... ma végre elszántam magam és leléptem időben, hogy a hétvégi, továbbképzéssel összekötött túrára vegyek magamnak egy túranadrágot egy erre szakosodott üzletben (jobban zavar a hiánya, mint az, hogy még előadásokat is kell gyártsak erre az alkalomra...). Meglepetésemre egyik sem volt jó, nőiben az M-es kicsi volt, férfiban nagy... nehéz volt feldolgozni ezt az élményt. Azzal próbálom vigasztalni magam, hogy azért voltak ezek a darabok leárazva az Outletben, mert csupa olyan normál méretű lénylány jár túrázni (és vesz előtte magának felszerelést), mint én, és a vékonyabbja otthon marad, mert nem futja az energiából ilyesmire...
... persze sovány vigasz ez a gondolat arra, hogy még mindig nincs nadrágom...
... a látvány pedig, amint a nadrág elakad félúton, még sokáig fog kísérteni...
Ma este csak gyümölcsöt vacsoráztam (egy kis zöldséges pitével).

szombat, március 14, 2015

Egy év...

Olaszországban turistaként eltöltve talán még a "burn out" szindrómámat is meggyógyítaná és visszaadná az orvoslásba, képességeimbe és szépségembe vetett hitemet...

Kár, hogy holnap ismét vége...

posted from Bloggeroid

péntek, március 13, 2015

Annyira bosszantó...

..amikor az 5 csillagos szállodában 7.5 euró a net egy napra...

... Csoda, hogy mindenhol az ingyen wifit vadászom?

posted from Bloggeroid

szerda, március 11, 2015

még szerencse...

... hogy ma ügyelet után voltam, így már délután 2-kor elszabadultam az anyahajóról és hazarohanhattam csomagolni a konferenciára. Persze megint 5 perccel a vonatindulás előtt sikerült kiérni az állomásra, de hála az interneten vásárolható jegyeknek, majdhogynem könnyed eleganciával és hűvös közönnyel sikerült felszállnom a vonatra... ... még gondolkozom, hogy mi maradhatott otthon (bár már nagyjából úgyis hiába ...), legutóbbi két utam során először a mobiltöltőm, majd az útra előkészített teám és a kedvenc parfümöm (amit kb. 7 éve használok) maradt otthon. ... a ma délelőttre tervezett fodrászati beavatkozás persze nem meglepő módon ugrott (direkt olyan helyre járok, ahova nem kell bejelentkezni előre és este 8-ig dolgoznak, cserébe mindig más vágja a hajamat), ezt úgy 12 körül konstatáltam szomorúan, ezért kénytelen leszek ismét az elbűvölő személyiségemmel és nem a frissen vágott frizurámmal hódítani... ;)

szerda, március 04, 2015

ismét államvizsgához...

... statisztikázás, lektorálás - ezúttal a TDK-somnak...
... hátborzongató, hogy a szakdolgozat elején az én nevem szerepel témavezetőként...
nincs mese: öregszem.

csütörtök, február 26, 2015

ha a mostani fejemmel...

... kellene ismét az orvosit elvégeznem, szerintem simán feladnám első félévben... képtelen vagyok már egyhuzamban 2-3 órát egy helyben ülni, figyelni és jegyzetelni, kell 45 percenként egy kis szünet, telefon nyomogatás, szendvics, csoki, banán, rágó, egyéb nassolnivaló... délutánra pedig már fáj a fejem (bár ebben lehet némi köze a fronthatásnak is, mert többen is erre panaszkodtak), álmos vagyok és muszáj kicsit aludjak, hogy kipihenjem az intenzív koncentrálást...
... ez már a korral járna... ?

... és ha belegondolok, hogy nem is olyan sokára ott kell megint görnyedni a könyvek fölött, szüleim által felhalmozott szövegkihúzó hegyekkel felfegyverkezve, pár száz vadabbnál vadabb tétellel megáldva, esetleg hetente még szakrendelve is közben... kezdem nagyon sajnálni magam... kell ez nekem...?

(PS: amúgy hasznos a tanfolyam és örülök, hogy résztvehetek - részt kell vennem - rajta :) - csak ezt az örömöt kevésbé tudom kifejezni ;) )

kedd, február 24, 2015

az oktatás öröméről... :)

Mostanában mindig csak nyavalygok, de azért hadd osszak meg 1-2 pozitív élményt is, hogy lássátok, történnek velem is néha jó dolgok.

