... és már 3 darab Nyitott Akadémiára megvettem a jegyet jövő évre, illetve lesz egy nagykoncert, minimum 1 színházi előadás, és még el sem kezdődött a 2020-as esztendő... :) Nem fogok unatkozni, csak bírjam idővel, pénzzel és energiával... a költözködés mellett... :)
... de hát ugyebár csak a munkában tervezek csigatempót (vagy inkább csigább tempót), a pozitív élményeket továbbra is gyűjtögetni szeretném.
... úgy tűnik, az év első felében ezt már biztosítottam magamnak. :)
vasárnap, december 29, 2019
szombat, december 28, 2019
szabadság végi elmélkedés...
... holnap már dolgozni kell (sajnos nem néztem el a naptárat, ügyelek).
... jó volt ez a néhány nap, amikor csak alig foglalkoztam a munkával, csak néhányan kerestek beteg ügyben, a cikkemet is csak kb 1 napig vettem komolyan, ellenben régóta halogatott takarítási akciókba vezettem át az energiáimat (pl az évek óta halogatott erkély takarításba, ami még pár napot igénybe fog venni, hogy olyan legyen ismét az erkély, amilyennek látni szeretném).
... ma néhány baráttal elköltött 4 órás ebéd (kb fél óra evés és 3.5 óra beszélgetés) után egy non-hodgkin limfómás korosztályombeli fiatal férfinak olvasgattam a blogját az elmúlt 1-1.5 órában, akinek a betegsége nem tudja a tankönyveket és nem reagál kellően azokra a gyógyszerekre, amikre illene ... elgondolkodtató az írása, ahogy leírja az eseményeket, az időnkénti kommunikációs problémákat (ő sem érti a latin szavakat... :) ), a kiemelkedően támogató családját, az életigenlését, a kutatásait a neten, ahogy ő is keresi a továbblépést, ha épp úgy tűnik, hogy az újabb kezelés sem hozza el a várt gyógyulást.
... persze a blogban felbukkannak az egyedi kérelemre kapott gyógyszerei is és erre bevillant az a kb 10 kérelem, amit nekem is meg kellene írogatnom rövid időn belül (szerencsére nem onkológiai betegségekben), amibe érzem, hogy lassan belefulladok, megöli a magánéletemet, viszont másfelől aktuálisan kb 70-80 betegem élete működőképes mellette...
... lehet, hogy túl sokat akarok és lassan fel kellene adnom az álmomat, hogy egyszer majd ismét valami magánélet-szerűségem is lehessen és foglalkozzak inkább csak azzal, hogy hány betegen segíthetek...
... 1 élet a 70-hez képest... (és most csak a betegeim egy töredékéről beszélek, akiknél a klasszikus gyógyszerek nem válnak be kellően)
... jó volt ez a néhány nap, amikor csak alig foglalkoztam a munkával, csak néhányan kerestek beteg ügyben, a cikkemet is csak kb 1 napig vettem komolyan, ellenben régóta halogatott takarítási akciókba vezettem át az energiáimat (pl az évek óta halogatott erkély takarításba, ami még pár napot igénybe fog venni, hogy olyan legyen ismét az erkély, amilyennek látni szeretném).
... ma néhány baráttal elköltött 4 órás ebéd (kb fél óra evés és 3.5 óra beszélgetés) után egy non-hodgkin limfómás korosztályombeli fiatal férfinak olvasgattam a blogját az elmúlt 1-1.5 órában, akinek a betegsége nem tudja a tankönyveket és nem reagál kellően azokra a gyógyszerekre, amikre illene ... elgondolkodtató az írása, ahogy leírja az eseményeket, az időnkénti kommunikációs problémákat (ő sem érti a latin szavakat... :) ), a kiemelkedően támogató családját, az életigenlését, a kutatásait a neten, ahogy ő is keresi a továbblépést, ha épp úgy tűnik, hogy az újabb kezelés sem hozza el a várt gyógyulást.
