napi jó - 169. nap

 

És megvolt a februári 10 km-es futás is. :) ez egy nagyon elfoglalt hónap lett, örülök, hogy legalább 55 km összejött a tervezett 80 helyett. 

Remélem szép napsütéses tavasz lesz, mert szívesebben futkosnék inkább többet a melegben, hogy behozzam a lemaradást. 

napi jó - 168. nap

Pénzt már nem költök cserepes virágra (vágottat néha szoktam vásárolni a piacon az idős nénikéktől szombatonként), de ma sikerült enélkül is szert tenni egy újabb áldozatra. 

Nagyon jó hátteret szolgáltat egy másik aprócska kedves gesztusnak is. :)

Szép-szép, csak kérdés, hogy kibírja-e a hétvégéig, amikor a cukorsüveg fenyőmmel együtt talán kiköltöztethetem vidékre. :)

Kertész génjeim, ébredjetek! 

ZzZZZzZ

napi jó - 167. nap

 Ma már legalább egy órát foglalkoztam kutatással kapcsolatos tevékenységgel a munkahelyemen... a végén még valahogy be tudom csempészni a hétköznapjaimba is, nem csak a hétvégi pihenés helyett... :)

 

napi jó - 166. nap

Ma úgy indítottam a napot, hogy arra gondoltam, hogy ma hagyom, hogy az Univerzum elkápráztasson és csodás napom legyen (ha már egyszer hétfő van, ami nem tartozik a 6 legkedvencebb napom közé...)...

3 gondolattal később sikerült a kocsiajtót az ujjamra csapni, láttam néhány káprázatos szikrát a szemem előtt, de azóta is mozog, nem zsibbad és meg sem duzzadt az ujjacskám, hát lehet, hogy a káprázattal megúsztam.

A szakrendelés után gyorsan megettem az ebédet, mert már éreztem, hogy nem maradt túl sok energiám, majd rögtön utána 4-kor nekivágtam egy könnyű 30 perces futásra. Az első kör végén beszorult a levegő és egy nagyobbacska követ éreztem az egész pocakomban, úgyhogy kénytelen voltam gyaloglásra váltani úgy is, hogy a pulzusom amúgy nem feltétlenül indokolta volna... összesen 4 km lett végül, több sétával, némi elfogyó levegővel és időnként szúró hasi fájdalommal, de legalább volt ürügyem, hogy a befagyott tó tetején a jégdarabokat és a naplementét fotózgassam ... 3 év alatt most következett be először, hogy túl gyorsan futottam az elején, és nem maradt rendesen energiám a közepére és végére... inkább visszatérek a rendes nyugdíjas tempómra, hogy ezt elkerüljem. :) 

Ja hogy ez napi jó bejegyzés...?? A napi jó pedig az volt, hogy még mindig nem estek le a füleim, pedig elfelejtettem sapkát és kesztyűt vinni, és bár ragyogó napsütés volt még a futás elején, igencsak belecsipkedett a szél és a fagy a kedvenc testrészeimbe... :) nagyon hiányoznának...🙉

 

napi jó - 165. nap

Ma beoltották a betegek nagy részét, mire átvettem az oltóponton a munkát, így kicsit hamarabb szabadultam a vártnál. :) Közben jelentkezett a kedvenc asszisztensnőm, hogy sütött sajtos-sonkás tekercset, amiből nekem is tett félre, így hazafele összefutottunk egy M0l kúton és átadta a finomságot, cserébe én meghívtam egy kávéra, ami Valentin napi akcióban fele áron volt (azaz 1-et fizet, kettőt kap akcióban..). 

Egész hétvégém a hatékonyság jegyében telt, ma végre elküldtem egy cikk részletet is, ami miatt állt az egész projekt, és egy kisebb kő gördült le a lelkemről. 

Én így töltöttem a mai ominózus napot. :)

A futás ezen a héten nagyjából kimaradt (egy laza majdnem negyvenperc fért csak bele végül), részben a hideg, de főleg a sürgetőbb munkák/előadások miatt, remélem jövő héten be tudom pótolni az elmaradást, némi felmelegedést ígérnek... :) 

 

napi jó - 164. nap

Olyan környéken lakom, ahol ha 1 óráig a nem bezárt garázs ajtóban lengedezik a kulcs-csomóm, akkor visszavár ugyanabban a pozícióban... :) Annyira nyomasztott a mai előadás tudata, hogy egyszerűen elfelejtettem bezárni az ajtót miután kiálltam a garázsból, csak simán elhajtottam... 😅

napi jó - 163. nap

 Bár az első kör mosás után a mosógép fogta magát és nem nyílt ki, hiába is feszegettem, egy újabb rövid kör elindítása után mégiscsak visszaadta a kötött téli ruhámat, amivel a szombati előadáson szeretnék megjelenni... :) az élet apró örömei. :)

napi jó - 162. nap

 Életem első futóérme megérkezett. :)))

Ha 25 éve mondja valaki, vagy ha csak 3 éve, hogy nekem lesz ilyenem, akkor biztos nem hittem volna el. Az csak külön ráadás, hogy nem is utolsóként végeztem sem a korosztályomban, sem a teljes mezőnyben.

