szombat, szeptember 16, 2017

nagyon nem jó érzés

... amikor rájössz, hogy mégsem vagy annyira jó ember, mint amilyennek a képzeleted lefestett magadnak. És fogalmad sincs, hogy hol fogj neki ezen változtatni... 

csütörtök, szeptember 14, 2017

6 előadás

4 különböző témában, 3 hónap alatt, 4 városban, 2 országban, és mindegyik előadást össze kell/kellett dobni. Az esti épp nem alvós órákat elég szépen leköti az előadásgyártás...

A blogírásra már nem maradt ihlet.

szerda, szeptember 06, 2017

inkompatibilitás

... egyszerűen képtelen vagyok egy bizonyos emberrel együtt dolgozni. Meg kellene tudjam beszélni az illetővel, de szerintem felfogni sem képes, hogy mi a probléma, nekem meg már ránézés közben elszáll a türelmem, nemhogy még megpróbáljam lassan, érthetően elmagyarázni, hogy nem illik más nyakába varrni betegeket/munkát egy szó nélkül és aztán ártatlanul nézni, hogy hol itt a baj.
Itt hamarosan vér fog folyni...

hétfő, augusztus 28, 2017

péntek, augusztus 25, 2017

nemcsak...

... a belgák miatt éheztem, ma épp Olaszországban haltam majdnem éhen, mivel az utolsó pillanatig végzett adatbázis tisztítás miatt a megbeszélések előtt csak kevés időm maradt ennivalót keresni magamnak - és a ferragosto (az olaszok elvonulnak augusztusban szabadságra) miatt a környező üzletek mind zárva voltak (még a tegnapi szendvicses is, bár lehet, hogy ők csak sziesztáztak).

A teljes dugicsoki és kávéscukorka készletemet feléltem és végül az előadások közti szünetben találtam egy automatát, amit kifosztottam: mostmár a tegnap még lesajnált minichips-nek is örültem, meg a cukros zöld teának, ami kicsit végre megemelte a vércukromat vacsora előtt és az előadások végére egészen kitisztult az agyam is.

Hát így volnék... ma is visszavágyom a kuckóba, a hűtővel szoros közelségbe. És persze ráadásul még egy újabb munkamegbeszélés is alakulófélben, ami miatt ismét el kell hagynom majd valamikor a kuckót és el kell váljak a hűtőtől.... hüpp....

csóró belgák

Javaslom, kezdjünk gyűjteni a belgák megsegítésére, mert a nem annyira fapados Brussel Airlines járatukon még egy pohár vizet sem sikerült adniuk, nemhogy valami kekszet, vagy netalántán egy fonnyadt kis szendvicset.... úgyhogy én bizony jól meglepődtem, és ha nem lett volna nálam egy többször megolvadt snickers, amit vésztartaléknak tettem be a várható megerőltető szellemi munka miatt, bizony éhenhaltam volna. Ami még szomorúbb, hogy abban a 20 percben, ameddig a kapuk között rohangásztam a repülő váltás miatt Brüsszelben, az összesen két ételautomatában, amit találtam, csupa junk food volt (snickers, mars, chips, gumicukor), sehol egy icipici szendvics kis sonkával és sajttal, meg némi zöldséggel, ami engem reggelente életben tarthatna. Egyéb étel vásárlási lehetőséget pedig abban a rövid időben, amit ott töltöttem, nem találtam. Ráadásul még a vízautomatánál is elbuktam, mert a megszokott kék kupak itt bizony buborékmentes vizet jelentett, amit én tiszta szívemből utálok. Visszasírtam bizony az én kis kuckómat, a hűtőszekrényemet és az ásványvizeimet, ki mondta, hogy olyan jó hely ez a Nyugat -Európa?

Ráadásul ma épp sikerült a kinyomtatott repülőjegyeimet otthon felejteni, hogy még szebb legyen a dolog (egy darabig még velem voltak, de indulás előtt pont azt az egy olvasásra szánt könyvet tettem ki a csomagból, amibe ezek szerint beletettem a jegyeket). Szerencsére az online check-in -nél kértem sms-ben is elküldeni a jegyeket (gondoltam, megnézem, az milyen) és végülis ez és az okostelefon mentett meg (na meg az Orange által biztosított viszonylag olcsó internet).
Még egy darabbal bővült hát az eddigi utazásaim során otthon felejtett dolgok listája...

Ezek után kíváncsian várom milyen lesz a következő 3 nap...

csütörtök, augusztus 24, 2017

hétfő, augusztus 14, 2017

Hüpp

... Ma megtaláltam a mérlegen, hogy hol mutatja a testzsír százalékot...

... Hiba volt megkeresni...

posted from Bloggeroid

vasárnap, augusztus 13, 2017

Naná

... Hogy elmaradtam a pilatesszel, csak 2 nappal a 7-ből, de helyette tegnap este voltam éjszakai túrán (igaz csak 12 km-esen, de annál több most nem is esett volna jól). Remélem így már bocsánatos bűn...

Képtelen vagyok rendszeresen, összeszedetten létezni és nem igazán tudom, ezen hogyan lehetne segíteni ebben az előrehaladott korban...

Konkrétan nincs olyan területe az életemnek, ahol ne lennék lemaradásban, döntően a gyenge önuralmam és csapongó elmém miatt...

S.O.S

vasárnap, augusztus 06, 2017

Utolsó előtti pillanatban...

... csatlakoztam egy napi 10 perces pilates kihíváshoz, holnaptól indul. Nálam ez nulláról indulást jelent, eddig még nem próbáltam.