... persze a blogban felbukkannak az egyedi kérelemre kapott gyógyszerei is és erre bevillant az a kb 10 kérelem, amit nekem is meg kellene írogatnom rövid időn belül (szerencsére nem onkológiai betegségekben), amibe érzem, hogy lassan belefulladok, megöli a magánéletemet, viszont másfelől aktuálisan kb 70-80 betegem élete működőképes mellette...
... lehet, hogy túl sokat akarok és lassan fel kellene adnom az álmomat, hogy egyszer majd ismét valami magánélet-szerűségem is lehessen és foglalkozzak inkább csak azzal, hogy hány betegen segíthetek...
... 1 élet a 70-hez képest... (és most csak a betegeim egy töredékéről beszélek, akiknél a klasszikus gyógyszerek nem válnak be kellően)
péntek, december 27, 2019
boldog...? nem boldog...?
... nagymamám, aki az első világháború alatt született és felnőttként élte át a második világháborút (és volt némi fogalma a nélkülözésről és szenvedésről), azt mondogatta minden együtt töltött Karácsonykor, hogy soha szegényebb ne legyen, mint az éppen aktuális...
... át kell vennem a stafétát nagyitól és igenis azt kívánjam minden, a családommal közösen eltöltött ünnepen, hogy ennél rosszabb valóban ne legyen... a boldogság is itt bújkál valahol a közelemben, még ha most kicsit jobban össze is húzta magát...
... át kell vennem a stafétát nagyitól és igenis azt kívánjam minden, a családommal közösen eltöltött ünnepen, hogy ennél rosszabb valóban ne legyen... a boldogság is itt bújkál valahol a közelemben, még ha most kicsit jobban össze is húzta magát...
hát ennyi volt...
... az utolsó holmiját is elvitte, ameddig a szüleimmel és bátyóval töltöttem a Karácsonyt (a kérésemnek megfelelően, én nem akartam itt üldögélni, ameddig csomagol)...
... most nagyon üres a lakás, gyakorlatilag több, mint öt éve most először lakom ismét egyedül...
... ami végül a könnyeimet elindította, az egy itt hagyott karácsonyi ajándéktáska volt, benne egy Edith Piaf életéről és szerelméről szóló könyvvel...
... nem tudom, hogy mit ír a a szakítás utáni ajándékozásról az etikett, de ezt a karácsonyi ajándékot kissé túlzásnak érzem... fájdalomdíj? kárpótlás? korábban már megvette, és hirtelen nem volt más, akinek adja...?
... most nagyon üres a lakás, gyakorlatilag több, mint öt éve most először lakom ismét egyedül...
... ami végül a könnyeimet elindította, az egy itt hagyott karácsonyi ajándéktáska volt, benne egy Edith Piaf életéről és szerelméről szóló könyvvel...
... nem tudom, hogy mit ír a a szakítás utáni ajándékozásról az etikett, de ezt a karácsonyi ajándékot kissé túlzásnak érzem... fájdalomdíj? kárpótlás? korábban már megvette, és hirtelen nem volt más, akinek adja...?
kedd, december 24, 2019
vasárnap, december 22, 2019
Sörösüveg bölcsesség :)
A mai Tiltott Csíki Barna sör kupakjában a "Még próbálkozz!" üzenet várt. :)
Azon leszek...
2020 (is) az én évem lesz! ;)
Lehet, hogy a kávézaccból jóslás ideje lejárt és eljött a sörivásból jóslás ideje... :)
Azon leszek...
2020 (is) az én évem lesz! ;)
Lehet, hogy a kávézaccból jóslás ideje lejárt és eljött a sörivásból jóslás ideje... :)
szombat, december 21, 2019
a legjobb karácsonyi ajándék...
Amúgy a Mikulás is megmondta a tegnap a tévében (az igazi lappföldi, akinél manók dolgoznak és mostanában napi 30.000 postára adott levelet olvasnak), hogy a legjobb karácsonyi ajándék a családoddal, szeretteiddel, vagy barátaiddal együtt töltött idő. Ebben vagyok én rettenetesen rossz, mert mindig befurakodik a kényszer, hogy az elmaradt munkákkal is kellene valamikor haladni, és hát mikor máskor, ha munkaidő alatt egyszerűen ezekre már nem marad idő...
