mit iszunk? :)

... ez a szám lehetett volna a mottója a tegnap esti összeruccanásunknak az én hűséges Sancho Panzámmal (az egyik rezidenslánnyal, aki most egy hónapra vissza lett rendelve bolyongásaiból, mert elfogyott a fiatalság a klinikán), amit karaoke-ba fulladó borozgatásnak képzeljetek el, ha már bele akartok gondolni, előtte pedig gyrost ettünk, mivel mire pénteken hazaértünk az osztályról, már vacsoraidő volt... :)
... rég nem találkoztunk, ezért bőven volt miről beszélgetni és kicsit felzárkózni egymás életével. :) A szomszédokkal még nem találkoztam azóta, ezért nem tudom, mennyire élvezték, amikor ABBA-t énekeltünk túlharsogva a számítógépet, de annyira jól esett énekelni, hogy ezt még biztos meg fogjuk ismételni, amúgy is még rengeteg rozém (és nem csak) van itthon és félek, hogy megromlik így a nyár közeledtével, kamra nélkül... ;)
... a reggeli enyhe fejfájást pedig egy tabletta madárlátta Algocalmin (itt Algopyrin) fél óra alatt elfújta, úgyhogy összességében szépen keveredtem ki a történetből.

... ma pedig verőfényes napsütésben, oxigéndús levegőn hallottam ismét ezt a számot, egyértelműen ennek a hétvégének a himnusza. :D

... amúgy pedig meglepően könnyen ment leszögezni magam a számítógép elé és aktív szellemi tevékenységet folytatni, igaz, mindezt azután, hogy összeírtam egy A4-es lapra (Urban Eve honlapjáról letöltött pöttyös nyári feladatos listára) a közeljövő feladatait, enyhén halálramegrémültem és ez viszonylag erős motivációt jelentett ...
... a végén még a listáknak és frissen vásárolt szép színes tollaknak hála némi előrelépést teszek a gyakran már álmaimban is felbukkanó reménytelen elmaradásaim terén...