Abbahagyni

Akkor kell abbahagyni a számítógép nyomogatását munkát mímelve, amikor hibernálás helyett újraindítást nyom az ember (lánya)...

Na jó, valójában már azelőtt jóval abba kellett volna hagyni...

Utolsó nagy kirohanás...

... Ma nagyon rosszul esett az Élet, a rengeteg beírt vadonatúj beteg, a rengeteg meg nem írt kérelem és ezek után még az is, hogy az akut eseteket is a nyakamba varrják, miközben a Kollégák 4-kor hazamennek, míg én még lent húzom az igát.

Szegény szüleim kapták a nagyját a dühömnek és frusztráltságomnak, nekik panaszkodtam, pedig ahelyett inkább azonnal meg kellett volna pusziljam őket és a magam nyomorúsága helyett az ő napjukról érdeklődjek...

Soha többet nem akarom hazavinni a bosszúságomat.... Kell egy technika, amivel leakasztom magamról mielőtt átpakolnám a szeretteimre.

naivitás felsőfokon

... azért annyira is csak én lehetek naív, hogy elhittem az internetnek, hogy reggelente 6-kor nyit a múzeum, amit szerettem volna meglátogatni itt tartózkodásom alatt. Már el is terveztem ,hogy akkor holnap reggel 5-kor kelek, múzeum 6-8-ig, utána megreggelizek, és csak az első előadásról csúszok le, ami amúgy sem annyira érdekes az én szempontomból.

... azért gondoltam, megkérdezem a recepción, hogy biztos-e a biztos, amit a netről silabizáltam ki, mire kiderült, hogy maga a kert nyit reggel 6-kor, a múzeum bizony csak délelőtt 10-kor, így pont le fogok csúszni róla és egyébként a városnézésről is, mert estére szerveződik egy hivatalos vacsora.

... nem vagyok felhőtlenül boldog, vacsora helyett inkább a múzemban sétálgattam volna.

Ismét marad a reptéri szuvenírbolt...

függőségeim...

... a mai nap is csak megerősítette bennem, hogy internet és mobilfüggő vagyok, megfűszerezve némi figyelemzavarral. Így eshetett, hogy az előadásokon ülve és elvileg figyelgetve valós időben értesültem mindenféle munkahelyi problémákról, küldtem el sürgős kérelmet egy betegnek gyógyszerre, kértem be az intézeti gyógyszertárból árajánlatot egy készítményre, mindeközben 10 percenként kikapcsoltam a telefonomon az internetet, hogy inkább az előadásokra figyeljek, de a vége úgyis az lett, hogy (öt)percenként, megnéztem, hogy jött-e valami a postaládámba....
... Illetve, hogy írt-e az a 3-4 ember blogot, akiknek viszonylag rendszeresen (ötpercenként) ellenőrzöm a bejegyzéseit, amikor épp nem dolgozom olyan intenzíven és van időm pótcselekvéseket végezni. :)

Az este vége pedig az lett, hogy annyira nem működött ezek után a net a vélhetően sokcsillagos szállodai szobámban, hogy le kellett menjek a hallba az elkövetkező előadásaimhoz cikkeket töltögetni... Mivel ott sem működött az internet sokkal fényesebben, végül kb félóra kínlódás után feladtam... azért még egy órát fent a szobámban próbálkoztam, 5 percenként újraindítva a netet és láss csodát, a nyűglődés blogírásra is ihletett... természetesen a munkával kevésbé fényesen haladtam, de legalább a keresett cikkeket begyűjtöttem és a koncepció elkezdett alakulni agyam rejtettebb zugaiban... felszínre ugyan még nem tört, de már alakulgat...

számos (vagy számtalan...?) hibáim egyike...

... hogy mindig mást szeretnék csinálni, mint amit az adott körülmények között tenni kellene. Most épp a futásba menekülök, miután összeírtam, hány előadást kell megírjak és megtartsak a következő 3 hónapban (két számjegyű lett sajnos), ráadásul nagyjából mindegyiket más témából, más közönségnek... és készítettem egy listát a kérelmekről is, amiket sürgősen meg kellene írni... ezek a listák nem igazán tettek jót a lelki nyugalmamnak...