(ez az első dolog, amit 2020-ban változtatnom kell!!!)
Úgyhogy most fogom magam és beülök a szüleim mellé a tévé elé a laptoppal az ölömben és csak alig-alig írogatom a cikkemet, mert akár hiszitek, akár nem, azért haladtam vele, elnyomtam a 10 éves késztetést, hogy ne írjam egyáltalán, mert úgysem az jön ki belőle, amit szeretnék mivel a statisztika tudásom elégtelen ezen a téren és képtelen vagyok felzárkóztatni, olyan ember viszont nincs a környezetemben, aki tud segíteni...
Lesz ami lesz, olyan lesz, amilyent jelen tudásommal tudok írni (még egy kis segítségkérés azért szóba jön), mindennel együtt talán elég lesz valami apróbbacska impakt faktorú folyóiratba...
(ez az első dolog, amit 2020-ban változtatnom kell!!!)
Úgyhogy most fogom magam és beülök a szüleim mellé a tévé elé a laptoppal az ölömben és csak alig-alig írogatom a cikkemet, mert akár hiszitek, akár nem, azért haladtam vele, elnyomtam a 10 éves késztetést, hogy ne írjam egyáltalán, mert úgysem az jön ki belőle, amit szeretnék mivel a statisztika tudásom elégtelen ezen a téren és képtelen vagyok felzárkóztatni, olyan ember viszont nincs a környezetemben, aki tud segíteni...
Lesz ami lesz, olyan lesz, amilyent jelen tudásommal tudok írni (még egy kis segítségkérés azért szóba jön), mindennel együtt talán elég lesz valami apróbbacska impakt faktorú folyóiratba...
majdnem...
... ma majdnem beneveztem egy online 5 hetes programba, amelyet egy amerikai cég hirdetett, és aminek a célja békés elváláshoz hozzá segíteni a szenvedő egyént, ezáltal megadva az esélyt, hogy egy következő kapcsolatba nem viszi bele az addigi szakításaiból származó sebeit.
... az tartott vissza csak, hogy kétszer sem sikerült bejelentkezzem a P@ypal felhasználó fiókomba, ezt aztán jelnek vettem, így tovább nem is próbálkoztam (fura amúgy, mert jó jelszót és email címet adtam meg, szóval nem igazán értem a dolgot, de hát ez van, azért gyorsan megváltoztattam a jelszót ezek után).
... így kb 90.000 forinttal gazdagabb maradtam, viszont maradt bennem egy picurka kétség, hogy képes leszek-e a tanfolyam nélkül ilyen jelenleg elképzelhetetlen performanszra, azaz hogy normális kapcsolatot alakítsak ki az ellenkező neműek egyikével, akivel legalább 10-15 évig boldogan élhetek (és persze ő is velem)...
... hosszabb távra egyelőre nem tervezek, nem akarok telhetetlennek tűnni... :)
... az tartott vissza csak, hogy kétszer sem sikerült bejelentkezzem a P@ypal felhasználó fiókomba, ezt aztán jelnek vettem, így tovább nem is próbálkoztam (fura amúgy, mert jó jelszót és email címet adtam meg, szóval nem igazán értem a dolgot, de hát ez van, azért gyorsan megváltoztattam a jelszót ezek után).
... így kb 90.000 forinttal gazdagabb maradtam, viszont maradt bennem egy picurka kétség, hogy képes leszek-e a tanfolyam nélkül ilyen jelenleg elképzelhetetlen performanszra, azaz hogy normális kapcsolatot alakítsak ki az ellenkező neműek egyikével, akivel legalább 10-15 évig boldogan élhetek (és persze ő is velem)...
... hosszabb távra egyelőre nem tervezek, nem akarok telhetetlennek tűnni... :)
péntek, december 20, 2019
Kényszeresen...
