vinettáskenyér monoterápia...

... megszakítva ebédidőben anyai levessel és másodikkal... és ezek között a mozzanatok között apu által diktált gyümölcsbevitel (napi 2-3x), és rengeteg alvás...

Ergo: dúl a regenerálódás. :)

Tényleg igaz...

Biztos ismeritek azt a köremailt, hogy miről ismerhető fel a magyar ember: vasárnap húslevest eszik, vonaton 10 perc után előkerül a rántott hús és hasonlók. Én na hajnalban azt a pontot láttam beigazolódni, amikor egy német embernek emeltebb hangerővel, lassabban artikulálva, de továbbra is csak magyarul magyarázta el kb 5-ször, hogy nem jó helyen ül... És közben hangosan méltatlankodott, hogy miért nem érti már meg...

Szegény német ember gondolom az életét féltve ajándékozott neki egy csomag cukorkát, csak higy eleressze (amit ő magától értetődőnek is vett)...

Még szerencse, hogy csak a kedves mama utazik, ő csak a gondtalan utazást taposta ki neki... Tizenóra ennyi bájból és kellemből kicsit sok lenne...:)

Published with Blogger-droid v2.0.4

ha csak egyszer...

... az életben tartani tudnám a napi munkatervemet...
... és ha ez véletlenül pont ma lett volna, akkor már 1,5 órája aludnék, két nyers előadás változat boldog tulajonosaként... így viszont 3 perce elküldtem egy 1 hete lejárt határidejű munkát, van egy fél előadásom angol nyelven (amiből még magyart kell faragnom - még szerencse, hogy az angolt is én készítettem, legalább ismerősek az ábrák :) ), és van egy másik előadás cím diám. De hát még úgyis van 48 órám (minusz két munkanap)... és azok után, hogy ma a folyosón megtaláltam a múlt héten elveszített fülbevaló-hátsó-pöckömet, amiről már rég lemondtam, én bizony még a csodákban is hiszek. :)

pillanatok...

- ... és mondja kedves doktornő, ebben a városban tetszik élni és egyedül tetszik lakni?
- Miért, talán meg szeretné kérni a kezem?
- Hát, ha most 55 évvel fiatalabb lennék, akkor még az is meglehet....

(L. bácsi 80 év körüli friss ismeretségem :) ).

ez a hét is gyorsan elszaladt...

És a hétvége gyaníthatóan még gyorsabban el fog...:-) szabad levegőn töltött órákat tervezek, hogy csak úgy buzogjon utána bennem a napfény hatására a bőrben termelődő D-vitamin és mellesleg a lelkem is kicsit kisimuljon...

Bár a napokban próbáltam tartani magam friss fogadalmamhoz és régóta vágyott kisfőnököm mellé kerülve végre a munka szakmai része is örömöt okoz, mégis az egyik nővér, aki kb 2 év után került vissza a klinikára, megjegyezte, hogy régi szokásommal ellentétben most nagyon sok negativisztikus megnyilvánulásom van...

Elgondolkoztam...

Egyébként a főnököm jelezte, hogy nemsokára kap egy PhD hallgatót, ezért nekem már csak a minőségi munkákkal kell majd foglalkoznom... Vajon miért nem tudok ebben annyira bízni...?

Published with Blogger-droid v2.0.4

de aztán...

... beugrott, hogy most a szüleim miatt kell aggódjak, úgyhogy mégsem vagyok annyira jól... azért hallgassátok a számot és legyetek optimisták. Én az akarok lenni. Mert csak.

ma estétől...

újabb fogadalom: másokról (bárkiről/mindenkiről!) csak jót, vagy semmit. (Titkon reménykedem, hogy hátha ragályosnak bizonyul, és fordítva is fog működni)... Remélem sokáig fog tartani az elhatározás, reggel kiakasztom az emlékeztetőt Albinóra is, hogy munkába menet már ez lebegjen a szemeim előtt.

Úgy tűnik, ez az év megint a fogadalmakról fog szólni, amikkel saját gyarlóságomat próbálom csiszolgatni...

Amúgy ha nem lennék annyira elhavazva, akkor akár azt is kijelenthetném, hogy ma végre jól vagyok és pont...

mennyivel jobb lenne...

... ha holnap nem kellene megint bevonulnom 24 órára a lassan már második otthonomnak számító helyre... hüp hüp