Alig-alig hiszem el...

.... hogy ez az év is eltelt... Szerettem 2018-at a meglepetéseivel együtt.
Bízom benne, hogy 2019 is kegyes lesz hozzám, a hozzám közelállókhoz és úgy egyébként mindenkihez.

Boldog Új Esztendőt Mindenkinek! :)

Pillangó projekt indul

Minden futás után egy pillangó matrica kerül a naptáramba. :) egyelőre több a séta, mint a futás, de bízom benne, hogy ez változni fog hamarosan. ;)

... és miután elengedtem...

... hogy mindenkinek próbáljak valami kreatív, személyre szabott ajándékot (vagy még inkább többet) választani és emellett a határidős cikkel is haladjak, máris sokkal nyugodtabban telt az ünnep. Előrehozott Karácsonyunk volt, mivel néhány nappal az ünnep előtt tudott csak összegyűlni piciny kis családom, és végül is mindenkinek a másik jelenléte volt talán a legnagyobb ajándék.

Így most csak kicsit szomorkás a hangulatom, az is csak azért, mert olyan jó lett volna még egy kicsit otthon maradni...

Boldog Karácsonyt! :)

Kezdek izgulni...

...hogy mi lesz az ajándékokkal, amiket még meg sem álmodtam, nemhogy megvásároltam volna...
... Holnap remélem nem mai nap lesz (cikkírással szobafogságban :) )

néha...

... nehezen tudom elfogadni, hogy nem tudhatok mindent, amit egy élet is kevés megtanulni...

... és hogy az életem teljesen más pályán mozog, mint ahogy 20 évvel ezelőtt megálmodtam...

... és nem tudom eldönteni, hogy akkor most örök vesztes vagyok/maradok, vagy újra kell álmodjam az életem úgy, hogy tudjak örülni annak, amim van.

most egy ilyen néha van és szomorú vagyok.

ebcsont...

... (előbb - utóbb) beforrt.

Tegnap végre orvosi engedéllyel kipróbálhattam a téli futónadrágomat. :) Csodával határos módon még rám jött (bár nem sokon múlt, hogy mégsem...).
Mindent elölről kell kezdeni, applikáció első hét, első nap. A sétával és futással 20 perc alatt megtett kilométerek száma kevesebb, mint az első alkalommal, de úgy érzem, most motiváltabb vagyok, mint az első kezdésnél. Most már tudom, milyen az, amikor azért nem futhatsz, mert el vagy tiltva és nem azért, mert a lustaság nem enged... :)

A cél újra megvan, irány ismét a vivicittá jövőre. :) (persze továbbra is csak a 3.2 km-es ;) )

"S az állapotom...?

... na az sem normális..."

Ma például elfelejtettem elmenni egy rendezvényre, ahol én is valami apróbbacska méltatást vehettem volna át (tényleg nem nagy ügy, de azért letaglózott, hogy ilyesmit - is - elfelejtek...).

Hiába na, az okos füzet sem segít ki a bajból, ha elfelejtjük beleírni a teendőket...