...kezdtem nyomogatni a mobilomat (bár ez részben biztos pótcselekvés is a nem túl élvezetes cikkírás közben), ezért valahogy le kell szoktassam magam róla.
Holnaptól (mától) csak napi 2x1 órára kapcsolom be rajta a netet, és igyekszem nem matatni, amikor épp nem telefonálok.
Nem könnyű kihívás ez saját magamnak...
Írom pedig mindezt éjjel, az ágyamban, a mobilon pötyögve... :)
Holnaptól (mától) csak napi 2x1 órára kapcsolom be rajta a netet, és igyekszem nem matatni, amikor épp nem telefonálok.
Nem könnyű kihívás ez saját magamnak...
Írom pedig mindezt éjjel, az ágyamban, a mobilon pötyögve... :)
szerda, december 18, 2019
egyre jobb a helyzet...
... de amikor kezdem elbízni magamat, hogy már ki is hevertem a történteket, akkor hajnalban arra ébredek, hogy valami iszonyatosan hasba rúgott, pedig csak álmomban P.-vel vitatkoztunk valami ebéden már a szakításunk után (nem akart nekem is adni belőle, pedig korábban minden megosztott velem és gondoskodott rólam) és a gyomrom görcsbe rándult, ez ébresztett fel.
... még kell egy kis idő.
... Még szerencse, hogy épp sehova sem sietek, és épp az én-időmet próbálom megtöbbszörözni a naptáramban, most, hogy az estéim ismét mondhatni szabadok.
... Most kellene ellenállni annak, hogy megint csak a munka furakodjon oda be.
... De talán én is tanulok a hibáimból előbb-utóbb...
... még kell egy kis idő.
... Még szerencse, hogy épp sehova sem sietek, és épp az én-időmet próbálom megtöbbszörözni a naptáramban, most, hogy az estéim ismét mondhatni szabadok.
... Most kellene ellenállni annak, hogy megint csak a munka furakodjon oda be.
... De talán én is tanulok a hibáimból előbb-utóbb...
kedd, december 17, 2019
szabadság 2. nap
... már csak 3 cikket kell átnézzek és kritizáljak (egyet ma letudtam éjfélig, még másik kettő van, ami szintén nem elsődlegesen az én aktuális kutatási tevékenységem, egy pedig amit akár nevezhetnénk a szívem csücskének is, de inkább ne), majd nekifoghatok legfőbb ellenségemmel, a tizenéve írt cikkemmel való küzdelemhez.
... Tegnap is szembejött egy autó, aminek a rendszámtáblája a majdhogynem már meggyűlölt rövidítéssel egyezett meg, amit ebben az ominózus cikkben viszonylag gyakran használok... az univerzum is figyelmeztet időnként, nincs menekvés, be kell fejezni. Csak attól félek, hogy ha beteljesül ez a célom, összeomlik az életem így céltalanul, kísértetek nélkül, szétporladnak a tennivalós listáim, amiknek a tetején mindig ez a pár NAGYbetű szerepelt, mert mindig felkerült a cikk a lista tetejére, csak soha nem jutottam el a rajta való munkálkodásig.
... egy pszichomókus lehet, hogy jót csámcsogna rajtam és 2 perc alatt kibogozná, hogy honnan ez a rettenetes ellenérzés, ami miatt folyton elszabotálom a saját munkámat - én egyszerűen nem tudok rájönni magamtól...
... Tegnap is szembejött egy autó, aminek a rendszámtáblája a majdhogynem már meggyűlölt rövidítéssel egyezett meg, amit ebben az ominózus cikkben viszonylag gyakran használok... az univerzum is figyelmeztet időnként, nincs menekvés, be kell fejezni. Csak attól félek, hogy ha beteljesül ez a célom, összeomlik az életem így céltalanul, kísértetek nélkül, szétporladnak a tennivalós listáim, amiknek a tetején mindig ez a pár NAGYbetű szerepelt, mert mindig felkerült a cikk a lista tetejére, csak soha nem jutottam el a rajta való munkálkodásig.