Ennyi azért bele kell férjen a mindennapjaimba

... csak akaraterőt kell még toborozzak hozzá...

Aki még kedvet érez, ma estig ha jól sejtem, bekapcsolódhat. 

péntek, augusztus 04, 2017

Minél több élmény ér...

...annál kevésbé tudom eldönteni, hogy hol is kezdjek neki a beszámolóírásnak... Ezért nem fog vélhetően megörökítődni a FINA reggeli előfutamokon a szüleimmel közös szurkolás 2 napja, valamint a kárpátaljai 3 napos kirándulás élmény- és érzelem özöne. Na meg hogy tapasztalatokat szereztem Oszkárral, ami egy rendszer és nem egy konkrét ember... :)

Most is inkább lefekszem aludni írás helyett... Kiveszett belőlem minden hajlam és hajla(m)ndóság.

(majdnem) minden percét élveztem (leszámítva a 38-40 fokban 2.5 órán keresztüli határátkelést...deja vu...)

vasárnap, július 30, 2017

Naivitás...

...vagy inkább a valóságtól és az önismerettől teljesen elrugaszkodás volt a vízi VB (FINA) szabadtéri szurkolótáborába laptopot hozni magammal, hogy hátha 1-2 ambuláns kartont azért menetközben leletezek... És ezért cipeltem át a laptopot a vállamon a városon... Szerintem ideje lenne kicsit megpróbáljak magamba nézni és őszinte lenni magamhoz...

Én ennél sokkal demotiváltabb és lustibb vagyok.
posted from Bloggeroid

vasárnap, július 23, 2017

multitasking

... miközben sült a hús a sütőben (holnap érkeznek a szüleim pár napra), az IPad-en a konyhában a youtube-on a cluster elemzés alkalmazását (statisztika) hallgattam mosogatás közben ...

péntek, július 21, 2017

meglepetés...

... Könnyed kis musicalnak indult a Kaliforniai álom, hogy aztán a végén elszörnyülködve lássam, hogy valójában mégsem holtomiglan, holtodiglan, ez nem az a felhőtlenül boldog véget érő ártatlan kis alkotás. Nem tett túl jót az amúgy sem rózsás hangulatomnak.

... Ezen a héten elég sok volt a szomorúság, amit közölnöm kellett vagy ami a tudomásomra jutott.

A maradék kis szabadidőmben csakis boldog véget érő történeteket akarok.

posted from Bloggeroid

szerda, július 19, 2017

Pillanat :)

A nyaralás során levezetett 2650 km alatt volt az alábbi pillanat is :)


Gyűlnek az együtt töltött kilométerek... ;)

(csak parkolni és tolatni ne kellene...)

kedd, július 18, 2017

Eddig tartott a kipihentség...

... Ma délután 6-kor ebéd után álomba ájultam és két órán keresztül meg sem moccantam, azóta sem vagyok szellemi tevékenységre képes.

... Így kicsit lassan fogok haladni a megírásra váró 3 cikkel és egyéb tudományos tevékenységekkel...

... Lehet, hogy vissza kell térjek a napi 3 kávéra.

posted from Bloggeroid

vasárnap, július 16, 2017

az már biztos...

... hogy két hét nyári szabadság nem elég arra, hogy örömmel és a munkahely iránti hiányérzettel kezdjem a holnapi munkanapot... ezen az sem segít, hogy az előbb naivan megnyitottam az előjegyzést és megláttam azt a 30 kósza beteget, akit sikerült holnapra beírni a szakrendelésemre...

... jövőre megpróbálok 3 összefüggő hetet távol tölteni, ha össze lehet hangolni a többi kolléga igényeivel, hátha csak ez az egy hét hiányzik még a testi és lelki jólétemhez...

... kicsit félek, hogy merő optimizmus részemről, hogy plussz 1-2 hét meg tudja oldani a problémát és vissza tudja csempészni a lelkesedést és az őszinte mosolyt.

hétfő, július 03, 2017

Hotelszoba, Spanyolország :)

Business, de azért szép. :)




csütörtök, június 22, 2017

ma megint..

... számonkértek rajtam egy nyolc éve elkezdett cikket...
... és most sem tudtam tiszta szívvel megígérni, hogy hamarosan be is fejezem. Egy dolog, hogy azt a fajta magasabb szintű statisztikát, amit jó lenne a befejezéshez használni, még nem találkoztam élő emberrel, aki SPSS-ben tudná alkalmazni, másfelől, amikor hazaérek a munkából 5-6-kor, kiégett aggyal és retinával, akkor már valahogy nincs sem alkotói kedvem, sem ingerenciám, hogy futtassak még ilyen-olyan statisztikákat, és hogy angolul próbáljak összeeszkábálni okos mondatokat ... ilyenkor annyira tudom irigyelni azokat, akiknek az angol az anyanyelvük, vagy nagyon magas szinten művelik a nyelvet (az én felsőfokú nyelvvizsgám - vagyis inkább a mögötte megbújó tudás - a könnyed cikkíráshoz pont nem elég..), és emiatt ugyanannyi energiabefektetésből ők megírnak 5-6 cikket, ameddig én egyetlenegyetsem.

szerda, június 14, 2017

Újabb hotelszoba, átutazóban

..még mindig Pest környéke, még mindig átutazóban :)





vasárnap, június 11, 2017

Hotelszoba, Pest megye

Sajnos első nap a késői érkezés miatt nem volt időm kattogtatni, de másnap reggel kijelentkezés előtt azért pótoltam. Szerintem amúgy ütötte a 4 csillagot (bár a hotel nevét sem tudom valójában, nemhogy a csillagok számát...) az alvás annyira jól sikerült, hogy reggel keresztben feküdve ébredtem az ágyon, bár ilyent szerintem már 1-2 évtizede nem csináltam.

