napi jó - 76. nap

... ma feltűnt, hogy valamivel több türelmet érzek magamban magamhoz és a külvilághoz, beleértve a munkahelyemet is. :)

... valószínűleg jót tett, hogy egy kicsit más jellegű munkával (cikkírás, statisztikázás, posztergyártások) is foglalkozhattam az utóbbi időben, időnként még normális emberi időben is.

... nem utolsósorban vélhetően az is hozzájárul, hogy júniusban már több, mint 50 km-t futottam, ezzel megdöntve minden korábbi hónap megtett táv rekordját. Vélhetően 2019-ben összesen nem futottam ennyit, mint ebben a hónapban és holnap még jó lenne eljutni. :)

... ma visszatértem a megszokott élethez, sikerült is délután 2 órát aludnom az ambulancia és osztályos betegellátást követően, így elmaradt a mai futás, remélem azért nem fog megint kiszorulni a naptáramból. Egyre fogynak a napok és most szembesültem azzal, hogy bizony itt is lesz busz, amit hajdanán Betond egyszer felvetett, ami a minimum tempót nem tartókat összeszedi...

Kicsit messze vagyok még attól a tempótól, de meg fogom csinálni! ;)

napi jó - 75. nap

Egy gyönyörű csokor virágot kaptam ajándékba egy barátnőm apukájától, jól esik kinézni a konyhába időnként. :)  

napi jó - 74. nap

Macha limonádé ügyelet után, hogy ébren tartson egész nap. :)

Ugyan nem sikerült neki, de azért finom volt. Lehet, hogy inkább futni kellett volna menni a TV bekapcsolása helyett, ami aztán végül álomba ringatott. :)

De legalább végül majdnem kipihenten elkészítettem a holnapi előadásomat, remélem a főnökeim is vállalhatónak tartják, mert ez most sajna ki fog kerülni a könyörtelen netre is...

napi jó - 73. nap

... ma fogtam magam és elugrottam az unokatesómhoz és családjához 80 km-rel távolabbra, mert hát valójában nem is igazán messzi az a messzi, egyet ebédeltünk, nagyon jót beszélgettünk (a férje és a kisfia is nagyon aranyosak, felemelő érzés volt velük társalogni), majd visszavezettem. Útközben oda és vissza is végig hangosan énekeltem az autóban, egész jó pozitív gondolatokat gerjesztő technika és mivel senki nem kellett rajtam kívül elviselje, ezért nem fogtam vissza magam. :)

... bár 2020-at eredetileg a sport évének szántam, ezt most inkább átfogalmazom az emberi kapcsolatok felfrissítése évének - akár online, akár offline. :) Már csak a listán és a fejemben kell mindenek fölé sorolni, de biztos, hogy megéri. :)

... és ráadásként este még egy futás is belefért, bár tele pocakkal kezdetben kicsit ódzkodtam, de mivel nagyon elálmosodtam, és még szellemi tevékenységet kellett végeznem, ezért végül is rávettem magam - mostmár értem, miért mondják sokan, hogy esőben futni is megvan a maga varázsa - kellemesen kihaltak voltak az utak, bár igazából éppcsakhogyszemerkélt. :)

napi jó- 72. nap

.. bár reggel 6-kor az órám ébresztett, mivel elfelejtettem kikapcsolni a mobilon az ébresztőt, azért nem nyomta rá a bélyegét a napomra. 

... ma egészen hatékony voltam (azok után, hogy megint sikerült mindent az utolsó pillanatra hagyni), elkészítettem egy posztert a következő nemzetközi e-kongresszusra (holnapi leadási határidejű), részt vettem az éves stratégiai megbeszélésén az egyik nemzetközi szervezetnek (2.5 órát tartott, direkt nem kapcsoltam be a kamerát, hogy közben tudjak ebédelni és mást is dolgozni), finomítottam egy mai leadási határidejű absztraktot, és mindeközben az motoszkált a fejemben, hogy a semmire sincs időm helyett ezentúl azt mondogatom magamnak, hogy "VAN IDŐM". Hátha így nem stresszel annyira a tennivalóim nem annyira rövid listája és könnyebben belevágok... :)

Ma működött (valamint a tudat is, hogy úgysem csinálja meg senki helyettem...)... :)

napi jó - 71. nap

... bár még mindig nem sportblogot írok, de a mai napi legjobb az volt, hogy ügyelet után elmentem egyet futni. :) Amikor megérkeztem a futópályához, tele volt szenvedő arcú rendőrökkel, úgy tűnik, időnként őket is próbálják mobilizálni. :) Szerencsére mire megtalálta az órám a GPS jelét (kb 3 perc alatt), addigra a rendőrök befejezték a testmozgást, mikrobuszokra szálltak és elhagyták a terepet, így a megszokott körülmények között futhattam le a nem annyira nagyon szeretett intervallum edzést, amikor időnként fel kell gyorsulni és amennyire gyorsan bírok, futni 4-5 percig, majd 3 perces lassúbb tempó után ismételni a bravúrt még kétszer... Eközben elég borús volt az ég, tele szép szürke felhőkkel, kissé szemerkélt is az eső az utolsó két kör alatt, de még jól is esett, ahogy a felhevült arcomat hűsítette.

