... és már 3 darab Nyitott Akadémiára megvettem a jegyet jövő évre, illetve lesz egy nagykoncert, minimum 1 színházi előadás, és még el sem kezdődött a 2020-as esztendő... :) Nem fogok unatkozni, csak bírjam idővel, pénzzel és energiával... a költözködés mellett... :)
... de hát ugyebár csak a munkában tervezek csigatempót (vagy inkább csigább tempót), a pozitív élményeket továbbra is gyűjtögetni szeretném.
... úgy tűnik, az év első felében ezt már biztosítottam magamnak. :)
vasárnap, december 29, 2019
szombat, december 28, 2019
szabadság végi elmélkedés...
... holnap már dolgozni kell (sajnos nem néztem el a naptárat, ügyelek).
... jó volt ez a néhány nap, amikor csak alig foglalkoztam a munkával, csak néhányan kerestek beteg ügyben, a cikkemet is csak kb 1 napig vettem komolyan, ellenben régóta halogatott takarítási akciókba vezettem át az energiáimat (pl az évek óta halogatott erkély takarításba, ami még pár napot igénybe fog venni, hogy olyan legyen ismét az erkély, amilyennek látni szeretném).
... ma néhány baráttal elköltött 4 órás ebéd (kb fél óra evés és 3.5 óra beszélgetés) után egy non-hodgkin limfómás korosztályombeli fiatal férfinak olvasgattam a blogját az elmúlt 1-1.5 órában, akinek a betegsége nem tudja a tankönyveket és nem reagál kellően azokra a gyógyszerekre, amikre illene ... elgondolkodtató az írása, ahogy leírja az eseményeket, az időnkénti kommunikációs problémákat (ő sem érti a latin szavakat... :) ), a kiemelkedően támogató családját, az életigenlését, a kutatásait a neten, ahogy ő is keresi a továbblépést, ha épp úgy tűnik, hogy az újabb kezelés sem hozza el a várt gyógyulást.
... persze a blogban felbukkannak az egyedi kérelemre kapott gyógyszerei is és erre bevillant az a kb 10 kérelem, amit nekem is meg kellene írogatnom rövid időn belül (szerencsére nem onkológiai betegségekben), amibe érzem, hogy lassan belefulladok, megöli a magánéletemet, viszont másfelől aktuálisan kb 70-80 betegem élete működőképes mellette...
... lehet, hogy túl sokat akarok és lassan fel kellene adnom az álmomat, hogy egyszer majd ismét valami magánélet-szerűségem is lehessen és foglalkozzak inkább csak azzal, hogy hány betegen segíthetek...
... 1 élet a 70-hez képest... (és most csak a betegeim egy töredékéről beszélek, akiknél a klasszikus gyógyszerek nem válnak be kellően)
... jó volt ez a néhány nap, amikor csak alig foglalkoztam a munkával, csak néhányan kerestek beteg ügyben, a cikkemet is csak kb 1 napig vettem komolyan, ellenben régóta halogatott takarítási akciókba vezettem át az energiáimat (pl az évek óta halogatott erkély takarításba, ami még pár napot igénybe fog venni, hogy olyan legyen ismét az erkély, amilyennek látni szeretném).
... ma néhány baráttal elköltött 4 órás ebéd (kb fél óra evés és 3.5 óra beszélgetés) után egy non-hodgkin limfómás korosztályombeli fiatal férfinak olvasgattam a blogját az elmúlt 1-1.5 órában, akinek a betegsége nem tudja a tankönyveket és nem reagál kellően azokra a gyógyszerekre, amikre illene ... elgondolkodtató az írása, ahogy leírja az eseményeket, az időnkénti kommunikációs problémákat (ő sem érti a latin szavakat... :) ), a kiemelkedően támogató családját, az életigenlését, a kutatásait a neten, ahogy ő is keresi a továbblépést, ha épp úgy tűnik, hogy az újabb kezelés sem hozza el a várt gyógyulást.
... persze a blogban felbukkannak az egyedi kérelemre kapott gyógyszerei is és erre bevillant az a kb 10 kérelem, amit nekem is meg kellene írogatnom rövid időn belül (szerencsére nem onkológiai betegségekben), amibe érzem, hogy lassan belefulladok, megöli a magánéletemet, viszont másfelől aktuálisan kb 70-80 betegem élete működőképes mellette...
... lehet, hogy túl sokat akarok és lassan fel kellene adnom az álmomat, hogy egyszer majd ismét valami magánélet-szerűségem is lehessen és foglalkozzak inkább csak azzal, hogy hány betegen segíthetek...
... 1 élet a 70-hez képest... (és most csak a betegeim egy töredékéről beszélek, akiknél a klasszikus gyógyszerek nem válnak be kellően)
péntek, december 27, 2019
boldog...? nem boldog...?
... nagymamám, aki az első világháború alatt született és felnőttként élte át a második világháborút (és volt némi fogalma a nélkülözésről és szenvedésről), azt mondogatta minden együtt töltött Karácsonykor, hogy soha szegényebb ne legyen, mint az éppen aktuális...
... át kell vennem a stafétát nagyitól és igenis azt kívánjam minden, a családommal közösen eltöltött ünnepen, hogy ennél rosszabb valóban ne legyen... a boldogság is itt bújkál valahol a közelemben, még ha most kicsit jobban össze is húzta magát...
... át kell vennem a stafétát nagyitól és igenis azt kívánjam minden, a családommal közösen eltöltött ünnepen, hogy ennél rosszabb valóban ne legyen... a boldogság is itt bújkál valahol a közelemben, még ha most kicsit jobban össze is húzta magát...
hát ennyi volt...
... az utolsó holmiját is elvitte, ameddig a szüleimmel és bátyóval töltöttem a Karácsonyt (a kérésemnek megfelelően, én nem akartam itt üldögélni, ameddig csomagol)...
... most nagyon üres a lakás, gyakorlatilag több, mint öt éve most először lakom ismét egyedül...
... ami végül a könnyeimet elindította, az egy itt hagyott karácsonyi ajándéktáska volt, benne egy Edith Piaf életéről és szerelméről szóló könyvvel...
... nem tudom, hogy mit ír a a szakítás utáni ajándékozásról az etikett, de ezt a karácsonyi ajándékot kissé túlzásnak érzem... fájdalomdíj? kárpótlás? korábban már megvette, és hirtelen nem volt más, akinek adja...?
... most nagyon üres a lakás, gyakorlatilag több, mint öt éve most először lakom ismét egyedül...
... ami végül a könnyeimet elindította, az egy itt hagyott karácsonyi ajándéktáska volt, benne egy Edith Piaf életéről és szerelméről szóló könyvvel...
... nem tudom, hogy mit ír a a szakítás utáni ajándékozásról az etikett, de ezt a karácsonyi ajándékot kissé túlzásnak érzem... fájdalomdíj? kárpótlás? korábban már megvette, és hirtelen nem volt más, akinek adja...?
kedd, december 24, 2019
vasárnap, december 22, 2019
Sörösüveg bölcsesség :)
A mai Tiltott Csíki Barna sör kupakjában a "Még próbálkozz!" üzenet várt. :)
Azon leszek...
2020 (is) az én évem lesz! ;)
Lehet, hogy a kávézaccból jóslás ideje lejárt és eljött a sörivásból jóslás ideje... :)
Azon leszek...
2020 (is) az én évem lesz! ;)
Lehet, hogy a kávézaccból jóslás ideje lejárt és eljött a sörivásból jóslás ideje... :)
szombat, december 21, 2019
a legjobb karácsonyi ajándék...
Amúgy a Mikulás is megmondta a tegnap a tévében (az igazi lappföldi, akinél manók dolgoznak és mostanában napi 30.000 postára adott levelet olvasnak), hogy a legjobb karácsonyi ajándék a családoddal, szeretteiddel, vagy barátaiddal együtt töltött idő. Ebben vagyok én rettenetesen rossz, mert mindig befurakodik a kényszer, hogy az elmaradt munkákkal is kellene valamikor haladni, és hát mikor máskor, ha munkaidő alatt egyszerűen ezekre már nem marad idő...
(ez az első dolog, amit 2020-ban változtatnom kell!!!)
Úgyhogy most fogom magam és beülök a szüleim mellé a tévé elé a laptoppal az ölömben és csak alig-alig írogatom a cikkemet, mert akár hiszitek, akár nem, azért haladtam vele, elnyomtam a 10 éves késztetést, hogy ne írjam egyáltalán, mert úgysem az jön ki belőle, amit szeretnék mivel a statisztika tudásom elégtelen ezen a téren és képtelen vagyok felzárkóztatni, olyan ember viszont nincs a környezetemben, aki tud segíteni...
Lesz ami lesz, olyan lesz, amilyent jelen tudásommal tudok írni (még egy kis segítségkérés azért szóba jön), mindennel együtt talán elég lesz valami apróbbacska impakt faktorú folyóiratba...
(ez az első dolog, amit 2020-ban változtatnom kell!!!)
Úgyhogy most fogom magam és beülök a szüleim mellé a tévé elé a laptoppal az ölömben és csak alig-alig írogatom a cikkemet, mert akár hiszitek, akár nem, azért haladtam vele, elnyomtam a 10 éves késztetést, hogy ne írjam egyáltalán, mert úgysem az jön ki belőle, amit szeretnék mivel a statisztika tudásom elégtelen ezen a téren és képtelen vagyok felzárkóztatni, olyan ember viszont nincs a környezetemben, aki tud segíteni...
Lesz ami lesz, olyan lesz, amilyent jelen tudásommal tudok írni (még egy kis segítségkérés azért szóba jön), mindennel együtt talán elég lesz valami apróbbacska impakt faktorú folyóiratba...
majdnem...
... ma majdnem beneveztem egy online 5 hetes programba, amelyet egy amerikai cég hirdetett, és aminek a célja békés elváláshoz hozzá segíteni a szenvedő egyént, ezáltal megadva az esélyt, hogy egy következő kapcsolatba nem viszi bele az addigi szakításaiból származó sebeit.
... az tartott vissza csak, hogy kétszer sem sikerült bejelentkezzem a P@ypal felhasználó fiókomba, ezt aztán jelnek vettem, így tovább nem is próbálkoztam (fura amúgy, mert jó jelszót és email címet adtam meg, szóval nem igazán értem a dolgot, de hát ez van, azért gyorsan megváltoztattam a jelszót ezek után).
... így kb 90.000 forinttal gazdagabb maradtam, viszont maradt bennem egy picurka kétség, hogy képes leszek-e a tanfolyam nélkül ilyen jelenleg elképzelhetetlen performanszra, azaz hogy normális kapcsolatot alakítsak ki az ellenkező neműek egyikével, akivel legalább 10-15 évig boldogan élhetek (és persze ő is velem)...
... hosszabb távra egyelőre nem tervezek, nem akarok telhetetlennek tűnni... :)
... az tartott vissza csak, hogy kétszer sem sikerült bejelentkezzem a P@ypal felhasználó fiókomba, ezt aztán jelnek vettem, így tovább nem is próbálkoztam (fura amúgy, mert jó jelszót és email címet adtam meg, szóval nem igazán értem a dolgot, de hát ez van, azért gyorsan megváltoztattam a jelszót ezek után).
... így kb 90.000 forinttal gazdagabb maradtam, viszont maradt bennem egy picurka kétség, hogy képes leszek-e a tanfolyam nélkül ilyen jelenleg elképzelhetetlen performanszra, azaz hogy normális kapcsolatot alakítsak ki az ellenkező neműek egyikével, akivel legalább 10-15 évig boldogan élhetek (és persze ő is velem)...
... hosszabb távra egyelőre nem tervezek, nem akarok telhetetlennek tűnni... :)
péntek, december 20, 2019
Kényszeresen...
...kezdtem nyomogatni a mobilomat (bár ez részben biztos pótcselekvés is a nem túl élvezetes cikkírás közben), ezért valahogy le kell szoktassam magam róla.
Holnaptól (mától) csak napi 2x1 órára kapcsolom be rajta a netet, és igyekszem nem matatni, amikor épp nem telefonálok.
Nem könnyű kihívás ez saját magamnak...
Írom pedig mindezt éjjel, az ágyamban, a mobilon pötyögve... :)
Holnaptól (mától) csak napi 2x1 órára kapcsolom be rajta a netet, és igyekszem nem matatni, amikor épp nem telefonálok.
Nem könnyű kihívás ez saját magamnak...
Írom pedig mindezt éjjel, az ágyamban, a mobilon pötyögve... :)
szerda, december 18, 2019
egyre jobb a helyzet...
... de amikor kezdem elbízni magamat, hogy már ki is hevertem a történteket, akkor hajnalban arra ébredek, hogy valami iszonyatosan hasba rúgott, pedig csak álmomban P.-vel vitatkoztunk valami ebéden már a szakításunk után (nem akart nekem is adni belőle, pedig korábban minden megosztott velem és gondoskodott rólam) és a gyomrom görcsbe rándult, ez ébresztett fel.
... még kell egy kis idő.
... Még szerencse, hogy épp sehova sem sietek, és épp az én-időmet próbálom megtöbbszörözni a naptáramban, most, hogy az estéim ismét mondhatni szabadok.
... Most kellene ellenállni annak, hogy megint csak a munka furakodjon oda be.
... De talán én is tanulok a hibáimból előbb-utóbb...
... még kell egy kis idő.
... Még szerencse, hogy épp sehova sem sietek, és épp az én-időmet próbálom megtöbbszörözni a naptáramban, most, hogy az estéim ismét mondhatni szabadok.
... Most kellene ellenállni annak, hogy megint csak a munka furakodjon oda be.
... De talán én is tanulok a hibáimból előbb-utóbb...
kedd, december 17, 2019
szabadság 2. nap
... már csak 3 cikket kell átnézzek és kritizáljak (egyet ma letudtam éjfélig, még másik kettő van, ami szintén nem elsődlegesen az én aktuális kutatási tevékenységem, egy pedig amit akár nevezhetnénk a szívem csücskének is, de inkább ne), majd nekifoghatok legfőbb ellenségemmel, a tizenéve írt cikkemmel való küzdelemhez.
... Tegnap is szembejött egy autó, aminek a rendszámtáblája a majdhogynem már meggyűlölt rövidítéssel egyezett meg, amit ebben az ominózus cikkben viszonylag gyakran használok... az univerzum is figyelmeztet időnként, nincs menekvés, be kell fejezni. Csak attól félek, hogy ha beteljesül ez a célom, összeomlik az életem így céltalanul, kísértetek nélkül, szétporladnak a tennivalós listáim, amiknek a tetején mindig ez a pár NAGYbetű szerepelt, mert mindig felkerült a cikk a lista tetejére, csak soha nem jutottam el a rajta való munkálkodásig.
