kedd, november 24, 2015

kb. máig tartott...

... az érzés, hogy a kiégés egy darabig most el fog kerülni.

.... ugyanis az emelt számú szakrendelés és osztályos betegforgalom mellett most még a rezidensi pozíciót is megnyertem (nem mellesleg épp van néhány rezidens, aki akár meg is csinálhatná a munkát, ha az ő munkaidejük nem végződne sokkal hamarabb, mint az enyém...), sőt olyan dolgokat is én csinálok, ami kimondottan az ő feladatuk lenne (anno én magától értetődően elvégeztem), de ők most ebben nem érzik magukat kompetensnek (megtanulni viszont nem akarják...).  Így szakrendelés után frissen és üdén még nekifoghatok beteget felvenni, zárókba gyógyszerjavaslatokat átnézni, recepteket írogatni, kérőket feladni, stb stb.

... elég szomorú, hogy mekkora különbség van az emberi hozzáállások között.

... nem mellesleg az egyik szakrendelős napomra még egy 2 órás angol nyelvű kurzust is megnyertem jövő hétre, ami miatt kocsikázhatok a két intézmény között, mert még véletlenül sem ide vannak rendelve a diákok.

Hip hip.

4 megjegyzés:

murok marci írta...

"... elég szomorú, hogy mekkora különbség van az emberi hozzáállások között"

pont ezt mondta egy kollégám ma este (igaz németül, de ez nem von le az erkölcsi értékeböl)

:(

Sárga Cserebogi írta...

... amúgy gyakran már az is elég lenne, ha mindenki megcsinálná a saját munkáját tisztességesen, még ha nem is különösebben lelkesen.

murok marci írta...

én úgy szoktam fogalmazni: HOGY HA MINDENKI AZT MEGCSINÁLNÁ; AMIÉRT FIZETIK, MÁR SZUPER LENNE

Sárga Cserebogi írta...

:D