... bár tegnap este még reménykedtem abban, hogy egy kis semmiség lesz, amit pár nap alatt letudok magam mögött, ma délben már gipsz díszítette a lábamat, ami összesen 6 hétig fog végigkísérni...
... (össze)törtem.
.. de csak csontilag.
szerda, június 27, 2018
kedd, június 26, 2018
egy sportkarrier vége (?)
... és lehet, hogy egyben kényszerszabadság is lesz a mai futás következménye, amikor egy apró figyelmetlenség miatt kibicsaklott a bokám és akkorát reccsent, hogy szabad füllel is hallható volt. :(
Még hazavezettem az autót, de nem vagyok túl optimista a holnapi közlekedést illetően, már háromszorosára duzzadt a külbokám, na de mozog még, így ha lehet, nem mennék vele orvoshoz. :)
Begyógyszereltem magam és jegelem.
... az egészségügyi dolgozók (velem az élen) a legrosszabb betegek.
Még hazavezettem az autót, de nem vagyok túl optimista a holnapi közlekedést illetően, már háromszorosára duzzadt a külbokám, na de mozog még, így ha lehet, nem mennék vele orvoshoz. :)
Begyógyszereltem magam és jegelem.
... az egészségügyi dolgozók (velem az élen) a legrosszabb betegek.
szerda, június 20, 2018
majdnem hiányérzetem van...
... fél év után az első nap, amikor nem közelgett vészesen valamilyen konkrét vizsga és nem fekszem le némi lelkiismeretfurdalással, hogy ma sem tanultam...
... csak úgy maga a nagybetűs ÉLET maradt megint, amin lehetnagyon kicsit napi rendszerességgel szorongani...
... csak úgy maga a nagybetűs ÉLET maradt megint, amin lehet
hétfő, június 18, 2018
lassan...
..tökélyre fejlesztem a "hogyan NE készüljünk egy vizsgára" tehetségemet, és ilyen laza sem voltam még életemben vizsga előtt, mint szombaton. Holnap is gyakorolhatom majd a lazaságot... aztán egy ideig (kb 80 évig) nem szeretnék többet vizsgázni.
Vizsgáztatni sem, de azt egyelőre muszáj.
Nem sokkal jobb érzés ez az oldala sem a tételsornak...
Vizsgáztatni sem, de azt egyelőre muszáj.
Nem sokkal jobb érzés ez az oldala sem a tételsornak...
vasárnap, június 10, 2018
Első futás az új órával :)
péntek, június 08, 2018
A kezdet...
Végülis ha naponta elolvasok 700 oldalt, akkor simán a rendelkezésemre álló maradék 2 teljes napban fel tudok készülni a vizsgára ... :) miért is ne lennék optimista ..? :)
csütörtök, június 07, 2018
Holnap reggeli erőpróba...
Ugyan szabadságon vagyok, de megpróbálok 5:50-kor kipattanni az ágyból, futni legalább 1 km-t (és végre letesztelni az új pulzusmérős órámat, mert eddig max csak alvástesztelésre használhattam volna, ha nem szoktam volna éjszakára levenni a kezemről) és még kb 2 kérelmet megírni, mielőtt inkognitoban beszaladok a munkahelyemre és utánajárok pár dolognak...
A mai tanulás helyett is elmaradt vagy nem elmaradt, csak sürgős kérelmeket írogattam.
Az esélyeim egyre csekélyebbek. Még szerencse, hogy a sikertelen vizsgákat nem kell feltüntetni az ember lányának az önéletrajzában... :)
Mióta...
... Lemondtam arról, hogy az 1400 oldalas könyvet elolvassam a vizsgára (az egyedüli tudományos esemény, amire a magam továbbképződése miatt neveztem be), a stressz jelentősen alábbhagyott...
... Esélytelen úgy készülni valamire, hogy mások jogot formálnak arra az időre, amit a tanulásra vettél ki.
Valószínűleg az én életemben most jön a sikertelen vizsgák időszaka...
... Esélytelen úgy készülni valamire, hogy mások jogot formálnak arra az időre, amit a tanulásra vettél ki.
Valószínűleg az én életemben most jön a sikertelen vizsgák időszaka...
kedd, június 05, 2018
nagy tervek :)
... most épp azt találtam ki, hogy miután túléltem a Vivicittát, nekifogok reggelente futni a munka előtt 2 km-t, legalább heti háromszor.