Az étel is kifejezetten finom volt, annyira, hogy képes voltam halat választani ;)
Na jó, a továbbképzés is hasznos volt és sajnos még az is lehet, hogy a későbbiekben még feladat is származhat a friss ismeretségekből (ami azért nem terjedt odáig, hogy az ebédet ne egyedül fogyasszam (hiába na, nem igazán az én megszokott társaságom gyűlt össze).




szerintem megbolondultam...

... ugyan még nem tudok csak kb 10 métert egyhuzamban lefutni (ezt is csak egyszer próbáltam az utóbbi egy évben), de elkezdtem gondolkozni, hogy jövőre benevezek a vivicittá futásra a városban (megnéztem, ha korán regisztrálok,csak 600 ft-ba kerül a nevezési díj, tehát nagy összegeket nem bukhatok, ha mégis meggondolnám magam, és egyébként is mindösszesen csak 3,2 km a táv... ;) ).

Van rá majdnem egy évem, hogy felkészüljek... ismerve magamat, az utolsó két hétben fogom megvenni a cipőt, nadrágot és az utolsó előtti este fogok bemelegíteni először és futni egy félkört....

Most pl. a két hónapja megkapott feladatot próbálom végre elkezdeni, úgy, hogy két hét múlva kell teljesen kész legyen (ami azt jelenti, hogy egy héten belül le kell adnom a végleges verziót és ez nem kis munkával jár). A probléma csak ott van, hogy kedden megint elutazom pár napra... ilyenkor nagyon nem szeretem magam....

péntek, június 09, 2017

Igencsak fura helyzet...

Amikor az ember lánya egy továbbképzésen magára marad a vacsoránál egy asztalnál egy pohár bor társaságában, úgy, hogy minden más asztalnál sokan ülnek és majdnem senkit sem ismerek ...

...és telnek a percek, és megszületik ez a blogbejegyzés...

...és aztán odaül a Nagyfőnök és a másik munkahelyi kolléga és végre végetér ez a nem kicsit fura állapt.

Tényleg nem vagyok túl jó az ismerkedős kommunikációs vonalon... És a késztetés is csak egészen minimális, hogy próbáljak meg ezen javítani...

posted from Bloggeroid

szombat, június 03, 2017

Az igazi ;)

A barna a kedvenc.   ;)

kedd, május 23, 2017

hát akkor a mai napról

(...csak mert a memóriám erőteljesen szelektálja már a rövid és hosszútávú emlékeket, és ami nincs most leírva, az többet már nem is lesz és a feledés homályába merül... mint ahogy történt volna az elmúlt évek hasonló napjaival, ha nem veszem a roppant nagy fáradtságot és írok pár sort... )

Szóval visszanézegetve a bejegyzéseket, néhány dolog már biztosnak látszik:
- ezen a napon nagy valószínűséggel vizsgáztatni fogok a közeljövőben is, mivel ma és tavaly ilyenkor is ezzel kezdődött a napirend (most a rögtön érkezéskor megkezdett záróírásokat, mint elhanyagolható semmiségeket, hadd ne is említsem)
- viszonylag kevesen bántalmazzák már a legszebbnek tartott testrészemet, azaz a fülemet (ez mondjuk jól is van így, szeretném továbbra is szépnek tartani).
- vannak emberek, akik még mindig jelentkeznek és vannak olyanok is, akik szép lassan elkoptak az életemből (és vélhetően lesznek is még néhányan, de így is van ez rendjén, ez az élet rendje)
- ezúttal sem sikerült korábban (azaz a hivatalos munkaidő végén) eljönnöm az osztályról, pedig eredetileg szerettem volna, de gondoskodtak róla, hogy maradjon még egy kis munka, amit ne tudjak ott hagyni, mielőtt elmegyek és ezáltal (plussz a hiányzó kolléga automatikusan teljes mennyiségben rám testált betegei miatt) én legyek az utolsó előtti ember a klinikán, aki elhúz (utánam már csak az ügyeletes maradt)
- első alkalom volt, amikor igényeltem a mozgást, ezért ahelyett, hogy csak filmnézésbe vagy ambuláns betegek dokumentációjába burkolózzak (amikre aztán egészen biztos nem fogok már jövő héten ilyenkor sem emlékezni), sétálni mentem, dombbal és zölddel, és majdnem záporral, de azért annyira azért mégsem lett emlékezetes, inkább csak kicsit kifullasztós
(na jó, persze hogy van egy applikációm is, ami ösztökél arra, hogy kicsit mozogjak és jó érzés kipipálni rajta a napi rendszeres pár perces testmozgást :) )
- a családom a váram és apu énekhangja továbbra is maga a megnyugvás (kivéve, amikor időnként egy dalfoszlányt a végtelenségig képes ismételgetni - de ilyen csak szökőévekben fordul elő ;) )
- kis rózsaszín kartoncipelés nélkül ez a nap sem múlhat el (és persze ma sem néztem bele, cserébe nem magammal cipelt kórtörténeteket nézegettem)
- egyre világosabb, hogy az évek múlásával egyre csapnivalóbb az időbeosztásom és ezen már csak a csoda segíthet (épp most vagyok túl egy antihalogatós könyvön és folyamatban vannak egyéb ilyen jellegű cikkek, jól látható eredmény nélkül)

- mindenesetre örülök, hogy élek, nincsenek nagyobb problémáim, mint a nyakamba zuhanó munkahegyek és a magamat gúzsba kötő lustaságom vagy halogatási kényszerem vagy nem is tudom minek nevezzem...
Csak egészség legyen (namegacsaládomnak is), aztán valami csak lesz.