... egy pszichomókus lehet, hogy jót csámcsogna rajtam és 2 perc alatt kibogozná, hogy honnan ez a rettenetes ellenérzés, ami miatt folyton elszabotálom a saját munkámat - én egyszerűen nem tudok rájönni magamtól...
hétfő, december 16, 2019
egy napig csak élveztem...
... hogy végre kicsit itthon lehetek, ismét a másik életem, ahol olyan hihetetlennek és elképzelhetetlennek tűnik mindaz, amit egyébként heti 60-70 (80) órában csinálok.
... holnapra már elő van készítve a kis (A4-es oldalnyi sűrűn 2 oszlopban teleírt) listám, amiből jó lenne pár dolgot kipipálni, ameddig szabadságon vagyok és nem csörög folyton a telefonom, nem a rutinfeladatokkal kell foglalkozzam és koncentrálhatok arra, hogy a berozsdásodott agytekervényeimet (ha csak jelképesen is) de mozgásba hozzam.
... és reggel nem szól 6:10-kor az óra, ez az igazi hab a tortán (gyorsan le is halkítom a mobilt, hogy ha az ébresztő nem is, de a kollégák se ébresszenek). :)
... holnapra már elő van készítve a kis (A4-es oldalnyi sűrűn 2 oszlopban teleírt) listám, amiből jó lenne pár dolgot kipipálni, ameddig szabadságon vagyok és nem csörög folyton a telefonom, nem a rutinfeladatokkal kell foglalkozzam és koncentrálhatok arra, hogy a berozsdásodott agytekervényeimet (ha csak jelképesen is) de mozgásba hozzam.
... és reggel nem szól 6:10-kor az óra, ez az igazi hab a tortán (gyorsan le is halkítom a mobilt, hogy ha az ébresztő nem is, de a kollégák se ébresszenek). :)
szombat, december 14, 2019
Jel....?
Most olvasom, hogy válik Colin Firth... ő is egyedülálló (lesz), én már benne vagyok ebben az állapotban... vajon ez a sors keze lenne...?
....
;)
....
;)
péntek, december 13, 2019
ideje megpihenni kicsit...
... már nem tudok koncentrálni, fáradt vagyok, nyűgös vagyok, hülyeségeket csinálok.
Ez a kétszer 6 napos hét, úgy, hogy minden nap dolgozom is, méghozzá nem is keveset, eléggé leamortizált (nem beszélve a szabadság nélküli novemberről, ahol mindig valami más előadásra kellett készülni).
... alig várom, hogy kitegyem kicsit a lábam a városból és jó messzire utazzak. :)
... bárcsak megtehetném, hogy két hétre kikapcsolom a mobilomat (az internetről persze szó sem lehet, ahhoz már túlságosan függő vagyok... :) ).
Ez a kétszer 6 napos hét, úgy, hogy minden nap dolgozom is, méghozzá nem is keveset, eléggé leamortizált (nem beszélve a szabadság nélküli novemberről, ahol mindig valami más előadásra kellett készülni).
... alig várom, hogy kitegyem kicsit a lábam a városból és jó messzire utazzak. :)
... bárcsak megtehetném, hogy két hétre kikapcsolom a mobilomat (az internetről persze szó sem lehet, ahhoz már túlságosan függő vagyok... :) ).
hétfő, december 09, 2019
tragimókás
pont 4 hete hétfőn szakítottunk, erre ma az alábbi youtube videó linket kaptam P-től:
Persze lehet véletlen egybeesés is...
Én mégis azt hiszem, hogy ő tényleg megkönnyebbült és most az élet jó/fényes oldalát nézi, ahogyan ő elképzeli, hogy mit is jelent az.
Mindenesetre elgondolkodtató a szám, érdemes mindannyiunknak megfogadni. :)
Lehet, hogy beteszem a telefonomon csengőhangnak. :)
Persze lehet véletlen egybeesés is...