Amikor lejárt a kitűzött 35 perc, már csak egy kicsi választott el az 5 km-től, ezért úgy döntöttem, hogy tovább szaladok, hogy egy ilyen szép kerek számot is hozzáadhassak a számlálómhoz és végül 40 perc és egy kicsi alatt meg is lett a bűvös ötös. :)

Már az autóban ültem, amikor elég rendesen elkezdett esni.

Az univerzum nagyon szorít nekem, hogy túléljem az idei futóversenyeimet - egyelőre kettőre nem is jutottam el, a harmadik még nem teljesen esélytelen, ezért legalább az edzési lehetőségeket próbálja nekem biztosítani... :)

Mondtam már, hogy ma szembejött velem egy újabb októberi 10 km-es versenytáv...?

Remélem elfelejtek nevezni rá... :)

napi jó - 70. nap

... E. segített találni egy fotót, aminek a láttán kicsit ismét fiatalnak és gondtalannak éreztem magam- és csak tavaly nyáron készült. :) Egy örökkévalóság telt el azóta. Az élet tele van meglepetésekkel.

napi jó - 69. nap

A hétvégén megismerkedtem a 6 szavas történetmeséléssel. :)
Nagy élmény és nem kis kihívás volt a saját legnagyobb sikeremet összefoglalni.
Kicsit azért fájdalmas is - ennyi év után csakis a munkáról tudok beszámolni, másban nem vagyok igazán sikeres.
A többieknél a magánélet is legalább annyi, vagy még több szót kapott, mint a munka.
Ez is a változtatás szükségessége mellett szól (ezután ma kaptam egy rövid határidős lektorálási feladatot a többi mellé)... 

A mai napi jót megpróbálom 6 szóban összefoglalni (tetszik a dolog, még máskor is próbálkozom, konfliktus is kell egy jó hatszavasba, ezért került be az egyik szó... :) ):

Napsütés. Szamóca. Fák. Ex. Ebéd. Szunyókálás.

Hotelszobák - és környék :)

Napi jó - 68. nap

... ma csak egy szúnyog csípett meg a több tízezerből, miközben egy tó partján futottam.

... úgy látszik,  hogy veszítettem a szúnyogokra gyakorolt vonzerőmből... ;)

napi jó - 67. nap

Szembejött egy új egészségügyes dokumentumfilm-minisorozat, a "Lenox Hill", a reklám alapján egy amerikai kórház dolgozóinak az életén keresztül mutatják be, hogyan próbálják megtalálni a munka és magánélet közötti egyensúlyt. Egyelőre tetszik, két részt gyorsan meg is néztem az utálatos csomagolászás közben (holnap ismét offline továbbképzésre megyek, annyira nem hiányzott, megint előkerült a kis bőrönd... teszek futócuccot is :) ).

Azt látom, hogy az ottani kollégák is sokáig dolgoznak, elfogadják, hogy áldozatokkal jár ez a hivatás, valahogy a szűkebb családjuk is elfogadja ezt, talán azért is, mert napközben néha felhívják a családot 1-1 szabad percükben. Pl. én ezt extrém ritkán teszem. Valahogy erre soha nem találok alkalmas pillanatot - lehet, hogy ezt majd újra kell gondoljam, egyszer, ha aktuális lesz.

napi jó - 66. nap

... véletlenül belecsöppentem egy orvosos sorozat első részébe a tévében, sajnos a címére nem emlékszem, de igen emlékezetes az első napját a New York-i (vagy Los Angeles-i?) közkórházban töltő új orvosigazgató hozzáállása, illetve a visszatérő kérdése: "hogyan segíthetnék?".

... ezt a proaktivitást kellene valahogy becsempésszem a hétköznapjaimba.

... az életemben mostanában inkább a következő kérdés merül fel: "hova rejtőzhetnék minden és mindenki elől?"

napi jó - 65. nap

... két órán keresztül éppencsakhogyhallható Disney rajzfilmzene zongorafeldolgozás mellett statisztikázni a munkahelyen a szobámban, miközben csakfélóránként alig zavarnak telefonon, mert végre hivatalosan is a fókuszomat átmenetileg áthelyezhetem a kutatásra a nem szakrendelős napokon... :) megvan annak is az előnye, ha az ember elkezd kiállni magáért. :)
Kérem szorítani, hogy élni is tudjak a lehetőséggel.