Kezdek hinni a változásban, a változásra való képesség(em)ben. :)

napi jó - 161. nap

Szombaton a nagy munka végén egy másik telephelyen felejtettem a rezidensként sok sok évvel ezelőtt összekuporgatott pénzemből vásárolt balatonzöld fonendoszkópomat (angolszász irodalomban sztetoszkópomat). Vasárnap este vettem észre, hogy sehol sem találom, és rájöttem, hogy valószínűleg az öltözőben maradhatott, szokás szerint figyelmetlenül letettem valahova és utána már nem is kerestem... Kicsit izgultam, amikor ma reggel felhívtam a recepciót, hogy tiszta véletlenül találtak-e egy gazdátlan fonendoszkópot és nagy megkönnyebbülés volt, amikor kiderült, hogy megvan. :) Hiába na, sokat zakatoltunk együtt és még nem állok rá készen lelkileg, hogy megváljak tőle... Próbáltam reggel pozitívan állni hozzá és bízni benne, hogy még összehoz a sors, de én voltam a legjobban meglepődve, amikor tényleg így is lett. :) 

Amikor délután munka után érte mentem, a portán megállított egy biztonsági ember, aki persze megkérdezte, hogy mi járatban vagyok és mondtam, hogy a fonendoszkópomért jöttem - mire ő jóindulatúan csak annyit mondott, menjen csak és találja meg az endoszkópját... ami ugyebár egy kicsit más dolog. Maradok a fülbe akasztható balatonzöldemnél. :)

a k4meráról...

 ... pedig többet szót sem ejtek, mert azóta hirtelen felszaporodtak az ilyen események... 

.. a Zuniverzum pedig közben csendben mosolyog... vagy inkább hangosan nevet?

napi jó - 160. nap

Tegnap beoltottam több, mint 70 embert, az átlagéletkoruk kb. 83 év lehetett, de volt 93 éves és egy napos is. :) Sajnos nem néztem, ki lett a rekordtartó, könnyen lehet, hogy volt nála is idősebb. A többségük mosolygós és aktív volt, többen egyedül éltek és látták el magukat, vagy a család segítségével. Csak egy személy mondta, hogy már minek tovább élnie, és egy volt, aki mindenen nevetett. Gyanúsan mindenen. Őt az unoka is elkísérte.

Volt közöttük néhány 80+-os nyugalmazott kolléga is, néhányan a feleségükkel/férjükkel érkeztek...  

Egy pár órára bepillantást nyertem a jövőbe. Nem is olyan rémes... :)

napi jó - 159. nap

Ma oktatóvideót készítettünk két betegemmel és egy kollégával. Pár csilliószor elpróbáltuk a vizsgálatokat, remélem jól sikerül és használható videót tudunk belőle létrehozni. Nem irigylem azokat az embereket, akik kamerák előtt élik az életüket - az én nyugalmamat kellően megzavarta és még a legalapvetőbb dolgokat is hirtelen elfelejtettem... :) 

Jövő héten lesz egy előadás, amit élőben közvetítenek, klasszikus kamerával véve - a mai élmény nem növelte kifejezetten a nyugalmamat ilyen téren...

napi jó - 158. nap

 .. legyen az, hogy utolsó pillanatban lemondva a napsütésben futásról, erős elszántsággal nekifogtam cikket írni (határidős, naná), és valamennyire oda is tudtam figyelni kb 1,5 órán keresztül. 

... most pedig cikkeket fogok olvasni egy másik témában a jövő heti előadásomhoz és ezennel ki is kapcsolom a gépemet, hogy ne jelentsen erős kísértést a virtuális lét. Éljenek a kinyomtatott cikkek. :)

... csakazértis képes vagyok erőt venni magamon (utolsó utáni pillanatban...).

napi jó - 157. nap

Kb. 3-4 év után úgy tűnik, hogy ismét lesz virága az egyik "zöldségnek", amit utoljára akkor láttam virágozni, amikor ajándékba kaptam. Szemlátomást jól érzi magát a hálószobámban... az irodámban még csak új hajtást sem volt hajlandó teremteni, itt pedig számos zsenge zöld hajtás mellett most két pirosat is látok...

Mondjuk tény, hogy én is jobban érzem magam ebben a szobában, mint abban...

napi jó -156. nap

ma azzal a szándékkal indultam neki a napnak, hogy nem fogom magamat áldozatnak érezni és nem panaszkodom. 

természetesen nem sikerült, elillant az elhatározás, amikor megint olyan feladatot kaptam a végtelenített listám tetejére, amit akár más is megcsinálhatna, csak nem érzi magáénak, hiába szerepel ő is az emailben ... :)

de nem adom fel. holnap is így indulok neki a napnak és minden egyes nap februárban. :)

és talán egyszer majd össze tudom ezt kapcsolni a nemet mondással is... ;)

napi jó - 155. nap

 Nem olyan könnyű megtalálni a szabadság hete utáni első hétfőben a jót, pörgetem a nap eseményeit a fejemben: a reggel 7:30-kor beérkező első hívás egy betegtől; a gyorsteszt, ami minden hétfőn könnybe lábasztja a szememet; a szakrendelés, ahol ketyeg az óra, de azért mindenki örül, hogy látja a másikat és a végén mindenki mindenkinek jó egészséget kíván és hogy vigyázzon magára (mindig meglep, amikor a betegek is megkérdezik, hogy én hogy vagyok... :) ); a végtelen üzenethalmaz, ami  a múlt hét alatt gyűlt úgy, hogy még az előző kupacnak sem értem a végére; a csalódottság, amit akkor éreztem, amikor rájöttem, hogy a barackos túrós rétes helyett egy fél rúd szalámit hoztam magammal nassolnivalónak, mert kb ugyanolyan papírba volt csomagolva és reggel álmosan nem észleltem a különbséget; a szomorú hír otthonról, hogy ismét valaki a szüleim ismeretségi köreiből többé már nem fog velük kirándulni.

Legyen a napi jó az üzenetes füzetem, amit az utóbbi 1 hétben neveztek ki, ameddig én nem dolgoztam és aminek a borítóján egy pár hónapos csecsemő vigyorog tele szájjal. Hátha egyszer élőben is megadatik. A füzetben szereplő emberek is előbb-utóbb megjelennek élőben...