Vagy így, vagy úgy. Vagy.

vasárnap, május 21, 2017

Kirándulni és enni

A fotók most inkább az evésről szólnak :)
Általában az elindulás a fájdalmas, 3 perc alatt elfáradok, aztán amikor végre bemelegednek az izmaim, képes vagyok akár 10-20 km-t is menetelni nagyobb erőfeszítés nélkül (csak ne emelkedjen ;) )

A lassan hagyománnyá váló tócsni és túrós palacsinta evés gondolata szokott visszarepíteni az autóhoz. :)







szombat, május 20, 2017

ez itt még biztos nem a nyár

... bár tegnap épp megfőttem a farmernadrágban az autóban, és úgy döntöttem, hogy ideje előszedni a nyári ruhákat és nem félni alkalmazni, ma este viszont egy szabadtéri koncerten kicsit megbántam, hogy nem vártam még e merész váltással és letettem a megbízható farmer- sportcipő kombinációt. Elbűvölően lila lehettem és ősi skandinávnak látszó képződmény a szandálommal és hófehér lábaimmal (ők azok, akik kb. minusz 5 fokban már rövidnadrágot és papucsot húznak, mert itt a tavasz :) )... még szerencse, hogy az egy hete az autó hátsó ülésén felejtett vékonyka kabátot még nem jutott eszembe felvinni a kocsiból, így legalább ez melegíthetett a koncert alatt. :)

... júniusig a ruhácskák visszatérnek a szekrénybe. :)

péntek, május 19, 2017

bámulatos....

... mi mindent el lehet intézni, ha az ember kényszerből egyszer fél 3-kor lelép a munkahelyéről. A bankkártya támadás miatti banki intéznivalók mellett még egy hajvágás is belefér a bejelentkezést nem igénylő fodrászatban (és akkor most a következő havi kongresszusok és továbbképzők miatti előkészületek letudva... :) ).

... már csak azt kellene kitalálni, hogy tudnám ezt rendszeresíteni (biztos megoldható, mert vannak olyanok, akiknek ez zökkenőmentesen megy már évek óta).

csütörtök, május 18, 2017

Az ember

Nemrég egy nyugdíjas kolléganőt vettem fel az osztályra. Időnként vissza-visszatértem hozzá kicsit beszélgetni, oldani a feszültséget az ismeretlen helytől, emberektől, új betegségétől... Kiderült, hogy nem ment férjhez, mert mindvégig reggel 7-től este 6-ig dolgozott és a magánéletre nemigen maradt ideje... Mert nem hagyta a munkát másra.

Nekem, mint kakukkfiókának, nyilvánvalóan nem mondott semmit a neve, de másoktól hallottam, hogy jó orvos volt hajdanán, ismerték a nevét...

Amióta ismerem, minden percben egy szerény, halk szavú, értelmes embert látok, aki nem zúgolódik (bár elég sok mindennel bombázom, vizsgálatok és új gyógyszerek tömkelege), joggal kicsit tart mindentől, mert ő is tudja, hogy az egészségügyi dolgozóknál ami félresikerülhet/mellékhatást okozhat, az jó eséllyel be is következik (okozott is már ez némi fejtörést...)...

Látogatót még nem láttam körülötte, egyedül él...

Amikor ránézek, időnként magamat látom néhány évtized múlva (csak én néhány kilóval biztosan többet nyomok majd...).

A jó hír, hogy ő nem bánta meg...

A rossz hír, hogy én már most is bánom, hogy nem találom az arany középutat, amiben jut idő a munkát/kutatást/oktatást megfelelő szinten ellátni és egy kicsit magánélni is. És a lehetséges működő megoldások sem nyüzsögnek körülöttem.

Kicsit félek, hogy mit tartogat még ez a pár évtizedecske...

posted from Bloggeroid

csütörtök, május 11, 2017

tanulság

... azokon a heteken, amikor konziliárus vagyok, az egyik szakrendelős napomat szabadon fogom hagyni, mert úgyis megtöltik a kedves társszakmák kérései.... csak egészen kicsit vagyok kinyiffanva... és még kb 36 órára van a hétvége...

hétfő, május 08, 2017

lassan

...  betemet a munka... és már fogalmam sincs, mit hogyan kellene csinálnom, hogy ezt megakadályozzam. Vélhetően több döntést kellene meghozni rövidebb idő alatt (mondjuk azonnal), kevesebb információ birtokában és kevesebbet tanakodni egy döntés előtt (ezáltal is a halogatásnak elejét venni), de ugyanakkor meg a mérleg másik oldalán azok az emberek vannak, akik tőlem várnak megoldást. És a próbálkozások száma korlátozott. Ennyi év után még mindig azt érzem, hogy nem tudok eleget. Energiám viszont már nem nagyon marad magamat továbbfejleszteni. A továbbképzéseken pedig nem mondanak túl sok újdonságot, mert mindig a nagy átlagról esik szó, de pont olyan problémáról, amit pont annak az egy betegnek a kapcsán tapasztaltam, hallgat minden elem. Időnként félek, hogy túlkezelek, időnként félek, hogy alul kezelek. Ritkán érzem azt, hogy ezt most jól csináltam.

