csütörtök, június 22, 2017

ma megint..

... számonkértek rajtam egy nyolc éve elkezdett cikket...
... és most sem tudtam tiszta szívvel megígérni, hogy hamarosan be is fejezem. Egy dolog, hogy azt a fajta magasabb szintű statisztikát, amit jó lenne a befejezéshez használni, még nem találkoztam élő emberrel, aki SPSS-ben tudná alkalmazni, másfelől, amikor hazaérek a munkából 5-6-kor, kiégett aggyal és retinával, akkor már valahogy nincs sem alkotói kedvem, sem ingerenciám, hogy futtassak még ilyen-olyan statisztikákat, és hogy angolul próbáljak összeeszkábálni okos mondatokat ... ilyenkor annyira tudom irigyelni azokat, akiknek az angol az anyanyelvük, vagy nagyon magas szinten művelik a nyelvet (az én felsőfokú nyelvvizsgám - vagyis inkább a mögötte megbújó tudás - a könnyed cikkíráshoz pont nem elég..), és emiatt ugyanannyi energiabefektetésből ők megírnak 5-6 cikket, ameddig én egyetlenegyetsem.

szerda, június 14, 2017

Újabb hotelszoba, átutazóban

..még mindig Pest környéke, még mindig átutazóban :)





vasárnap, június 11, 2017

Hotelszoba, Pest megye

Sajnos első nap a késői érkezés miatt nem volt időm kattogtatni, de másnap reggel kijelentkezés előtt azért pótoltam. Szerintem amúgy ütötte a 4 csillagot (bár a hotel nevét sem tudom valójában, nemhogy a csillagok számát...) az alvás annyira jól sikerült, hogy reggel keresztben feküdve ébredtem az ágyon, bár ilyent szerintem már 1-2 évtizede nem csináltam.

Az étel is kifejezetten finom volt, annyira, hogy képes voltam halat választani ;)
Na jó, a továbbképzés is hasznos volt és sajnos még az is lehet, hogy a későbbiekben még feladat is származhat a friss ismeretségekből (ami azért nem terjedt odáig, hogy az ebédet ne egyedül fogyasszam (hiába na, nem igazán az én megszokott társaságom gyűlt össze).




szerintem megbolondultam...

... ugyan még nem tudok csak kb 10 métert egyhuzamban lefutni (ezt is csak egyszer próbáltam az utóbbi egy évben), de elkezdtem gondolkozni, hogy jövőre benevezek a vivicittá futásra a városban (megnéztem, ha korán regisztrálok,csak 600 ft-ba kerül a nevezési díj, tehát nagy összegeket nem bukhatok, ha mégis meggondolnám magam, és egyébként is mindösszesen csak 3,2 km a táv... ;) ).

Van rá majdnem egy évem, hogy felkészüljek... ismerve magamat, az utolsó két hétben fogom megvenni a cipőt, nadrágot és az utolsó előtti este fogok bemelegíteni először és futni egy félkört....

Most pl. a két hónapja megkapott feladatot próbálom végre elkezdeni, úgy, hogy két hét múlva kell teljesen kész legyen (ami azt jelenti, hogy egy héten belül le kell adnom a végleges verziót és ez nem kis munkával jár). A probléma csak ott van, hogy kedden megint elutazom pár napra... ilyenkor nagyon nem szeretem magam....

péntek, június 09, 2017

Igencsak fura helyzet...

Amikor az ember lánya egy továbbképzésen magára marad a vacsoránál egy asztalnál egy pohár bor társaságában, úgy, hogy minden más asztalnál sokan ülnek és majdnem senkit sem ismerek ...

...és telnek a percek, és megszületik ez a blogbejegyzés...

...és aztán odaül a Nagyfőnök és a másik munkahelyi kolléga és végre végetér ez a nem kicsit fura állapt.

