szülinapos :)

... csak hogy tudjátok, hogy számos kellemes meglepetés ért a szülinapomon (és hogy én se felejtsem el egyhamar, mert a memória egyre többet fagy, már nézegetem a mini naplókat az Urban Eve honlapon, de még nem tudtam rászánni magam, hogy nyomtassak is magamnak hasonlót és újabb teret nyissak a figyelmem megosztásának és a megkezdett noteszek és cetlihalmazok számát növeljem)...
... először is hajnali hétkor spontán egy légiriadó zajára ébredtem, amit kezdetben nem tudtam hova tenni, aztán abból a kevés háborús filmből, amire valahogy rávettem magam, hogy megnézzem, kezdtem erre asszociálni, de hát nehéz volt elhinni, mert a XXI. században mégsem illik ebben a régióban erre eszmélni, az ablakom előtt senki sem menekült futva, a szomszédoknál is néma csönd volt, verni sem verték sorba az ajtókat (meg fogalmam sincs egyébként sem, mit kellene élesben ilyenkor tenni - gondolom az első hivatalos föld alatti menedékhez rohanni, ami gőzöm sincs hol lehet..), a reggeli hírekben sem mondtak semmit aggasztó állapotokról, ezért könnyebben elhittem, hogy egy közeli bank riasztója lehet, ... aztán délután kiderült, hogy mégiscsak jó volt a megérzés és tényleg élőben is megtapasztalhattam, hogy milyen lehetett hajdanán erre riadni - nem túl kellemes, nem szeretném többet, ha kérhetem.

... arra viszont pont jó volt, hogy felébredjek és gyorsan megírjam az aznapi 3 zárót, amit előtte este már nem volt lelkierőm összeeszkabálni.
... egész nap sorra kaptam a köszöntéseket a hozzám közel álló emberektől és nagyon jól is esett, mert kevés fórumon elérhető az információ, de aki tényleg számon tart, mindenki jelentkezett - így utólag is mindenkinek nagyon köszönöm! :)
... és mivel neki kellett volna fogni cikket írni, sikerült mosnom két kört, régóta halogatott zoknikészletet válogatnom, kicsit bevásárolnom, a neten böngésznem, megnézni néhány sorozatot közben a háttérben menő tévében...
... még a postára is eljutottam az értesített, Angliából küldött nagy méretű levelemért, ami egy rendes krumplis-zsákba volt csomagolva, amikor át akartam venni, nyomott vagy 6-7 kg-ot és kiderült, hogy valójában az Amazonon Amerikából rendelt 3 darab szakkönyvemet tartalmazza - nem lehet sajna már kifogás, hogy nincs miből tanuljak a szakvizsgára, ügyesen össze van minden foglalva pár ezer oldalban angolul a tudomány jelenlegi állásáról az adott témákban... (egyébként tényleg csodaszép könyvek, már csak időt és energiát kell valahonnan kerítenem :) )
... volt egy kis kiruccanás is azért a városba, kaptam könnyű vacsorát és fagyit édes ostyában. :) És lett meglepetés ajándék is, ami többek között "A gyötrelem éve" című könyvet is tartalmazta. :) Gyanítom, hogy sok mindenben magamra fogok ismerni első éves rezidens koromból is, de ha belegondolok, az utóbbi 2 év legalább ugyanannyira gyötrelmes volt... na de állítólag év végétől szebb idők jönnek... hinnem kell, hogy tényleg úgy is lesz.
... a záróakkordot a Karib tenger kalózai első része jelentette, amit még harmadéves egyetemista koromban láttam egyszer félig, aztán mivel többször megszakadt a film a CD hibája miatt, függőben maradt a film megnézése (igaz, hogy a végét most sem láttam, mert nekem már egyre többet kell aludni, de legalább van esélyem, hogy valamikor a napokban befejezem... :) )...
... szóval szép nap volt.:)