... gyakran néha nagyon hiányzik az a lehetőség, hogy én is továbbküldhessen az embereket, ha elakadok. De legalább eddig még mindig akadt ember, akitől kérdezzek. Ha volt rá időm és volt rá idejük....

jaj.

hétfő, május 01, 2017

kívánságokról...

... a zarándokút alatt amúgy számos olyan lehetőség volt, hogy kívánjon az ember valamit és teljesülni fog.... rájöttem, hogy nem is olyan egyszerű megfogalmazni a kívánságaimat, úgy, hogy kellően precízek legyenek, minden apró részlet is legyen tisztázva, nehogy aztán félreértés lehessen belőle... körülbelül a negyedik-ötödik alkalom után éreztem azt, hogy ez a barokk körmondat így már egészen jó lesz, ha pont így teljesülni is fog. :)

... nem is olyan egyszerű dolog ez a kívánságosdi.

pech

... naívan azt hittem, hogy szakvizsgára többet nem fogok készülni... erre nemrég kiderült, hogy hamarosan részt kell vennem szakvizsgáztatásban, és most foghatok neki megint átnézni kicsit azokat a témákat, amik soha nem voltak a szívem csücskei...

hüppp.

hétfő, április 24, 2017

A legnagyobb dilemmám..

A zarándokúton, hogy vásároljak-e 3G internetet 5000 forintért vagy kibírom nélküle, mivel eddig csak első nap volt internet a szálloda szobában...

Szokatlan dolog ennyire elvágva lenni a külvilágtól.. :)

posted from Bloggeroid

péntek, április 21, 2017

Zarándokúton...





Jó lesz ez. ;) és a látványos része csak ezután következik...

kedd, április 18, 2017

sztrájkol

.. itthon a rendszer, ami segítségével fel tudok csatlakozni a munkahelyi hálózatra, így kénytelen leszek korán lefeküdni és a végén még kialudni magam... remélem a délutáni 2 órás alvás után simán fog menni az elalvás.


hétfő, április 10, 2017

állatvilág....

Szöszikét a madarak szerették lepottyantani, az új autómat (anyum szerint Szandit:) ) a macskák szeretik túraterepnek használni....

Lehamuzni mindkét autót szeretik a szomszédos lépcsőház mélyentisztelt lakói...

A XXI. században nem telik egy üres konzerves dobozra hamutálca gyanánt...

csütörtök, április 06, 2017

hát itt a legújabb kütyüm :)


A márkát láthatjátok. A mai 170 km-en egyelőre szívemnek tetszően futott és még egyetlen hibaüzenetet sem jelzett. :D remélem nem túl nagy elvárás ez tőle még kb 5-7 évig...

Az a számomra teljességgel hihetetlen helyzet állt elő, hogy néhány napig egyszerre két autó boldog tulajdonosa lehetek, soha nem gondoltam, hogy így fogom halmozni a vagyont (ma láttam, hogy vagyonszerzési adót is kellett fizessek a forgalomba helyezéskor - ki gondolta, hogy ilyen is létezik, még szerencse, hogy mások intézték helyettem a papírmunkát, nekem csak az pénzutalásokat kellett.... :) )

Szombaton ez az állapot is visszatér az egyautós normál kerékvágásba...

...és még mindig...

...ébren. Lehet, hogy most kellene nekifogni angol szakcikkeket olvasni, abba máskor mindig belealszom...

De most éjjel 3-kor ezzel nyomorítsam a lelkemet...? (bár annak legalább lenne némi haszna...ha az életemen agyalok, attól általában csak ideges leszek)

posted from Bloggeroid

Nem csoda

...hogy éjjel 1-kor ébrenvagyok, ha megint sikerült délután 6-kor kidőlni és este 11-ig kialudni magam... pedig holnap frissnek kell lennem, megyek az autó után. :)  

kedd, április 04, 2017

szomorú...

... amikor éjszakába nyúlóan írom a sürgősségi kérelmet egy betegemnek, és közben látom, hogy az osztályról, ahova egy hónapja átadtam, épp továbbadják az intenzívre.

... remélem nem hiábavaló a ma esti munka és a holnap reggelre betervezett könyörgések minden fórumon.

vasárnap, április 02, 2017

egyébként....

... pedig ijesztően gyorsan rohan az idő, most volt Szilveszter és már április van... kárpótlásul legalább tavasz. :)

... a héten úgy tűnik, hogy a december óta tervezgetett álom végre megvalósul - miután addig halogattam a végső döntést, hogy az egész országban elfogyott az az autó, amit szerettem volna, és végül 2 hete csodával határos módon egy darab mégis felbukkant, csak épp majdnem kétszáz km-re innen. Valamikor hét vége fele elhozhatom az új autót (kedvenc szakrendeléseimnek és az oktatásnak köszönhetően, amelyeket sajnos nem lehet lemondani egy ilyen apróság miatt). Valószínűleg még ezen a héten búcsút is inthetek Szöszikének, ami azért kicsit szomorú is lesz, mert számos kalandunk volt együtt és sok mindenre tanított meg kettőnk kapcsolata (biztos vagyok benne, hogy kevés nőismerősöm tud olyan szavakat, hogy bikáztatni, lambdaszonda és hűtőfolyadéktartálycsere). Az, hogy a lekapcsolt klíma mellett a pénteki vezetés közben meleg levegő jött a berendezésből, kicsit megkönnyíti az elválást - hétvégéig már nem szeretnék újabb dolgot javíttatni rajta, utána pedig már más törje a fejét ezen a dolgon - eddig amúgy a motor újraindítása megoldotta. :) Azért Szöszike eladásából meggazdagodni nem fogok, és szerintem én vagyok az első ember, aki ahelyett, hogy az autója előnyös tulajdonságait domborítaná ki, a rosszakkal kezdte a leendő vásárló előtt.... Teljesen egyértelmű, hogy ha valaha is elhagyom az egészségügyet, nem a kereskedelem fele fogok orientálódni... :)

Amúgy már elkezdődött a családban az új kütyüm nevének a kitalálása, de még nincs végső döntés. A Szöszike annyira telitalálat volt, hogy nehéz lesz hozzá foghatót találni.... 