Ezek után ma életemben másodszor ismét egy órán keresztül futottam, javítottam 600 m-t a megtett távomon, megdöntöttem a tegnapi rekordomat és csak utána fogtam neki kérelmet írni így nagy magányomban a szép nagy hotelszobámban...

Holnap pedig nagyon fog fájni a reggeli ébredés, pedig olyan jó lenne még egy kérelmet megírni a reggeli és a 8-9 óra konferencia előadások előtt (alatta inkább figyelni kellene... )....

Ha így haladok a futással, a végén még elkezdem nézegetni a félmaratonra felkészülés tippjeit... hogy aztán jövőre még eggyel gazdagodjon a beregisztrált, de meg nem látogatott futóversenyeim gyűjteménye...

újabb csúcs :)

Egész nap esett az eső és nem készültem vízhatlan ruhákkal, így lebóklásztam a szálloda fitnessz termébe, majd életemben először futottam egy egész órát megállás nélkül, és ez alatt a nem kevés idő alatt 5 km-t tettem meg kényelmes tempóban a futópadon....
Átlag tempót nem számolni.:)

Túléltem, hát nem nagyszerű?

Hotelszobák...

Szösszenet az életszínvonalamról...

... vagy még inkább a hétköznapjaimról....

Ma reggelire 2019. januárban lejárt müzli szeletet ettem. Meglepetésemre még jó volt... Ennyit a lejárati időkről, amikre általában kínosan ügyelek.

Adományokat az alábbi bankszámla számra küldhettek, de tartós élelmiszert (lásd mogyorós müzli szelet) is örömmel fogadok...

.....

Írom mindezt egy Lufthansa repülőn egy konferenciára tartva (még nem kellett kikapcsolni a mobilt, mert késve szállunk fel :) ) , kicsit agyilag szétesve, az ételudvarban még gyors zárójelentésírások után, utolsó pillanatban még visszaszerezve a sportórámat a biztonsági kaputól, amit sikerült elveszítenem az ellenőrzés során... Szerencsére még beszállás előtt észrevettem a hiányt, maradt idő visszarohanni és a reptér személyzete is volt olyan kedves és megmentette nekem. :)

Jól indul a kiruccanás, már csak a csatlakozást lenne jó elérni...

ez az év...

... nem a futásban elért nagy sikereimről fog szólni, ez már biztos.

Azok után, hogy az év első általam kinézett és beregisztrált versenye rossz idő miatt el lett halasztva, az esőnap viszont nekem nem volt jó, a második és egyben utolsó tervezett versenyt a családban bekövetkező jobb bokatörés (egy évvel korábban nekem ez is ez volt, csak épp az enyém lényegesen kevesebb darabba tört és én megúsztam a műtétet) miatt végülis le kellett mondanom, mert ápolási feladataim támadtak.
Remélem nem a Fennvaló égi jele volt ez, hogy ne nagyon erőltessem ezt a futás dolgot, inkább küldjön egy emailt, hogy egyértelmű legyen, csak több csont ne törjön...
Az is lehet ugyanakkor, hogy az én életemet akarta megmenteni, mert a felkészülésem hagyott némi kívánni valót maga után és 2-3 km futás után vagy kipurcantam volna, vagy lesétáltam volna a maradék 4 km-t. Ez már nem fog kiderülni... Jövőre a családom és magam egészsége védelmében biztos nem fogok januárban regisztrálni egy nyári futóversenyre (ami valójában a motivációmat lenne hivatott erősíteni, hogy fel is húzzam a futócipőt, ne csak olvassak a futásról...). Ha mindenki a családban egyben van, és én is képes vagyok lefutni az adott távot, akkor fogok utolsó pillanatban jelentkezni, kicselezve a sorsot - vagy nem.