... az átok visszaüt...
... a hallgatóm pont ugyanannyira utolsó pillanatra hagy dolgokat, mint én... enyém főnök szó nélkül viselte korábban (és ha nagyritkán még alkotok valamit, akkor most is... :) )
... ilyen múlttal (és jelennel) nem tehetek mást, mint nyelni egyet és félálomban angol szövegeket javítani vagy ötleteket adni pályázati leadási határidő előtt 1,5 órával...
... azért mutat nekem némi tükröt ez a srác... 🙈
közeledik lassacskán, én pedig próbálom kitalálni, hogy vajon milyen tervekkel vághattam neki ennek az évnek.
Rémlik, hogy az egyik az volt, hogy érezzem jól magam a saját bőrömben, még akkor is, ha lenne ennél számos hasznosabb elfoglaltság is. :)
Gyakorlat teszi a mestert, és én már egész ügyes lelkes általános iskolásnak érzem magam ezen a téren. :)
Az 1000 km.es futást szerintem már februárban elengedtem.
Az egyre fokozódó memóriazavarom (vagy csak szétszórtságom hatványozódása) miatt a többi tervemre nem igazán emlékszem... :) Remélem született erről is listám, ami egyszer majd csak előkerül...