A karkötő viselést most épp teljesen elfelejtettem az utóbbi napok zűrzavara miatt (mint ahogy azt is, hogy a wellness központban tartott továbbképzésre a fürdőruha felsőm mellé fürdőruha alsót is vigyek magammal, így ugrott az esti 1 órás kényeztetés).... azt hiszem, mostanában nem várható, hogy összeszedettebbé váljak...

történelmet írtam... :)

... ma annyira szép idő volt, és én olyan régóta tervezem, hogy valamennyi mozgást ismét beiktatok az életembe, szombaton ráadásul lejárt az épp aktuális előadásom is, a következő pedig már csak 8 nap múlva lesz esedékes, így ma délben elmentem futni (!!!), senki által nem kényszerítve. :)

Kb. 2 éve töltöttem le egy applikációt a mobilomra (és vásároltam meg az élethosszig tartó licenszet), aminek a segítségével 6 hét alatt 5 km-es folyamatos futásra leszek elvileg képes, ha heti 3x követem az utasításokat. Tegnapelőtt aktiváltam a programot és ma már használtam is. Túlélhető tempót diktál egyelőre, de majd még meglátjuk, holnap reggel hogyan ébredek... szerintem némi izomláz biztosan lesz.

Kedden megpróbálom ismét beiktatni a programra, bár esőt és villámokat jósolnak és tartok tőle, ha a mostani lelkesedésemet ez lelohasztja, akkor 2 év múlva jut eszembe megint előszedni ezt a programot egy nap erejéig...


kedd, március 28, 2017

tavaszilag fáradt vagyok...

... de azért a tavaszi napsugarakat és a virágzó fákat nem adnám semmiért. :) igazi tavaszi lény lány vagyok (csak ne öregednék is kedvenc évszakommal párhuzamosan)... 

... csak egy hétvége kellene, amikor végre kialudhatom magam, és kiheverhetem az óraátállítás okozta traumát... ez nem a most következő lesz, amikor 2-3 előadást kell tartanom (és a diákat még össze kell állítanom hozzá), meg nem is a két rákövetkező, amikor ügyelek, de nagy optimizmussal nézek a további hétvégék elé... ;)

Éljen a tavasz! :)

vasárnap, március 26, 2017

nagyon fog fájni...

... a holnap reggeli ébredés...
... szívem szerint most egy hétig próbálnám magam fokozatosan felkészíteni a traumára, mondjuk szabadság közben... na majd jövőre... :)

vasárnap, március 19, 2017

kicsi a világ... :)

... már azon is meglepődtem, hogy vasárnap nyitva találok egy kulcsmásolót (hogy a kórházi szobámhoz legyen biztonsági pótkulcs is, ha sikerülne a másikat elkevernem valahova), de még nagyobb volt a meglepetés, amikor kiderült, hogy a kulcsmásoló felesége a gondozott betegem és épp a héten feküdt bent az osztályon.... :)

... egyre inkább fel kell adnom azt az elképzelésemet, hogy ebben a városban engem úgysem ismer senki....

szombat, március 18, 2017

hétvégi pihenésként

... úgy tűnik, hogy sikerült 10 óránál többet ülni a laptoppal az ölemben bevackolódva az ágyba, megírni egy kérelmet, átnézni a jövő havi járóbeteg szakrendelést, hogy eldönthessem, melyik kevésbé problémás betegeim kerüljenek át az új kollégához, nekifogtam tesztkérdéseket írni, írtam egy 10 tételből álló azonnal elintézendő listát aminek lassan neki kellene fogni.
... kikapcsolódásként többször ránéztem a kedvenc blogokra és bár elhatároztam, hogy ma végre én is hosszú és vidám bejegyzést írok, de mire megnyitottam a blogomat, már csak ez futotta belőle...

... mostanában valahogy nem megy az írás (pedig amúgy összességében nincs okom panaszra, lehet, hogy ez a köztes állapot kergeti el az ihletet).

vasárnap, március 12, 2017

megszokásból...

... minden reggel átteszem a karkötőt a másik kezemre, mert hát nem létezik, hogy valami ki ne csúszott volna a szájamon - még ha konkrétumra nem is emlékszem... :) de azért igyekszem oda is figyelni a feladatra...

... most, hogy egy hónapig úgy jött ki a lépés, hogy végül nem ügyeltem, igencsak rosszul esett két ügyelet egymásután, de legalább kipróbáltam alvás szempontjából is az új szobámat. Bevált. Ha nyugis az éjszaka, a nővérek ajtócsapkodása helyett végre fél órával később (6 előtt pár perccel), az udvaron átcibált szekerek nyikorgására ébredhetek. Minden perc számít, így ezért is hálás vagyok. :)

péntek, március 10, 2017

ördögi kör

... a millió gondozott problémás betegem krónikus halogatásom miatt annyira elhavazódtam, hogy a halogatás leküzdéséről szóló könyv elolvasását is folyamatosan csak halogatom, hogy időt spóroljak és kicsit felzárkózhassak a feladataimmal...

szerda, március 08, 2017

Újrakezdés...