Az egyik az volt, amikor (bár több éve oktatok gyakorlatot), múlt héten először sikerült 2 órát egyhuzamban csak az oktatásra való felkészülésnek szenteljek. Ezt persze csakis úgy sikerült elérni, hogy beharangoztam, hogy mivel ügyelet után vagyok, hazamegyek és csak délre jövök vissza a gyakorlati oktatásra, és így 10-től 12-ig csendben, a szobámba félrehúzódva készülhettem és alkothattam az egy cseppet sem érdekes, viszont sajnos a hétköznapi gyakorlat számára fontos témából egy jó kis képanyagot, amit aztán a mamut angol csoportomnak végigmutattam és magyaráztam, és csak ketten mobiloztak, a többiek figyeltek... A gyakorlat végére, a két részletre osztott csoport minden tagja kórusban mondta a dolgokat (mert tényleg olyan sokan vannak, hogy nem fértünk be a vizsgálóba egyszerre mind + a beteg) és néhányan még ott is maradtak és tettek fel kérdéseket az együtt megvizsgált betegekkel kapcsolatban. Ez volt régóta az első alkalom, amikor jóleső érzéssel töltött el, hogy kérdeztek és magyarázhattam... sajnálattal mondom ki, de tényleg az a tapasztalatom az elmúlt évek alapján, hogy az angol csoportok valahogy mindig sokkal érdeklődőbbek, aktívabbak, mint magyar anyanyelvű társaik, pedig én bizony jobban örülnék a fordítottjának...

A másik pozitív élmény pedig az volt, hogy amikor (mivel nem sikerült elhárítani egy doboz csokit, amivel egy beteg közelített) megjegyeztem, hogy tényleg nem szükséges megpróbálni lekenyerezni, ő azt válaszolta, hogy nem lekenyerezni, csak kényeztetni szeretne (fiatal női beteg, velem egykorú, még mielőtt bárki rosszra gondolna). És ez bizony jól esett. Sokkal jobban, mint a kollégákkal közösen elfogyasztott ilyen csokik után a mérlegre állás... Ideje lenne bevezetni az "1 elfogyasztott kocka csoki- 1 emelet gyalog megmászása" szabályt... is... és a spinning is minden este csipog már a naptáramban, csak épp soha nem sportöltözetben, tekerésre kész állapotban talál...

na jó....

... a mai nap legalább 2 hasznosan (pl. alvással) eltölthető óráját vesztegettem el arra, hogy a legkülönbözőbb módokon próbáltam bejutni az egyetemi számítógépes hálózatba a munkahelytől távolról. Most végre elfogadom az égi jelet és keresek más tevékenységet magamnak...

... marad még így is épp elég: statisztika a TDK hallgatómnak az államvizsga dolgozatához, 2 adatbázis egyesítése egy tudományos munkához, 2 méltányossági kérelem, amihez sajnos megvannak a zárók, ami alapján dolgozhatok, mellékhatás lejelentési 5 oldalas dokumentum kitöltése (2 darab).

... még szerencse, hogy egy XXL sportszelet is itt üldögél mellettem, hogy mindehhez energiát szolgáltasson. :)

hétfő, február 23, 2015

a több napos továbbképzésben az a jó

... hogy mivel reggeltől csak délután 3-ig tart és nem kell mellette bejárni dolgozni és 6-kor hazajárni, haladhat az ember végre kicsit az elmaradt munkáival is... ha a hálózat szelleme is kegyes és beenged a munkahelyi hálózatra... ... kezdek rettegni attól, mi lesz, ha egyszer utolérem magam... még soha nem voltam ugyanis ebben a helyzetben, ki tudja mi történik ilyenkor...

péntek, február 20, 2015

félreolvasások n + 1

... előjegyzés helyett eljegyzés... :) ... azt hiszem most kellene abbahagyni a záróírást, főleg azért, mert pont az előbb semmisítettem meg teljesen egy 15 percig írt epikrízist (a bennfekvés lényegének összefoglalását...).

zene záróíráshoz :)

... nagyon nem is vonja el a figyelmemet, de azért ott van a háttérben és simogatja az idegeimet... :)




... amúgy nagyon szeretem a zongorát, hegedűt, hárfát, fuvolát, gitárt, mindegyiket leginkább külön-külön...
záróírni nem szeretek.

hétfő, február 16, 2015

egyre nehezebb...