Kerek 21 napon belül meg kell nyomjam a cikkem "submit" gombját.
Visszaszámlálás indul.

napi jó - 64. nap

... este 10-kor futás után mozarellás, tonhalas, zöldhagymás, vajretkes saláta. :)

... bár gyanítom, hogy a bevitt kalória kb 2x annyi volt, mint amit lesétafutottam... :)

napi jó - 63. nap

... a mai nap nagyon jó hangulatban indult, egy kis faluban madárcsicsergésre és a besütő napsugarakra ébredtem, mivel tegnap egy kolléganőmnél és a férjénél voltam vacsorázni és borozgatni, ami éjjelbe nyúló beszélgetéssel ért véget. :)

... a nap további részében egy kicsit még másnapos voltam, de a délutáni futás végül ezt is elfújta. Az ég is csak akkor dördült meg, amikor már a lépcsőház ajtaja fele tartottam, de végül eső nem is esett, így a mai napot is gyakorlatilag szárazon megúsztam. :) A fentiek is nagyon szurkolnak a futó karrieremnek, mert egyelőre az időjárás nem jelentett tartós akadályt - a lustaságom annál inkább, de azért ezen a héten azt is sikerült kicsit kordában tartani. :)

napi jó - 62. nap

Tegnap megakadályozott az eső a futásban, de ma miután elállt bátran nekivágtam és végül sikerült is 5 km-t futni, amivel átléptem a bűvös 100 km-es határt - ennyit futottam tavaly november óta. Kezdem futónak érezni magam. :)
Utána kicsit visszanézegettem, hogy hogyan is alakulgat a pulzuskontrollos edzésterv alapján a teljesítményem és ahhoz képest, hogy csak kb 2 hónapja vezettem be, már látok némi javulást a teljesítményemben és az átlag pulzustartományomban. :)
Összehasonlításként egy tavaly júniusi futásom, saját tempóban, megállás nélkül, egy idén januári futás szintén megállás nélkül, olyan tempóban, amit érzés alapján végig tudtam tartani (jó magas átlagfrekvenciával) és a mai edzés, amiben volt némi séta is a felgyorsult pulzus miatt és 3x5 perc gyorsabb futás is, a végén kis ráadással, hogy legyen meg az 5 km. :)

Jó érzés látni a fejlődést magamhoz képest, ez az egyik legjobb motiváció . :)

napi jó - 61. nap

Bár ez tegnapi, de nem maradhat megörökítetlenül (este 8-kor kicsit lefeküdtem és ma reggel ébredtem, ezért maradt el a megírása).
Tegnap az egyik kolléganőmmel vacsoráztam a közeli étteremszerűségben, ahol egyébként meglepően finom hamburgert ettem. Félidőben megjelent a kissé pszichopata és nem kissé alkoholista rajongóm a lépcsőházunkból, aki időnként megdicséri a szépségemet (mindeközben felesége van és gyereke, de hát tudjuk ugyebár, hogy csak hűséget és nem vakságot...), megivott egy söröcskét és megvacsorázott ő is - külön asztalnál.
Amikor a kolléganőm fizetett és egyedül maradtam az asztalnál, odajött és a nap mondata hangzott el: "Gyönyörű vagy, mint mindig, és imádlak".

Tehát létezik az Univerzumban olyan férfi is, akiből ilyen érzelmeket csalogatok ki és ezek szavak formájában manifesztálódnak is...  Bár lehet, hogy ehhez alapkövetelmény, hogy az illető pszichopata legyen és egyéb tudatmódosító szerekkel is tovább "javítson" ezen az állapoton.... :))

De ezek szerint van még remény...

A mai napban pedig  a legjobb az volt, hogy bár szakrendeltem, de normál időben (ahhoz képest, hogy valamikor 8-10 között eszem egy bögre müzlit mostanában), 1 órakor ebédeltem is. Ezt a szakvizsga óta eltelt évek során (ami már nem is olyan nagyon kevés...) nagyjából négyszer sikerült megcselekednem, ebből háromszor a jelenlegi járvány ideje alatt, a lecsökkentett nem akut betegellátás miatt... hozzá tudnék szokni ehhez az állapothoz... ebédelni délután 4-5 előtt, mindezt egy rendes asztalnál, nem a számítógép monitorját bámulva közben...

napi jó - 60. nap

Elküldeni egy határidős feladatot ma is, utána viszont lebilincselő,  bár nem túl optimista, de legalább pozitív végkicsengésű sorozatot nézni. :)

Ja és futottam is, bár szegény izmaim az elején nagyon nyöszörögtek. :)