Tényleg nem vagyok túl jó az ismerkedős kommunikációs vonalon... És a késztetés is csak egészen minimális, hogy próbáljak meg ezen javítani...

posted from Bloggeroid

szombat, június 03, 2017

Az igazi ;)

A barna a kedvenc.   ;)

kedd, május 23, 2017

hát akkor a mai napról

(...csak mert a memóriám erőteljesen szelektálja már a rövid és hosszútávú emlékeket, és ami nincs most leírva, az többet már nem is lesz és a feledés homályába merül... mint ahogy történt volna az elmúlt évek hasonló napjaival, ha nem veszem a roppant nagy fáradtságot és írok pár sort... )

Szóval visszanézegetve a bejegyzéseket, néhány dolog már biztosnak látszik:
- ezen a napon nagy valószínűséggel vizsgáztatni fogok a közeljövőben is, mivel ma és tavaly ilyenkor is ezzel kezdődött a napirend (most a rögtön érkezéskor megkezdett záróírásokat, mint elhanyagolható semmiségeket, hadd ne is említsem)
- viszonylag kevesen bántalmazzák már a legszebbnek tartott testrészemet, azaz a fülemet (ez mondjuk jól is van így, szeretném továbbra is szépnek tartani).
- vannak emberek, akik még mindig jelentkeznek és vannak olyanok is, akik szép lassan elkoptak az életemből (és vélhetően lesznek is még néhányan, de így is van ez rendjén, ez az élet rendje)
- ezúttal sem sikerült korábban (azaz a hivatalos munkaidő végén) eljönnöm az osztályról, pedig eredetileg szerettem volna, de gondoskodtak róla, hogy maradjon még egy kis munka, amit ne tudjak ott hagyni, mielőtt elmegyek és ezáltal (plussz a hiányzó kolléga automatikusan teljes mennyiségben rám testált betegei miatt) én legyek az utolsó előtti ember a klinikán, aki elhúz (utánam már csak az ügyeletes maradt)
- első alkalom volt, amikor igényeltem a mozgást, ezért ahelyett, hogy csak filmnézésbe vagy ambuláns betegek dokumentációjába burkolózzak (amikre aztán egészen biztos nem fogok már jövő héten ilyenkor sem emlékezni), sétálni mentem, dombbal és zölddel, és majdnem záporral, de azért annyira azért mégsem lett emlékezetes, inkább csak kicsit kifullasztós
(na jó, persze hogy van egy applikációm is, ami ösztökél arra, hogy kicsit mozogjak és jó érzés kipipálni rajta a napi rendszeres pár perces testmozgást :) )
- a családom a váram és apu énekhangja továbbra is maga a megnyugvás (kivéve, amikor időnként egy dalfoszlányt a végtelenségig képes ismételgetni - de ilyen csak szökőévekben fordul elő ;) )
- kis rózsaszín kartoncipelés nélkül ez a nap sem múlhat el (és persze ma sem néztem bele, cserébe nem magammal cipelt kórtörténeteket nézegettem)
- egyre világosabb, hogy az évek múlásával egyre csapnivalóbb az időbeosztásom és ezen már csak a csoda segíthet (épp most vagyok túl egy antihalogatós könyvön és folyamatban vannak egyéb ilyen jellegű cikkek, jól látható eredmény nélkül)

- mindenesetre örülök, hogy élek, nincsenek nagyobb problémáim, mint a nyakamba zuhanó munkahegyek és a magamat gúzsba kötő lustaságom vagy halogatási kényszerem vagy nem is tudom minek nevezzem...
Csak egészség legyen (namegacsaládomnak is), aztán valami csak lesz.

Vagy így, vagy úgy. Vagy.

vasárnap, május 21, 2017

Kirándulni és enni

A fotók most inkább az evésről szólnak :)
Általában az elindulás a fájdalmas, 3 perc alatt elfáradok, aztán amikor végre bemelegednek az izmaim, képes vagyok akár 10-20 km-t is menetelni nagyobb erőfeszítés nélkül (csak ne emelkedjen ;) )

A lassan hagyománnyá váló tócsni és túrós palacsinta evés gondolata szokott visszarepíteni az autóhoz. :)