... egy pszichomókus lehet, hogy jót csámcsogna rajtam és 2 perc alatt kibogozná, hogy honnan ez a rettenetes ellenérzés, ami miatt folyton elszabotálom a saját munkámat - én egyszerűen nem tudok rájönni magamtól...
... Tegnap is szembejött egy autó, aminek a rendszámtáblája a majdhogynem már meggyűlölt rövidítéssel egyezett meg, amit ebben az ominózus cikkben viszonylag gyakran használok... az univerzum is figyelmeztet időnként, nincs menekvés, be kell fejezni. Csak attól félek, hogy ha beteljesül ez a célom, összeomlik az életem így céltalanul, kísértetek nélkül, szétporladnak a tennivalós listáim, amiknek a tetején mindig ez a pár NAGYbetű szerepelt, mert mindig felkerült a cikk a lista tetejére, csak soha nem jutottam el a rajta való munkálkodásig.
... egy pszichomókus lehet, hogy jót csámcsogna rajtam és 2 perc alatt kibogozná, hogy honnan ez a rettenetes ellenérzés, ami miatt folyton elszabotálom a saját munkámat - én egyszerűen nem tudok rájönni magamtól...
hétfő, december 16, 2019
egy napig csak élveztem...
... hogy végre kicsit itthon lehetek, ismét a másik életem, ahol olyan hihetetlennek és elképzelhetetlennek tűnik mindaz, amit egyébként heti 60-70 (80) órában csinálok.
... holnapra már elő van készítve a kis (A4-es oldalnyi sűrűn 2 oszlopban teleírt) listám, amiből jó lenne pár dolgot kipipálni, ameddig szabadságon vagyok és nem csörög folyton a telefonom, nem a rutinfeladatokkal kell foglalkozzam és koncentrálhatok arra, hogy a berozsdásodott agytekervényeimet (ha csak jelképesen is) de mozgásba hozzam.
... és reggel nem szól 6:10-kor az óra, ez az igazi hab a tortán (gyorsan le is halkítom a mobilt, hogy ha az ébresztő nem is, de a kollégák se ébresszenek). :)
... holnapra már elő van készítve a kis (A4-es oldalnyi sűrűn 2 oszlopban teleírt) listám, amiből jó lenne pár dolgot kipipálni, ameddig szabadságon vagyok és nem csörög folyton a telefonom, nem a rutinfeladatokkal kell foglalkozzam és koncentrálhatok arra, hogy a berozsdásodott agytekervényeimet (ha csak jelképesen is) de mozgásba hozzam.
... és reggel nem szól 6:10-kor az óra, ez az igazi hab a tortán (gyorsan le is halkítom a mobilt, hogy ha az ébresztő nem is, de a kollégák se ébresszenek). :)
szombat, december 14, 2019
Jel....?
Most olvasom, hogy válik Colin Firth... ő is egyedülálló (lesz), én már benne vagyok ebben az állapotban... vajon ez a sors keze lenne...?
....
;)
....
;)
péntek, december 13, 2019
ideje megpihenni kicsit...
... már nem tudok koncentrálni, fáradt vagyok, nyűgös vagyok, hülyeségeket csinálok.
Ez a kétszer 6 napos hét, úgy, hogy minden nap dolgozom is, méghozzá nem is keveset, eléggé leamortizált (nem beszélve a szabadság nélküli novemberről, ahol mindig valami más előadásra kellett készülni).
... alig várom, hogy kitegyem kicsit a lábam a városból és jó messzire utazzak. :)
... bárcsak megtehetném, hogy két hétre kikapcsolom a mobilomat (az internetről persze szó sem lehet, ahhoz már túlságosan függő vagyok... :) ).
Ez a kétszer 6 napos hét, úgy, hogy minden nap dolgozom is, méghozzá nem is keveset, eléggé leamortizált (nem beszélve a szabadság nélküli novemberről, ahol mindig valami más előadásra kellett készülni).
... alig várom, hogy kitegyem kicsit a lábam a városból és jó messzire utazzak. :)
... bárcsak megtehetném, hogy két hétre kikapcsolom a mobilomat (az internetről persze szó sem lehet, ahhoz már túlságosan függő vagyok... :) ).
hétfő, december 09, 2019
tragimókás
pont 4 hete hétfőn szakítottunk, erre ma az alábbi youtube videó linket kaptam P-től:
Persze lehet véletlen egybeesés is...
Én mégis azt hiszem, hogy ő tényleg megkönnyebbült és most az élet jó/fényes oldalát nézi, ahogyan ő elképzeli, hogy mit is jelent az.
Mindenesetre elgondolkodtató a szám, érdemes mindannyiunknak megfogadni. :)
Lehet, hogy beteszem a telefonomon csengőhangnak. :)
Persze lehet véletlen egybeesés is...
Én mégis azt hiszem, hogy ő tényleg megkönnyebbült és most az élet jó/fényes oldalát nézi, ahogyan ő elképzeli, hogy mit is jelent az.
Mindenesetre elgondolkodtató a szám, érdemes mindannyiunknak megfogadni. :)
Lehet, hogy beteszem a telefonomon csengőhangnak. :)
vasárnap, december 08, 2019
Legújabb példaképem :)
... még jobban le kell lassuljak, hogy élvezni tudjam az itt és most állapotát és ne cikázzanak a gondolataim a múlt és jövő között...
... valahova magam számára jól látható helyre kell kitűzzem...legyen mondjuk a köpenyem? mégiscsak a legtöbbet a munkahelyemen tartózkodom...
... valahova magam számára jól látható helyre kell kitűzzem...legyen mondjuk a köpenyem? mégiscsak a legtöbbet a munkahelyemen tartózkodom...
szombat, december 07, 2019
Szakirodalom :)
Mielőtt elszánom magam ismét a párkeresésre, elolvasom a párkeresés "for dummies"-t, hátha rájövök a rendszerhibára, ami miatt nem vagyok egyáltalán sikeres a kapcsolataimban... :(
430 oldalnyi tanács, remélhetőleg az én szintemre lebutítva, mert nemigen értek az emberekhez. Napi 10 oldal elolvasásával már január végére megérthetem a miérteket és hogyanokat... addig úgyis csak elmélkedést terveztem a sorsom alakulásáról... és befejezni nagybetűs CZikket...
430 oldalnyi tanács, remélhetőleg az én szintemre lebutítva, mert nemigen értek az emberekhez. Napi 10 oldal elolvasásával már január végére megérthetem a miérteket és hogyanokat... addig úgyis csak elmélkedést terveztem a sorsom alakulásáról... és befejezni nagybetűs CZikket...
csütörtök, december 05, 2019
feszültség...
... és álmosság ellen úgy tűnik, hogy tényleg beválik a futás. Csak tudjam rávenni magam, a cipő felhúzásáig a legnehezebb a dolog, pedig most lett szép türkizszínű vízhatlan futócipőm is tegnap óta és téli piros futókabátom. Kicsit papagájos beütésem van, de nem érdekel. :) Mire eljutok futni a nap végén, már úgyis mindig sötét van. :)
Ma mindkettőt teszteltem (miután egész héten nem jutottam el, egyik pihenőnapot tartottam a másik után...), máris nagy a szerelem. :)
Már csak kétszer kell fussak a héten, hogy tartani tudjam a felkészülést a versenyre, amire beneveztem jövő áprilisban. Ugyan csak 7 km-es lesz a verseny, de mivel csak 5 és 10 km-es edzésterv volt, merészet és nagyot gondoltam és bizony a 10 km-es tervet állítottam be a mobilomon.
Meglátjuk, mi lesz a vége....
Viszont ha valaki némi motivációt szeretne kapni a futáshoz (nemcsak maratonhoz) és még jókat is akar nevetni, annak a "Hogyan veszítsünk el egy maratont? - és érjünk mégis célba" című könyvet ajánlom. :)
Én kitűnően szórakoztam rajta és nem is emlékszem, mikor olvastam olyan könyvet (na jó, egyáltalán arra sem emlékszem, mikor olvastam könyvet, ami nem szak és nem időmenedzsment - hmm, de mégis, 1,5 éve a lábtörésemből lábadozásom alatt... ), amin többször hangosan felnevettem.
Olvassátok és nevezzetek be futóversenyre vagy legalább kezdjetek el futni - majdnem én is beneveztem miatta a New York-i maratonra... ;)
Ma mindkettőt teszteltem (miután egész héten nem jutottam el, egyik pihenőnapot tartottam a másik után...), máris nagy a szerelem. :)
Már csak kétszer kell fussak a héten, hogy tartani tudjam a felkészülést a versenyre, amire beneveztem jövő áprilisban. Ugyan csak 7 km-es lesz a verseny, de mivel csak 5 és 10 km-es edzésterv volt, merészet és nagyot gondoltam és bizony a 10 km-es tervet állítottam be a mobilomon.
Meglátjuk, mi lesz a vége....
Viszont ha valaki némi motivációt szeretne kapni a futáshoz (nemcsak maratonhoz) és még jókat is akar nevetni, annak a "Hogyan veszítsünk el egy maratont? - és érjünk mégis célba" című könyvet ajánlom. :)
Én kitűnően szórakoztam rajta és nem is emlékszem, mikor olvastam olyan könyvet (na jó, egyáltalán arra sem emlékszem, mikor olvastam könyvet, ami nem szak és nem időmenedzsment - hmm, de mégis, 1,5 éve a lábtörésemből lábadozásom alatt... ), amin többször hangosan felnevettem.
Olvassátok és nevezzetek be futóversenyre vagy legalább kezdjetek el futni - majdnem én is beneveztem miatta a New York-i maratonra... ;)
kedd, december 03, 2019
megható...
... amikor az egyik barátnőm próbál vigasztalni, aki pár napja veszítette el a kisbabáját, aki miatt olyan régóta próbálkoznak már a férjével, orvosi segítséget is igénybe véve...
... és akkor jön az érzés, hogy az én szomorúságomnál vannak sokkal-sokkal nagyobbak a világon és abból is képesek felállni az emberek, továbbmenni és energiát áldozni mások vigasztalására...
... néha mégiscsak úgy gondolom, hogy csodálatos teremtmények az emberek...
... és akkor jön az érzés, hogy az én szomorúságomnál vannak sokkal-sokkal nagyobbak a világon és abból is képesek felállni az emberek, továbbmenni és energiát áldozni mások vigasztalására...
... néha mégiscsak úgy gondolom, hogy csodálatos teremtmények az emberek...
nem volt különösebben...
... jó napom, fáradtan indultam neki és amikor végül nekifoghattam volna a nap végén leletezni, rám tört a szomorúság, amit részben a fáradtság, részben az is váltott ki, hogy kaptam egy kihívásra felbuzdítást P-től és a kommunikációnk még bármilyen ártatlan is, kicsit mindig megbirizgálja a gyógyulófélben levő sebeimet.
... nem tudom, mi lenne a jobb, teljes némaság és soha többet, vagy csak mondjuk 3 hónap múlva, vagy nem megszakítani teljesen a kommunikációt, vállalva, hogy ez időnként fájni fog.
... biztos lesz idő, amikor ezen már csak mosolygok, de ma még nem megy az őszinte mosoly, és valójában akkor sem szeretnék otthon lenni, amikor elviszi a dolgait (amit a szüleim miatt hagyott még ott, mert nem akar velük találkozni), úgyhogy most ennek a logisztikáját próbálom kitalálni, mivel a kulcsát anyum balesete miatt ő már korábban átadta, talán már akkor is érezte, hogy többet nem fog hiányozni neki a kulcs-csomójáról.
.... azért egész jól haladtam a papírmunkával, csak az a kár, hogy soha nem lesz vége....
... nem tudom, mi lenne a jobb, teljes némaság és soha többet, vagy csak mondjuk 3 hónap múlva, vagy nem megszakítani teljesen a kommunikációt, vállalva, hogy ez időnként fájni fog.
... biztos lesz idő, amikor ezen már csak mosolygok, de ma még nem megy az őszinte mosoly, és valójában akkor sem szeretnék otthon lenni, amikor elviszi a dolgait (amit a szüleim miatt hagyott még ott, mert nem akar velük találkozni), úgyhogy most ennek a logisztikáját próbálom kitalálni, mivel a kulcsát anyum balesete miatt ő már korábban átadta, talán már akkor is érezte, hogy többet nem fog hiányozni neki a kulcs-csomójáról.
.... azért egész jól haladtam a papírmunkával, csak az a kár, hogy soha nem lesz vége....
szombat, november 30, 2019
...
... egyszerűen nem jön, hogy beszéljek róla. Bár lenne rá lehetőségem.
... szegény barátnőim várhatnak, ameddig keresni fogom őket.
... egyszer majd eljön az ideje.
... szegény barátnőim várhatnak, ameddig keresni fogom őket.
... egyszer majd eljön az ideje.
péntek, november 29, 2019
ma még a blogíráshoz ...
... is fáradt vagyok...
... a szokásos pénteki laza rövid nap, ami nálam rendszerint délután 6-kor ér véget bent a munkahelyen.
... de legalább találkoztam néhány igencsak inspiráló professzorasszonnyal, akik nagy kutatói múlttal rendelkeznek, ontják a cikkeket, kutatócsoportokat vezetnek és - nem vesznek részt a direkt gyógyító tevékenységben.
... időnként én is vágyom valami ilyesmire, napi 8-10 órában kutatni és nem robotolni a betegellátásban... egyre vonzóbbnak tűnik 1-2 évre valami hasonló projektbe vágni, hogy kicsit felszusszanjak a rutin alól és ismét hiányozzanak az emberek (egészségesek és betegek egyaránt)...
... a szokásos pénteki laza rövid nap, ami nálam rendszerint délután 6-kor ér véget bent a munkahelyen.
... de legalább találkoztam néhány igencsak inspiráló professzorasszonnyal, akik nagy kutatói múlttal rendelkeznek, ontják a cikkeket, kutatócsoportokat vezetnek és - nem vesznek részt a direkt gyógyító tevékenységben.
... időnként én is vágyom valami ilyesmire, napi 8-10 órában kutatni és nem robotolni a betegellátásban... egyre vonzóbbnak tűnik 1-2 évre valami hasonló projektbe vágni, hogy kicsit felszusszanjak a rutin alól és ismét hiányozzanak az emberek (egészségesek és betegek egyaránt)...
csütörtök, november 28, 2019
bók...