Én mégis azt hiszem, hogy ő tényleg megkönnyebbült és most az élet jó/fényes oldalát nézi, ahogyan ő elképzeli, hogy mit is jelent az.
Mindenesetre elgondolkodtató a szám, érdemes mindannyiunknak megfogadni. :)
Lehet, hogy beteszem a telefonomon csengőhangnak. :)
vasárnap, december 08, 2019
Legújabb példaképem :)
... még jobban le kell lassuljak, hogy élvezni tudjam az itt és most állapotát és ne cikázzanak a gondolataim a múlt és jövő között...
... valahova magam számára jól látható helyre kell kitűzzem...legyen mondjuk a köpenyem? mégiscsak a legtöbbet a munkahelyemen tartózkodom...
... valahova magam számára jól látható helyre kell kitűzzem...legyen mondjuk a köpenyem? mégiscsak a legtöbbet a munkahelyemen tartózkodom...
szombat, december 07, 2019
Szakirodalom :)
Mielőtt elszánom magam ismét a párkeresésre, elolvasom a párkeresés "for dummies"-t, hátha rájövök a rendszerhibára, ami miatt nem vagyok egyáltalán sikeres a kapcsolataimban... :(
430 oldalnyi tanács, remélhetőleg az én szintemre lebutítva, mert nemigen értek az emberekhez. Napi 10 oldal elolvasásával már január végére megérthetem a miérteket és hogyanokat... addig úgyis csak elmélkedést terveztem a sorsom alakulásáról... és befejezni nagybetűs CZikket...
430 oldalnyi tanács, remélhetőleg az én szintemre lebutítva, mert nemigen értek az emberekhez. Napi 10 oldal elolvasásával már január végére megérthetem a miérteket és hogyanokat... addig úgyis csak elmélkedést terveztem a sorsom alakulásáról... és befejezni nagybetűs CZikket...
csütörtök, december 05, 2019
feszültség...
... és álmosság ellen úgy tűnik, hogy tényleg beválik a futás. Csak tudjam rávenni magam, a cipő felhúzásáig a legnehezebb a dolog, pedig most lett szép türkizszínű vízhatlan futócipőm is tegnap óta és téli piros futókabátom. Kicsit papagájos beütésem van, de nem érdekel. :) Mire eljutok futni a nap végén, már úgyis mindig sötét van. :)
Ma mindkettőt teszteltem (miután egész héten nem jutottam el, egyik pihenőnapot tartottam a másik után...), máris nagy a szerelem. :)
Már csak kétszer kell fussak a héten, hogy tartani tudjam a felkészülést a versenyre, amire beneveztem jövő áprilisban. Ugyan csak 7 km-es lesz a verseny, de mivel csak 5 és 10 km-es edzésterv volt, merészet és nagyot gondoltam és bizony a 10 km-es tervet állítottam be a mobilomon.
Meglátjuk, mi lesz a vége....
Viszont ha valaki némi motivációt szeretne kapni a futáshoz (nemcsak maratonhoz) és még jókat is akar nevetni, annak a "Hogyan veszítsünk el egy maratont? - és érjünk mégis célba" című könyvet ajánlom. :)
Én kitűnően szórakoztam rajta és nem is emlékszem, mikor olvastam olyan könyvet (na jó, egyáltalán arra sem emlékszem, mikor olvastam könyvet, ami nem szak és nem időmenedzsment - hmm, de mégis, 1,5 éve a lábtörésemből lábadozásom alatt... ), amin többször hangosan felnevettem.
Olvassátok és nevezzetek be futóversenyre vagy legalább kezdjetek el futni - majdnem én is beneveztem miatta a New York-i maratonra... ;)
Ma mindkettőt teszteltem (miután egész héten nem jutottam el, egyik pihenőnapot tartottam a másik után...), máris nagy a szerelem. :)
Már csak kétszer kell fussak a héten, hogy tartani tudjam a felkészülést a versenyre, amire beneveztem jövő áprilisban. Ugyan csak 7 km-es lesz a verseny, de mivel csak 5 és 10 km-es edzésterv volt, merészet és nagyot gondoltam és bizony a 10 km-es tervet állítottam be a mobilomon.