... ebben a táv ugyan nem nagy (már volt életemben kétszer, hogy 4 km-t is lefutottam egyben - tudom, ez csak nekem nagy megvalósítás, de én már ezzel is túlléptem a saját árnyékomon.. ;) ), de maga az a tény, hogy emiatt kb 5:50-kor fel kell majd kelni, hogy még egy zuhany is beleférjen munka előtt, hát igazából ezt tartom hatalmasnak (és ha őszinte akarok lenni magamhoz, akkor még az is lehet, hogy megvalósíthatatlannak).
... titokban abban reménykedem, hogy ha nyíltan leírom és felvállalom, hogy most épp mit találtam ki újabb erőpróbának, akkor ez motiválni fog abban, hogy reggel ne kinyomjam az ébresztőt és tovább aludjak még egy félórát, hanem fel is keljek és meg is valósítsam a terveimet.
... talán ha ebben sikerül egy kis rutint kialakítani, akkor később további rutinok is beépülhetnek: pl munkaidő alatt leletezni kartonokat, szintén ebben az idősávban méltányossági kérelmeket írni és ezekkel nem a szabadidőmet, és nyomokban jelentkező magánéletemet megnyomorítani.
... ha ezeket is sikerül beépíteni, akkor talán sor kerülhet a magánéletem kikupálására is....
... ebben a táv ugyan nem nagy (már volt életemben kétszer, hogy 4 km-t is lefutottam egyben - tudom, ez csak nekem nagy megvalósítás, de én már ezzel is túlléptem a saját árnyékomon.. ;) ), de maga az a tény, hogy emiatt kb 5:50-kor fel kell majd kelni, hogy még egy zuhany is beleférjen munka előtt, hát igazából ezt tartom hatalmasnak (és ha őszinte akarok lenni magamhoz, akkor még az is lehet, hogy megvalósíthatatlannak).
... titokban abban reménykedem, hogy ha nyíltan leírom és felvállalom, hogy most épp mit találtam ki újabb erőpróbának, akkor ez motiválni fog abban, hogy reggel ne kinyomjam az ébresztőt és tovább aludjak még egy félórát, hanem fel is keljek és meg is valósítsam a terveimet.
... talán ha ebben sikerül egy kis rutint kialakítani, akkor később további rutinok is beépülhetnek: pl munkaidő alatt leletezni kartonokat, szintén ebben az idősávban méltányossági kérelmeket írni és ezekkel nem a szabadidőmet, és nyomokban jelentkező magánéletemet megnyomorítani.
... ha ezeket is sikerül beépíteni, akkor talán sor kerülhet a magánéletem kikupálására is....
vasárnap, június 03, 2018
előadás maraton
..a láthatáron. Azaz hamarosan megtapasztalom, milyen életem lett volna, ha mégis tanítónőnek szegődök és napi 3-6 órát kellene beszélnem hallgatóságnak...
... nem is maga a beszéd izgat, mert az megvan a szakrendelős napokon is, méghozzá negyedórás szünetek nélkül (kivéve ha az adott napra 1-1 bőbeszédűbb beteg is be van írva), csak mostanában kezdek félrebeszélni, felcserélni szavakat, illetve nem befejezni mondatokat, és itt nem bújhatok majd a monitor mögé vagy mélyedhetek el műgonddal a beteg dokumentációjában, mint amikor a szakrendelésen látom, hogy az asszisztensnőm készül lecsúszni a székről a nevetéstől a sületlenségeim hallatán...
... hát igen, még mindig a könyvtáros szakma tűnik a legvonzóbbnak...
... nem is maga a beszéd izgat, mert az megvan a szakrendelős napokon is, méghozzá negyedórás szünetek nélkül (kivéve ha az adott napra 1-1 bőbeszédűbb beteg is be van írva), csak mostanában kezdek félrebeszélni, felcserélni szavakat, illetve nem befejezni mondatokat, és itt nem bújhatok majd a monitor mögé vagy mélyedhetek el műgonddal a beteg dokumentációjában, mint amikor a szakrendelésen látom, hogy az asszisztensnőm készül lecsúszni a székről a nevetéstől a sületlenségeim hallatán...
... hát igen, még mindig a könyvtáros szakma tűnik a legvonzóbbnak...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)