... Most nem lesz egyhamar szabadság, ami miatt könnyedén teljesíthetném a 21 panaszmentes nap egyhuzamban kihívást...

Az eddigiek alapján nem látok túl sok esélyt arra, hogy még idén összejöjjön...




A tavasz hírnöke (ha megéri... :) )


kedd, március 07, 2017

mindig azt hiszem...

... hogy következő héten sokkal több mindenre lesz időm: kartonokat nézegetni, emberekkel találkozni, magánélni, túrázni, olvasni, továbbképződni...

... de aztán rájövök, hogy ez megint nem az a hét és megint a tűzoltás van soron, azaz az arcomba csapó lejáró határidejű feladatok lehetőség szerinti gyors (és emiatt nem annyira minőségi) megoldása...

... a rengeteg segítség felajánlás pedig hirtelen köddé foszlik, amikor a konkrét feladatot kell megoldani.

... bár kezdem megtanulni azt is, hogy nemet mondjak, ezt még nem akarják elhinni nekem és mindig futnak még néhány fárasztó és lelkiismeretfurdalást generáló kört, mielőtt feladják.

... kérdés, hogy meddig lehet a jelenlegi helyzetet folytatni?

... és hogy tudnám kizökkenteni ebből az ördögi körből?

kedd, február 21, 2017

téli álmot alszom

... vagy nem is, csak egyszerűen nem jut már energiám/időm a blogra. Lehet, hogy ütött az óra. Hát így.

szerda, február 15, 2017

nincsen kedvem... :)



azért időnként mégis megteszem.

hétfő, február 13, 2017

a két hétvége alatt...

... ameddig beköltöztem a régi szobámból az újba, egészen megkedveltem az új szobácskámat. :) egy kis hatékony segítséggel sikerült mindent optimalizálni, elérhető közelségben vannak a könyvek, papírok, nyomtató, osztály, civil ruha... talán a hazamenetelek időpontja is előbbre hozható ezáltal (de ha már a munkámat valamivel hatékonyabban el tudom látni, már az is nagy előrelépés).

szerda, február 08, 2017

miért is...?

... épp meg akartam örökíteni a blogon egy igen kellemetlen mai élményemet, aztán rájöttem, hogy évek múlva erre pont nem szeretnék emlékezni. :)

... nézzük a jó oldalát a felejtésnek. :)

hétfő, február 06, 2017

csak akkor tűnik fel...

... mennyi mindent össze lehet gyűjteni majdnem egy évtized alatt a munkahelyi szobádban, amikor egy hétvégéd van összecsomagolni költöztetés előtt (nem, nem munkahelyet váltok, csak kicsit közelebb kerülök az osztályhoz). Fele akkora helyre költözöm, így mérlegelni kell, hogy túlélő virágaim kövessenek vagy maradjanak - egy jobb lét reményében. Még nem dőlt el a kérdés, előbb megnézem, hogy a kinyitható ágyacskám befér vagy sem, mivel az ügyeletes orvosi szoba romantikáját egyre rosszabbul tolerálom.

Mindenesetre elkezdek keresgélni a neten valami csinos kis halálfejes tiltótáblát Belépni tilos felirattal. És még azon is gondolkozom, hogy a telefont beköttessem-e ebbe a szobába. Ha mégis, a szám vélhetően nem lesz publikus.

Kicsit emberkerülő és írásra alkalmatlan hangulatban vagyok... talán egyszer ez is elmúlik.

hétfő, január 23, 2017

Ááh

...csak ezt a halogatósdit tudnám kigyomlálni magamból..mennyivel kellemesebb lenne napi 1 kérelmet írni heteken keresztül, mint esténként hármakat kutyafuttában, egyéb bokros teendők mellett/helyett. Pedig már cikkeket is olvastam a témában.

Nem megy ez nekem, gyenge vagyok és esendő.

posted from Bloggeroid

vasárnap, január 22, 2017

Valahol Magyarországon

... azaz továbbképzés verzió n+1.






Az ismeretek bővítése mellett a másik jó dolog az, hogy ilyenkor olyan emberekkel is összefuthatok/megismerkedhetek, akikkel évközben nagyjából lehetetlen a nagy rohanás, illetve a számos kilométer miatt, ami elválaszt. Ezen a továbbképzésen pl.olyan emberkével ismerkedtem össze, aki felettem járt néhány évvel az egyetemen, én ismertem őt névről, ő persze nem ismert engem, és akit hajdanán meg sem mertem szólítani, most viszont jót beszélgettünk. Neki még nincs szakvizsgája, nekem van kettő, nekem nincs gyerekem, neki van három...

Behozható előnyben és behozhatatlan hátrányban érzem magam.

hétfő, január 16, 2017

nélküled...

Szöszikét befektették diagnosztizálásra és kezelésre, bár eredetileg csak ambuláns betegellátásra készültünk: ennek eredményeként váratlanul kiránduláson kaptam magam, a legközelebbi buszmegállóig, majd ismét ismerkedtem a tömegközlekedéssel, 7-8 km-t két busszal, 2 jeggyel, buszon egyik pillanatról a másikra járatszám váltással. Kicsit meglepődtem, hogy ilyenek is vannak.

Szöszike még nem tudja, de úgy érzem, hogy lassan elbúcsúzom tőle és új autót veszek: csak még meg kell hoznom egy döntést, amit nem is olyan egyszerű: Hyundai, Opel, Suzuki vagy sportos Dacia.