... ma babalátogatóban voltam egyik munkatársamnál, aki szerint meglepően jól nézek ki, karikás szemekre, szomorú és beesett arcra számított...
... a hétvégi alvás bizony sokat számít, és a munkaterápiának lehet pozitív oldala is...
... elgondolkoztatott egy mondat, ami szerint kaptam egy új esélyt...
... így is felfoghatjuk.
... a hétvégi alvás bizony sokat számít, és a munkaterápiának lehet pozitív oldala is...
... elgondolkoztatott egy mondat, ami szerint kaptam egy új esélyt...
... így is felfoghatjuk.
elfogytak a kis négerek... :)
... több előadásom és gyakorlatom már nincs idén, jövőre pedig gyakorolom a nemet mondást és nem is lesz túl sok. :)
szerda, november 27, 2019
Horoszkóp 2020-ra
... ma kezembe került a következő évi horoszkópom, és mivel azt írta, hogy amennyiben egyedülálló vagyok, mozduljak ki, menjek emberek közé, ne kuckózzak be hétvégékre, úgy döntöttem, hogy mégiscsak csatlakozom az egyik barátnőmhöz és az ő számomra ismeretlen barátaihoz szilveszterezni, méghozzá városon kívülre... feltéve, ha lesz még szabad hely az étteremben.
... ha mégsem, akkor még mindig kuckózhatok, vagy csatlakozhatok a munkahelyi csapathoz (bár úgy érzem, hogy meg kell próbálnom a magánéletemet a munkahelyemen kívül tartani). :)
... remélem csupa jó dolgot tartogat számomra a 2020-as esztendő, elég intenzívre sikeredett ez az év, egy kis nyugalomra és némi felhőtlen boldogságra most igencsak rászorulok.
... ha mégsem, akkor még mindig kuckózhatok, vagy csatlakozhatok a munkahelyi csapathoz (bár úgy érzem, hogy meg kell próbálnom a magánéletemet a munkahelyemen kívül tartani). :)
... remélem csupa jó dolgot tartogat számomra a 2020-as esztendő, elég intenzívre sikeredett ez az év, egy kis nyugalomra és némi felhőtlen boldogságra most igencsak rászorulok.
Találóskérdés...
Melyik virágot kaptam ma ajándékba egy betegemtől...?
Valamiért nem vagyok egy túl nagy virág suttogó, elég sok virág élete szárad a lelkemen... ma is végső búcsút vettem egytől...
Pedig genetikailag nem így vagyok kódolva, egyik nagymamámnak csodálatos rózsakertje volt...
....vélhetően én inkább a nagypapáimra ütöttem, mind szem- és hajszínben, mind háziasságban... :)
Valamiért nem vagyok egy túl nagy virág suttogó, elég sok virág élete szárad a lelkemen... ma is végső búcsút vettem egytől...
Pedig genetikailag nem így vagyok kódolva, egyik nagymamámnak csodálatos rózsakertje volt...
....vélhetően én inkább a nagypapáimra ütöttem, mind szem- és hajszínben, mind háziasságban... :)
kedd, november 26, 2019
2 hónap után először...
... ismét futottam egyet a környéken, csak 20 perc volt (többet is bírtam volna, de túlzásokba sem akartam esni és némi időhiány is motivált a megállásra), így is sikerült 2,4 km-t futni egyhuzamban, közben gondolkozni múltról és jövőről, jó lesz ezt rendszeresíteni, jót tett a lelkecskémnek. :)
... a reggeli korábban kelések viszont nem mennek, nagyon vonz az ágy, képes vagyok fél órán keresztül ébredezni... úgy tűnik, végleg vége a hajnali 4-4:30-kor spontán ébredésnek, majd visszaalvási képtelenségnek (olyan szempontból nem volt rossz, hogy haladtam kicsit pár feladattal... :) ) és ismét visszatért a mormotaságom és ébredési képtelenségem.
Lassan visszatalálok magamhoz.
... a reggeli korábban kelések viszont nem mennek, nagyon vonz az ágy, képes vagyok fél órán keresztül ébredezni... úgy tűnik, végleg vége a hajnali 4-4:30-kor spontán ébredésnek, majd visszaalvási képtelenségnek (olyan szempontból nem volt rossz, hogy haladtam kicsit pár feladattal... :) ) és ismét visszatért a mormotaságom és ébredési képtelenségem.
Lassan visszatalálok magamhoz.
hétfő, november 25, 2019
említettem már...?
... hogy beneveztem egy futóversenyre? minden eddiginél nagyobb táv, 7 km lesz... csak kénytelen leszek titokban tartani, miután épp tegnap sikerült egy kollégámnak futás közben eltörni a bokáját, ezáltal két hónapra kikapcsolnia magát kb a rendszerből.
Van egy félévem felkészülni, egyedül akarom csinálni, magamnak bizonyítani, hogy igenis képes vagyok rá. A terepfutást egyelőre feladtam, de aszfalton még túlélhetem... :)
Van egy félévem felkészülni, egyedül akarom csinálni, magamnak bizonyítani, hogy igenis képes vagyok rá. A terepfutást egyelőre feladtam, de aszfalton még túlélhetem... :)
vasárnap, november 24, 2019
szép reményekkel...
indult a tegnap este, bulizni akartam minimum egy év óta először, táncolni és énekelni és kicsit kiengedni a feszültséget... nagyjából 4 szám erejéig ment is (bár a Néküled címűn elsírtam magam, de ezt még akkor is időnként megteszem, amikor épp nem ittam előtte két Long Island koktélt, és ugye pont nem a magányról szól valójában a dal és ez mindig aktuális marad), utána viszont az este hátralevő részét az ügyeletes orvosi szobában töltöttem a barátnőm homlokát támasztva bizonyos cselekvés közben, valamint nyugtatgatva, amikor épp nem ezt cselekedte és rosszul érezte magát az állapota miatt, amibe két Long Island taszította... Életében először sikerült szerintem túlbecsülnie, hogy mennyit bír el a szervezete... Amúgy megértem, ő tizenév után lett egyedülálló, ehhez képest én csak egy szempillantásra adtam fel a függetlenségemet...
(zárójelben megjegyzem, büszke vagyok a májamra, bár az is igaz, hogy a testsúly is számít, és ez alapján nem csoda, hogy engem nem viselt meg annyira az italfogyasztás mértéke...)
Tanulság1: többszöri koktélt csak erős idegzetűeknek és edzett májú embereknek szabad fogyasztani...
Tanulság2: nem igaz, hogy minden h...-ban van répa/murok - este nem láttam, pedig többször is volt szerencsém közelről megtekinteni.
Kicsit szürreális élmény volt az ügyeletes szobából hallgatni a koncert beszűrődő zajait kb 3-4 órán keresztül, figyelni közben a barátnőm álmát és időszakos szenvedéseit, konzíliumot adni az ügyeletes orvosnak a saját fura tüneteivel kapcsolatban és rájönni, hogy egyszerűen nem találok alkalmas pillanatot, hogy jól kiszenvedjem magam, mert mindig közbejön valami...
(zárójelben megjegyzem, büszke vagyok a májamra, bár az is igaz, hogy a testsúly is számít, és ez alapján nem csoda, hogy engem nem viselt meg annyira az italfogyasztás mértéke...)
Tanulság1: többszöri koktélt csak erős idegzetűeknek és edzett májú embereknek szabad fogyasztani...
Tanulság2: nem igaz, hogy minden h...-ban van répa/murok - este nem láttam, pedig többször is volt szerencsém közelről megtekinteni.
Kicsit szürreális élmény volt az ügyeletes szobából hallgatni a koncert beszűrődő zajait kb 3-4 órán keresztül, figyelni közben a barátnőm álmát és időszakos szenvedéseit, konzíliumot adni az ügyeletes orvosnak a saját fura tüneteivel kapcsolatban és rájönni, hogy egyszerűen nem találok alkalmas pillanatot, hogy jól kiszenvedjem magam, mert mindig közbejön valami...
péntek, november 22, 2019
bár eddig azt hittem...
... hogy mindenkinek a saját nyomora a legnagyobb, egy ma esti beszélgetésből kiderült, hogy vannak azért mások, akik toronymagasan vezetnek előttem... gyerekekkel és férjjel is lehet végtelenül magányosan élni és nem túl rózsásnak látni a jövőt (bár tény, hogy a gyerekek legalább célt adnak és kitartásra ösztönöznek).
... ebből is látszik, hogy a boldogsághoz nem elég a listán pipálgatni az elemeket, férj, gyerek 1, gyerek 2, lakás, autó... mert ez nem mindig elég...
... pár percig egészen szerencsésnek éreztem magam...
... a napi tanulság pedig az, hogy bármilyen elköteleződés előtt a másik féllel érdemes kitöltetni egy pszichológiai tesztet a rejtett személyiségzavarok feltérképezése céljából...
... ebből is látszik, hogy a boldogsághoz nem elég a listán pipálgatni az elemeket, férj, gyerek 1, gyerek 2, lakás, autó... mert ez nem mindig elég...
... pár percig egészen szerencsésnek éreztem magam...
... a napi tanulság pedig az, hogy bármilyen elköteleződés előtt a másik féllel érdemes kitöltetni egy pszichológiai tesztet a rejtett személyiségzavarok feltérképezése céljából...
csütörtök, november 21, 2019
meglegyintett...
... a Szilveszter szele, elképzelésem sincs, hogy hol töltsem, hogy jól is érezzem magam, pedig már lassan nyilatkozni kellene, eddig csak két meghívás érkezett...
... még az is lehet, hogy az elmúlt egy év értékelésével és a jövő év tervezgetésével lenne a legjobb tölteni - ahhoz, hogy változás következzen, előbb a magam hozzáállásán kell változtatni és a céljaim pontosítása is legalább ugyanolyan fontos...
... még az is lehet, hogy az elmúlt egy év értékelésével és a jövő év tervezgetésével lenne a legjobb tölteni - ahhoz, hogy változás következzen, előbb a magam hozzáállásán kell változtatni és a céljaim pontosítása is legalább ugyanolyan fontos...
szerda, november 20, 2019
amúgy...
... ma először fogalmaztam meg hangosan, időrendi sorrendben az elmúlt párkapcsolatomban korábban felmerült problémákat egy barátnőmnek, az első ember, aki nem a szüleim, és akire tudtam végre időt szánni, hogy kicsit beszélgessünk rólam, mert eddig egyszerűen nem fért bele az időmbe.
... hangosan kimondva az utóbbi hónapok problémáit, azt hiszem segített, hogy megértsem, mi vezetett mihez (és belássam, hogy sajnos valószínűleg ugyanígy cselekednék, ha az utóbbi 2 hónapot visszacsinálhatnám, mert a szüleim az életem szerves részei és a munkám is felkúszott erre a listára - valójában egy-két évre visszamenőleg kellett volna valamit változtatnom, amikor olyan pozícióba kerültem, amikor használhattam volna már az elején a hatalmamat, hogy delegáljak feladatokat és ne hagyjam, hogy mások helyett is én kapjam a problémás elintéznivalókat. És 16:00 órakor szednem kellett volna a sátorfámat (ezt még azért szerepel a hosszú távú terveim között)...
... lehet, hogy elég lett volna, lehet, hogy nem.
De ezt már soha nem fogjuk megtudni.
... hangosan kimondva az utóbbi hónapok problémáit, azt hiszem segített, hogy megértsem, mi vezetett mihez (és belássam, hogy sajnos valószínűleg ugyanígy cselekednék, ha az utóbbi 2 hónapot visszacsinálhatnám, mert a szüleim az életem szerves részei és a munkám is felkúszott erre a listára - valójában egy-két évre visszamenőleg kellett volna valamit változtatnom, amikor olyan pozícióba kerültem, amikor használhattam volna már az elején a hatalmamat, hogy delegáljak feladatokat és ne hagyjam, hogy mások helyett is én kapjam a problémás elintéznivalókat. És 16:00 órakor szednem kellett volna a sátorfámat (ezt még azért szerepel a hosszú távú terveim között)...
... lehet, hogy elég lett volna, lehet, hogy nem.
De ezt már soha nem fogjuk megtudni.
egy kis néger maradt csak...
... és az is csak jövő héten.. Jöhet(ne) a lazulás, már csak egy holnapi ügyeletecske választ el tőle, valamint néhány aprócska tervem... :) Most, hogy felszabadult az estéim egy része, lehet, hogy a lassan 12 éve írott cikkemet ideje lenne befejezni és akkor rengeteg legyet ütnék egy csapásra: nem gyötörne a lelkiismeret furdalás és a Nagyfőnök szemrehányó tekintete, archiválhatnám azt a negyvenkétezer file-t és mappát, amit emiatt a munka miatt nyitottam meg a gépen és már átláthatatlanul szövevényes és rengeteg helyet foglal, megint lenne saját kutatásos nemzetközi cikkem, mert az utóbbi években elhallgattam, pedig talán lenne még mondanivalóm, és az egyik TDK-somnak is lenne publikációja, ami nagy szó szerintem.
Megígértem, hogy pezsgőt bontok, ha legalább beküldöm a cikket, nagyon szeretnék már pezsgőzni emiatt a munkahelyemen. :)
Persze kizárólag munka után, hogy ne sérüljön a betegek érdeke. :)
Megígértem, hogy pezsgőt bontok, ha legalább beküldöm a cikket, nagyon szeretnék már pezsgőzni emiatt a munkahelyemen. :)
Persze kizárólag munka után, hogy ne sérüljön a betegek érdeke. :)
kedd, november 19, 2019
újabb kihívás teljesítve
... vasárnaphoz képest hatalmas előrelépés: tartósan mosolyogni tudok és barátinak tűnni, igaz mások társaságában, legalább 1 órán keresztül a friss ex társaságában. A sors útjai kifürkészhetetlenek, még akkor egyeztettük ezt a megbeszélést, amikor én még nem gondoltam, hogy érkezéskor már puszi sem fog járni.
G. főnököm megdicsért, hogy mindketten profik voltunk, civilizáltan viselkedtünk.
Majdnem mókás lett volna, ahogy kerülte, hogy rám nézzen, ha épp nem lett volna kicsit fájdalmas a dolog. De a szomorúság ma már még erőtlenebb volt.
A végén még tényleg túlélem.
2 kis néger maradt csak...
... igaz ugyan, hogy 12 kis négerből, de végre látom a végét... ennyi előadást sikerült eddig különböző témákból tartanom kereken 2 hónap leforgása alatt, a legnagyobb kihívást azonban mégiscsak a mai jelentette, angolul, élőben, kamerába beszélve, ami online kiment a zűrbe, kollégáknak szánt továbbképzés formájában. Szerencsére nem egyedül tettem, volt egy társelőadó is, így egy picivel könnyebb volt a szenvedést elviselni. Nem fogom visszasírni, bár néhányan megdicsérték a kellemes hangszínemet...
... ha mégsem jön be az egészségügyi biznisz, még mindig mehetek szinkron hangnak vagy tévésztárnak... ?
... ez utóbbi elég esélytelennek tűnik, a kamera feszélyezett, nem is sikerült belenézni, csak kb a szövegem 3%-a alatt... egy tárgyba bámulni okosan kicsit sem könnyű, maradok az élő szempároknál, ha tehetem. :)
... holnap még előadok egy 11. témában, aztán hétvégén végre kialszom magam - egy kicsit, mert partira megyek, belevetem magam a munkahelyen kívüli nagybetűs Életbe.
Majd pár évig megint nem megyek sehova, mert őszülő fejjel már spórolni kell az energiával... :)
... ha mégsem jön be az egészségügyi biznisz, még mindig mehetek szinkron hangnak vagy tévésztárnak... ?
... ez utóbbi elég esélytelennek tűnik, a kamera feszélyezett, nem is sikerült belenézni, csak kb a szövegem 3%-a alatt... egy tárgyba bámulni okosan kicsit sem könnyű, maradok az élő szempároknál, ha tehetem. :)
... holnap még előadok egy 11. témában, aztán hétvégén végre kialszom magam - egy kicsit, mert partira megyek, belevetem magam a munkahelyen kívüli nagybetűs Életbe.
Majd pár évig megint nem megyek sehova, mert őszülő fejjel már spórolni kell az energiával... :)
hétfő, november 18, 2019
2. hét
egy hét eltelt.
lassan meglesz a -2 kg.
a kollégák csak azt látják, hogy rossz a kedvem. hadd higgyék kicsit még, hogy rájuk haragszom...
ők meg tudják tenni, hogy a magánéletüket (és az autójukét) a munkahely elé helyezik.
irigylem őket. nekem ez nem megy, ezért leszek képtelen normális kapcsolatban létezni, ha itt maradok, ugyanezekkel a feltételekkel.
ma szembejött egy holland állásajánlat. elgondolkoztam.
valami normálisabb nyelvű ország mégiscsak jobb lenne.
bár a hollandok állítólag a legboldogabb nép, engem azonban émelyít a zöld levelecske illata, és hát nem akarom hányingertől gyötörve élni az életem további részét.
épp elég, hogy az utóbbi hetekben elkezdett fájdogálni a gyomrom.
még szerencse, hogy feltalálták a savcsökkentőt és már nem halálos a gyomorfekély....
lassan meglesz a -2 kg.
a kollégák csak azt látják, hogy rossz a kedvem. hadd higgyék kicsit még, hogy rájuk haragszom...
ők meg tudják tenni, hogy a magánéletüket (és az autójukét) a munkahely elé helyezik.
irigylem őket. nekem ez nem megy, ezért leszek képtelen normális kapcsolatban létezni, ha itt maradok, ugyanezekkel a feltételekkel.
ma szembejött egy holland állásajánlat. elgondolkoztam.
valami normálisabb nyelvű ország mégiscsak jobb lenne.
bár a hollandok állítólag a legboldogabb nép, engem azonban émelyít a zöld levelecske illata, és hát nem akarom hányingertől gyötörve élni az életem további részét.
épp elég, hogy az utóbbi hetekben elkezdett fájdogálni a gyomrom.
még szerencse, hogy feltalálták a savcsökkentőt és már nem halálos a gyomorfekély....
vasárnap, november 17, 2019
7. nap
... és egyben az első személyes találkozás hétfő óta. Mennyi minden történt azóta... például ma végre befejeztem a felkért cikket (lóhalálában, így ne írjatok cikket, hogy egyik szemetek az órán van, a másik a szakirodalmat pásztázza és közben rácsodálkozik, hogy mennyi érdekes dolog van az adott témában, amiről épp tudományos értekezést kellene kifejteni - remélem nem maradok örökre kancsal)...
Az utóbbi 1 hétben nemigen volt időm agyalni, emiatt könnyek sem csordogáltak hétfő óta, ha jól emlékszem, ma viszont majdnem elsírtam magam a megszokott látványtól, és a visszafogott, de azért nem barátságtalan félmosolytól. A köpenyeim is majdnem ott maradtak a nagy igyekezetben, hogy még azelőtt szabaduljak, mielőtt elered a sírás. Aztán nem eredt szerencsére és a köpenyek is megvannak.
5 év kapcsolat után egy kicsit még szabad szenvedni majdnem egy héttel a szakítás után, ugye...?
Ma egy pillanatra felrémlett, hogy egyszer majd megint regisztrálnom illene valamelyik párkeresőre, és rögtön elborzadtam... azok után, amiket olvasgatok a blogokon, nem egy leányálom... igazán küldhetne a Fennvaló valakit, akinek minden vágya engem boldoggá tenni (esetleg pár kérelmet is megírni helyettem...) és már a puszta jelenlétem is annyi boldogsággal tölti el, hogy nincs is már többre szüksége... ugyanakkor küldjön pont ugyanilyen szintű rajongást az én szívembe is a Fennvaló az illető irányába, csak hogy pontosítsunk a részleteken... És akkor megint elhallgathatnék itt a blogon, mondjuk egy életre... Olyan egyszerűnek tűnik mindez, miért nem az mégis...?
....
Ehh, nehéz idők jönnek... és most nem a keddi és szerdai előadásaimra gondolok, amiket még be kell fejeznem...
Az utóbbi 1 hétben nemigen volt időm agyalni, emiatt könnyek sem csordogáltak hétfő óta, ha jól emlékszem, ma viszont majdnem elsírtam magam a megszokott látványtól, és a visszafogott, de azért nem barátságtalan félmosolytól. A köpenyeim is majdnem ott maradtak a nagy igyekezetben, hogy még azelőtt szabaduljak, mielőtt elered a sírás. Aztán nem eredt szerencsére és a köpenyek is megvannak.
5 év kapcsolat után egy kicsit még szabad szenvedni majdnem egy héttel a szakítás után, ugye...?
Ma egy pillanatra felrémlett, hogy egyszer majd megint regisztrálnom illene valamelyik párkeresőre, és rögtön elborzadtam... azok után, amiket olvasgatok a blogokon, nem egy leányálom... igazán küldhetne a Fennvaló valakit, akinek minden vágya engem boldoggá tenni (esetleg pár kérelmet is megírni helyettem...) és már a puszta jelenlétem is annyi boldogsággal tölti el, hogy nincs is már többre szüksége... ugyanakkor küldjön pont ugyanilyen szintű rajongást az én szívembe is a Fennvaló az illető irányába, csak hogy pontosítsunk a részleteken... És akkor megint elhallgathatnék itt a blogon, mondjuk egy életre... Olyan egyszerűnek tűnik mindez, miért nem az mégis...?
....
Ehh, nehéz idők jönnek... és most nem a keddi és szerdai előadásaimra gondolok, amiket még be kell fejeznem...
szombat, november 16, 2019
6. nap
... meginterjúvoltam néhány embert, átlagban 6 kg-ot fogytak egy szívet tépő szakítás után.
Én csak 1 kg-ot fogytam, és a 6. napra máris visszatért az étvágyam, épp most vacsoráztam, mielőtt nekifogok ismét cikket írni...
Azért még attól az elméleti 5 kg-tól szívesen megszabadulnék.... mégiscsak kénytelen leszek nekifogni mozogni is?
Vagy nem is volt olyan szívet tépő a szakítás?
Azért semmiképp nem állíthatom, hogy még jól is esett.
Próbálom emésztgetni a dolgokat, csak éppen időm nincs kellőképp rá. Talán jövő hétvégén végre erre is be tudok táblázni némi időt.
Időnként azért még görcsbe rándul a gyomrom, de már nem 24 órát felejti magát úgy.
Bár eddig kételkedtem benne, de úgy tűnik, hogy nekem is van túlélési ösztönöm... :)
Én csak 1 kg-ot fogytam, és a 6. napra máris visszatért az étvágyam, épp most vacsoráztam, mielőtt nekifogok ismét cikket írni...
Azért még attól az elméleti 5 kg-tól szívesen megszabadulnék.... mégiscsak kénytelen leszek nekifogni mozogni is?
Vagy nem is volt olyan szívet tépő a szakítás?
Azért semmiképp nem állíthatom, hogy még jól is esett.
Próbálom emésztgetni a dolgokat, csak éppen időm nincs kellőképp rá. Talán jövő hétvégén végre erre is be tudok táblázni némi időt.
Időnként azért még görcsbe rándul a gyomrom, de már nem 24 órát felejti magát úgy.
Bár eddig kételkedtem benne, de úgy tűnik, hogy nekem is van túlélési ösztönöm... :)
péntek, november 15, 2019
5. nap
... ahogy elkezd döcögni a szekerem, egyből megint ellenállhatatlan kényszert érzek az írásra... fura, hogy amikor vidám vagyok, akkor nem igazán jut eszembe leülni ide és elmesélni a dolgokat, viszont amikor valami megbillenti az (amúgy elég bizonytalan) egyensúlyt, máris eszembe jut ez a felület. Az elmúlt években nem sok energiát fektettem a blogba, tartalékoltam a munkámra és a párkapcsolatomra, sajnos pont ebben a sorrendben és nagyjából 85%-15%-os megosztásban. Nincs abban semmi csoda, hogy 5 év alatt elfogyott a türelem, a csillogó tekintet és a lelkesedés irányomban, mert bár tudtam, hogy nem jól csinálom, de mindig sürgősebbnek tűnt egy zárójelentés, egy kérelem, egy absztrakt, egy cikk, egy előadás, mint az, hogy a napi 8 óra munka után már csak a másik emberre koncentráljak. Ebben kell nem keveset fejlődnöm, és ameddig nem tudok korrekt határokat húzni a munka és a magánélet között, addig értelmét sem látom egy újabb kapcsolatnak.
Úgyhogy most egyelőre a kifele tekintgetés helyett az időmenedzsment fejlesztése, a nemet mondás gyakorolása, a munkahelyem magamról leválasztása következik.
És talán benevezek valami későbbi, magamhoz képest hosszabb távú futóversenyre is, bár az utóbbi 6 hétben egyszer sem futottam. Épp ideje újrakezdeni... :)
Na jó, csak jövő csütörtök után, addig sok sok munka vár...
Úgyhogy most egyelőre a kifele tekintgetés helyett az időmenedzsment fejlesztése, a nemet mondás gyakorolása, a munkahelyem magamról leválasztása következik.
És talán benevezek valami későbbi, magamhoz képest hosszabb távú futóversenyre is, bár az utóbbi 6 hétben egyszer sem futottam. Épp ideje újrakezdeni... :)
Na jó, csak jövő csütörtök után, addig sok sok munka vár...
csütörtök, november 14, 2019
4. nap
... már felfedezem azt is, hogy hivatkozhatok arra, hogy magánéleti válság miatt nem készültem el egy cikkel és emiatt további haladékot kérek - és ebben van is némi igazság (a másik 3 egyidőben futó és nagyjából egy időben, jövő hét közepén lejára határidős feladat is azért némiképp befolyásolja...).
Most már magas szinten létező ember is tud az állapotomról. És sajnál.
Felmerül bennem, hogy egy 1 soros hírt erről kellene közöljek valamelyik magyar nyelvű szaklapban. Hátha kicsit mindenki békén hagy.
Aztán elvetem az ötletet. A katasztrófa turizmus nem véletlenül virágzik.
Most már magas szinten létező ember is tud az állapotomról. És sajnál.
Felmerül bennem, hogy egy 1 soros hírt erről kellene közöljek valamelyik magyar nyelvű szaklapban. Hátha kicsit mindenki békén hagy.
Aztán elvetem az ötletet. A katasztrófa turizmus nem véletlenül virágzik.
szerda, november 13, 2019
3. nap
... már arra is rájöttem, hogy miért is jobb ez így és hogy valójában szívességet tett nekem...
... és ma már kétszer is ettem.
... azért még néha felvillan, hogy ismét (majdnem teljesen) egyedül leszek egy (majdnem teljesen) idegen városban.
... és ma már kétszer is ettem.
... azért még néha felvillan, hogy ismét (majdnem teljesen) egyedül leszek egy (majdnem teljesen) idegen városban.
kedd, november 12, 2019
mostmár megmaradok
36 óra gyakorlatilag éhezés után az életösztön felülírta a kicsit összetört szív okozta gyomorbántalmakat.
Paradicsom leves régen esett ilyen jól és még a szilárd táplálék is lement. Holnap lehet, hogy már reggelizni is fogok. :)
Paradicsom leves régen esett ilyen jól és még a szilárd táplálék is lement. Holnap lehet, hogy már reggelizni is fogok. :)
hétfő, november 11, 2019
Jel vagy irónia...??
...aznap, amikor egy kicsit megint összetört a szívem és enni nem tudtam, de legalább valamit inni jó lett volna, ezt a kupakot találtam a jó öreg csíki barnában...
....
Vissza a starthoz.
....
Vissza a starthoz.
kedd, november 05, 2019
Időzítés
... és mikor már elkezdtem a gyakorlatba ültetni a 7 szokás tréninget, hogy végre a magánéletem is jusson némi lélegzethez, akkor hullanak szét az emberi kapcsolataim...
... mert persze azért sikerült megint túlvállalni magam, anélkül, hogy előtte lenulláztam volna az eddigi feladataimat.
Nincs az a rendszer, ami képes 3 ember munkáját 1 ember életébe normálisan/mindenki által tolerálhatóan beintegrálni...
... egy következő nyugisabb életemben talán majd ezt is felfogom...
... mert persze azért sikerült megint túlvállalni magam, anélkül, hogy előtte lenulláztam volna az eddigi feladataimat.
Nincs az a rendszer, ami képes 3 ember munkáját 1 ember életébe normálisan/mindenki által tolerálhatóan beintegrálni...
... egy következő nyugisabb életemben talán majd ezt is felfogom...
kedd, október 29, 2019
Új kihívás:)
Úgy néz ki, apránként én is lakástulajdonos leszek annak minden örömével és remélhetőleg bánata nélkül. Még soha nem próbáltam valamit berendezni. Még az is lehet, hogy most fognak a felszínre törni eddig mélyen elrejtőző vágyaim...
szombat, október 12, 2019
félreolvasások n+1
"Sajtkutatásért hárman kapják az orvosi Nobel-díjat" - sejtkutatás helyett... :)
Amúgy van olyan sajt is, ami miatt én bizony Nobel díjat osztogatnék... :)
Sőt, nem kevés sajtban van bőségesen sejt is... :) szóval sajtsejtkutatásért is járhatna Nobel díj...
Na jó, lassan inkább lefekszem aludni...
kedd, október 01, 2019
A csúcson
... Szombaton eljutottam futó karrierem eddigi csúcsára - 6 egész kilométert futottam kevesebb, mint egy óra alatt. :))
Az csak ritkán jut eszembe, hogy csak kB 6 perccel hosszabb a félmaraton friss világrekordja, de tény, hogy a saját eddigi összes rekordjaimat megdöntöttem. :)
Közeledik a cél, heti 3 nap 5 km lefutása... Már csak azt a további heti két futást kell valahova beszuszakolni. :)
Az alábbi fotó az ominózus futás után készült, délelőtti első kávé ivás közben. :) (a másik lábam is ugyanilyen szép ;) )
Az csak ritkán jut eszembe, hogy csak kB 6 perccel hosszabb a félmaraton friss világrekordja, de tény, hogy a saját eddigi összes rekordjaimat megdöntöttem. :)
Közeledik a cél, heti 3 nap 5 km lefutása... Már csak azt a további heti két futást kell valahova beszuszakolni. :)
Az alábbi fotó az ominózus futás után készült, délelőtti első kávé ivás közben. :) (a másik lábam is ugyanilyen szép ;) )
vasárnap, szeptember 22, 2019
Abbahagyni
Akkor kell abbahagyni a számítógép nyomogatását munkát mímelve, amikor hibernálás helyett újraindítást nyom az ember (lánya)...
Na jó, valójában már azelőtt jóval abba kellett volna hagyni...
Na jó, valójában már azelőtt jóval abba kellett volna hagyni...
hétfő, szeptember 16, 2019
Utolsó nagy kirohanás...
... Ma nagyon rosszul esett az Élet, a rengeteg beírt vadonatúj beteg, a rengeteg meg nem írt kérelem és ezek után még az is, hogy az akut eseteket is a nyakamba varrják, miközben a Kollégák 4-kor hazamennek, míg én még lent húzom az igát.
Szegény szüleim kapták a nagyját a dühömnek és frusztráltságomnak, nekik panaszkodtam, pedig ahelyett inkább azonnal meg kellett volna pusziljam őket és a magam nyomorúsága helyett az ő napjukról érdeklődjek...
Soha többet nem akarom hazavinni a bosszúságomat.... Kell egy technika, amivel leakasztom magamról mielőtt átpakolnám a szeretteimre.
Szegény szüleim kapták a nagyját a dühömnek és frusztráltságomnak, nekik panaszkodtam, pedig ahelyett inkább azonnal meg kellett volna pusziljam őket és a magam nyomorúsága helyett az ő napjukról érdeklődjek...
Soha többet nem akarom hazavinni a bosszúságomat.... Kell egy technika, amivel leakasztom magamról mielőtt átpakolnám a szeretteimre.
szerda, szeptember 11, 2019
naivitás felsőfokon
... azért annyira is csak én lehetek naív, hogy elhittem az internetnek, hogy reggelente 6-kor nyit a múzeum, amit szerettem volna meglátogatni itt tartózkodásom alatt. Már el is terveztem ,hogy akkor holnap reggel 5-kor kelek, múzeum 6-8-ig, utána megreggelizek, és csak az első előadásról csúszok le, ami amúgy sem annyira érdekes az én szempontomból.
... azért gondoltam, megkérdezem a recepción, hogy biztos-e a biztos, amit a netről silabizáltam ki, mire kiderült, hogy maga a kert nyit reggel 6-kor, a múzeum bizony csak délelőtt 10-kor, így pont le fogok csúszni róla és egyébként a városnézésről is, mert estére szerveződik egy hivatalos vacsora.
... nem vagyok felhőtlenül boldog, vacsora helyett inkább a múzemban sétálgattam volna.
Ismét marad a reptéri szuvenírbolt...
... azért gondoltam, megkérdezem a recepción, hogy biztos-e a biztos, amit a netről silabizáltam ki, mire kiderült, hogy maga a kert nyit reggel 6-kor, a múzeum bizony csak délelőtt 10-kor, így pont le fogok csúszni róla és egyébként a városnézésről is, mert estére szerveződik egy hivatalos vacsora.
... nem vagyok felhőtlenül boldog, vacsora helyett inkább a múzemban sétálgattam volna.
Ismét marad a reptéri szuvenírbolt...
függőségeim...
... a mai nap is csak megerősítette bennem, hogy internet és mobilfüggő vagyok, megfűszerezve némi figyelemzavarral. Így eshetett, hogy az előadásokon ülve és elvileg figyelgetve valós időben értesültem mindenféle munkahelyi problémákról, küldtem el sürgős kérelmet egy betegnek gyógyszerre, kértem be az intézeti gyógyszertárból árajánlatot egy készítményre, mindeközben 10 percenként kikapcsoltam a telefonomon az internetet, hogy inkább az előadásokra figyeljek, de a vége úgyis az lett, hogy (öt)percenként, megnéztem, hogy jött-e valami a postaládámba....
... Illetve, hogy írt-e az a 3-4 ember blogot, akiknek viszonylag rendszeresen (ötpercenként) ellenőrzöm a bejegyzéseit, amikor épp nem dolgozom olyan intenzíven és van időm pótcselekvéseket végezni. :)
Az este vége pedig az lett, hogy annyira nem működött ezek után a net a vélhetően sokcsillagos szállodai szobámban, hogy le kellett menjek a hallba az elkövetkező előadásaimhoz cikkeket töltögetni... Mivel ott sem működött az internet sokkal fényesebben, végül kb félóra kínlódás után feladtam... azért még egy órát fent a szobámban próbálkoztam, 5 percenként újraindítva a netet és láss csodát, a nyűglődés blogírásra is ihletett... természetesen a munkával kevésbé fényesen haladtam, de legalább a keresett cikkeket begyűjtöttem és a koncepció elkezdett alakulni agyam rejtettebb zugaiban... felszínre ugyan még nem tört, de már alakulgat...
... Illetve, hogy írt-e az a 3-4 ember blogot, akiknek viszonylag rendszeresen (
Az este vége pedig az lett, hogy annyira nem működött ezek után a net a vélhetően sokcsillagos szállodai szobámban, hogy le kellett menjek a hallba az elkövetkező előadásaimhoz cikkeket töltögetni... Mivel ott sem működött az internet sokkal fényesebben, végül kb félóra kínlódás után feladtam... azért még egy órát fent a szobámban próbálkoztam, 5 percenként újraindítva a netet és láss csodát, a nyűglődés blogírásra is ihletett... természetesen a munkával kevésbé fényesen haladtam, de legalább a keresett cikkeket begyűjtöttem és a koncepció elkezdett alakulni agyam rejtettebb zugaiban... felszínre ugyan még nem tört, de már alakulgat...
számos (vagy számtalan...?) hibáim egyike...
... hogy mindig mást szeretnék csinálni, mint amit az adott körülmények között tenni kellene. Most épp a futásba menekülök, miután összeírtam, hány előadást kell megírjak és megtartsak a következő 3 hónapban (két számjegyű lett sajnos), ráadásul nagyjából mindegyiket más témából, más közönségnek... és készítettem egy listát a kérelmekről is, amiket sürgősen meg kellene írni... ezek a listák nem igazán tettek jót a lelki nyugalmamnak...
Ezek után ma életemben másodszor ismét egy órán keresztül futottam, javítottam 600 m-t a megtett távomon, megdöntöttem a tegnapi rekordomat és csak utána fogtam neki kérelmet írni így nagy magányomban a szép nagy hotelszobámban...
Holnap pedig nagyon fog fájni a reggeli ébredés, pedig olyan jó lenne még egy kérelmet megírni a reggeli és a 8-9 óra konferencia előadások előtt (alatta inkább figyelni kellene... )....
Ha így haladok a futással, a végén még elkezdem nézegetni a félmaratonra felkészülés tippjeit... hogy aztán jövőre még eggyel gazdagodjon a beregisztrált, de meg nem látogatott futóversenyeim gyűjteménye...
Ezek után ma életemben másodszor ismét egy órán keresztül futottam, javítottam 600 m-t a megtett távomon, megdöntöttem a tegnapi rekordomat és csak utána fogtam neki kérelmet írni így nagy magányomban a szép nagy hotelszobámban...
Holnap pedig nagyon fog fájni a reggeli ébredés, pedig olyan jó lenne még egy kérelmet megírni a reggeli és a 8-9 óra konferencia előadások előtt (alatta inkább figyelni kellene... )....
Ha így haladok a futással, a végén még elkezdem nézegetni a félmaratonra felkészülés tippjeit... hogy aztán jövőre még eggyel gazdagodjon a beregisztrált, de meg nem látogatott futóversenyeim gyűjteménye...
hétfő, szeptember 09, 2019
újabb csúcs :)
Egész nap esett az eső és nem készültem vízhatlan ruhákkal, így lebóklásztam a szálloda fitnessz termébe, majd életemben először futottam egy egész órát megállás nélkül, és ez alatt a nem kevés idő alatt 5 km-t tettem meg kényelmes tempóban a futópadon....
Átlag tempót nem számolni.:)
Túléltem, hát nem nagyszerű?
Átlag tempót nem számolni.:)
Túléltem, hát nem nagyszerű?
vasárnap, szeptember 08, 2019
Szösszenet az életszínvonalamról...
... vagy még inkább a hétköznapjaimról....
Ma reggelire 2019. januárban lejárt müzli szeletet ettem. Meglepetésemre még jó volt... Ennyit a lejárati időkről, amikre általában kínosan ügyelek.
Adományokat az alábbi bankszámla számra küldhettek, de tartós élelmiszert (lásd mogyorós müzli szelet) is örömmel fogadok...
.....
Írom mindezt egy Lufthansa repülőn egy konferenciára tartva (még nem kellett kikapcsolni a mobilt, mert késve szállunk fel :) ) , kicsit agyilag szétesve, az ételudvarban még gyors zárójelentésírások után, utolsó pillanatban még visszaszerezve a sportórámat a biztonsági kaputól, amit sikerült elveszítenem az ellenőrzés során... Szerencsére még beszállás előtt észrevettem a hiányt, maradt idő visszarohanni és a reptér személyzete is volt olyan kedves és megmentette nekem. :)
Jól indul a kiruccanás, már csak a csatlakozást lenne jó elérni...
Ma reggelire 2019. januárban lejárt müzli szeletet ettem. Meglepetésemre még jó volt... Ennyit a lejárati időkről, amikre általában kínosan ügyelek.
Adományokat az alábbi bankszámla számra küldhettek, de tartós élelmiszert (lásd mogyorós müzli szelet) is örömmel fogadok...
.....
Írom mindezt egy Lufthansa repülőn egy konferenciára tartva (még nem kellett kikapcsolni a mobilt, mert késve szállunk fel :) ) , kicsit agyilag szétesve, az ételudvarban még gyors zárójelentésírások után, utolsó pillanatban még visszaszerezve a sportórámat a biztonsági kaputól, amit sikerült elveszítenem az ellenőrzés során... Szerencsére még beszállás előtt észrevettem a hiányt, maradt idő visszarohanni és a reptér személyzete is volt olyan kedves és megmentette nekem. :)
Jól indul a kiruccanás, már csak a csatlakozást lenne jó elérni...
vasárnap, szeptember 01, 2019
ez az év...
... nem a futásban elért nagy sikereimről fog szólni, ez már biztos.
Azok után, hogy az év első általam kinézett és beregisztrált versenye rossz idő miatt el lett halasztva, az esőnap viszont nekem nem volt jó, a második és egyben utolsó tervezett versenyt a családban bekövetkező jobb bokatörés (egy évvel korábban nekem ez is ez volt, csak épp az enyém lényegesen kevesebb darabba tört és én megúsztam a műtétet) miatt végülis le kellett mondanom, mert ápolási feladataim támadtak.
Remélem nem a Fennvaló égi jele volt ez, hogy ne nagyon erőltessem ezt a futás dolgot, inkább küldjön egy emailt, hogy egyértelmű legyen, csak több csont ne törjön...
Az is lehet ugyanakkor, hogy az én életemet akarta megmenteni, mert a felkészülésem hagyott némi kívánni valót maga után és 2-3 km futás után vagy kipurcantam volna, vagy lesétáltam volna a maradék 4 km-t. Ez már nem fog kiderülni... Jövőre a családom és magam egészsége védelmében biztos nem fogok januárban regisztrálni egy nyári futóversenyre (ami valójában a motivációmat lenne hivatott erősíteni, hogy fel is húzzam a futócipőt, ne csak olvassak a futásról...). Ha mindenki a családban egyben van, és én is képes vagyok lefutni az adott távot, akkor fogok utolsó pillanatban jelentkezni, kicselezve a sorsot - vagy nem.
Azok után, hogy az év első általam kinézett és beregisztrált versenye rossz idő miatt el lett halasztva, az esőnap viszont nekem nem volt jó, a második és egyben utolsó tervezett versenyt a családban bekövetkező jobb bokatörés (egy évvel korábban nekem ez is ez volt, csak épp az enyém lényegesen kevesebb darabba tört és én megúsztam a műtétet) miatt végülis le kellett mondanom, mert ápolási feladataim támadtak.
Remélem nem a Fennvaló égi jele volt ez, hogy ne nagyon erőltessem ezt a futás dolgot, inkább küldjön egy emailt, hogy egyértelmű legyen, csak több csont ne törjön...
Az is lehet ugyanakkor, hogy az én életemet akarta megmenteni, mert a felkészülésem hagyott némi kívánni valót maga után és 2-3 km futás után vagy kipurcantam volna, vagy lesétáltam volna a maradék 4 km-t. Ez már nem fog kiderülni... Jövőre a családom és magam egészsége védelmében biztos nem fogok januárban regisztrálni egy nyári futóversenyre (ami valójában a motivációmat lenne hivatott erősíteni, hogy fel is húzzam a futócipőt, ne csak olvassak a futásról...). Ha mindenki a családban egyben van, és én is képes vagyok lefutni az adott távot, akkor fogok utolsó pillanatban jelentkezni, kicselezve a sorsot - vagy nem.
hétfő, augusztus 12, 2019
Kis naiv vagyok...
... Mert ennyi év után is azt hiszem, hogy ha utolsó pillanatban összedobok egy cikket, akkor majd ha átküldöm egy első és utolsó kritizálásra, akkor majd csak elragadtatott mondatokat kapok... Hát nem.
Éjjel fél kettőig rendezgettem át az ügyes kis bekezdéseimet és írogattam még bele néhány dolgot.
Ilyen az, ha olyan embernek küldi el az ember lánya, aki el is olvassa és még el is gondolkozik rajta... :)
Remélem megtanulok nemet mondani addig, ameddig esetleg legközelebb ismét felkérnének...
Éjjel fél kettőig rendezgettem át az ügyes kis bekezdéseimet és írogattam még bele néhány dolgot.
Ilyen az, ha olyan embernek küldi el az ember lánya, aki el is olvassa és még el is gondolkozik rajta... :)
Remélem megtanulok nemet mondani addig, ameddig esetleg legközelebb ismét felkérnének...
vasárnap, augusztus 04, 2019
évforduló :)
Kereken 2 éve kezdtem el futni. :)
Időszakosan több hónapos kihagyással (lásd lábtörés, lustaság és egyéb etiológiai tényezők, de leginkább az első kettő)...
A kiindulási kilóim (ami miatt elköteleztem magam a futás mellett) konkrétan nem változtak, centiméterekben sem lettem kevesebb (na jó, lehet, hogy egy egész centi ment le mindenhonnan, de ha épp nagyobb vacsora után mérem másnap, akkor még az sem), de ami változott, hogy elolvasva az akkori saját magamnak írt bejegyzésemet (egy másik blogban naná, de azt sem sikerült életben tartani, mint ahogy lassan ezt sem), akkor 6x60 másodperces futások, közötte 90 másodperces gyaloglás után készültem meghalni, most pedig egy egyhuzamban lefutott 3.2-3.4 km-es futás után készülök meghalni. Lényeges különbség. :) Az akkori pulzusomat nem tudtam mérni, a mostanival egyelőre nem dicsekszem, kicsivel alatta marad az életveszélyesnek. De épp ma láttam nagyjából először azt a tendenciát, hogy bár gyorsabban futottam, mint máskor, a futásom nagyobb része, beleértve a végét is, alatta maradt a maximális zónának... :)
Hát így fejlődgetek, lassan - lassan, megtorpanva, de legalább nem feladva két hét után végleg, mint ahogy olyan sok mindent korábban...
... ebben valószínűleg a 2 új futócipőm, valamint a két futócsapatra elegendő futónadrág és póló is némiképp gátol, mert mindenhol ezeket látom, mivel már nem férnek a szekrényekben (az előfizetett folyóiratokról, a 4-5 futásról szóló könyvről és a nem kevés futós honlapra feliratkozásról már nem is írnék részletesebben... :) ).
Ilyen az, amikor még lelkes vagyok. Remélem ez megmarad és elkísér még pár évtizeden keresztül.
Időszakosan több hónapos kihagyással (lásd lábtörés, lustaság és egyéb etiológiai tényezők, de leginkább az első kettő)...
A kiindulási kilóim (ami miatt elköteleztem magam a futás mellett) konkrétan nem változtak, centiméterekben sem lettem kevesebb (na jó, lehet, hogy egy egész centi ment le mindenhonnan, de ha épp nagyobb vacsora után mérem másnap, akkor még az sem), de ami változott, hogy elolvasva az akkori saját magamnak írt bejegyzésemet (egy másik blogban naná, de azt sem sikerült életben tartani, mint ahogy lassan ezt sem), akkor 6x60 másodperces futások, közötte 90 másodperces gyaloglás után készültem meghalni, most pedig egy egyhuzamban lefutott 3.2-3.4 km-es futás után készülök meghalni. Lényeges különbség. :) Az akkori pulzusomat nem tudtam mérni, a mostanival egyelőre nem dicsekszem, kicsivel alatta marad az életveszélyesnek. De épp ma láttam nagyjából először azt a tendenciát, hogy bár gyorsabban futottam, mint máskor, a futásom nagyobb része, beleértve a végét is, alatta maradt a maximális zónának... :)
Hát így fejlődgetek, lassan - lassan, megtorpanva, de legalább nem feladva két hét után végleg, mint ahogy olyan sok mindent korábban...
... ebben valószínűleg a 2 új futócipőm, valamint a két futócsapatra elegendő futónadrág és póló is némiképp gátol, mert mindenhol ezeket látom, mivel már nem férnek a szekrényekben (az előfizetett folyóiratokról, a 4-5 futásról szóló könyvről és a nem kevés futós honlapra feliratkozásról már nem is írnék részletesebben... :) ).
Ilyen az, amikor még lelkes vagyok. Remélem ez megmarad és elkísér még pár évtizeden keresztül.
szombat, augusztus 03, 2019
valahogy mindig...
... a cikkírás marad a lista végére, ami átkerül a következő napra.
Még a futás is hamarabb sorra kerül...
Notórius cikkírás-kerülő vagyok.
Létezik erre valamilyen megoldás: terápia/gyógyszer/egyéb lehetőségek???
Még a futás is hamarabb sorra kerül...
Notórius cikkírás-kerülő vagyok.
Létezik erre valamilyen megoldás: terápia/gyógyszer/egyéb lehetőségek???
csütörtök, augusztus 01, 2019
Hatékony napok ☀
Utálok ügyelni.
Mindösszesen 3 pozitívumát fedeztem fel az utóbbi nem kevés évben (a magam részéről, mert ezzel a kollégáim biztosan másképp vannak):
1. másnap nem matatok bent délután 6-ig, hanem időnként akár már 10-11-kor le tudok lépni a kórházból és rengeteg olyan dolgot el tudok intézni, amit amúgy lehetetlenség az egyéb intézmények nyitvatartása és az én bioritmusom alapján.
Erre például egy csodálatos példa a múlt csütörtök, amikor végre eljutottam autót mosatni, tankolni, majd két darab bankba, ahol mindkét helyen sikerült elintéznem legalább 3 különböző dolgot, legalább 1-1 óra alatt, mert mindenhol nagyon lelkes de az adott témában nem annyira jártas ügyintézőket fogtam ki, akik viszont nem szégyelltek segítséget kérni kollégáiktól és így én boldogan és dolgom végeztével távozhattam. Majd ezután voltam a telefonszolgáltatómnál, ott is egy kedves, ténylegesen pályakezdőt fogtam ki, aki szintén nagy buzgalommal intézte a kéréseimet.
Majd irány a posta és már nem is tudom még hány helyen, 11-től 4-ig mászkáltam a városban, és mikor hazaértem végül, régóta nem tapasztalt hatékonyság- és sikerérzetem volt. :) Amúgy ez az élmény késztetett a blogbejegyzés megírására is, jó néha a pozitívumokat is rögzíteni, mert bizony ilyen élmények is előfordulnak. :)
2. a kb félórás otthoni zuhanyzás és hajmosás az ügyelet után, amikor végre messzire tehetem a telefont a kezem ügyéből és végre senki nem szól hozzám egy darabig, kicsit elsimulhatnak az agyhullámaim.
3. ha épp nem kell nagyon gyógyítani, ilyenkor próbálok kicsit haladni az adminisztrációval, hogy ne mindig az itthon töltött időmből fordítsak erre nem kevés órát. Kicsit megnyugtat, amikor végre tudok leletezni / kérelmeket írni, mivel esélytelen napközben még a nem szakrendelős napokon is. Sikerült megint annyira elúszni a papírokkal, hogy minden szokatlan telefonhívás esetén kezdek attól rettegni, hogy ki akar beperelni, mert nem küldtem leletet... És ez nem annyira kellemes érzés.
Még "szerencse", hogy mostanában megint egyre több az ügyelet és lehet, hogy a végén még felzárkózom az adminisztrációval... :)
Mindösszesen 3 pozitívumát fedeztem fel az utóbbi nem kevés évben (a magam részéről, mert ezzel a kollégáim biztosan másképp vannak):
1. másnap nem matatok bent délután 6-ig, hanem időnként akár már 10-11-kor le tudok lépni a kórházból és rengeteg olyan dolgot el tudok intézni, amit amúgy lehetetlenség az egyéb intézmények nyitvatartása és az én bioritmusom alapján.
Erre például egy csodálatos példa a múlt csütörtök, amikor végre eljutottam autót mosatni, tankolni, majd két darab bankba, ahol mindkét helyen sikerült elintéznem legalább 3 különböző dolgot, legalább 1-1 óra alatt, mert mindenhol nagyon lelkes de az adott témában nem annyira jártas ügyintézőket fogtam ki, akik viszont nem szégyelltek segítséget kérni kollégáiktól és így én boldogan és dolgom végeztével távozhattam. Majd ezután voltam a telefonszolgáltatómnál, ott is egy kedves, ténylegesen pályakezdőt fogtam ki, aki szintén nagy buzgalommal intézte a kéréseimet.
Majd irány a posta és már nem is tudom még hány helyen, 11-től 4-ig mászkáltam a városban, és mikor hazaértem végül, régóta nem tapasztalt hatékonyság- és sikerérzetem volt. :) Amúgy ez az élmény késztetett a blogbejegyzés megírására is, jó néha a pozitívumokat is rögzíteni, mert bizony ilyen élmények is előfordulnak. :)
2. a kb félórás otthoni zuhanyzás és hajmosás az ügyelet után, amikor végre messzire tehetem a telefont a kezem ügyéből és végre senki nem szól hozzám egy darabig, kicsit elsimulhatnak az agyhullámaim.
3. ha épp nem kell nagyon gyógyítani, ilyenkor próbálok kicsit haladni az adminisztrációval, hogy ne mindig az itthon töltött időmből fordítsak erre nem kevés órát. Kicsit megnyugtat, amikor végre tudok leletezni / kérelmeket írni, mivel esélytelen napközben még a nem szakrendelős napokon is. Sikerült megint annyira elúszni a papírokkal, hogy minden szokatlan telefonhívás esetén kezdek attól rettegni, hogy ki akar beperelni, mert nem küldtem leletet... És ez nem annyira kellemes érzés.
Még "szerencse", hogy mostanában megint egyre több az ügyelet és lehet, hogy a végén még felzárkózom az adminisztrációval... :)
hétfő, július 22, 2019
én egy hős vagyok :)
... vagy inkább egy nem túl kitartó kalandor, aki időnként nagyobb fába vágja a fejszéjét, mint aminek látja a tetejét...
.... mivel már csak kevesebb, mint 6 hetem maradt a 7 km-es futóversenyemig (ami életem első terepfutóversenye lesz és valójában életem második versenye, az elsőn ugyebár 3.2 km-t teljesítve több, mint egy éve), rájöttem, hogy muszáj nekifogjak kicsit futni is, mert hiába olvasgatok cikkeket arról, hogy hogyan is kell túlélni egy ilyen versenyt, ha fizikailag nem készülök rá... Azt hiszem, eddig egyébként jóval több órát töltöttem ilyen témájú cikkek és könyvek olvasásával, mint magával a tényleges testmozgás részével...
... az egyedüli periódus, amikor még nem elég erős a futásról lebeszélő igencsak lusta énem, az a hajnali 5:45, amikor a szokatlanul korai ébredéstől még félig sokkos állapotban félálomban indulok el kocogni, majd nagyjából 15-20 perc múlva verejtékben úszva és vörös fejjel levegő után kapkodva, de éberen térek vissza a majdnem 2 km-es futásból.
Ezt pedig már négyszer sikerült véghez vinnem 4 hét alatt, ergo egy igazi hős vagyok magamhoz képest, mivel ennyi rengeteg alkalommal sikerült már leküzdenem az alvás iránti olthatatlan szerelmemet.
Azt ugyan még nem tudom, hogyan lesz ebből egyhuzamban lefutott 7 km és párszáz méteres szintkülönbség, de hát a hősök is folyamatosan meglepetéseket okoznak az emberiségnek, remélem én is képes leszek kellemesen meglepni magamat ... :)
.... mivel már csak kevesebb, mint 6 hetem maradt a 7 km-es futóversenyemig (ami életem első terepfutóversenye lesz és valójában életem második versenye, az elsőn ugyebár 3.2 km-t teljesítve több, mint egy éve), rájöttem, hogy muszáj nekifogjak kicsit futni is, mert hiába olvasgatok cikkeket arról, hogy hogyan is kell túlélni egy ilyen versenyt, ha fizikailag nem készülök rá... Azt hiszem, eddig egyébként jóval több órát töltöttem ilyen témájú cikkek és könyvek olvasásával, mint magával a tényleges testmozgás részével...
... az egyedüli periódus, amikor még nem elég erős a futásról lebeszélő igencsak lusta énem, az a hajnali 5:45, amikor a szokatlanul korai ébredéstől még félig sokkos állapotban félálomban indulok el kocogni, majd nagyjából 15-20 perc múlva verejtékben úszva és vörös fejjel levegő után kapkodva, de éberen térek vissza a majdnem 2 km-es futásból.
Ezt pedig már négyszer sikerült véghez vinnem 4 hét alatt, ergo egy igazi hős vagyok magamhoz képest, mivel ennyi rengeteg alkalommal sikerült már leküzdenem az alvás iránti olthatatlan szerelmemet.
Azt ugyan még nem tudom, hogyan lesz ebből egyhuzamban lefutott 7 km és párszáz méteres szintkülönbség, de hát a hősök is folyamatosan meglepetéseket okoznak az emberiségnek, remélem én is képes leszek kellemesen meglepni magamat ... :)
vasárnap, július 21, 2019
Vissza a valóságba...
... 3 hét szabadság után holnap ismét dolgos hétfő lesz. Kicsit izgulok, meddig tart ki a jelenlegi félig zen állapot. Remélem az óra csörgése után még legalább 10 órán keresztül... :)
Olyan jó lenne legalább egy hétfőt mosollyal az ajkamon végigvinni.
Olyan jó lenne legalább egy hétfőt mosollyal az ajkamon végigvinni.
csütörtök, július 11, 2019
van az úgy...
... hogy az ember a külföldi nyaralása alatt éjjel 1-kor még betegtájékoztatót és beleegyezőt ír, de nem zavarja, mert próbál szemléletet váltani és meglátni a dolgok jó oldalát és a végső nagy célt... :)
... és azért nem mellesleg a lelkiismeret furdalás sem hagyja tovább nyugodni, mert rájön, hogy 4 hónapja nem halad ezzel a feladattal, mert soha nem érezte igazán magáénak, pedig ha elejétől fogva azt tette volna, már 3 hónapja letudta volna a nehezét...
... ismét rengeteget tanultam etikai engedély írásból, pedig volt idő, amikor azt hittem, hogy az ilyent csak a PhD hallgatók szívatására találták ki (na jó, ez költői túlzás, a betegek és a tudomány érdeke, tudom én ezt, csak ezt általában a szegény PhD hallgatókkal szokták megcsináltatni - kivéve most, amikor majdnem egy évtized után ismét visszasüppedtem ebbe a feladat beosztásba...).
... az biztos, hogy legközelebb már másképp fognék neki... ha megint engem ér ez a megtisztelő feladat.
... és már rengeteg hasznos telefonszámot is kiderítettem. :)
... és azért nem mellesleg a lelkiismeret furdalás sem hagyja tovább nyugodni, mert rájön, hogy 4 hónapja nem halad ezzel a feladattal, mert soha nem érezte igazán magáénak, pedig ha elejétől fogva azt tette volna, már 3 hónapja letudta volna a nehezét...
... ismét rengeteget tanultam etikai engedély írásból, pedig volt idő, amikor azt hittem, hogy az ilyent csak a PhD hallgatók szívatására találták ki (na jó, ez költői túlzás, a betegek és a tudomány érdeke, tudom én ezt, csak ezt általában a szegény PhD hallgatókkal szokták megcsináltatni - kivéve most, amikor majdnem egy évtized után ismét visszasüppedtem ebbe a feladat beosztásba...).
... az biztos, hogy legközelebb már másképp fognék neki... ha megint engem ér ez a megtisztelő feladat.
... és már rengeteg hasznos telefonszámot is kiderítettem. :)
péntek, június 14, 2019
2019
... Egyelőre a sikertelen pályázatok éve. Kül- és belföldi egyaránt.
Megbosszulja magát a kutatás, amiért csak a harmadik helyre szorult az utóbbi 8-9 évben a betegellátás és az oktatás mögött.
Szegény magánéletem pedig csendben nyöszörög a háttérben mindeközben...
Megbosszulja magát a kutatás, amiért csak a harmadik helyre szorult az utóbbi 8-9 évben a betegellátás és az oktatás mögött.
Szegény magánéletem pedig csendben nyöszörög a háttérben mindeközben...
kedd, június 11, 2019
Az ihletet
Mostanában zárójelentésekbe fektetem, néha még előadásokat is gyártok, szigorúan csakis tudományos jellegűeket.
Heti egy hosszú hétvége talán a blogírásnak is kedvezne. :)
Kellene egy kis naptár woodoo. :)
Heti egy hosszú hétvége talán a blogírásnak is kedvezne. :)
Kellene egy kis naptár woodoo. :)
hétfő, május 27, 2019
Mit jelenthet...
... Ha egy embert (és apukámat leszámítva, aki végtelenül elfogult :) ) senki sem hozza szóba az új frizurádat, ami rövidebb, mint az elmúlt 15 évben bármikor...?
Az egyedüli ember, aki spontán reagált rá, édesanyám volt, aki szerint egy fia és egy lánya van, nem két fia...
Nekem akkor is praktikus, hogy nem lóg a szemembe...
Nem kizárt, hogy idén sem indulok szépségversenyen...
Az egyedüli ember, aki spontán reagált rá, édesanyám volt, aki szerint egy fia és egy lánya van, nem két fia...
Nekem akkor is praktikus, hogy nem lóg a szemembe...
Nem kizárt, hogy idén sem indulok szépségversenyen...
csütörtök, május 23, 2019
kedd, május 07, 2019
oktatói siker
... már két embernek sikerült az aktuális csoportomból felkelteni az érdeklődését a szakmám iránt, olyannyira, hogy most elhatározták, ők is ezt a szakot választják az egyetem elvégzése után...
Lehet, hogy el is viszik a híremet Nepálba és Svédországba... így lesz az ember világhírű, a diákjain keresztül... ;)
Remélem a hamarosan kezdődő vizsgaidőszakban is jól teljesítenek a lányok és megmarad a szakma szeretete. :)
Emlékeimben a vizsga előtti napokban valahogy egyik tantárgy sem tűnt számomra túl szimpatikusnak...
Lehet, hogy el is viszik a híremet Nepálba és Svédországba... így lesz az ember világhírű, a diákjain keresztül... ;)
Remélem a hamarosan kezdődő vizsgaidőszakban is jól teljesítenek a lányok és megmarad a szakma szeretete. :)
Emlékeimben a vizsga előtti napokban valahogy egyik tantárgy sem tűnt számomra túl szimpatikusnak...
péntek, április 26, 2019
hihi
Az európai szakmai kollégiumunk leendő elnöke bejelölt ismerősnek a LinkedIn-en. :) Pedig csak párszor találkoztunk, futólag. :) Ezek szerint olyan sokat nem változtam az egyetemi végzős fotómhoz képest, amit profilképnek állítottam be - ezelőtt kb 5-6 évvel...
hétfő, április 22, 2019
ötödik napja...
... szabadságon.... ötödik napja küzdök a lelkiismeret furdalással, hogy miért nem dolgozom a szabadság alatt, miért nem próbálok haladni a feladataimmal, pipálgatni a végtelen listámat. De megígértem, hogy kicsit lazítok, magamra és szeretteimre koncentrálok - egyelőre nem nagyon tudom 100%-ig élvezni úgy, hogy tudom, hogy mi lesz a héten, mialatt én szabadságon vagyok: közelgő beszámoló határidők, meg nem írt kérelmek, le nem fordított kutatási protokollok, továbbképzés, amin van feladatom, stb stb...
... hogy lehet így nyugodt szívvel kikapcsolódni?
... hogy lehet így nyugodt szívvel kikapcsolódni?
csütörtök, április 11, 2019
elgondolkodtató...
... ma egy kicsit dühöngtem, hogy már megint engem találnak meg valami feladattal, lábtörésem óta ismét teljesen elhavazódtam a változatosság kedvéért, mások sokkal jobban haladnak, mert csak 1-2 dologra kell fókuszáljanak, így beleférhet nekik csupán napi 8 órában is kutatni/oktatni/gyógyítani és egyébként is egyszerűen nem szeretnék már több szabadidőt feláldozni a munka és kutatás javásra, mert lassan tényleg már csak aludni járok haza.
... azután este 11-kor írtam egy emailt egy nagyon sikeres, híres professzorasszonynak a főnököm megbízásából - aki kb 10 perc múlva válaszolt is, betéve még néhány más intézetben dolgozó munkatársat is a levelezésünkbe, hogy hátha ők tudnak nekem segíteni...
... úgy tűnik, hogy a szakmailag kiemelkedően sikeres emberek tényleg nem napi 8 órában végzik a munkájukat... vagy legalábbis azok nem, akiknek nincs semmiféle varázserejük...
... én már rég lemondtam arról, hogy kiemelkedően sikeres legyek - kötött munkaidőre és nagy alvásokra vágyom leginkább.
... azután este 11-kor írtam egy emailt egy nagyon sikeres, híres professzorasszonynak a főnököm megbízásából - aki kb 10 perc múlva válaszolt is, betéve még néhány más intézetben dolgozó munkatársat is a levelezésünkbe, hogy hátha ők tudnak nekem segíteni...
... úgy tűnik, hogy a szakmailag kiemelkedően sikeres emberek tényleg nem napi 8 órában végzik a munkájukat... vagy legalábbis azok nem, akiknek nincs semmiféle varázserejük...
... én már rég lemondtam arról, hogy kiemelkedően sikeres legyek - kötött munkaidőre és nagy alvásokra vágyom leginkább.
szerda, április 10, 2019
éljen az eső :)
... így legalább nem kell szégyenkeznem, hogy nem jutottam el az autómosóba, mielőtt elviszem a kötelező éves ellenőrzésre Lilit holnap. Pedig tervbe volt véve, csak épp sikerült még egy tájékoztató előadást rászervezni a holnapi amúgy sem teljesen feladatmentes ügyelet utáni napra.
... ritkán örülök ennyire az égi áldás eme formájának... :)
... ritkán örülök ennyire az égi áldás eme formájának... :)
vasárnap, április 07, 2019
egyszerűen képtelen
.. vagyok nekifogni olyan feladatoknak, amikhez semmi kedvem és amit mások erőltettek rám azzal a címszóval, hogy majd én megcsinálom, mert nekem viszonylag keveset kell utánajárni (ami nem mindig igaz akkor, amikor mondjuk 10 éve már nem foglalkoztam az adott problémakörrel, aminek a megoldása nem keveset változott ezalatt az idő alatt... ).
... és csak halogatom és furdal a lelkiismeret. De attól még nem tudom rávenni magam, hogy belekezdjek...
sakk matt. patt.
... és csak halogatom és furdal a lelkiismeret. De attól még nem tudom rávenni magam, hogy belekezdjek...
sakk matt. patt.
csütörtök, március 28, 2019
tervezgetés...
... ha holnap egy falatot sem eszem, jó eséllyel fogok tudni szuszogni is a ruhácskámban, amit a holnaputáni előadásra szántam.
... a holnapira inkább mást veszek fel, nem árt néha, ha egy kis oxigén is jut az agyamba, miközben másokat próbálok képezni...
... bár lehet, hogy többet fognak tudni a témáról frissen, üdén, kipihenten, mint én egy átdolgozott hét után ma még éjfélig/utánig félálomban gyártva az előadást...)
... a holnapira inkább mást veszek fel, nem árt néha, ha egy kis oxigén is jut az agyamba, miközben másokat próbálok képezni...
... bár lehet, hogy többet fognak tudni a témáról frissen, üdén, kipihenten, mint én egy átdolgozott hét után ma még éjfélig/utánig félálomban gyártva az előadást...)
kedd, március 26, 2019
egy kis gyorstalpaló tanfolyam
.. 2,5 nappal az előadásom előtt, úgy, hogy holnap egészen biztosan nem fogok tudni foglalkozni egy olyan témával, amiről még soha nem adtam elő...
... egyre magasabb szintre fejlesztem az utolsó utáni percre halogatást....
... a jövő hetet szerintem egész egyszerűen csak átalszom majd, a hétfő délutáni harmadik előadásomtól kezdve... :)
... egyre magasabb szintre fejlesztem az utolsó utáni percre halogatást....
... a jövő hetet szerintem egész egyszerűen csak átalszom majd, a hétfő délutáni harmadik előadásomtól kezdve... :)
hétfő, március 25, 2019
valahogy....
... mindig a szakdolgozat rossz oldalára kerülök - arra az oldalra, amelyiken írni kell....
péntek, március 15, 2019
rossz és még rosszabb...
... a pályázatírás egy borzalom, ráadásul rövid időn belül elég sokat kellett/kell/fog kelleni írnom.
... azt hittem, hogy a legjobban a motivációs levél írását utálom (mert hát nyilvánvalóan akarom az ösztöndíjat, regisztrációs díj eltörlését, pályázati pénzt, ha már beadok rá egy pályázatot...), de rájöttem, hogy még annál is rosszabb, amikor a saját ajánlólevelemet kell megírnom (napokig halogatva majd órákig szenvedve egy kb 10 mondatos szösszenet felett), amit aztán a Nagyfőnök 3 másodperc alatt átfut és aláír...
... pályázatíró sem leszek (pedig volt pár nap, amikor még az is vonzóbbnak tűnt...)... :)
... azt hittem, hogy a legjobban a motivációs levél írását utálom (mert hát nyilvánvalóan akarom az ösztöndíjat, regisztrációs díj eltörlését, pályázati pénzt, ha már beadok rá egy pályázatot...), de rájöttem, hogy még annál is rosszabb, amikor a saját ajánlólevelemet kell megírnom (napokig halogatva majd órákig szenvedve egy kb 10 mondatos szösszenet felett), amit aztán a Nagyfőnök 3 másodperc alatt átfut és aláír...
... pályázatíró sem leszek (pedig volt pár nap, amikor még az is vonzóbbnak tűnt...)... :)
csütörtök, március 14, 2019
hotelszobák n + 1 + ...
Ezt most talán az eddigi legmodernebb hotelszobám, a fürdőszobában a tükörbe beépített kis tévével, ami automatikusan ugyanazt adja, mint ami szobában található (szintén tükörbe épített) képernyőn megy.
A szekrényt csövekre felfűzött vállfák és néhány polc helyettesíti. :)
Az azért kicsit ijesztő, hogy amikor belépek a szobába, egyből bekapcsol a BBC és akarva, akaratlanul az angolok Brexittel kapcsolatos szavazását taglalja nekem. :)
vasárnap, március 10, 2019
tökéletes az időzítés
... itt a tavasz, virágoznak a fák, lassan elnyílik a hóvirág, én pedig sikerült megússzam a telet influenza és egyéb fertőzés vonatkozásában, viszont két napja összeszedjek valami jó kis hörghurutot. Tegnap óta fáj a mellkasom, a fejem, és közben ugatok, mint egy testesebb és öblösebb hangú kutya, időnként ráz kicsit a hideg is... még szerencse, hogy még csak vasárnap van, van egy egész napom meggyógyulni, mivel holnap ügyelek és szakrendelek, szerdán viszont vár a nagyvilág, kongresszusra repülök.
Bár alapesetben várnék egy darabig, ameddig az immunrendszerem feláll csatasorba, de most erre nincs idő, elő az antibiotikummal. :)
Szerdán fitten és üdén, gyógyszeres szatyor nélkül kellene felszállni a repülőre. :)
Bár alapesetben várnék egy darabig, ameddig az immunrendszerem feláll csatasorba, de most erre nincs idő, elő az antibiotikummal. :)
Szerdán fitten és üdén, gyógyszeres szatyor nélkül kellene felszállni a repülőre. :)
péntek, március 08, 2019
mérgezés...
... azt hiszem gumimaci és mályvacukor mérgezést kaptam az utolsó pillanatban nekifogott, holnapi határidős pályázatírás közben...
... azért a gumimacievés előtt sem voltam már normális, mert ma még 2 TDK hallgatómmal is kb 2-3 órát foglalkoztam és a munkahelyi mulatságra is elmentem udvariasságból, ami szintén 3 órát vitt el a hatékonyan tölthető órákból...
... a holnapi nap nagyon fog fájni - főleg, ha túlélem a mérgezést és a macik nagyobb rombolás nélkül szívódnak fel...
... azért a gumimacievés előtt sem voltam már normális, mert ma még 2 TDK hallgatómmal is kb 2-3 órát foglalkoztam és a munkahelyi mulatságra is elmentem udvariasságból, ami szintén 3 órát vitt el a hatékonyan tölthető órákból...
... a holnapi nap nagyon fog fájni - főleg, ha túlélem a mérgezést és a macik nagyobb rombolás nélkül szívódnak fel...
vasárnap, március 03, 2019
a végén még...
