meglepő...

... ma itthon felejtettem a hivatalos mobilomat, meglehetősen kellemes csend volt így a munkahelyemen... azt hittem, hogy majd 15 nem fogadott hívás fogad itthon. De tévedtem. Egy sem volt.

Már majdnem azt hittem de mégsem vagyok annyira fontos.

....
Ráadásként a másik mobilom elromlott.

álom :)

Életemben először ma hajnalban azt álmodtam, hogy futok, méghozzá futóversenyen (volt egy idő, amikor amúgy rengeteget futottam álmomban, vagy valakik elöl, vagy valami közlekedési eszközt - autó, hajó, vonat - próbáltam utolérni, amit épp lekéstem...). Most először álmomban önként álltam a rajthoz és kicsit izgultam, hogy vajon végig tudom-e futni a 4.5 km-es távot, de azért nem voltam nagyon feszült és csak azon csodálkoztam, hogy 1 km megtétele után máris frissítőpont következett, ahol egész rendes ennivalót adtak, az emberek kék kockás terítővel fedett asztaloknál ültek és beszélgettek evés közben. Aztán egyszerre álltunk fel és folytattuk a futást... :) A végére nem emlékszem, a következő álomfoszlányom már egy szakmai kongresszus volt, ahol a Nagyfőnök is felszólalt és tisztújításokról esett szó... és még mondja valaki, hogy az álmainkban nem a nap közben minket érő impulzusokat processzáljuk... :)

Az álmomban megjelenő futóversenyen felbuzdulva és égi jelként tekintve beneveztem egy nyár végi futóversenyre, ami csodálatos helyeken halad keresztül, mindösszesen csak 7 (!) kilométer (azaz van ilyen táv is, mert van azért 30-40 körüli is :) ) és már 2 hónapja napi szinten frissítem a honlapjukat várva, hogy mikor írják ki, hogy pontosan mikor is lesz - csak hogy tudjam, hogy esetleg mikor tegyem szabaddá a naptáramat. :)

Lehet, hogy a verseny napján kicsit fogom bánni ezt a cselekedetet, mert jelenleg még mindig a séta-futás váltogatást űzöm, de egyelőre még nagyon örülök, hogy ezt most kicsit jobban fog motiválni abban, hogy egy héten három nap 30-40 percet fordítsak a túlélésem javítására, vagyis magamra.

Elhatározások (n+1)

Valószínűleg rengeteg (túl sok) időt töltök azzal, hogy a 4-5 blogot, amit követek, naponta többször frissítem, nehogy lemaradjak egy perccel is az eseményekről (ezek közül hármat nem tudok a feedlybe irányítani, ezért külön - külön kell kinyitogatni)...
Vélhetően ez a rendszeres frissítgetés is csak a halogatásom egyik megnyilvánulási formája, mert hisz ezalatt az idő alatt akár naponta pár soros bejegyzésre futná az időmből, ha nem erre használnám. :)

Az elhatározásom tehát a következő : napi egyszer nézni meg a kedvenc blogokat - mondjuk este 9-kor, amikor még fel is fogom, miről szólnak. :)

 a blogírással kapcsolatban még nem született elhatározás. :) azon még elmélkedni kell.

Jó lenne még pár ilyen időrabló mechanizmust fülön csípni... Lehet, hogy a mobilom is ludas ebben egy kicsit...
Vagy inkább csak én...

Fiatal szerelem...

Ma egy komolyszemű aranyos 5 éves udvarlóm akadt, aki a térdemre ült, rajzolt nekem autót és szerenádot is adott a pirinyó hangszerein. :)

Nekem is kell egy ilyen kis teremtmény. Hol a sor, ahova be kell állni érte? :)

emlékmorzsa arról....

... hogy egy óra milyen hosszú tud lenni .... főleg amikor ez valójában több, mint kettőre nyúlik.

... és hogy milyen hálás is tud lenni az ember, amikor végül is minden jól megy. 

soha nem gondoltam volna...

... hogy a szakdolgozat írás még párszáz évvel az egyetem után is képes a szabad hétvégéimbe belepiszkálni. Erre senki sem készített fel az egyetem alatt, amikor épp arról álmodtam, hogy majd később oktató (is) leszek és vezetem az ifjú nemzedék bizonytalan lépteit, fényesítgetem az elméjüket...

... és hogy a határidők nemcsak a diákjaim nyakincáját szorongatják, hanem az enyémet is ... :)

.. együtt bukunk vagy jutunk a csúcsra fel...