Addig most egy kicsit buszozok és közben töprenghetek kedvemre.


vasárnap, január 08, 2017

van új a nap alatt

.. bármennyire is hihetetlen - és most nem a szakmámra gondolok, mert ott naponta szembesülök azzal, hogy még mindig vannak olyan feladatok, amikbe nem futottam korábban és aminek lehet keresgélni a megoldását. Ezúttal több évtizedes vonatozással a hátam mögött szembesültem egy olyan jelenséggel, amivel még soha korábban: a nemzetközi gyorson egy lány hozott két kutyát magával többszáz km-en keresztül, a kutyusok is az üléseken utaztak, mint a kétlábú utasok is, és amikor a kutyáknak is ki kellett menni a mosdóba, akkor a bejárati ajtó előtt megálltak (ami történetesen épp az orrom előtt volt, ugyanis rögtön az ajtót követő első sorba szólt a jegyem), és amikor az egyik elvégezte a dolgát, akkor a kedves gazdi ügyesen szépen amit nem tudott felszedni a kezében levő papírral, azt ügyesen beledörgölte az ajtó előtti szőnyegbe.

... el lehet képzelni, hogy milyen illatfelhő övezte utamat a maradék néhány száz km-en keresztül, miután az ifjú hölgy és kísérete még országhatáron belül elhagyta a fedélzetet.

... nem ismerem a szabályzatot, de létezik, hogy ez így megengedett?

szombat, január 07, 2017

végigpörgetve

.... kicsit a naptáramat, hogy felidézzem, mi minden is történt velem 2016-ban, rájöttem, hogy ez az év így visszatekintve nagyon mozgalmas és szép volt és igazán nem lehet okom panaszra.
Eljutottam több városba is, ahol korábban még soha nem jártam (ilyen volt például Lisszabon és Lipcse), voltam nagy kedvencekben is (például Firenze és London), és még akkor is, ha munka vitt ezekre a helyekre, 1-2 titkos órát azért kiszakíthattam magamnak és élvezhettem egy kicsit az új/más világot. Voltam egy nagyon szép és meghitt esküvőn és voltam egy barátnőm kislányának a keresztelőjén.

Voltam otthon és legalább olyan szép helyeken jártam, mint a nagyvilágban.
Találkoztam a volt évfolyamtársakkal és a volt osztálytársaimmal, és úgy vettem észre, hogy a nagy többség nem sokat változott, de gyakorlatilag mindenki előnyére az elmúlt évek- évtizedek alatt.

Volt izgalom is a szüleimmel kapcsolatban, de a Jóisten szerencsére vigyázott most is rájuk, ha már én gyakorlatilag képtelen vagyok.

Voltak napok (kb heti 5-6x), amikor nehéz volt felkelni és bemenni dolgozni (általában elsőként beérni és utolsóként hazamenni), de kb ugyanennyiszer rádöbbenni, hogy én ezt nem tudom másképp csinálni, ennyi munka mellett, ennyi elvárással szemben (amelyek közül a leggonoszabbakat én támasztom magammal szemben).

Voltak olyan betegeim, akiktől sokat tanultam és akiket megkönnyeztem, és voltak olyanok is, akik továbbra is nyitva tartják a kérdést, hogy akarom-e én ezt az orvososdit egy életen keresztül játszani...

A felelősség nem lett sajnos kevesebb, hanem ugrásszerűen növekedett, sajnos a munka mennyiségével párhuzamosan (ha valamit választhatnék, hogy ebből az évből kihagyhassak, akkor ez lenne az), egyelőre próbálok helytállni, és az új csapat úgy tűnik, hogy ebben próbál ténylegesen is segíteni.

Volt magamhoz képest rengeteg filmnézés és moziba járás és rengeteg gyalogosan megtett kilométer (éljenek a túrák, télen- nyáron, egyszer majd összeszámolom - eltévedésekkel együtt :) ), volt hozzá társaság és szilárd elszántság, hogy ne hagyjanak négy fal között megdohosodni.

Volt szokásos nyaralás a tesómékkal és volt ennek kapcsán első külföldön megtett hosszú autózás Szöszikével, gyakorlatilag nagyobb meglepetések nélkül. Ezt megelőzően és ezt követően azért volt számos meglepetés is Szöszikéhez köthetően, fogalmazzunk úgy, hogy lassan már tényleg azt hiszem, hogy a balesetet leszámítva végigvettük a lehetséges problémákat (remélem nem most szóltam el magam).

Voltak persze nagyon szomorú események is, például egy osztálytársam halála, ami rádöbbentett arra, hogy az Élet többet nem kímél, mert még "túl fiatalok vagyunk" - mi lettünk az aktív felnőtt korosztály, ahol már vannak betegségek és vannak pillanatok alatt bekövetkező tragédiák. És nincs mentség, nincs kifogás, és nem mindig van lehetőség újratervezésre.

És hogy mit szeretnék 2017-ben? Leginkább a Szeretteimnek és mindenkinek egészséget, és persze legyen Világbéke - de tényleg. Minden egyéb pótolható.

vasárnap, január 01, 2017

az első email...

... a boldog új esztendőben a hivatalos postaládámban: "postaládája majdnem megtelt. Törölje a postaládából a szükségtelen elemeket, és ürítse ki a Törölt elemek mappát."

... agresszív kismalac énem lázadásért kiált és csakazértsemakar értékes perceket vesztegetni az ominózus új esztendőből azzal, hogy emaileket válogat és törölget... s akkor most vajon mi történhetne...? 

(a már ismert sátáni kacaj, majd álomba ájulás.)