péntek, április 17, 2015

A pocsék napokat

Mint pl.a mai, jobb is nem megörökíteni... Az egyedüli jó a két fiatal betegem, akiket ügyelet után még gyorsan megnéztem (mielőtt 14:30-kor leléptem a klinikáról) és viszonylag jól vannak azokhoz az izgalmakhoz képest, amiken együtt átmentünk.

Sírtam is... Rájöttem, hogy pont úgy sírok, mint anyukám, akit szerencsére csak nagyon ritkán láttam sírni. Szeretnék a szüleim lelkierejével és alapvető optimizmusával bírni... Még az is lehet, hogy valahol bennem is megvan, csak elnyomja ez a környezet...

Egyre nehezebben tudok jó képet vágni a dolgokhoz és ezt már fel is róják egyesek...

Valamit most már biztosan változtatni kell.

posted from Bloggeroid

2 megjegyzés:

Betond írta...

Gyere rénszarvaspásztornak. Még férjet is találsz.

Sárga Cserebogi írta...

az ötlet kiváló, feltéve, ha én egy meleg szobából kamerán keresztül követhetem a rénszarvasok mozgását... ugyanis kifejezetten fázós vagyok... :)