... A verőfényes napsütés, rengeteg mászkálás, buszozás jegyében telt, és sajnos annak a szomorú felismerésnek a hangulatában, hogy bizony tényleg odalett a hajdani német nyelvtudásom, nemcsak álszerénységből mondogatom, hogy teljesen elfelejtettem... Bár németül futottam neki az összes rendelésnek, de végül még a kolbászárus is féligmeddig angolra váltott a párbeszédünk végére... Pedig ha belegondolok, hogy hajdanán mennyivel jobban szerettem a németet az angolnál és hogy 9 évig tanultam iskolában, míg angolt csak 4-et, csak a szüleim indítottak el magánúton ennek a nyelvnek is a tanulására évekkel azelőtt, hogy a tantervembe bekerült...
Ma amúgy a Brandenburg kapu, a Pergamon Múzeum, illetve a Vilmos császár emlékére épített, szándékosan romjaivól nem felújított templomot (hogy emlékeztessen a világháború borzalmaira) néztük meg, valamint egy vízzel működő órát az Európa Centerben, amihez még csak hasonlót sem láttam soha.
Fotókat majd a hazatérés után csatolok, mert a mobilról való blogolás hátránya (a türelem alapos próbára tétele mellett), hogy a fényképeket feltöltés előtt le kellene kicsinyíteni, ehhez viszont tényleg nincs elég türelmem, bizony a türelmességet még gyakorolnom kell... :)
Úgy tűnik, egész Berlin felújítás alatt áll, fel van túrva a legszebb sétáló utcája, az Unter den Linden is ("a hársfák alatt"), az egyetlen említésre méltó csalódást viszont az okozta, hogy a Pergamon múzeumban a Pergamon oltár is ebből az okból kifolyólag lakat alatt van 5 évig, pedig apukám annyira szerette volna látni...
Ma amúgy a Brandenburg kapu, a Pergamon Múzeum, illetve a Vilmos császár emlékére épített, szándékosan romjaivól nem felújított templomot (hogy emlékeztessen a világháború borzalmaira) néztük meg, valamint egy vízzel működő órát az Európa Centerben, amihez még csak hasonlót sem láttam soha.
Fotókat majd a hazatérés után csatolok, mert a mobilról való blogolás hátránya (a türelem alapos próbára tétele mellett), hogy a fényképeket feltöltés előtt le kellene kicsinyíteni, ehhez viszont tényleg nincs elég türelmem, bizony a türelmességet még gyakorolnom kell... :)
Úgy tűnik, egész Berlin felújítás alatt áll, fel van túrva a legszebb sétáló utcája, az Unter den Linden is ("a hársfák alatt"), az egyetlen említésre méltó csalódást viszont az okozta, hogy a Pergamon múzeumban a Pergamon oltár is ebből az okból kifolyólag lakat alatt van 5 évig, pedig apukám annyira szerette volna látni...
posted from Bloggeroid
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése