szerda, július 27, 2011

súlyos problémák...

.. vagy velem, vagy a géppel... tegnap délután óta sikerült ugyanis megszabadulni az adatbázisban szereplő betegek 2/3-ától úgy, hogy észre sem vettem... pedig a Chianti után már nem dolgoztam, csak teljesen szabályos módon lekapcsoltam Albinót...

... kész szerencse, hogy a múlt heti kék halál után megejtettem egy biztonsági mentést, így csak az egy héttel korábbi munkámtól kell újra elinduljak...

... úgy látszik, már a "szabadság-hangulatú" napok sem tesznek jót a koncentrálóképességemnek... még egy ilyen, és tényleg elkezdem szedni az agyfényesítőket...

... és kivonulok minden ilyen jellegű munkából - mindenki érdekében...

ha nem ...

... lenne ilyen késő, most nekifognék egy kicsit írni a ma esti ingyenes Uffizi látogatásról és az azt követő zenehallgatásról az Uffizi előtt egy kövön üldögélve, a pizzáról és Chianti-ról...

... de nagyon késő van, holnap korán kell kelni, ezért talán majd máskor... :)

... de úgy összességében nagyon jó volt. :)

vasárnap, július 24, 2011

vasárnap, július 17, 2011

Holnapi...

... azaz ha az órára nézek, már mai program: Miró, Dali és Picasso kiállítás (utolsó napja...) a Strozzi palotában, mise a Santa Croce templomban (mert oda még nem jutottam be amióta itt vagyok, utolsó emlékem 2 évvel ezelőtti a belsejével kapcsolatban :) ). Talán majd egyszer lesz egy bejegyzés a templomról magáról is, hisz olyan híres emberek nyugszanak ott, mint Michelangelo, Galilei és Ghiberti. És még sokan mások. :) És ezeket megelőzően és követően munka, munka és munka.. de hát már nem is tudom elképzelni a hétvégéimet lassan itt a nagy lazaság kellős közepén... de vajon mit csinálok rosszul...?

Egy kis zene a végére, véletlenül bukkantam rá erre a számra, valamiért az az érzésem, mintha már nagyon régóta ismerném, 16-20 éves korom körüli időszak jutott róla az eszembe, pedig az is lehet, hogy ma hallottam először...

csütörtök, július 14, 2011

Amazonról...

... márpedig vagy jót, vagy semmit. Én teljesen el vagyok tőlük ragadtatva, vasárnap du. 2-kor megrendeltem a kis kütyümet, és szerdán délelőtt 11-kor a portás hívott, hogy megérkezett, mehetek le érte. :) Láttátok volna azt a futást... :)  A kütyü 3 nap alatt megjárta Kentuky államot, volt Kölnben, Bergamoban és végül Firenzében landolt - a nyomában voltam a neten nap mint nap. Egy fotót is készítettem róla kicsomagolás közben, nagy-nagy önuralomról téve bizonyságot, majd rögtön utána neki is fogtam felpakolni rá pár szakkönyvet, régóta elolvasásra szánt cikkeket...



... kész szerencse, hogy szerdánként délután járok, ezért volt időm kicsit szeretgetni a kütyüt a csokibarna borítójában (aminek a csokisága ezen a fotón ugyan nem igazán látszik, de tényleg hasonlít a szín... :) ).
A mai szakmai sikertelenség után pedig (nem igazán érzem, hogy egy húron pendülnék itteni főnökömmel, ergo hétvégére tengerpart helyett megint statisztikázás néz ki, ismét újabb szemszögből, csak tudnám, miért nem ezzel kezdte 1 hete is...), elhatároztam, hogy a cikkek mellé felteszek egy nagy halom szépirodalmat is, úgyhogy most Gárdonyitól Dumas-n keresztül Balzac-ig nagyon sokminden megtalálható rajta. Találtam ugyanis egy varázslatos honlapot, ahol ingyenesen elérhető számtalan szebbnél szebb Kindle-re szabott könyv. Az már biztos, hogy gyakori vendég leszek ezen a honlapon. :)

hétfő, július 11, 2011

biológiailag felborultam...

... mert 2-3 hete későn iszom meg a második kávét, későn fogok neki dolgozni miután hazaérek a klinikáról, későn jövök rá, hogy ebben az órában már semmi értelme és ilyenkor még ezek után fogok neki blogot írni (aminek az eredménye az időnként furán megfordult szórend és egyéb apró hibák, utólag vettem észre pár ilyent - bocsi..:) ).
... és aztán csodálkozom, hogy hajnali 3-kor épp harmadszor cserélem meg a párna helyét az ágyon (értve ezalatt az ágy két végét...), visszatérve a kiindulási pozícióba, és még mindig aránylag frissen pattanok fel, hogy a leeresztett redőnyökön is beszivárgó utcalámpa fényénél, az ablakom alatti piazza-n még mindig román nyelven üvöltöző emberkék háttérmoraja által kísérve kibotorkáljak a konyhába valami folyadékot előbányászni a hűtőből... mert ennyi forgolódásban bizony megszomjazik az ember...
... úgyhogy most sziklaszilárdan ellenállok a kísértésnek, hogy még félórát fennmaradjak, lemondok annak az esélyéről, hogy ma este még valami nagyot alkotok és inkább elindulok lefeküdni, hogy végre megszakadjon ez az ördögi kör és visszabillenjen a biológia. :)

meglátni és megszeretni...

... ki gondolta, hogy létezik ilyen, de még engem hitetlent is megszédített ez itt ni (a harmadik generációs nézzétek, hát nem elbűvölő..? :) ). Úgyhogy hosszas gyötrődés, töprengés, szervezkedés és számolgatás után úgy döntöttem, hogy a Nobel díjhoz nagyon jó orvossá válás fele vezető úton ez bizony elengedhetetlen, ezért ma megrendeltem. :) A nap közben előforduló üresjáratokat ezzel bizony nagyon jól ki lehetne tölteni, cikkeket vagy szakkönyveket lehet rajta olvasni, és egyik-másik köpenyem zsebében is elfér. Albinó ebben a melegben nem túl kellemes hátitárs, nehéz is, én sem leszek fiatalabb, ezért egyre gyakrabban hagyom otthon.:) Viszont itt a cikkeket nem akarom kinyomtatni és egyet-egyet betenni a táskámba minden eshetőségre készen (amint azt korábban gyakran megtettem), mert a firenzei hónapok végén kamiont kell rendeljek és segítséget fogadjak, hogy hazaszállítsanak, nem lesz elég a két meglehetősen nagyranőtt táskám az itt alattomosan fehalmozódott dolgaimnak...

... remélem ezek után ti is belátjátok, hogy nem egyszerűen tehettem mást, meg kellett rendeljem. :)

... mostmár csak azért kell szorítani, hogy meg is kapjam itt Firenzében, mert nem biztos, hogy megértem, ha megszólal a mobilom, hogy mikor és hova kell menjek átvenni álmaim kütyüjét. :)

vasárnap, július 10, 2011

csak mert ma...

... sokat hallgattam ezt a számot, miközben a betegség miatt hajnali 6:30-kor lefújt tengerparti nyaralás helyett ( nem én lettem a beteg, hanem az egyik vendéglátóm) ismét Albinót püföltem függvény-tengereket gyártva... :)



... 2 napja a tűző napsütésben a munkába gyalogolva olasz rádiót hallgattam, akkor mászott a fülembe ez a dal, azóta is ott bújkál. :)

csütörtök, július 07, 2011

A nő teremtése - sokatmondó vers :)

A Nő Teremtése
(Darvas Szilárd)

Szóval az Úr legelőször,
Férfiembert alkotott,
Ezzel teltek hosszú évek,
Nappalok és alkonyok,
Ami szép volt, ami jó volt,
Mindent ebbe fektette,
Ő maga is megcsodálta,
Mire készen lett vele:
Domború mell, magas homlok,
Sziklát görgető karok,
És a többi. Részletezni
Nem is nagyon akarok,
Szeme, füle, lépe, mája,
Lába is, hogy lépne rája,
Hogy így visszagondolok,
Csupa, csupa jó dolog.

No, de közben hiba történt:
Elfogyott a nyersanyag,
Míg a férfi ily remek lett,
A szegény nő megfeneklett,
Rá már semmi sem maradt.
Ám az Isten azért Isten,
Véghetetlen bölcsessége,
Mindig jó dolgokra inti,
Tudja, hogy ha segít magán,
Az isten is megsegíti.
Hogy ily nagy volt a probléma,
Csak merészebb lett Ő attól,
És nekiállt nőt csinálni,
- ahogy azt ma mondanátok -
Mindenféle műanyagból.
Volt abban a nőben minden,
Bizony nem lesz könnyű dolgom,
Véges-végig elsorolnom.

Az ezüsthold kereksége,
Pálma sudár merevsége,
Őszi felhő mélabúja,
Mélyhegedű néma húrja,
Őzikéknek kecsessége,
Majmok csacsi fecsegése,
Május üde tavaszsága,
Csörgőkígyó ravaszsága,
Fák közt nyögő szél fuvalma,
Bősz oroszlán rémuralma,
Páva tolla, pulyka mérge,
Gyáva nyúlnak rettegése,
Kis verébnek puha pelyhe,
Illatozó rózsa kelyhe,
Mérges fullánk kis darázsba',
Felparázsló tűz varázsa,
Csorgatott méz édes íze,
Szomjúság a tiszta vízre,
Nyári zápor, rét keserve
Tél dühétől szétseperve,
Bátor tigris vad haragja,
Kis pacsirta trilla-hangja
És a többi, és a többi,
Az is, ami ki lett hagyva.
Nem volt már a férfi árva,
Mert az Úr az új teremtményt,
Neki adta illetőleg,
Rásózta az ő nyakára...

Nem telt bele alig pár nap,
Hát az Úrhoz mén a férfi,
S panaszkodik, azt remélve,
Hogy az Isten csak megérti.

Uram! - így szól - kezed mért ver?
Rettenetes egy teremtmény,
Akit adtál, az a némber.
Szája be nem áll, ha fecseg,
Egyszer nyűgös, másszor beteg,
Minden semmiségért zokog,
És veszélyes és szeszélyes,
Hogyha egy kis öleléshez
Néhanapján hozzáfogok.
Máskor - hogy is mondjam - mohó!
Izzik, mint a tüzes kohó,
Kábít, bódít, mint az óbor,
Csak az a baj, hogy sose jókor.
Elpusztulok vele élve,
Így könyörgök: vedd őt vissza!
Nincs szükségem feleségre!

Szólt az Úr, ki nagy ravasz volt:
Látom nincs belőle hasznod,
Nem erőszak a disznótor,
Visszaveszem én az asszonyt!

Nem telt bele alig pár nap,
S hát megint csak jön a férfi,
S panaszkodik, azt remélve,
Hogy az Isten csak megérti:

Uram! - így szól - én se értem,
De hiányzik az a némber,
Ettől vagyok én most bajba',
Hiányzik a dalos ajka,
Milyen kedves, mikor fecseg,
Megható, ha néha beteg,
Hogyha szenved, hogyha zokog,
S milyen hálás, milyen boldog,
Hogyha egy kis öleléshez,
Néhanapján hozzáfogok.
Mámorító, mikor mohó
Izzik, mint a tüzes kohó,
Kábít, bódít, mint az óbor,
Sose rosszkor, mindig jókor,
Nincs öröm, csak vele élve!
Így könyörgök: add őt vissza,
Szükség van a feleségre!

Szólt az Úr, ki nagy ravasz volt:
Látom, látod már a hasznod,
Visszaadom hát az asszonyt!

Nem telt bele alig pár nap,
S hát csak újra jön a férfi,
S panaszkodik, azt remélve,
Hogy az Isten csak megérti:

Uram! - így szól - én se értem,
De csak némber az a némber,
Sok bosszúság, kevés öröm,
És a csóknál több a köröm,
Köröm, karom, fecsej, szitok,
Ha úgy látja jónak, kidob,
Minden bajért engem okol,
Vele élnem tüzes pokol,
Így könyörgök, legyen vége,
Vedd őt vissza, sose lássam,
Nincs szükségem feleségre!

Ez már sok volt az Istennek,
Nagyot ütött az asztalra:
Volt időd, hogy kiismerjed,
Nekem is van egy kis eszem,
Többé vissza sose veszem,
Oktalanságodon okulj,
Ahogyan tudsz, úgy boldogulj,

Ezt a mérget hordanod kell,
Akárhogyan éget is,
Vidd az asszonyt, mert különben,
Beszüntetlek téged is!

Sok millió éve ennek,
De semmi se változott,
Ma is így vagyunk a nővel,
Hol áldott, hol átkozott,
Nyögünk, hogyha velünk van és,
Hogyha elhagy akkor is,
Ezt csináljuk amíg élünk,
Így jön el az aggkor is,
Amíg ez a világ világ,
Össze sosem békülünk,
Tragédiánk egy mondatban:
Sem velük, sem nélkülük!

szerda, július 06, 2011

Életkép 2...

Ülünk egy padon nem messze az Arno partjáról este 8-kor, valami általam nem ismert fa magasodik fölénk,  a távolban autók zaja, hátamon még a hátizsák, máris melegem van a farmerben és csukott cipőben (prevenció a légkondicionált szakrendeléseken), fejünk a papírok fölött szinte összeér, amint próbálok itteni főnököm kérdéseire és lelkes szavaira figyelni a közös projektünkkel kapcsolatban, de mindeközben csak arra az egy firenzei szúnyogra tudok koncentrálni a jobb bokám körül, ami épp most zárkózott fel a sorban az utóbbi 10 percben nagyon boldoggá tett tizenkét társa mögé... 

kedd, július 05, 2011

megcsináltam! :)

... blogírásom kezdetén volt olyan, hogy 2/10-re rankelt a guggel(heimer izidor), bár nem sokat tettem ezért (azóta se teszek többet, az is igaz... :) )... na jó, bevallom, akkor még azt sem tudtam, mi az a PR, nemhogy azt, hogy ezért mit is kellene pontosan tenni internetes berkekben... Aztán kb. 1-1,5 éve egyszer csak kiírta, hogy page rank n. a., azazhogy not available - nincs adat - (vagyis ki is az a cserebogi, nem is biztos, hogy van nekünk ilyen felhasználónk és egyébként is kit is érdekelhet, amiket ez itt össze-vissza pötyög... - fordítottam le én magamban röviden). Amikor félévente kb. megnéztem a blogom guggle(heimer izidor) általi rangsorolását miheztartás végett, enyhén felbosszantottam magam, gondolva, hogy a színvonalam mostmár ezek szerint olyan mély szinten jár, hogy a g-betűs mérni sem tudja... és ezek után kész csoda, hogy még vannak olyan emberek, akik veszik a fáradtságot, és beleolvasnak (és nem mind közeli rokonok! :D ) ... és hogy minek is folytatni, ha úgysincs adat, talán ki se megy a zűrbe, amiket én firkálok, lehet, hogy a kevés olvasóm sem igazi olvasó, csak a g-betűs botjai, amik próbálnának adatot nyerni a blogról, ha lenne rajta olyan...

... na de tegnap képzeljétek VÉGRE megtört a jég, hosszú idő óta először sikerült felküzdeni magam 0/10-re... szóval ugyan sehol sem vagyok, de legalább már jegyeznek valahol ... rögtön a nullánál. :)
... most megpaskolom a vállam, és többet nem nézem meg ezt az izét.
... és próbálok úgy nézni erre az irományra, hogy csakazértis van valami értelme... miért is ne (pont ennek ne lenne)...? :)

hétfő, július 04, 2011

Kicsi a világ (2)

... volt már ilyen, és lesz még biztos ehhez hasonló bejegyzésem, ezért számozgatom ...
Ma először jutottam el a hétfő délutánonként szervezett egyik speciálisabb ambulanciára. Mondjuk azért sem árt gyakrabban megfordulni ezen a területen, mert ezek közül a betegek közül keveredik ki az általam majdan gondozott populáció zöme - ugyanakkor az általam kutatott és leginkább kedvelt betegek csak ritkán fognak bekopogni a szobám ajtaján, épp ezért nem árt ilyen irányba is bővíteni az ismereteimet.
A történet igazából ott kezdődik, hogy amikor a doktornő, aki mellé beültem, kiment lefénymásolni a beteg által hozott vizsgálati eredményeket, odatett, hogy vizsgáljam meg én is az ifjú hölgyet. Egy kis idő után, amikor az olasz tudásom már nem volt elég, elmondtam még olaszul, hogy Magyarországról jöttem, és angolra váltottam. Mire a hölgy szintén elmondta, hogy semmi gond, ő meg Romániából... nosza akkor megint váltottam, 5 percen belül 3. nyelvre (naná, hogy románra), és így végre nekifogtunk beszélgetni is.:) Kérdezte, hogy melyik megyéből származom, nem hittem, hogy el tudja majd helyezni a térképen, de végül én lepődtem meg jobban, amikor kimondta a kisváros nevét, ahol születtem, mivel rendőr apa gyerekeként ott látta meg ő is a napvilágot, majd később amellé a város mellé költöztek, ahol én az egyetemet végeztem. :) A lány olasz barátja persze ebből egy kukkot sem értett, de mi jól elbeszélgettünk. Megvigasztalt a lány, hogy az első 3 hónapban ő is csak odáig fejlődött, hogy kb 70%-át megértette, amit mondanak, de válaszolni nem tudott, bátorsága sem volt hozzá, meg nyelvtani tudása sem. :) De 7 év alatt szépen belejött és mostmár itt is marad, mert imádja a tengert, a barátjának a tenger mellett van háza, délelőttönként kijárnak és megmártóznak a vízben...