... reggel felkelni és bemenni dolgozni... csak szakrendelni ne kéne, az osztállyal még csak-csak ellenék, de az a napi 20-26 beteg, akikre hivatalosan 15 percem van fejenként és akik általában még véletlenül is 2-3 órával az előjegyzett időpontjuk előtt érkeznek meg, ötösével egyszerre, hogy aztán folyamatosan azt kérdezgessék, mikor hívom be őket, mert az egyiknek a busza megy, a másik meg gyerekre kell vigyázzon, a harmadik pedig csak mert fiatal, vagy idősebb, vagy dolgozik és menni kell vissza a munkahelyére...én pedig étlen szomjan próbálom mindenkinek az igényeit kielégíteni, recepteket írni, vizsgálatokat szervezni és még lehetőség szerint megfelelő döntéseket is hozni a kezelésekben úgy, hogy közben 10-en kint toporognak, hogy őket mikor szólítom már... délután 2-3kor iszom az első pohár vizet és csodálkozom, hogy estig nem kell a mosdóba menni... az ebéd pedig természetesen dobozból ezeken a napokon, mert rég bezár a menza, amire befejezem a szakrendelést...

... nagyon frusztráló, ez lesz az egyik döntő tényező, amiért egyszer szegre akasztom majd a medicinát...

... ezen a héten kettő helyett 3-at szakrendelek, de lesz olyan hét is márciusban, amikor 4 napot az 5-ből. Az osztály pedig mindennapos feladat ezek mellé ráadásul, az ügyeletekről és gyakorlati és elméleti oktatásról pedig még nem is beszéltem ...

... kicsit telítődtem...

vasárnap, február 15, 2015

Egy kis tavasz a télben :)



Mostmár igazán maradhatna a napsütés, én részemről már kipipálnám a telet, megvolt az adrenalin, a hóviharban vezetés, az első megcsúszás egy kanyarban (20 km/h mellett), a majdnem uralhatatlan, de aztán engedelmessé váló Szöszikével...

Rájöttem, hogy tél szempontjából nagyon jó választás a város, ahol élek, mert lehetnének ezek a havas élmények 3-6 hónapig naponta is, ha olyan országba/városba költöznék. :)
posted from Bloggeroid

vasárnap, február 08, 2015

a halogatós énem ...

... leküzdéséről szólt ez a hétvége, szerencsére (talán most először) én győztem. :)

Eredmény:
- átnéztem egy study protokollját, amit nagyon régóta halasztok (sőt még rövid adatlapot is készítettem hozzá)
- megírtam kettő darab olyan méltányossági kérelmet, amihez nem volt mintám, ezért saját kútfőből kellett merítenem (ezért is halogattam mostanig...) (persze még maradt kb. 8 megírnivaló, de azok legalább nagyjából mind hosszabbítások)
- felszámoltam egy kritikus papírkupacot a lakásban, ami már a mozgásban is némileg korlátozott...

És még csak most fogom betenni a kezdő jóga DVD-t, amit egy hónapja vettem...

(tudom, dicsekvésként hangzik, de olyan jólesik, hogy a végtelen listámon néhány elemet végre kipipálhatok, egyszerűen nem tarthattam magamban... ;) )

csütörtök, február 05, 2015

sakkozok...

... kicsit nehéz megmondani február 5.-én, hogy hogyan tervezem kivenni a szabadságomat augusztus 31.-ig, mert ott kísért még a novemberi szakvizsga is, amire szintén jó lenne kicsit visszahúzódni a barlangomba, a felkészülés látszatát keltve...

... bele sem merek gondolni, mi lenne, ha nem lenne oktatói szabadságom... bár most épp szívesen feladnám ezt a szabadságot, ha nem kellene oktatni... mammut csoportot, gyakorlatra... úgy, hogy szegény beteg nem fér be a vizsgálóba, mert kiszorítják az egyetemisták... akik még véletlenül sem tudnak magyarul...