... leszokok a mobil simogatásáról (nem teljesen kizárt, hogy függő vagyok, bár én inkább internetfüggőségnek vélem), most, hogy a kis kedvencem elromlott, valószínűleg néhány hétbe (hónapba) telik majd megjavíttatni (országot is kell váltson a szervizeléshez) és egy régebbi, nagydarab készülékkel tudom csak helyettesíteni, aminél félő, hogy betelik a memória, ha el akarom olvasni a napi híreket...
... mondjuk nem lenne baj, ha az így felszabaduló energiát valami hasznosra tudnám fordítani - mondjuk futásra? cikkírásra? kérelmekre? kartonokra? alvásra? olvasásra?
... még mindig nem állok jól azzal az elképzelésemmel, hogy otthon már nem dolgozom, vagy max csak napi 1-2 órát, de azt sem este 8 után. Talán ha az információáradatot (ami nem a face és társai, csak simán a postaládám és időnként a munkatársakkal közös messenger csoport) megszelektálom napközben, hatékonyabb leszek munkaidőben és kevesebb dolog marad a nap végére... lehet, hogy a visszatérés a sima gombos telefonhoz mindenre A MEGOLDÁS??
... mondjuk nem lenne baj, ha az így felszabaduló energiát valami hasznosra tudnám fordítani - mondjuk futásra? cikkírásra? kérelmekre? kartonokra? alvásra? olvasásra?
... még mindig nem állok jól azzal az elképzelésemmel, hogy otthon már nem dolgozom, vagy max csak napi 1-2 órát, de azt sem este 8 után. Talán ha az információáradatot (ami nem a face és társai, csak simán a postaládám és időnként a munkatársakkal közös messenger csoport) megszelektálom napközben, hatékonyabb leszek munkaidőben és kevesebb dolog marad a nap végére... lehet, hogy a visszatérés a sima gombos telefonhoz mindenre A MEGOLDÁS??
csütörtök, február 28, 2019
meglepő...
... ma itthon felejtettem a hivatalos mobilomat, meglehetősen kellemes csend volt így a munkahelyemen... azt hittem, hogy majd 15 nem fogadott hívás fogad itthon. De tévedtem. Egy sem volt.
Már majdnem azt hittem de mégsem vagyok annyira fontos.
....
Ráadásként a másik mobilom elromlott.
Már majdnem azt hittem de mégsem vagyok annyira fontos.
....
Ráadásként a másik mobilom elromlott.
szombat, február 23, 2019
álom :)
Életemben először ma hajnalban azt álmodtam, hogy futok, méghozzá futóversenyen (volt egy idő, amikor amúgy rengeteget futottam álmomban, vagy valakik elöl, vagy valami közlekedési eszközt - autó, hajó, vonat - próbáltam utolérni, amit épp lekéstem...). Most először álmomban önként álltam a rajthoz és kicsit izgultam, hogy vajon végig tudom-e futni a 4.5 km-es távot, de azért nem voltam nagyon feszült és csak azon csodálkoztam, hogy 1 km megtétele után máris frissítőpont következett, ahol egész rendes ennivalót adtak, az emberek kék kockás terítővel fedett asztaloknál ültek és beszélgettek evés közben. Aztán egyszerre álltunk fel és folytattuk a futást... :) A végére nem emlékszem, a következő álomfoszlányom már egy szakmai kongresszus volt, ahol a Nagyfőnök is felszólalt és tisztújításokról esett szó... és még mondja valaki, hogy az álmainkban nem a nap közben minket érő impulzusokat processzáljuk... :)
Az álmomban megjelenő futóversenyen felbuzdulva és égi jelként tekintve beneveztem egy nyár végi futóversenyre, ami csodálatos helyeken halad keresztül, mindösszesen csak 7 (!) kilométer (azaz van ilyen táv is, mert van azért 30-40 körüli is :) ) és már 2 hónapja napi szinten frissítem a honlapjukat várva, hogy mikor írják ki, hogy pontosan mikor is lesz - csak hogy tudjam, hogy esetleg mikor tegyem szabaddá a naptáramat. :)
Lehet, hogy a verseny napján kicsit fogom bánni ezt a cselekedetet, mert jelenleg még mindig a séta-futás váltogatást űzöm, de egyelőre még nagyon örülök, hogy ezt most kicsit jobban fog motiválni abban, hogy egy héten három nap 30-40 percet fordítsak a túlélésem javítására, vagyis magamra.
Az álmomban megjelenő futóversenyen felbuzdulva és égi jelként tekintve beneveztem egy nyár végi futóversenyre, ami csodálatos helyeken halad keresztül, mindösszesen csak 7 (!) kilométer (azaz van ilyen táv is, mert van azért 30-40 körüli is :) ) és már 2 hónapja napi szinten frissítem a honlapjukat várva, hogy mikor írják ki, hogy pontosan mikor is lesz - csak hogy tudjam, hogy esetleg mikor tegyem szabaddá a naptáramat. :)
Lehet, hogy a verseny napján kicsit fogom bánni ezt a cselekedetet, mert jelenleg még mindig a séta-futás váltogatást űzöm, de egyelőre még nagyon örülök, hogy ezt most kicsit jobban fog motiválni abban, hogy egy héten három nap 30-40 percet fordítsak a túlélésem javítására, vagyis magamra.
vasárnap, február 17, 2019
Elhatározások (n+1)
Valószínűleg rengeteg (túl sok) időt töltök azzal, hogy a 4-5 blogot, amit követek, naponta többször frissítem, nehogy lemaradjak egy perccel is az eseményekről (ezek közül hármat nem tudok a feedlybe irányítani, ezért külön - külön kell kinyitogatni)...
Vélhetően ez a rendszeres frissítgetés is csak a halogatásom egyik megnyilvánulási formája, mert hisz ezalatt az idő alatt akár naponta pár soros bejegyzésre futná az időmből, ha nem erre használnám. :)
Az elhatározásom tehát a következő : napi egyszer nézni meg a kedvenc blogokat - mondjuk este 9-kor, amikor még fel is fogom, miről szólnak. :)
a blogírással kapcsolatban még nem született elhatározás. :) azon még elmélkedni kell.
Jó lenne még pár ilyen időrabló mechanizmust fülön csípni... Lehet, hogy a mobilom is ludas ebben egy kicsit...
Vagy inkább csak én...
Vélhetően ez a rendszeres frissítgetés is csak a halogatásom egyik megnyilvánulási formája, mert hisz ezalatt az idő alatt akár naponta pár soros bejegyzésre futná az időmből, ha nem erre használnám. :)
Az elhatározásom tehát a következő : napi egyszer nézni meg a kedvenc blogokat - mondjuk este 9-kor, amikor még fel is fogom, miről szólnak. :)
a blogírással kapcsolatban még nem született elhatározás. :) azon még elmélkedni kell.
Jó lenne még pár ilyen időrabló mechanizmust fülön csípni... Lehet, hogy a mobilom is ludas ebben egy kicsit...
Vagy inkább csak én...
vasárnap, február 10, 2019
Fiatal szerelem...
Ma egy komolyszemű aranyos 5 éves udvarlóm akadt, aki a térdemre ült, rajzolt nekem autót és szerenádot is adott a pirinyó hangszerein. :)
Nekem is kell egy ilyen kis teremtmény. Hol a sor, ahova be kell állni érte? :)
Nekem is kell egy ilyen kis teremtmény. Hol a sor, ahova be kell állni érte? :)
csütörtök, február 07, 2019
emlékmorzsa arról....
... hogy egy óra milyen hosszú tud lenni .... főleg amikor ez valójában több, mint kettőre nyúlik.
... és hogy milyen hálás is tud lenni az ember, amikor végül is minden jól megy.
... és hogy milyen hálás is tud lenni az ember, amikor végül is minden jól megy.
vasárnap, február 03, 2019
soha nem gondoltam volna...
... hogy a szakdolgozat írás még párszáz évvel az egyetem után is képes a szabad hétvégéimbe belepiszkálni. Erre senki sem készített fel az egyetem alatt, amikor épp arról álmodtam, hogy majd később oktató (is) leszek és vezetem az ifjú nemzedék bizonytalan lépteit, fényesítgetem az elméjüket...
... és hogy a határidők nemcsak a diákjaim nyakincáját szorongatják, hanem az enyémet is ... :)
.. együtt bukunk vagy jutunk a csúcsra fel...
... és hogy a határidők nemcsak a diákjaim nyakincáját szorongatják, hanem az enyémet is ... :)
.. együtt bukunk vagy jutunk a csúcsra fel...
csütörtök, január 24, 2019
kicsit úgy érzem magam...
... mint a Béres-csepp reklámban... :)
Remélem nem most szóltam el magam, mert amúgy én sem szedem...
Csak a jó kis mogyorós pufi, az az igazi immunerősítő... ;)
Remélem nem most szóltam el magam, mert amúgy én sem szedem...
Csak a jó kis mogyorós pufi, az az igazi immunerősítő... ;)
csütörtök, január 17, 2019
szinte hihetetlen...
... hogy az összes létező határidő (kivéve azt az egyet, amivel már majdnem egy hónapja csúszunk - naná, hogy cikkírás...) január 31, esetleg február 1.
Tényleg azt akarják, hogy év elején kileheljük a lelkünket és nyáron már csak a megboldogult lelkünk járjon vissza kísérteni a tudományos berkekbe, árkokba, bokrokba, mezőkbe...?
Szólni kellene a betegeknek, hogy tartsák tiszteletben ezt a periódust, ilyenkor maradjanak inkább egészségesek (vagy kúrálják otthon magukat, lehetőleg KI).
Tényleg azt akarják, hogy év elején kileheljük a lelkünket és nyáron már csak a megboldogult lelkünk járjon vissza kísérteni a tudományos berkekbe, árkokba, bokrokba, mezőkbe...?
Szólni kellene a betegeknek, hogy tartsák tiszteletben ezt a periódust, ilyenkor maradjanak inkább egészségesek (vagy kúrálják otthon magukat, lehetőleg KI).
hétfő, január 14, 2019
elakadtam...
... az önismeret útján: öt jó tulajdonságomat kellene összeírjam, de négynél tovább sehogy sem jutottam. Így idénre abbahagyom az önismeretet...
... reménykedem benne, hogy 2020-ig csak rám ragad még egy jó tulajdonság...
... rosszat bezzeg egyből tízet tudnék.
... reménykedem benne, hogy 2020-ig csak rám ragad még egy jó tulajdonság...
... rosszat bezzeg egyből tízet tudnék.
csütörtök, január 10, 2019
2019
Idén én is azt fogadom, hogy nem kezdek semmi újba, viszont elmélyülök abban, amit 2018-ban elkezdtem.
Így is lesz bőven, amiben elmélyülni: folytatni a futást, amit december óta heti 1-2-3x igyekszem beiktatni (még mindig a séta-futás kombinációnál tartok, eltart még néhány hónapig, ameddig ismét menni fog egyhuzamban 4 km-t lefutni...), rendszeresíteni a napi 10 perc pilatest, amit már kb 2 éve ugyan elkezdtem egyszer, de néhány alkalom után felhagytam vele, befejezni az 1400 oldalas szakkönyv átolvasását (amiből kb 10 oldalt sikerült tavaly elolvasni egy vizsgára), dolgozni azon, hogy a munkámat élesen el tudjam választani a magánélettől (ami ne csak az alvást jelentse ezáltal), befejezni néhány online szakmai és nem szakmai kurzust, amit tavaly elkezdtem (önbizalom növelő, valamint egy szakmámhoz köthető angol nyelvű kurzus).
Jól látjátok, szeretnék kicsit fittebb lenni, mert nagy terveim vannak a nyárra, amihez bírni kell cipelni a saját testsúlyomat.
Megpróbálok nem venni semmilyen kütyüt (azt hiszem mindenem megvan, amire a XXI. században ember vágyhat), illetve könyvet (mert kb 150 elolvasásra váró könyvvel van körülvéve az ágyam) és szeretnék haladni ez utóbbiakkal.
Jó lenne kicsit a családommal is ápolni a kapcsolatomat, mivel most épp megint le akarnak vágni a családi fotókról, emellett jó lenne magamban is végre letisztázni, hogy hogyan is képzelem a jövőmet... április ebből a szempontból igen érdekesnek ígérkezik.
És mivel csak egy életem van, és nincs olyan, hogy majd a következőben jobban csinálom (amire a tegnap ráirányították a figyelmemet és amin azóta is időnként elmerengek), ezért szeretnék kicsit jobb viszonyba kerülni magammal és élvezni a saját életem.
Hát ennyit szeretnék 2019-ben.
Így is lesz bőven, amiben elmélyülni: folytatni a futást, amit december óta heti 1-2-3x igyekszem beiktatni (még mindig a séta-futás kombinációnál tartok, eltart még néhány hónapig, ameddig ismét menni fog egyhuzamban 4 km-t lefutni...), rendszeresíteni a napi 10 perc pilatest, amit már kb 2 éve ugyan elkezdtem egyszer, de néhány alkalom után felhagytam vele, befejezni az 1400 oldalas szakkönyv átolvasását (amiből kb 10 oldalt sikerült tavaly elolvasni egy vizsgára), dolgozni azon, hogy a munkámat élesen el tudjam választani a magánélettől (ami ne csak az alvást jelentse ezáltal), befejezni néhány online szakmai és nem szakmai kurzust, amit tavaly elkezdtem (önbizalom növelő, valamint egy szakmámhoz köthető angol nyelvű kurzus).
Jól látjátok, szeretnék kicsit fittebb lenni, mert nagy terveim vannak a nyárra, amihez bírni kell cipelni a saját testsúlyomat.
Megpróbálok nem venni semmilyen kütyüt (azt hiszem mindenem megvan, amire a XXI. században ember vágyhat), illetve könyvet (mert kb 150 elolvasásra váró könyvvel van körülvéve az ágyam) és szeretnék haladni ez utóbbiakkal.
Jó lenne kicsit a családommal is ápolni a kapcsolatomat, mivel most épp megint le akarnak vágni a családi fotókról, emellett jó lenne magamban is végre letisztázni, hogy hogyan is képzelem a jövőmet... április ebből a szempontból igen érdekesnek ígérkezik.
És mivel csak egy életem van, és nincs olyan, hogy majd a következőben jobban csinálom (amire a tegnap ráirányították a figyelmemet és amin azóta is időnként elmerengek), ezért szeretnék kicsit jobb viszonyba kerülni magammal és élvezni a saját életem.
Hát ennyit szeretnék 2019-ben.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)