... szinte ugyanazt a földrajzi pályát jártuk be eddig mindketten kisebb nagyobb időrendi eltérésekkel...
... de vajon miért nem tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy a betegségével együtt végül mégiscsak ő lesz a boldogabb és hosszabb életű...?

vasárnap, július 03, 2011

... könnyed kis toszkán vacsora... :)

... könnyedén el is fogyott... :)

... hiányozni fog...

... szerencsére van még egy adagra való a hűtőben. :)

Ez a típusú sonka, vagyis az ún. "prosciutto", híres errefelé, nyersen fogyasztják papírvékony szeletekre vágva, viszont előtte több hónapon, akár egy éven keresztül is pácolják mindenféle fortélyos lötyikben... :)

Amúgy az olasz ételekben ezt szeretem a legjobban: az egyszerűséget, és a meglepő, de nagyon jó kis gyümölcs-zöldség-hús kombinációkat. De a tengeri herkentyűket továbbra is messziről kerülöm... :)

egy kis esti zene



Este 11:30-kor végre én is úgy döntöttem, hogy pontot teszek a nap végére és az egész napos csendre (és ezt a számot hallgattam meg először, mert nagyon szeretem és megnyugtat), mert az adatbázisoláshoz szükséges elmélyült koncentrálást ilyenkor még a zene is zavarja...  hát zene nem is volt, csak az internet, időnként, amikor már összefolytak a sorok, bekukkantottam a reader-re, hátha írtatok valamit, amivel kicsit fel tudom élénkíteni egyre lassuló gondolataimat, de a végeredmény az lett, hogy du. 6-kor döbbentem rá, hogy az egész napos munkám elcsúszott valahol és kezdhetem az egészet előről... Imádom ezeket a pillanatokat az életemben, néhánynak az emlékét még most is őrzöm.... :) Szóval akkor internetről is lemásztam, és 3 óra elmélyült SPSS gyötrés után nagyjából sikerült ismét olyan állapotba hozni az adatbázist, hogy végre nekifoghatok annak a számolgatásnak, amit itteni főnököm vár csütörtökre... Holnap azért kitörök a szobafogságból és elmegyek a Dómba, eredetileg ma terveztem egy angol nyelvű misét meghallgatni, de végül elmaradt. Remélem még megtalálom valahol azt a papírdarabot, amin megvan a két legfőbb ima olasz nyelven... :) És ha mégsem, remélem nem haragszik meg a Fennvaló, ha időnként a magyar nyelvűbe is belezavarodok, olyan bábeli zűrzavar kezd a fejemben lenni...

Egyébként hatalmas terveim vannak júliusra, napi 1 óra olaszozást tűztem ki magam elé célul (a napi 5-6 óra hallás utáni értésen kívül, mert rájöttem, hogy mostanában egy helyben toporgok, fel tudom sorolni a főbb tüneteket olaszul, de egy pohár vizet még mindig nem tudok kérni... :) ). Tehát egy óra olasz, 1 óra pedig az online szakmai kurzusommal való foglalkozás kellene legyen, amivel kereken egy évvel és egy-ké-há hónappal vagyok lemaradva... októberben pedig vizsga, ha minden igaz... bár ahogy a dolog jelenleg áll, szerintem nekem nem lesz vizsga, csak jövőre... :)

Ezt is megértem, huszonév "oskola" után most kezdem halasztani a vizsgákat, amikor lassan már csak véndiák vagyok... :)