Meglátjuk, mi lesz a vége....
Viszont ha valaki némi motivációt szeretne kapni a futáshoz (nemcsak maratonhoz) és még jókat is akar nevetni, annak a "Hogyan veszítsünk el egy maratont? - és érjünk mégis célba" című könyvet ajánlom. :)
Én kitűnően szórakoztam rajta és nem is emlékszem, mikor olvastam olyan könyvet (na jó, egyáltalán arra sem emlékszem, mikor olvastam könyvet, ami nem szak és nem időmenedzsment - hmm, de mégis, 1,5 éve a lábtörésemből lábadozásom alatt... ), amin többször hangosan felnevettem.
Olvassátok és nevezzetek be futóversenyre vagy legalább kezdjetek el futni - majdnem én is beneveztem miatta a New York-i maratonra... ;)
kedd, december 03, 2019
megható...
... amikor az egyik barátnőm próbál vigasztalni, aki pár napja veszítette el a kisbabáját, aki miatt olyan régóta próbálkoznak már a férjével, orvosi segítséget is igénybe véve...
... és akkor jön az érzés, hogy az én szomorúságomnál vannak sokkal-sokkal nagyobbak a világon és abból is képesek felállni az emberek, továbbmenni és energiát áldozni mások vigasztalására...
... néha mégiscsak úgy gondolom, hogy csodálatos teremtmények az emberek...
... és akkor jön az érzés, hogy az én szomorúságomnál vannak sokkal-sokkal nagyobbak a világon és abból is képesek felállni az emberek, továbbmenni és energiát áldozni mások vigasztalására...
... néha mégiscsak úgy gondolom, hogy csodálatos teremtmények az emberek...
nem volt különösebben...
... jó napom, fáradtan indultam neki és amikor végül nekifoghattam volna a nap végén leletezni, rám tört a szomorúság, amit részben a fáradtság, részben az is váltott ki, hogy kaptam egy kihívásra felbuzdítást P-től és a kommunikációnk még bármilyen ártatlan is, kicsit mindig megbirizgálja a gyógyulófélben levő sebeimet.
... nem tudom, mi lenne a jobb, teljes némaság és soha többet, vagy csak mondjuk 3 hónap múlva, vagy nem megszakítani teljesen a kommunikációt, vállalva, hogy ez időnként fájni fog.
... biztos lesz idő, amikor ezen már csak mosolygok, de ma még nem megy az őszinte mosoly, és valójában akkor sem szeretnék otthon lenni, amikor elviszi a dolgait (amit a szüleim miatt hagyott még ott, mert nem akar velük találkozni), úgyhogy most ennek a logisztikáját próbálom kitalálni, mivel a kulcsát anyum balesete miatt ő már korábban átadta, talán már akkor is érezte, hogy többet nem fog hiányozni neki a kulcs-csomójáról.
.... azért egész jól haladtam a papírmunkával, csak az a kár, hogy soha nem lesz vége....
... nem tudom, mi lenne a jobb, teljes némaság és soha többet, vagy csak mondjuk 3 hónap múlva, vagy nem megszakítani teljesen a kommunikációt, vállalva, hogy ez időnként fájni fog.
... biztos lesz idő, amikor ezen már csak mosolygok, de ma még nem megy az őszinte mosoly, és valójában akkor sem szeretnék otthon lenni, amikor elviszi a dolgait (amit a szüleim miatt hagyott még ott, mert nem akar velük találkozni), úgyhogy most ennek a logisztikáját próbálom kitalálni, mivel a kulcsát anyum balesete miatt ő már korábban átadta, talán már akkor is érezte, hogy többet nem fog hiányozni neki a kulcs-csomójáról.
.... azért egész jól haladtam a papírmunkával, csak az a kár, hogy soha nem lesz vége....
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)