:) és :(

... volt a héten egy jó napom, amikor a szakrendelés végén azzal az érzéssel kapcsoltam ki a számítógépet, hogy örülök, hogy végül mégiscsak orvos lettem, normális betegekkel foglalkozhattam, nem türelmetlenkedtek a folyosón, szépen időre érkeztek és a meglepően kevés 20 ambuláns betegből legalább 19-nek tudtam, mi a baja, és ezért valamilyen szinten segíteni is lehetett rajtuk, az osztályos betegeim is aranyosak voltak és ha jól emlékszem, már délután 5 után kicsivel be is fejeztem az osztályos vizitet... ilyen egy rendkívüli, jó nap az életemben... ... ma estére már megint olyan fáradt vagyok, hogy majdnem sírnom kell, ha arra gondolok, hogy még 7 zárót meg kell írjak, és holnap ügyelet után még 3 komplikált beteget meg kell nézzek, fél 12-kor pedig már Szöszikém nyári gumijait kell intézzem... már látom, hogy rohanás lesz az egész nap és ráadásul estig be kellene fejezzek egy statisztikát és interpretálást. ... és a blogírás alatt is csak úgy száguld az idő... és az orvosi szobán túl zakatol az élet.